ameriaki vonatkozású bejegyzések

Thursday, December 31, 2009

Csodás

Csodás estém volt! Duma, duma, és röhögés, röhögés hátán! Persze, azért zenélni is kellett nekik. Visegrádon, talán gyerekkoromban voltam utoljára. Pinyóka, elhagyta őket, 1 éve. a dobos. Köves Miklos, a böcsületes neve. Nagyon örültek nekem, persze, Gy.- ről sokat beszélgettünk. Sokat szilvesztereztünk együtt azelött. Ádám, elmesélte a sztorikat vele, én persze százszor hallottam, de mégis jó volt. A szófordulatokat, mondatokat is, amit használt. Különösen jól esett, hogy a szimpadon, elhunyt barátjának ajánlotta a dalt. Kis hijján elbőgtem magam. (mostanában bögő masina vagyok, bármi, bármikor kiváltja) Ez a legszebb daluk, 30 éve! Vissza a városba!
Csináltam én is videókat, de még nem tudtam feltenni. Megyek aludni, fáradt vagyok!
Na, jó beteszek 1 fotót is. A hátam mögött a billentyűs, a röhögőgép! Gyugyó oldalán új feleség van.
Ahogy jöttem hazafelé, a zuhogó esőben, elsirtam magam, talán azokat a gondtalan időket sirattam, vagy a saját nyomorúságomat, nem tudom. Arra is emlékezett, amikor még 16 évesen a Bem Rakparton ott álltam a hangszórók mellett, és szombattól, szerdáig süket voltam, mint az ágyú, a suliban, és otthon is! Kockás flanel ing, farmer, derékig érő haj, és persze, mindig ugyanaz a fiú.

Az év utolsó napján

Mi történt velem ebben az évben? Nem sok jó, talán csak rossz!
Véget ért, egy hosszú, számomra fontos kapcsolat. Milyen bakikat követtünk el, újra, és újra, és reméltünk valamit, ami eleve halott volt, az első pillanattól kezdve. Csak, egy kicsivel jobb hozzáállással, másképp alakulhatott volna. De, nem alakult. Csak, felruháztuk tervekkel, amik nem passzoltak a másik terveivel. Sikertelen voltam minden téren. Egyik pofon, a másik után, pedig nagyon igyekeztem, hogy ne igy legyen! Örülök, hogy véget ért. Gyötrelmes volt, rémálmos, nem alvós, idegtépő, haszontalan.
Tudom, hogy az évszám változással, nem történik semmi, ha mi magunk nem teszünk érte!
Azt gondolom mégis, hogy az ilyen fordulópontoknál, az ember számotvet, visszanéz, és elgondolkozik. Változtat azon, ami eddig nem működött.
Én, most a vitorláimat, másfelé forditom, sőt, ha kell fejjel lefelé, up site down, mert ez az irány nem vezet sehova!
Mindig van nálam iránytű, persze jelképes, a táskámban hordom, még Gy.- től kaptam.
Amig élünk, remélünk.
Délután, beülök az autóba, és Visegrád felé veszem az irányt. Török Ádi Gyugyóka, Pinyóka, és a régi barátok társaságában, néhány órára, elfelejtem a bajokat. Megünnepeljük, hogy ez a 2009-es év, végre véget ér, az összes nyavajával együtt. Őket, már olyan nagyon régen ismerem, hogy ugyanott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk annak idején!!
Isten áldjon, 2009!

Tuesday, December 29, 2009

Things, I am most tahkful for


Sometimes it’s just best if we sit down, relax, and think about what life has given us. Reflect on the good fortunes that have made themselves present on the path we walk, and appreciate those individuals who have made a mark on our lives for the better. Although the world is littered with people who cannot easily see why they should be thankful for one thing, the sad fact is that this type of individual may not have enough time in the day to stop and reflect upon what they have, and how much they should value their own life. Sometimes, they don’t have enough love and affection in their heart because they haven’t had that same affection shown to them. So, for this New Year's season, I want us to sit down, reflect on what makes our lives important, happy, and worthwhile, and share with others what makes our lives so special. Regardless of the trials and troubles we face, the positive influences must outshine the negative ones.
I will reveal the items, amenities, people, or pets that have made a dramatic influence on my life, and why I love/need them so much.
Living in home, no matter how large, or small, is better than having none at all.
It frightens me to even think of the possibility that I could be a homeless person. If fire has ever destroyed your home, then you know exactly what I am talking about. While I’ve never been unlucky enough to have my home destroyed by fire, I know friends who have, and the sense of loss is tremendous. Other people can simply be homeless because they choose to live this way, and avoid paying bills. Warm heating in the winter, than be forced to cope with mother nature’s frequent brutal weather. I’m very thankful for my home.
I’ve never had any serious illness or disease that I know of. Although sickness and disease has made itself known in my family and in the lives of many of my friends, I am very thankful to be healthy and living without pain. My father has an Asthma, depend on oxygen. My mother is healthy, mentally, and physically. Neither me or my sister, or my brother, have any serious health problems, and I am very thankful for this. Just being sick for a few days gets my spirit down, and also makes me realize just how bad being sick can be, and how damaging it is to one’s self-esteem and sense of happiness. If you don’t have any major illnesses, be thankful. You never know when sickness or disease may enter your life.

Even though I like to get out and talk with people, there are moments when I want to sit in my chair in my room and write, or spend my personal time doing other things, like listening to music and studying the current weather situation, or maybe even just staring at the wall doing nothing. Sure, it does sound silly, but how many of us have spent five or more minutes just looking at the wall with our eyes fixated, daydreaming? Well, okay, so maybe we aren’t quite ready to admit to that one yet. I know you have.
The world of music is vast and expansive. While most of us stick to one genre or musical style (myself included) we all have a different nook or cranny that we dwell in when it comes to music. Truth be told, it’s also interesting to take note most of us listen to the music that satisfies us or makes us happy.
Most of my friends are online pals, like Magnoli, Hivatlan, Pentekke, Itality, Marti, Moni, Maggi, DiKey, Motyika, there are a few other friends whom I get to meet in person. Even though they may not be the most beautiful people who walked the earth in terms of physical features, I know they would do anything for me, and would do anything to cheer me up when I am down. Here recently I was in a heated argument with my neighbor, and my friend's tried everything in her power to get me to smile that night, until finally I laughed.
Finally my mama. She she remains the biggest influence in my life. She is 83, and the best mom of the whole World! And she is here, and I can touch her every day.
My daughter, she is a talent, and intelligent young, almost independent lady, my best friend.
Well, friends, I hope you’ve enjoyed my write-up on what has meant the most to me in this life.. I’m sure you’ll find many reasons to appreciate what life is all about....

Azt hiszem, néha angolul is fogok irni, mert talán megy ez nekem.

Sunday, December 27, 2009

Szomorú vagyok, és nem látok

Hiába minden, szomorú vagyok, és levert. Lehet, hogy a holnapi nap, jobb lesz! Nem tudom előre megitélni! Egyet tudok, hogy nagy teher van a szivemen. Egyszerűen..., fáj. Most, nem tudok többet mondani.

Friday, December 25, 2009

Just Walk Away

Tudom,


hallgatok.
Az utóbbi idők, történéseit, fel kell dolgoznom. 3 óriási pofont kaptam, nagyon rövid idő alatt. Mondhatnám úgy is, hogy lenyomott a viz alá. Meg kell emésztenem, és át kell értékelnem az egészet, úgy mindent egyben. Valami okának kell lennie, hogy nem úgy mennek a dolgok, még a gondos tervezés ellenére sem, ahogy szeretném, vagy legalábbis csak megközelitőleg!
Az egyik barátnőm, jól mondta, hogy vannak pillanatok, amikor az ember elkeseredésében, olyan dolgot is megtesz, aminek semmi értelme nincs! Tudod előre, de mégis megteszed! És, vannak jelek, azok mindig vannak, de az ember nem hajlandó tudomást venni róla! Éppen azért, mert nehogymár átszalad az úton egy fekete macska, és megfordulok, megfutamodok. Józan ésszel, kineveted ezeket a dolgokat, de mégis a realitás ezt igazolja! Figyelni kell a jelekre.
Bele van irva a nagykönyvbe, hogy igy kellett történnie.
És..., most nem olvasok senkit, mert éppen a magam összekanalazásával vagyok elfoglalva.

Thursday, December 24, 2009

Message in the bottle!



To all the ships at sea,
and all the ports of call.
To my family,
and to all friends and strangers.
This is a message and a prayer.
The message is that my travels taught me a great truth.
I already had what everyone is searching for and few ever find:
The one person in the world
Who I was born to love forever.
A person like me,
of the Outer Banks and blue Atlantic mystery.
A person rich in simple treasures,
self-made, self-taught.
A harbor where I am forever home.
And no wind or trouble
Or even a little death can knock down this house.

The prayer is that everyone in the world can know this kind of love,
and be healed by it.

If my prayer is heard,
then there will be an erasing of all guilt, and all regret, and an end to all anger....

Please God.

Amen.

Wednesday, December 23, 2009

Karinthy Frigyes



Leköpöm a múltat

''Leköpöm a múltat
A lélek-pókot, a cudart,
Leköpöm a lelkemet is,
Mert visszanyihog a múltba.
Én vagyok Máté király.
Én vagyok Máté király.
Holdfényes, szelíd arcom.
Belelobog a nagy éjbe.... ''


Jól esik


Nagyon jól esik, hogy ennyien gondoltok rám, és úgy tűnik kedveltek!
Beteg vagyok, lázam is van, és a nyirok mirigyek be vannak dagadva a torkomban.
Szarul vagyok, és fáradt! Orvosnál voltam ma.
MINDENKINEK? AKI OLVAS, NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KIVÁNOK !!!!!!!!

Oskar Wilde 1888

The Happy Prince

High above the city, on a tall column, stood the statue of the Happy Prince. He was gilded all over with thin leaves of fine gold, for eyes he had two bright sapphires, and a large red ruby glowed on his sword-hilt.

He was very much admired indeed. "He is as beautiful as a weathercock," remarked one of the Town Councillors who wished to gain a reputation for having artistic tastes; "only not quite so useful," he added, fearing lest people should think him unpractical, which he really was not.

"Why can't you be like the Happy Prince?" asked a sensible mother of her little boy who was crying for the moon. "The Happy Prince never dreams of crying for anything."

"I am glad there is some one in the world who is quite happy," muttered a disappointed man as he gazed at the wonderful statue.

"He looks just like an angel," said the Charity Children as they came out of the cathedral in their bright scarlet cloaks and their clean white pinafores.

"How do you know?" said the Mathematical Master, "you have never seen one."

"Ah! but we have, in our dreams," answered the children; and the Mathematical Master frowned and looked very severe, for he did not approve of children dreaming.

One night there flew over the city a little Swallow. His friends had gone away to Egypt six weeks before, but he had stayed behind, for he was in love with the most beautiful Reed. He had met her early in the spring as he was flying down the river after a big yellow moth, and had been so attracted by her slender waist that he had stopped to talk to her.

"Shall I love you?" said the Swallow, who liked to come to the point at once, and the Reed made him a low bow. So he flew round and round her, touching the water with his wings, and making silver ripples. This was his courtship, and it lasted all through the summer.

"It is a ridiculous attachment," twittered the other Swallows; "she has no money, and far too many relations"; and indeed the river was quite full of Reeds. Then, when the autumn came they all flew away.

After they had gone he felt lonely, and began to tire of his lady- love. "She has no conversation," he said, "and I am afraid that she is a coquette, for she is always flirting with the wind." And certainly, whenever the wind blew, the Reed made the most graceful curtseys. "I admit that she is domestic," he continued, "but I love travelling, and my wife, consequently, should love travelling also."

"Will you come away with me?" he said finally to her; but the Reed shook her head, she was so attached to her home.

"You have been trifling with me," he cried. "I am off to the Pyramids. Good-bye!" and he flew away.

All day long he flew, and at night-time he arrived at the city. "Where shall I put up?" he said; "I hope the town has made preparations."

Then he saw the statue on the tall column.

"I will put up there," he cried; "it is a fine position, with plenty of fresh air." So he alighted just between the feet of the Happy Prince.

"I have a golden bedroom," he said softly to himself as he looked round, and he prepared to go to sleep; but just as he was putting his head under his wing a large drop of water fell on him. "What a curious thing!" he cried; "there is not a single cloud in the sky, the stars are quite clear and bright, and yet it is raining. The climate in the north of Europe is really dreadful. The Reed used to like the rain, but that was merely her selfishness."

Then another drop fell.

"What is the use of a statue if it cannot keep the rain off?" he said; "I must look for a good chimney-pot," and he determined to fly away.

But before he had opened his wings, a third drop fell, and he looked up, and saw - Ah! what did he see?

The eyes of the Happy Prince were filled with tears, and tears were running down his golden cheeks. His face was so beautiful in the moonlight that the little Swallow was filled with pity.

"Who are you?" he said.

"I am the Happy Prince."

"Why are you weeping then?" asked the Swallow; "you have quite drenched me."

"When I was alive and had a human heart," answered the statue, "I did not know what tears were, for I lived in the Palace of Sans- Souci, where sorrow is not allowed to enter. In the daytime I played with my companions in the garden, and in the evening I led the dance in the Great Hall. Round the garden ran a very lofty wall, but I never cared to ask what lay beyond it, everything about me was so beautiful. My courtiers called me the Happy Prince, and happy indeed I was, if pleasure be happiness. So I lived, and so I died. And now that I am dead they have set me up here so high that I can see all the ugliness and all the misery of my city, and though my heart is made of lead yet I cannot chose but weep."

"What! is he not solid gold?" said the Swallow to himself. He was too polite to make any personal remarks out loud.

"Far away," continued the statue in a low musical voice, "far away in a little street there is a poor house. One of the windows is open, and through it I can see a woman seated at a table. Her face is thin and worn, and she has coarse, red hands, all pricked by the needle, for she is a seamstress. She is embroidering passion- flowers on a satin gown for the loveliest of the Queen's maids-of- honour to wear at the next Court-ball. In a bed in the corner of the room her little boy is lying ill. He has a fever, and is asking for oranges. His mother has nothing to give him but river water, so he is crying. Swallow, Swallow, little Swallow, will you not bring her the ruby out of my sword-hilt? My feet are fastened to this pedestal and I cannot move."

"I am waited for in Egypt," said the Swallow. "My friends are flying up and down the Nile, and talking to the large lotus- flowers. Soon they will go to sleep in the tomb of the great King. The King is there himself in his painted coffin. He is wrapped in yellow linen, and embalmed with spices. Round his neck is a chain of pale green jade, and his hands are like withered leaves."

"Swallow, Swallow, little Swallow," said the Prince, "will you not stay with me for one night, and be my messenger? The boy is so thirsty, and the mother so sad."

"I don't think I like boys," answered the Swallow. "Last summer, when I was staying on the river, there were two rude boys, the miller's sons, who were always throwing stones at me. They never hit me, of course; we swallows fly far too well for that, and besides, I come of a family famous for its agility; but still, it was a mark of disrespect."

But the Happy Prince looked so sad that the little Swallow was sorry. "It is very cold here," he said; "but I will stay with you for one night, and be your messenger."

"Thank you, little Swallow," said the Prince.

So the Swallow picked out the great ruby from the Prince's sword, and flew away with it in his beak over the roofs of the town.

He passed by the cathedral tower, where the white marble angels were sculptured. He passed by the palace and heard the sound of dancing. A beautiful girl came out on the balcony with her lover. "How wonderful the stars are," he said to her, "and how wonderful is the power of love!"

"I hope my dress will be ready in time for the State-ball," she answered; "I have ordered passion-flowers to be embroidered on it; but the seamstresses are so lazy."

He passed over the river, and saw the lanterns hanging to the masts of the ships. He passed over the Ghetto, and saw the old Jews bargaining with each other, and weighing out money in copper scales. At last he came to the poor house and looked in. The boy was tossing feverishly on his bed, and the mother had fallen asleep, she was so tired. In he hopped, and laid the great ruby on the table beside the woman's thimble. Then he flew gently round the bed, fanning the boy's forehead with his wings. "How cool I feel," said the boy, "I must be getting better"; and he sank into a delicious slumber.

Then the Swallow flew back to the Happy Prince, and told him what he had done. "It is curious," he remarked, "but I feel quite warm now, although it is so cold."

"That is because you have done a good action," said the Prince. And the little Swallow began to think, and then he fell asleep. Thinking always made him sleepy.

When day broke he flew down to the river and had a bath. "What a remarkable phenomenon," said the Professor of Ornithology as he was passing over the bridge. "A swallow in winter!" And he wrote a long letter about it to the local newspaper. Every one quoted it, it was full of so many words that they could not understand.

"To-night I go to Egypt," said the Swallow, and he was in high spirits at the prospect. He visited all the public monuments, and sat a long time on top of the church steeple. Wherever he went the Sparrows chirruped, and said to each other, "What a distinguished stranger!" so he enjoyed himself very much.

When the moon rose he flew back to the Happy Prince. "Have you any commissions for Egypt?" he cried; "I am just starting."

"Swallow, Swallow, little Swallow," said the Prince, "will you not stay with me one night longer?"

"I am waited for in Egypt," answered the Swallow. "To-morrow my friends will fly up to the Second Cataract. The river-horse couches there among the bulrushes, and on a great granite throne sits the God Memnon. All night long he watches the stars, and when the morning star shines he utters one cry of joy, and then he is silent. At noon the yellow lions come down to the water's edge to drink. They have eyes like green beryls, and their roar is louder than the roar of the cataract.

"Swallow, Swallow, little Swallow," said the Prince, "far away across the city I see a young man in a garret. He is leaning over a desk covered with papers, and in a tumbler by his side there is a bunch of withered violets. His hair is brown and crisp, and his lips are red as a pomegranate, and he has large and dreamy eyes. He is trying to finish a play for the Director of the Theatre, but he is too cold to write any more. There is no fire in the grate, and hunger has made him faint."

"I will wait with you one night longer," said the Swallow, who really had a good heart. "Shall I take him another ruby?"

"Alas! I have no ruby now," said the Prince; "my eyes are all that I have left. They are made of rare sapphires, which were brought out of India a thousand years ago. Pluck out one of them and take it to him. He will sell it to the jeweller, and buy food and firewood, and finish his play."

"Dear Prince," said the Swallow, "I cannot do that"; and he began to weep.

"Swallow, Swallow, little Swallow," said the Prince, "do as I command you."

So the Swallow plucked out the Prince's eye, and flew away to the student's garret. It was easy enough to get in, as there was a hole in the roof. Through this he darted, and came into the room. The young man had his head buried in his hands, so he did not hear the flutter of the bird's wings, and when he looked up he found the beautiful sapphire lying on the withered violets.

"I am beginning to be appreciated," he cried; "this is from some great admirer. Now I can finish my play," and he looked quite happy.

The next day the Swallow flew down to the harbour. He sat on the mast of a large vessel and watched the sailors hauling big chests out of the hold with ropes. "Heave a-hoy!" they shouted as each chest came up. "I am going to Egypt"! cried the Swallow, but nobody minded, and when the moon rose he flew back to the Happy Prince.

"I am come to bid you good-bye," he cried.

"Swallow, Swallow, little Swallow," said the Prince, "will you not stay with me one night longer?"

"It is winter," answered the Swallow, "and the chill snow will soon be here. In Egypt the sun is warm on the green palm-trees, and the crocodiles lie in the mud and look lazily about them. My companions are building a nest in the Temple of Baalbec, and the pink and white doves are watching them, and cooing to each other. Dear Prince, I must leave you, but I will never forget you, and next spring I will bring you back two beautiful jewels in place of those you have given away. The ruby shall be redder than a red rose, and the sapphire shall be as blue as the great sea."

"In the square below," said the Happy Prince, "there stands a little match-girl. She has let her matches fall in the gutter, and they are all spoiled. Her father will beat her if she does not bring home some money, and she is crying. She has no shoes or stockings, and her little head is bare. Pluck out my other eye, and give it to her, and her father will not beat her."

"I will stay with you one night longer," said the Swallow, "but I cannot pluck out your eye. You would be quite blind then."

"Swallow, Swallow, little Swallow," said the Prince, "do as I command you."

So he plucked out the Prince's other eye, and darted down with it. He swooped past the match-girl, and slipped the jewel into the palm of her hand. "What a lovely bit of glass," cried the little girl; and she ran home, laughing.

Then the Swallow came back to the Prince. "You are blind now," he said, "so I will stay with you always."

"No, little Swallow," said the poor Prince, "you must go away to Egypt."

"I will stay with you always," said the Swallow, and he slept at the Prince's feet.

All the next day he sat on the Prince's shoulder, and told him stories of what he had seen in strange lands. He told him of the red ibises, who stand in long rows on the banks of the Nile, and catch gold-fish in their beaks; of the Sphinx, who is as old as the world itself, and lives in the desert, and knows everything; of the merchants, who walk slowly by the side of their camels, and carry amber beads in their hands; of the King of the Mountains of the Moon, who is as black as ebony, and worships a large crystal; of the great green snake that sleeps in a palm-tree, and has twenty priests to feed it with honey-cakes; and of the pygmies who sail over a big lake on large flat leaves, and are always at war with the butterflies.

"Dear little Swallow," said the Prince, "you tell me of marvellous things, but more marvellous than anything is the suffering of men and of women. There is no Mystery so great as Misery. Fly over my city, little Swallow, and tell me what you see there."

So the Swallow flew over the great city, and saw the rich making merry in their beautiful houses, while the beggars were sitting at the gates. He flew into dark lanes, and saw the white faces of starving children looking out listlessly at the black streets. Under the archway of a bridge two little boys were lying in one another's arms to try and keep themselves warm. "How hungry we are!" they said. "You must not lie here," shouted the Watchman, and they wandered out into the rain.

Then he flew back and told the Prince what he had seen.

"I am covered with fine gold," said the Prince, "you must take it off, leaf by leaf, and give it to my poor; the living always think that gold can make them happy."

Leaf after leaf of the fine gold the Swallow picked off, till the Happy Prince looked quite dull and grey. Leaf after leaf of the fine gold he brought to the poor, and the children's faces grew rosier, and they laughed and played games in the street. "We have bread now!" they cried.

Then the snow came, and after the snow came the frost. The streets looked as if they were made of silver, they were so bright and glistening; long icicles like crystal daggers hung down from the eaves of the houses, everybody went about in furs, and the little boys wore scarlet caps and skated on the ice.

The poor little Swallow grew colder and colder, but he would not leave the Prince, he loved him too well. He picked up crumbs outside the baker's door when the baker was not looking and tried to keep himself warm by flapping his wings.

But at last he knew that he was going to die. He had just strength to fly up to the Prince's shoulder once more. "Good-bye, dear Prince!" he murmured, "will you let me kiss your hand?"

"I am glad that you are going to Egypt at last, little Swallow," said the Prince, "you have stayed too long here; but you must kiss me on the lips, for I love you."

"It is not to Egypt that I am going," said the Swallow. "I am going to the House of Death. Death is the brother of Sleep, is he not?"

And he kissed the Happy Prince on the lips, and fell down dead at his feet.

At that moment a curious crack sounded inside the statue, as if something had broken. The fact is that the leaden heart had snapped right in two. It certainly was a dreadfully hard frost.

Early the next morning the Mayor was walking in the square below in company with the Town Councillors. As they passed the column he looked up at the statue: "Dear me! how shabby the Happy Prince looks!" he said.

"How shabby indeed!" cried the Town Councillors, who always agreed with the Mayor; and they went up to look at it.

"The ruby has fallen out of his sword, his eyes are gone, and he is golden no longer," said the Mayor in fact, "he is litttle beter than a beggar!"

"Little better than a beggar," said the Town Councillors.

"And here is actually a dead bird at his feet!" continued the Mayor. "We must really issue a proclamation that birds are not to be allowed to die here." And the Town Clerk made a note of the suggestion.

So they pulled down the statue of the Happy Prince. "As he is no longer beautiful he is no longer useful," said the Art Professor at the University.

Then they melted the statue in a furnace, and the Mayor held a meeting of the Corporation to decide what was to be done with the metal. "We must have another statue, of course," he said, "and it shall be a statue of myself."

"Of myself," said each of the Town Councillors, and they quarrelled. When I last heard of them they were quarrelling still.

"What a strange thing!" said the overseer of the workmen at the foundry. "This broken lead heart will not melt in the furnace. We must throw it away." So they threw it on a dust-heap where the dead Swallow was also lying.

"Bring me the two most precious things in the city," said God to one of His Angels; and the Angel brought Him the leaden heart and the dead bird.

"You have rightly chosen," said God, "for in my garden of Paradise this little bird shall sing for evermore, and in my city of gold the Happy Prince shall praise me."



THE END.

Tuesday, December 22, 2009

Itthon vagyok!

Tudhattam volna, hogy egy kutya, csak kutya marad! Az utóbbi idők történései, a másik blogban.
Ami viszont meglepett, hogy kaptam, egy állásajánlatot, (el sem hiszem) írnom kell!! Azt gondolom, hogy elfogadom!
Ja, és 3950km- ert autóztam.

Saturday, December 12, 2009

:((

Alig eltem tul, minden le van irva, es el van mentve! Internetem nincs, pedig vettem egy modemet is!! De, errefele nincs net kontaktus. Karithiaban vagyok, es majmot csinaltam magambol!!

Monday, December 7, 2009

Ezt be kell tennem!



Nem vagyok vidám! Sok- sok minden történt. Kitörölhetetlen dolgok, vidámság, de még több melankólia. Harc..., küzdés..., a menthetetlen mentésére fordított energiák.., majd végül a feladás, végtelen nyugalommal....
Talán, még több időnek kell eltelnie, de minden áldott nap mondok egy imát, hogy nem hagytam magam tovább! Aztán arról már nem is beszélek, hogy egy kevésbbé gondolkodóval, jobban jár Szokásomhoz híven, Fogtam egy ollót! Cut !
It's coming a new chapter in my life!


In the coldest time of year,
Darkness all around my heart.
I was alone but didn't fear
To wander in the light of stars.
In the bright and silent night,
Winds would knock and disappear.
Still I felt the feeling near,
Like the first time you were ever here.
You're so far away,
So far away,
You left me,
You told me you would stay.
You never said goodbye
And I'll keep asking why,
I keep on asking how,
Oh come unto me now.
I have breathed the morning air,
I have heard the four winds blow.
I was weary but prepared to follow
Down this lonely road.
In the room where lovers sleep,
Winds would knock and disappear.
Still I felt the music near,
Like the first time we were ever here.
You're so far away,
So far away,
You left me,
You told me you would stay.
You never said goodbye
And I keep wondering why,
I keep on wondering how,
Oh come inside me now....

Sunday, December 6, 2009

Mindenkinek Köszönöm!

Nagyon köszönöm, a jókívánságokat! Vigyázok az úton, néztem az időjárás jelentést, arra már valóban hideg van, és havazik! De, autópályán megyek, csak az utolsó, 40 km sima út, de van hóláncom, téli-gumim. Sőt, én még a hóláncot fel is tudom szerelni. Magad uram, mert sokszor volt szükségem rá.
Megint elhagyom a várost.

Tanulmány! (gonoszkodok)

Az iwiw, nevezetű közösségi portál, egyszerűen egy tanulmány! Legjobb tudomásom szerint az iwiw jelentése -elvileg- az international who is who.
Annak idején, amikor a wiwből iwiw lett, akkor ezt azzal magyarázták, hogy nemzetközi vizekre akarnak evezni, több különböző nyelven lesz elérhető a szolgáltatás. Hogy ne csak a magyar ismerőseidet tudd számon tartani, hanem külföldről is meg tudj hívni embereket a rendszerbe. Akik, nem tudnak magyarul. Azaz, a nemzetközi ki kicsoda. International Who Is Who.
Nos, ez nem működik. Csak, és kizárólag magyar nyelvű ismerősöket lehet meghívni, igaz őket bárhonnan.
De, nem is erről akartam szólni. Hanem! Óriási, hogy emberek miket tudnak a magamról rovatban összehordani!! Olyan buta, hogy sikítani kell, illetve nevetni.
Példa, egy ismerős ismerősénél, - akit töröltem közben- a következőket olvastam, tele helyesírási hibákkal. (mondom én, aki, elüt, hibákat vét, és ékezetek nélkül irt hosszú ideig) Jól benne jár a korban, és feltesz magáról , egy ágyon elomló hajjal fotót, olvasószemüvegben, és egy igazi vén banya néz rád, igéző szemekkel csücsörítve! Ujjatlan ruciban, lógó kar, melltartó nélkül, közben, mire gondol? Szánalmas! Tartózkodási hely, Miami Florida, közben minden magyaros körülötte, és egy kimondottan ócska szekrénysor előtt áll, nippekkel. A másik foton, egy KÖZÉRT előtt, szatyorral. No de, a tartalom! Az nem semmi!
''Aki ismer tudja, hogy milyen vagyok! Kevés az az ember aki nem szeret, ha mégis akad ollyan az azér van, mert csak a negativumokat látja, a pozitívomot nem ismeri, csak az irántam érzett írigységet. Hááát! Van mit!!! '' Eddig, az idézet, azt a mindenit! Ilyenkor, nekem feltérképezi teljes mértékben önmagát. Miért irigyelné bárki is? Ott, a jobb alsó sarokban, a porcelán, pitiző kiskutyára fáj a fogam piszkosul! a Magából indul ki?
A másik, tirádát ír magáról, hogy mennyi pénze van, érdeklődés 0. A harmadik, tangás fotókat tesz be magáról. és sorolja a szórakozóhelyeket, ahol ő minden hétvégén megtalálható! Megint másik, aki Tényleg Miamiban van, a lógó hájait teszi ki, szandálban! A lábfeje, iszonyúan tönkre van menve, kalapácsujjak, baba szőke, kislányos fürtök, keretezik, kimondottan, öreg arcát !
Tényleg nem akarok senkit bántani, de komoly idióták vannak!
Még szerencse, hogy nem vagyunk egyformák! Na, most kigonoszkodtam magam! Bocsánat érte, nekem nevetni kell!

Saturday, December 5, 2009

Azt hiszem,

hogy, egy újabb fejezet zárul most. Egy befelé fordulós időszak, ami már március óta tart. Számot vetős, szelektálós, mi, és ki a fontos, és mi nem! Jó volt kicsit megpihenni itthon, nagy szükségem volt rá. Anyukám, ült velem a konyhában, míg ebédeltem, azt mondta, jó egy kicsit még nézni engem! Megint nem lát sokáig!
Felvonulok a hegyekbe, igaz, nem a Himalája, hanem az Alpok. Számomra, elég félelmetesek a hegyek, mindenkor azok voltak. Szembesülsz, milyen kicsi és jelentéktelen vagy, összenyomnak, ugyanakkor gyönyörűek. Mégis, hidegnek, merevnek, és állandónak látszanak.
Azelőtt, nem szerettem a hegyeket. Zavart, hogy egy völgyben vagy, és a nap, csak mondjuk 10 óra körül látszik, majd délután 3- kor, már elbújik.
Egyedül, az autóban is lesz időm gondolkozni, magányomban.(lehet, hogy a seprűnyélen?) Habár, az én agyam mindig jár. Ezen- azon, amazon. Igyekszem, csak pozitív dolgokra gondolni!
Ma csomagolok, nagyjából, nehogy valami kimaradjon....

Dr Falus György

Szóval, ő az! Akivel csináltatok, és beszélgetek !

Friday, December 4, 2009

Országok, és érzések

Ez, egy nagyon érdekes dolog. Megérkezel, egy országba, mondjuk, nem Bécsbe, hanem egy kicsivel odébb, és mit tud kiváltani az emberből, milyen benyomásokat!
Én, azért, még a computer ideje előtt is igyekeztem kapcsolódási pontokat beszerezni, ismerős, ismerőse, meg annak az ismerőse. Elég szar, állni egy reptéren, és spekulálni, mi a legkézenfekvőbb megoldás. Igaz, izgalmas is, mert nagyon kalandos, de egyben veszélyes is! Olyan is volt, megoldottam. Persze, a nyelvtudás, nyilván angol ilyenkor jelentős szerepet játszik! Minél messzebb mész, annál nagyobb a meglepetés, még akkor is, ha várnak, vagy legalábbis ígéretet kaptál rá! És még sincsenek ott, mert mert nem ismernek, és nem vagy fontos, közbejött valami, stb. Ilyenkor beindul az agy, és kombinálsz, megoldod.
Amikor állnak, és várnak, akkor is érnek benyomások, engem, általában pozitívak, annak ellenére hogy heveny hányingered van, a szagoktól, a meztelen lábadon végigrohanó Roach- tol,(bogár) ami mondjuk eléri az 5 cm- t. Nekem, meg bogár iszonyom van. Még a palackozott Coca Colától is, mert a helyi izlés szerint van izésítve, és úgy tűnik, hogy valamiféle szirupot kortyolgatnál!
Nagyon élénken él bennem az első érkezés Las Palmasba, Katmanduba, Bangkokba, Amerikába, (ezt azért írom így, mert ott átszálltam mindig, nem a célállomásra érkeztem, kivéve az utolsó kalandot, amit szívesen meghagyok másnak, és nem a város miatt) Dominikára, Gibraltárnál Marokkóba. stb.
Az is egy édes eset volt, amikor először megérkeztem, Las Vegasba. Megbeszéltem egy ismerőssel, hogy együtt indulunk, Ferihegyről, és Frankfurtban találkozunk. De, nem találkoztunk! Megérkeztem, egy kis alaszkai kitérővel, majd onnan New York, Atlanta, Los Angeles, Las Vegas. 34 órát utaztam, a rossz időjárás miatt, az ismerős lekéste a gépet. A reptéren valami George és Susan várt, akik semmit nem tudtak rólam, és én sem róluk! Még azt sem, hogy néznek ki! Ők, meg egy pasit vártak! És, akkor még az angol tudásom is gyengus volt.
Akkor én, elkezdtem kiabálni, hogy George- Susan! Tömeg, és azt sem tudtam, hogy magyarok. Jókat nevettünk később ezen a szituáción, mert másfél élvezetes évet töltöttem ott! 3-4 havonta hazajöttem. Nem akartam feketén ott lenni! Összejártunk, jó volt nagyon, jo fejek voltak. A szóban forgó Susan úgy nézett ki mint a ''Rém rendes család'' (Married with Children) Maggy- je, fegyvermániás, és én is megfertőződtem. Én is beiratkoztam a Clubba, és együtt jártuk lőni. A Pawn Shop, és Gun shopokba együtt jártunk, nézegetni, megvenni, a gyönyörűségesen szép fegyvereket. Volt, egy kedvencem, egy 45- ös, Magnum Research Baby Desert Eagle. Gyönyörű blue steel. Egy, Smiss & Wesson 1911- es, az is 45- ös. Kijártunk a Desertbe lőni, isteni volt! George- nak meg mindig voltak ötletei, hogy kéne egy Casinót kirabolni, és mi szakadtunk rajta! Baromi jó humorú emberek voltak, gondolom, most is azok! Sajnos, szem elöl tévesztettem őket. A fegyvereket, persze eladtam a Pawn shop- ban. Egyetlen közösségi oldalon sem találom. George testvérét, de ők nincsenek jóban.
Az, egy nagyon vidám, jó időszak volt!

Elhajitom

Eldobom a sim kártyámat, mert a 30- as számok a mai napon, nem működnek. Ez, hihetetlen! Nekem, mindig 20-as volt, és jobban is szerettem. Erről eszembe jutottak a Buddhisták, akik értetlenül állnak a Bell által feltalált életünket többnyire megkönnyítő, de van hogy megnehezítő szerkezet fontosságán. Sőt, kimondottan, nevetni kell nekik rajta. A mi társadalmunkban (ebben a csodás civilizált világunkban) azonban, nem tudunk meglenni nélküle! Mondjuk, a gondolatátvitel sem rossz!
Szóval, óriási, ám gyönyörűségesen szép, autónak nevezett roncsom, csak hétfőn lesz kész. Szerelés közben, más turpisságok is kiderültek, például, hogy a termosztát elrepedt. így, csak hétfőn lesz kész. Az utolsó pillanatban! Nekem, pedig még egy rakás helyre kell mennem. BKV.
Erre, csak annyit tudok mondani, hogy lóf**sz.
Ha, tetszik, ha nem!
Nem érdekel, bezárom magam, nem mérgelődök, pedig az első gondolatom az volt, hogy kimegyek a teraszra, és odavágok valamit, de mégsem tettem!! Inkább felszereltem anyám madáretetőjét ! A hétvégéket kimondottan utálom, és utálni is fogom, valószínű, életem végéig! Megáll az élet!
Nekem, ha lovaskocsival megyek, akkor is ott kell lennem a megbeszélt időben. Ha, az sincs, megyek lóháton! De, ha jól meggondolom, anyámnak van egy jó állapotban lévő léghűtéses, turbó seprűje! Megnézem mindjárt.

Wednesday, December 2, 2009

Megtörtént

az olajcsere. 1A jóvoltából, nagyon hálás vagyok neki érte. Az légszűrő, fekete volt, mint a szurok. Soha nem cserélték ki benne! De, most más dolog került előtérbe! A vízpumpa ment tönkre! Alig aludtam az éjjel, és ideges vagyok! Pillanatokkal az indulás előtt, kiderül, hogy így, nem lehet elindulni az autóval! Egyetlen használható pasi, nincs a közelemben, csak 1A. Most. Mert, a legtöbbször, ő sincs! Igaz, sose volt, az elemekkel, mindig magamnak kellett megküzdeni. Én, szereltem, javítottam, fúrtam- faragtam. Igaz, megszoktam, és vannak ilyen munkálatok, amiket szívesen végzek. Már, azt is megkaptam, hogy férfiasan viselkedek! Sőt, már betonoztam is! Ez, az én sorsom!
Édes Jó Istenem! Látsz te engem odafent? Néha, olyan érzésem van, mintha az árral szemben úsznék! Egyik oldalon, ad, a másik oldalon elvesz!
Veszek, egy ''megbízható'' járgányt, egy drágát, és akkor ez történik vele! Ráadásul, indulás előtt!! Tessék mondani? Mit vétettem, hogy most az ág is húz? Nekem, ha törik, ha szakad, indulnom kell! Egyszerűen, megpukkadok!

Monday, November 30, 2009

Flashback, Fairy Tales


Hivatlannál jártam, és mit látok? A Happy Prince, cimű mesét Oscar Wilde- tol, és elsirom magam!
Pontosan, 2 évvel ezelött, is nála olvastam magyarul. Amikor, még minden rendben látszott, megvettük ezt a mesét angolul, nagy bevásárlás volt, olyan igazi karácsony elötti. (természetesen, én vásároltam, nem ő) Manhattan gyönyörű karácsony elött, és még nagyobb a zsongás, mint máskor. Otthon, jó melegben, kint havazott csendben, felolvastam Johnnak. Forró, füszeres teát ittunk. Sokáig üldögéltünk, és nagyon kellemes este volt....
Ez az este különösen bennem maradt. Nem volt minden rossz, voltak, meghitt pillanatok is, mégha ritkán is. De, azóta nagyon sokminden történt. A gyönyörű tisztáson, ahol apró gyönyörű viragok nöttek, és melengetett a napfény, egyszercsak, szúrós, hideg, sűrű, sötét, átjárhatatlan,úttalan erdő lett!!
Miért nem adatik meg, hogy egyszerűen kiörlünk dolgokat a fejünkbol, nem nő gombóc a torkunkban, nem kavar fel semmi?? Miert??
Néha, elviselhetetlen a fájdalom..
Annak ellenére, hogy tisztában vagy vele, hogy zsákutcából rohantál ki! pedig, tele voltál tervekkel!
Nem nézegetünk hátra, még a vállunk felett sem!
És, csak szakad az eső...

És ismét Everlast, with Santana



Hey now, all you sinners
Put your lights on,
put your lights on
Hey now all you lovers
Put you lights on,
put your lights on

Hey now, all you killers
Put you lights on,
put you lights on
Hey now, all you children
Leave your lights on,
you better leave you lights on


'Cause there's a monster,
living under my bed,
whispering in my ear
And there's an angel,
with a hand on my head
She say I got nothing to fear


There's a darkness,
living deep in my soul
Its still got a purpose to serve
So let your lights shine,
deep into my home
God don't let me lose my nerve,
don't let me lose my nerve


Hey now, hey now,
hey now, hey now
Wo-oh hey now
Hey now, hey now,
hey now, hey now

Sunday, November 29, 2009

Párkapcsolatok, és én

Gondolkoztam, ha úgy tetszik, az egész ''furcsa'' hozzáállásomhoz a dolgokról.
A fenébe is, biztosan sokkal keményebben kellett volna, a mindenkori partnerekkel bánnnom. Én ugy vagyok vele, hogy mindannyiunknak megvannak a szokásai, dolga, hobbyja, olyan feladatok, vagy dolgok, amik hozzátartoznak az élethez! És ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában. Ne az legyen, hogy korlátozok valakit, vagy netán ''csiszolgassam'' a pasit. NEM! Hányszor hallottam a barátnőimtől, hogy ezt, meg azt nem viseli el, és ultimátumot adott a pasijának, gondolok itt, focimeccs - barátok- fakultativ programok. Nem tettem soha, és úgy gondoltam, hogy ez működik, megérti és nekem is van mozgásterem. Ehhez, nem kell feltétlen elmennem otthonról, semmi ilyesmi, csak épp azt csinálom, amihez nekem van kedvem. Itt, most nem a munkáról beszélek.
Ennek az lett a vége, hogy én lettem teljes mértékben korlátozva. Igy, számomra váltak elviselhetetlenné a kapcsolatok.
Azok a nők, akik meg korlátozzák a pasikat, működik a kapcsolatuk. Nem biztos, hogy tökéletesen, de működik. Konkrétum. Felhivja a pasit, és közli vele, hogy szeretném, ha mittudomén, 6- ra hazaérnél. A pasi, meg igyekszik, a béke kedvéért. És, hányszor láttam, hogy a pasi ránéz az órájára, társaságban, és arra hivatkozik, hogy az asszony várja. Mennem kell!
Szóval, én nem úgy reagálok, mint a nők többsége, és ez maximálisan ki is lett aknázva, az én hátrányomra. Azt a mondat kezdetet, hogy TI NŐK MÁSKÉPP REAGÁLTOK, kimondottan útálom, mert én nem reagálok úgy! Nem atzt állitom, hogy nem veszem észre, ha elszalad a ló, de nem feltétlenül reagálok. Persze, érzelmeim, nekem is vannak, meg lélek kell nekem a dolgokhoz, de nem reagálok úgy, ahogy a csajok többsége, és ezt észre is szokták venni. Eleinte borzasztó hálásak érte, aztan kihasználják, megint késobb szeretetlenséggel vádolnak ugyanezért.

Hibám, persze nekem is van bőven, de ez nagyon szembetűnő, már ami az én kapcsolaraimat illeti!
Tulajdonképpen, nem értem a pasikat! Egyáltalán nem!

Saturday, November 28, 2009

Szalagavató, és más


Megvolt a nagy nap! A lányok gyönyörűek voltak, minden olajozottan ment. A lányom, sugárzott. Meghivtuk a lányom apjának D.- nek a hugát, és annak a férjét is. A húg, nemrégen költözött haza Izraelből, alkalmazott matematikát tanitott a Tel Aviv- i műszaki egyetemen. Boldog volt nagyon! Szóval, az estének ez a része jol zajlott.
Ma sokat autóztam. Nem megy a fűtés, a légkondi, csak hűt. Mire Tirolba érek, az orromon jégcsapok logtak volna! ha, kikapcsolom, bepárásodik a szélvédő. Hazafelé, mindennek a tetejében, nagyon furcsa zajokat hallottam. Pont nem jókor jött, de talán megis. Jobb, ha most derülnek ki a dolgok, és nem mondjuk Salzburg, és Innsbruck között félúton. Egyetlen autószerelőm sincs, azt sem tudom, hova szaladjak, hogy azert a gatyám megmaradjon.
Épp, amikor kezdenél egy kicsit lazulni, akkor jön valami.
Hulla vagyok, megyek egy gyors tusolás, és lefekszem, nagyon fáradt vagyok.
Holnap, teszek fel fotókat, meg videót is. Illetve, már ma.
Folytatás, másnap reggel.
Átszaladtam, egy ismerőshöz, akinek szintén Rovere van.
Hiába nőböl vagyok, és szőke. Pontosabban, egy penis sinister infortunatus!!
A kocsiban, nem volt hűtőfolyadék egy szemernyi sem. Ez volt a baja! Most fűt, mint a disznó! De, azért kell egy teljes olajcsere, elmenetel elött, de nem tudom, milyet vegyek!! ??
A Szalagavató táncot beteszem, meg is könnyeztem, de lehet hogy csak egy por szállt bele. A Twilight zárójelenetének a zenéjére táncoltak, és olyan szépek voltak, és fiatalok! (A videó felvételen, amúgy a jobb sarokban, mellettem ült a Serencsejáték ZRT. vezérigazgatója, véletlenül kerult a felvételre.)

Friday, November 27, 2009

Tudom,

hogy egy csomó olvasót elveszitettem a blogváltással. Neha, olyan kiváncsi lennék, kik azok akik rendszeresen olvasnak, de soha nem szólnak hozzám, pedig hús- vér ember vagyok, egy laptop mögött. És csak valós dolgokat irok, olyanokat, amik megtörténnek, vagy a múltban történtek. Van ez a bizonyos statisztikai oldal, ami jelzi, honnan olvasnak. Ha, többszöt kattint rám, abbol tudom, hogy nem véletlen, és olvas. Tehát, érti amit irok. Sőt, olyan is akad, aki olvassa az új blogomat is. Megtalált, pedig kizárt, hogy ismerjük egymást. Éredekes dimenziókat nyitott a computer.

Wednesday, November 25, 2009

Párkapcsolat, házasság, élet

Tulajdonképpen, azt hiszik, hogy mivel tudjak, hogy itt voltam- éltem, ott voltam- éltem, és persze dolgoztam, hogy én egy kicsapongó vagyok. Halálosan laza, és ami ebből adódik, az erkölcsi tartás is, laza. Ráadásul, a bárpultban dolgozó nők többsége, vagy egyáltalán a vendéglátóban, nem a legjobb megitélés alá esnek.
Azután, szembesülnek vele, hogy nem. Érdekes észrevétel, én ilyen konkrétan nem is gondoltam ra. Illetve gondoltam, de mivel én, én vagyok, igy nekem természetes az életem, és mégsem az.
A nők többsége, felnő, férjhez megy, szül egy- két gyereket, dolgoziik. Éli a normális nők életét. Hogy, jol vagy nem, milyen a házassága, csömörben- görcsben, az más dolog. De, ez a standard.
Én, elmentem otthonrol, 19 évesen, amikor, a ''nagy szerelmem'' kirúgott, (nem passzoltam a családjához) és bele az élet sürüjébe, szülői aggodalmat félrecsapva, senkire nem voltam tekintettel. Védőháló nélkül. Aztan, 22 évesen férjhez mentem, egy nálam jóval idősebb pasihoz, majd 5 év után faképnél hagytam. Rámtelepedett, kisajátitott, megmondta, mikor, mit csináljak! Sznob, és kispolgári volt. Nem szerettem. De, az 5 év alatt, minden emberit megtettem, hogy működjön a dolog, és 100% - ig mellette álltam, dolgoztam. Akkoriban, hátrányos helyzetű gyerekeket tanitottam kerámiázni. Munkaterápia volt a lényeg, megfelelő családi minta, háttér nélküli gyerekeket, akik nem tudták mi az, hogy reggel felkelek, és elmegyek dolgozni. Kiskorúak voltak, 2 közülük, 15 évesen terhes.
Aztán, otthagytam, a férjemet, mert elviselhetetlen volt. Irány Nemetország, ahol munkába álltam, és megismerkedtem R. -el, aki a főnököm volt, kő gazdag. Hallani nem akartam róla, végül mégis. Erről, még soha nem irtam. Ez volt életem legtragikusabb része, ő hirtelen meghalt. Megint, más munka, megélhetés után kellett néznem. Kiheverni, egy idegösszeroppanást. Ez az eset, az egész családomat megrázta, nem csak engem. Ezt megirom egyszer, de ez a mai napig, egy nagyon megrázó történet.
Aztán, uccu neki, jött a Tui utazási iroda, frankfurti székhellyel, ahol be kellett ugranom, egy idegenvezetőt helyettesiteni, Las Palmasban. Életemben nem voltam a Kanári -Szigeteken, és Las Palmas- rol, halovány dunsztom nem volt. Gyorsan vettem egy uti könyvet, elolvastam. Másnap reggel, busszal, körutazás Las Palmasban, én mutatom be a várost, mikrofonnal a kezemben. Jézus Mária, ebből mi lesz? Mondanom sem kell, hogy végigblöfföltem az egész utat, hatalmas sikerrel, az öreg nemet turistáknak, légvétel nélül, ahogy kell. Meséltem én mindent, szinesen- érdekesen, jött a templom, akkor arról, tér egy obeliszkkel, lovasszoborral, akkor arról. Egy idős tanárnő volt az egyetlen, aki kiszúrta, a turpisságot, félrevont és gratulált a teljesitményemhez. Rájöttem, megy ez nekem, és ezt a tudományomat, előadtam, családi körben, barátoknak, többször is, Budapesten is, besz//tak a röhögéstől.
Ott ismertem meg D.- t, a lányom apját. Autókölcsönzője volt. A férjem, akit otthagytam, nem akart elválni, évek teltek el. Végre elváltunk papiron is. A lányom születése után, fél évvel. 3 év után D.- vel is elváltak az útjaink. Nem volt megbizható szó szerint. Akkor kezdődött a vendéglátós pályafutásom. D. ismerőse, nyitott egy éjszakai bart, és keresett, egy nemetül perfekt beszélő, jó külsejű nőt, aki a bárt vezeti. Uccu neki, jó pénz. Arra, azonban nem számitottam, hogy egy kupleráj közepén, én leszek a madam. Pedig, errol volt szó. Szobákkal, mindennel. A lányok fizetését hajnalban én osztottam, és standoltam, tettem- vettem, mintha csak egy kereskedésben lennék. Húspiac! Műsoros, nivós hely volt, akkor 50 milliót feccolt bele a pacák. Én, nem a házban laktam, hanem a közeli faluban béreltem egy házat, tök egyedül voltam, és épitettem magam köré, egy bástyát.
Egyrészt a lányokkal való bratyizás, nem megengedett, mert én vagyok a főnök, és az osztrák tulajnak a jobbkeze. Másrészt, a vendégek néha előfordult, hogy szerették volna összetéveszteni a pult egyik oldalát, a másikkal.
Aztan, masfel év, Las Vegas. Ott is rengeteg történés, de ennek a leirása több órat, napot, hetet venne igénybe. Aztan, itthon, újra Kanári, megint itthon, közben, Távolkelet, a nagy szerelmem, Karib térseg, szintén sziv csücsök, Gy betegsége, újra Amerika, Stb, stb, stb.
Szerettem volna a fejemet valami biztos vállra hajtani, de ez nem adatott, meg! A ''normális'' pasik, nem mertek hozzámszólni. Pedig, nem csak éjszakai bárokban dolgoztam, járkáltam én mindenütt! Ez a marha nagy igazság. Sikerült mindig valami rettenetes szórakoztató, jó humorú, ám komolytalan pasikat összeszednem. Kivéve J- t, neki humora nem volt. Szóval, nem vagyok kicsapongó. Különben már eltaposott volna az élet, a drogok, és az alkohol. De, nem taposott. Alakulhatott volna másképp is, de biztosan unalmas lett volna nekem. Az is lehet, hogy nem. Mivel, nem volt benne részem, igy nem tudom megitélni!
Egyszer, egy barátom, világkörüli hajós volt, Wolfgang von Schwarzenberg azt mondta, tessék kitolni a széket a segg alól, nem a Tv- ben nézni a világot, mert az nem sokat ad! A saját bőrödön érezni, a világ szépségeit, és a csúf kegyetlenségét. Kéz, a kézben járnak. A bőrödön érezni a szelet, a havat, és az esőt, a napot, a forró homokot, a tengert, az oceánt, a jeges hideget, a gonoszságokat, és a jóságot. Magad szakitsd le, a fáról a gyümölcsöt, és ne a zöldségesnél vedd meg! Micsoda marha nagy különbség! Minőségében, és izében! De, közben, megmarhat a kigyó, és a tövisek,összeszurkálnak, néha az elviselhetetlenségig!
Egyet, mást, másképp csinálnék. Az anyaság, és az örökös csavargás, nem egyeztethető össze. Lelkiismeretfurdalásom van miatta. Az éveket, nem lehet visszahozni.

Ezt valahogy mégsem tudnám felcserélni, egy unalmas házassággal. Akkor, inkább egyedül. Mindig, melléd szegődik egy darabon valaki, aki nem biztos, hogy hozzád való. Mint a " Caminón'', ez az én Caminóm.
És meg valami, a végsőkig megpróbáltam kitartani a partnerek mellet, egeszen addig, mig már elviselhetetlenné nem vált. Ne tessék azt képzelni, hogy nekem könnyű, mert van vér a pucámban. Azt hiszem, hogy sokkal nehezebb, mint gondolnánk!

Tuesday, November 24, 2009

Tegnap dübörgött a zene

A tegnap estém, egyszerűen fantasztikus volt! 1A- val voltam Marcus Miller koncerten a Pecsában. A pasi, New York-ban rendszeresen fellép az egyik leghiresebb Jazz Clubban, a Village- ben található ,Blue Note- ban. szomszedok voltunk, nagyon sokat találkoztunk, egymás szájában laktunk. Bulik is voltak, meg hétvégén együtt kerti sutesek, jószomszédi viszonyban voltunk.
A feleseg feltekeny volt,.Ezért, beszüntettem az átjárkálást, és csak egy- egy dvd- ért mentem át, amikor bizonyos autók, nem álltak a ház elött.



MARCUS MILLER (1959) zeneszerző-, producer-, basszusgitáros szupersztár, az amerikai fekete zene egyik legnagyobb csillaga. Mágikus tisztelet övezi jazz-, funk- és fusion körökben, - aki meghatározó szerepet tudott játszani Miles Davis utolsó éveiben, továbbá David Sanborn és Luther Vandross pályafutásában, - de jelentős hatással van napjaink olyan rap és hip-hop sztárjainak munkásságára is, mint Jay-Z, Dr. Dre, Eminem, Snoop Dogg, 50 Cent.


Monday, November 23, 2009

Már tudom

Szóval, már tudom, hogy mikor van jelenésem Tirolban. 7- én. Ma reggel, beszéltem velük telefonon. A tulaj csajjal, nagyon ''arany pofa'' volt, és rendkivül erős tiroli tajszólásban beszelt. Korrekt volt, és tényszerű.
Örülök. Ha, valaki útálja az új munkahelyeket, az én vagyok. Még abban az esetben is, ha értek a munkámhoz. Hiszen, nem ismernek, és árgus szemekkel figyelik minden lépésedet.
Az első 2- 3 hét, útálatos. De, ez van. Idétlen vigyorgas, small talk, biztos helyzet felismerés, tudás. Aztán, túl leszünk rajta.
Csak abbol kell kiindulni, hogy a vendégek jolérezni mennek magukat, és jól is érzik magukat. Nekem, az a feladatom, hogy ezt biztositsam, illetve, a szemem mindenen ott legyen, és az alámrendelt pincéreket, jól irányitsam, anélkül, hogy útáljanak. Ez nagyjábol a pályafutásom alatt sikerült is, persze nem szerethet mindenki.
A további gondolataimat, megirom reggel.

Sunday, November 22, 2009

Mennek a napok,

Nagyon örülök neki, es valóban száguldanak! Valahogy érzem, hogy jó dolgom lesz, és jól fogom érezni magam. Furcsa egy szerzet vagyok en is! Nagyon vagyom rá, hiába beszélek össze- vissza, hogy valaki tényleg, úgy igazán mellettem legyen, most örülök, hogy egyedül vagyok. Nagyok a sebek rajtam, még úgy is, hogy látszólag jól vagyok, és valóban nagy hátizsákot cipelek. Valahogy, le kellene tennem.

Talán, egy dologban igaza van, nem kellene ennyit gondolkozni. De, az sajnos nem megy!
Ami pedig New York City-t illeti, mindig az abszolút város marad számomra. Nagyon ismerem is. Úgy sehol nem tud fújni a szél, de úgy, hogy azt gondolod, a következő sarkot nem éred el, kozben meghalsz. És, nem tud ugy sütni a nap, a lányom, a sajat bőrén érezte, és úgy szakadni az eső. A legek városa, mondom ezt úgy, hogy nem volt konnyű az út.
Van, akire negativan hat, valaki meg beleszeret egészen. Ezt hivják, egy életre szóló szerelemnek. Egyszerúen, nem tudtam elkepzelni, még röviddel ezelött sem, hogy elhagyom. Hiányzik, és hianyoznak az illatok is. a zaj, és az összes őrült is az utcan, hianyzik a sok gyaloglás, a bűzölgő hahali meet árusok, a reggeli szaladós káve, ami semmivel nem téveszthető össze, cinnamon rollal, a tömeg, az őrület, a zenészek, a Washington Square, a Village, Spring Street, China town, Peer 17, a könyves boltok, a Tredler boltok. Az elegans East Side, ahol elég hosszú ideig laktam, éjjel ugyanolyan zajszinttel, mint nappal, az állando szirénak, a West Side. A Lower, es az Upper, a Subway, a Central Park, a Time Square, amire még 3 év utan is úgy néztem, mint a frissen érkezett túrista. és ugy ahogy van, az egesz Manhattan, az örökké lüktető ritmusával, és őrületével együtt. És a gondolatok, miközben ott élsz, és teszed a dolgod, mit csinalhat most Sz.??? Mit csinál a lányom? Hiányzik. Anyám, apám?? Közben csörög a telefonod, kávé a kezedben, visszajárót veszed el, hónod alatt a New York Post, és megy az élet. Még Bronx is hiányzik.
Ez, nem nosztalgia, ez szerelem.
A másik blogomban az utobbi időben, erről nem irtam, és nem azért mert nem hiányzik, hanem azért, mert nem akartam, hogy cenzúra alá essen. Mert, van aki azt gondolja, hogy ez csak vele, általa működik. Pedig, mekkorát téved!
Meg is mondtam neki.
Igen, megváltoztam a város által, totálisan, pedig máshol is éltem eleget. Belémivódott, felszivódott. Living New York never easy!!
Ezt, csak az értheti, aki ott él, és megszokta, és részt vesz az ottani életben. Kicsit belehaltam a hiányába! Azt is tudom, hogy nem vagyok normális!

Friday, November 20, 2009

Nem,

bolondultam meg, csak a blog átkoltoztetésénel nem akartam, hogy elvesszenek irasok, erősen szelektáltam. A szomorú felyezeteket, nem akartam itt latni, ezért a nem mindig időrendi, és káoszos elrendezés.
A másik blogomat, kiüritettem, és bezártam, csak egyetlen irás láthato, az ok, amiért be kellett zármom. A fene nagy jóindulatom miatt, mert megadtam az elérhetőségét. Megigérte, csak olvasni fogja, érdekli, mi történik velem.
Én, meg a barom, ismerem, és megis belemegyek!
Na, jó a téma lezárva.
Más. Most, nem konkrétan egy személyrol szeretnék irni, hanem, egy bizonyos fajta párkapcsolatokról, ugy globálisan, vagy nem is, hanem konkrétan egy párról. A párkapcsolatok minősége, es ugye az eggyüttélés, vagy nem, tudjuk baromira különbözik. Ezt, nem is szándékozom különösebben taglalni.
De, Vannak bizonyos helyzetek, amikor az elszakadas, csak latszólagos, mert mindkét fél, ragaszkodik a másikhoz, ezért, vagy azért. Külön költöztek. Az egyik kényelemből talan, a másik meg megszokásbol, vagy igazi ragaszkodásbol. És, baromira megvan magyarázva a dolog. Első pillantásra, úgy néz ki, mintha aláirták volna a függetlenségi nyilatkozatot. Pedig, egy fraszt! Szépen, személyre szabva, akkurátosan. (palyát tévesztettem, tudom) A pasinak a függetlensége, a nőnek az az igénye, hogy ezt a pasit nem veszitette el, gondoskodik róla, és szereti. Itt, most minőségi emberekről beszélünk, szellemi nivó, tapasztalat, intelligencia, tolerancia, megjelenés. Igy, együtt.
Igy, mindkét félnek megvan az illúziója, főleg a pasinak, mert mindig nagy szerepet játszottak a nők, de azért a minőség nem kerüli el a figyelmét, ahhoz ragaszkodik. Ugyanis, abból nem sok van. Van Márainak egy idevágo idézete, nem tudom pontosan, de valahogy igy szol,- Az emlékeimben, csak kezek- labak- nói testek, de arc, csak egynéhanyhoz tartozik.-
Amikor, először talalkoztam vele, most, akkor meg elhittem, a függetlenséget, de a második beszélgetésnel, világos volt, mint a nap, hogy ez azért nem egészen fedi a valóságot. Hangsúlyozni kivánom, hogy semmi közöm hozzá, és kivulálló vagyok, de a szemem nyitva van.
(bocsánat, de még mindig kinlódok az ékezetekkel, és az irás sebessége is jelentősen lecsökkent, az agyamat, nem tudja követni)
A pasit, még mindig imádom, binded by the Sun Everlast!

Ez sem jott át, beteszem.

Nem mintha érdekelne, de ezt is én irtam, és megkockáztatom, hogy már értek hozzá!

Valaki, az oldalrol hianyolta a velemenyem bovebb kifejteset, ami John Biro festeszetet illeti. Megjegyzem, ami lathato az oldalon, jobbara ugyesen megoldott abrazolasmod! Jol ismerem a muveszetet, es ot magat is!
Napok ota keszulok irni egy postot, arrol, hogy a muveszetben, a meztelenseg, ne adj isten, a noi test rejtelmei abrazolhatok-e vagy sem! Nos, en azt hiszem, hogy az egyik kommentemben, hirtelen, Michelangelo Davidjat hoztam fel, mert az jutott eszembe. Belatom, gyenge pelda volt. Az "ostoba" szot, pedig kenytelen voltam hasznalni, mert ugyan akadnak itt nagyszeru festok, de muveszettortenetbol (sajnalom, hogy ezt a szot kell megint hasznalnom) "gyenge" a tudas, a tajekozottsagrol mar nem is szolok. Azt hiszem, hogy ha valaki muvesznek nevezi magat, nem artana korulnezni a tortenelmi palettan is, (kulonos tekintettel a festeszetre), nem csak a festo palettan. Az izlesekrol, nem beszelek, mert az termeszetesen kinek- kinek a maga dolga. Van nekem egy nagyon jo baratom, foglalkozasa szerint antropologus, Bazelban. Az o falan lattam, eredeti Picasso skiccet. Egy aukcion vasarolta. A kep egy szettart labu holgyet abrazolt, maga a noi test, nagyon elnagyolt, de meglehetosen kidolgozott noi nemi szervvel. Azonban, nem osszehasonlithato a nappalija, egy autoszerelo muhely olcso meztelen nok gyakran pornografikus fotoit abrazolo naptar latvanyaval.
Emlithetnem, Egon Shiele "Szerelem es halal" cimu kiallitasat, az amsterdami Van Gogh muzeumban 2005- ben. Egon Shiele, Gustav Klimt tanitvanya volt, ugye ot mindenki jol ismeri. (legalabbis, en ugy gondolom, ezen az oldalon) 1918- ban, alig 28 evesen elhunyt osztrak expresszionista festomuvesz
A festmenyei központjaban a testiseg, a festmenyek fektelen erotikaja all: vorosre festett szemermu kislany, parok szeretkezes utan, maszturbalast abrazolo onarckep. A polgari Ausztriat a maga idejeben megdobbentette Schiele stilusa, a muvesznek 1912-ben 24 napot kozszemeremsertes cimen bortonben kellett toltenie. A becsi Albertina altal szervezett kiallítason 80 festmeny, pasztellkep, portre és csendelet lathato, kepet adva munkassaganak mas teruleteirol is. Mindazonaltal a legmegragadobb kepek a testeket abrazoljak, a sajatjat, az utcagyerekeket, szeretojeet, Wallyet és feleségeet, Edithet, kishugaet, Gertiet. "Schiele muveszi fegyverkent hasznalta a szexet" - jelentette ki John Leighton, a Van Gogh muzeum igazgatoja.
Schiele testisege inditotta arra a muzeumot, hogy a kiallitas idotartamara hetvegenkent, egy-egy modern tanccsoportot leptessen fel a termekben, a kepek kozott, hogy tancukkal mintegy megelevenitsek a festo erotikus muveszetet, termeszetesen meztelenul. Sot, maganak Klimtnek is vannak festmenyei, amin ki-ki villannak a no rejtett zugai.

Az ujkori europai festomuveszet azzal fedezi fel az erotikat, hogy az erotikus testet a latas targyava teszi. A latas viszont nem minden, a test pedig eppen hogy nem vizualis kerdes. A vizualitas akkor valik egyre fontosabba, amikor a muveszetben egyre szigorúbb tabu ala kerül a masik test megerintese es erinthetove tetele, es egyre inkabb helyettesítik a latas kompenzatorikus folstilizalasaval. Erotikusan megfesteni egy testet, peldaul egy noi aktot, az erotikus pillantas megszervezeserol szol, arrol, hogyan kell egy not ugy megfesteni, hogy a nezoi tekintet erotikus testkent eszlelje, és ne csak meztelenkent. Ehhez a tekintet jatekat kell eloidezni, ami jellemzo az ujkori europai festeszetre. Idonkent, a nemi szerv is elobukkan.

Menjunk vissza meg korabbra. Az egyhazon belul mar Michelangelo Utolso itelete is nagy port kavart, a freskon szereplo szentek és elkarhozottak nemi szerveinek szemermetlen, anatomiai érdeklodessel törtenő abrazolasa miatt. IV. Pál papa elrendelte ezek elfedeset. Caravaggio 1605-ben festett A Szuz halala oltarkepet azért tavolítottak el a romai Santa Maria della Scala egyik kapolnajabol, mert modellkent allitolag egy kozonseges utcalany holtteste szolgalt. Peldakat azonban akar a kozelmultbol is hozhatunk: eleg Hermann Nitsch, vagy Andres Serrano és Robert Mapplethorpe kiallitasaira gondolnunk.
Remelem, hogy nem sertettem senki erzelemvilagat a muveszettel kapcsolatban. Es, abszolut semmi kifogasom a csendeletek, gemeskutak, vitorlasok, tajkepek ellen, de el kell ismerni, hogy a muveszetben jelen van ez is. John Biro muveszeteben, a noi test, mint akt, de talalunk ferfi aktot is, visszatero motivum, es idonkent kivillan itt is a rejtett zug. Egyszeruen, hozzatarozik az emberhez, es mint fentebb vazoltam, nem uj jelenseg.
Ja, es meg valami, John Biro festmenyei kozul, magasan a Chestnut Sky (mindketto) a legnezettebb, es a legnagyobb erdeklodest kivalto festmenye. Az, hogy negativ, vagy pozitiv az mindegy. De, aki a legjobban kiabal, az a leggyanusabb!!

Ujabb költözés!

Sajnos, megtettem, hogy újra koltöznom kellett.
Csak, azért, mert valaki nem fér a bőrébe, es rágalmaz. Nem képes felfogni, hogy ennek a fejezetnek vége van!
Kicsit összekeveredett, de nem baj! A lényeg, hogy nem tud zaklatni!

Escape from Budapest


Lily, kapott egy meghivot egy performansszal egybekotott, underground kepzomuveszeti kiallitas megnyitojara. Egy muveszeti oldalrol kapta. Lily tenyleg nem tudta mire velni, mert nem fest, nem tancol, es tulajdonkeppen semmi koze a dologhoz, o maga nem muvesz. A meghivo muvesz, ertelmesnek talalta a Lily hozzaszolasait, es egyetlen hosszabb lelegzetu bejegyzeset, egy bizonyos oldalon. Aztan, a helyszin, es a tema is kivancsiva tette, egykori csepeli Ganz Vas,es Gepgyar, "C" epulet, "Decadence, Escape from Budapest". Csak meghivott vendegek reszere, a kiallitas, zartkoru.
Aztan, tovabb gondolkozott. Ismeri azt a pasast, aki a rendszervaltas utan, megvette, a gyarepuleteket, szorostul- borostul, a kimustralt, gepekkel, teljes berendezessel egyutt, szinte semmiert. Aztan berbeadta, mindenfele vallalkozasoknak. Azelott, egy budapesti ejszakai bart mukodtetett. Eszebe jutott, hogy a nagyapja valamikor ott volt martinasz. Aztan, arra gondolt, hogy talan a lanya erdekesnek talalna, ha latna egy ilyet. Lily egyebkent imadja a gyarepuleteket, van egy fillingje, es femszaguak. Meg, akkor is, ha mar evek ota uresek.
Megbeszeltek, elmennek. Lily lanya, fest, rajzol, es mar egeszen kulonleges ekszereket gyart.
Lily, nem sokat spekulalt, mit vegyen fel. Bornadrag, body fole egy pulcsi, borjako, magassarku,. A lanya, amugy is extrem, jo parost alakitanak. A parkoloban, meregdraga autok.
A bejaratnal, 2 oriasi faklya, nagydarab kopaszra borotvalt alakok, pittbull kutyakkal. (azt hitte, hogy ez a fajta tekintely fitogtatas, mar kiment a divatbol)
Lily, a festo nevet mondta, meg a kinyomtatott meghivot kibanyaszta a zsebebol. Az egyik beszolt radion valakinek, aki zold utat adott.
Bent, mindenutt faklyak, rengeteg gyertya, hatalmas gyarcsarnok. Eltartott egy darabig, mig megszokta a szeme, a derengest. A falakon, oriasi olajfestmenyek. Uralkodo szinek voros, szurke, fekete. Temajaban, jobbara szenvedo testek, verzo sebek. Lily arra gondolt, hogy valoszinuleg a Halloween, es a haldoklo magyar tarsadalom abrazolasa, a feliratok a kepeken belefestve, jobbara erre utaltak. A ket vilag kozott rekedt testek, lelkek, vagy a tarsadalom kepekben. A zene, halk underground, es gothic elemekkel vegyes.
A kozonseg, eklektikus, Lilynek nevetnie kellett, de nem tette, csak mosolygott. Ismeros volt a szituacio, tipikus ujgazdag szindroma, egyes jelenlevok megilletodott, fontos arckifejezesebol, draga, am nem passzolo ruhazatukbol, vilagosan latszott. Lanya nem szolt, csak figyelt. A kombinepantos lurex estelyi, punk, es a gothic kozott, minden jelen volt. Kimondottan hideg volt, latszott a lehellet. Az egyik sarokban, a bufe, gorkorcsolyas lanyok szurke, kezes- labasban, szurkere sminkelve, hoztak- vittek a talcakat italokkal, jobbara pezsgovel, szendvics, pogacsa. Az asztalok, es a szekek, valoszinu a gyarepulet egykori tartozekai voltak. Oriasi tepett, draperiak logtak a mennyezetrol, a gyertyak fenyenel erdekes hatast keltve. Kozepen, oriasi szabadonhagyott terulet, semmi faxni, egy mikrofon. Ket marcona kopasz, pittbullokkal, megallt a mikrofon jobb, es baloldalan, majd maga a muvesz lepett ki a sotetbol, megall kisse a hatterben. Hatasvadasz modon, zene halkul, elolep, egy kover pasi, kifogastalan szmokingban, megszolal, hosszu szuneteket hagyva, mondandoja kozott, es bemutatja a tisztelt egybegyulteknek a muveszt, tovabba, o rendezte az esemenyt. Lilynek olyan erzese volt, mintha gyakorolta volna a tukor elott.
Meselt, a muveszeterol, pontosabban, ezekrol az alkotasokrol. Jol sejtette, a magyar tarsadalom haldoklasa a tema. De, megsem allt ossze a kep. Armani, Boss oltonyok, a nokon kilo arany, parkoloban draga autok. Ez, nem a munkasosztaly, es nem igazi underground. Ez egy csinalmany, unatkozo gazdagoknak, akik meghivtak a esemenyre egy- egy erdekes arcot.
Es ekkor, megjelent egy tancosokbol allo csoport, profi tancosok, szurke, foszladozo testhezallo, overallban, mint a draperiak. Erdekes hatasa volt. Kozben Lily azon gondolkozott, hogy ez egy masik arca a festonek. Ez, az eladhato arca, erre van kereslet valoszinu. Ebben a kozegben.
Lily lanya, odament kesobb a muveszhez, a muvesz ur, odajott az asztalukhoz, bemutatkoztak, hiszen szemelyesen meg soha nem talalkoztak. Megkoszonte a jelenletuket. Lily lanyat, szinten ismeri az oldalrol. A lanyt, szemtelen fiatalsaga, es kimeletlen oszintesege, felhatalmazta a kerdesre, amit Lily szerint, vagy csak egy gyerek, vagy csak a nagyon oregek tehetnek fel,
- Mondja muvesz ur? Azon a bizonyos muveszeti oldalon, miert nem lathatoak ezek a kepek? Kivernek a fodhozragadt kispolgari szemlelokben Magyarorszagon a biztositekot? - a muvesz, nyel es hallgat, majd mosolyogva azt mondja,
- Ezek a kepek, nem a nagykozonsegnek keszultek. Ezek, megrendelesre keszultek!-
- Oh!- mondja a lany, es mosolyog. Lily latja a lanyanak a szemeben a vilagos kepletet, a gyertyak fenyeben, a kulonos szemtelen csillogast, mint amikor keszul egy ujabb kerdesre, de megsem teszi. Lily hallja a lanya belso hangjat, - Nyamvadt egy ficko vagy, prosti vagy!
A lany felpattan, - Jo ez a tepertos pogi!- es mar ott sincs.
Lilynek feltunt, hogy a pasi tudataban van, a - jopasivagyok, es tudok rola- szindromanak, amivel altalaban, a jopasik tudataban vannak. Es, figyel. A muvesszel parolazo parok, valtanak egy par mondatot, a ferj szopogatja a pezsgot, a nonek a muvesz hosszasan nez a szemebe, es viszont, szorongatja a kezet, joval hosszabb ideig, mint az indokolt lenne, hajlong.
A lany, tele pogival a szajaban, megszolal, - Nem tudom, hogy vagy vele mama, de en megittam egy par pohar pezsgot, ettem egy par pogit, nem megyunk? Utalom a sznobokat! -
Lilynek, meg kihult mar a teaja, - Mehetunk!-
Tavoznak, a kocsiban jokat nevetnek, es az alma tenyleg nem esik messze a fatol, fergeteges jokedvuk kerekedik, a lany eltulozva utanozza a tortenteket. Es majdnem ugyanazt vette eszre, mint az anyja. Lily azt mondja a lanyanak, tulajdonkeppen lattad, az en motivacios levelemet? Lattad, az oneletrajzomat?? Az nem prostitucio?
De, mondja a lany, az is az, de nem ennyire!! Rohognek.

Thursday, November 19, 2009

Nagyon szomoru vagyok!

Keresgeles utan, megtalaltam, azt a funkciót, amirol hallottam, hogy létezik, de nem forditottam, különosebb figyelmet!! Ettól a naptól fogva, csak attol fogok levelet kapni, aki nem bant!
Ezeket, a rágalmakat, kikérem magamnak!! Senki blogjaba, nem nyúlok bele! Nincs se kedvem, sem érdekem, sem jogom hozzá! Arra, meg már nem emlékszem, hogy csináltam azelött. Milyen jelszó, stb. Ez a rágalom, engem, már nem elöször ér, és már nagyon unom!
Nem átrana kicsit ekgondolkozni a rágalmakon! Hogy jövök en ahhoz, hogy belenyúljak, mas dolgaiba!! ?????? Milyen rosszul ismer ez az ember engem!! Aztan, beleneztem, most a blogba, ott semmi változást nem látok!! Nem tudom, mi a rágalom célja?
Baromi sok kárt okozott nekem, legalább tessek engem békén hagyni! Akkor kellett volna gondolkozni, amikor ott volt az ideje. Ez a hajo, már elúszott!
Kultúr ember módján, nehéz viselkedni??????? Én, nem bantottam senkit, és nincs is szándékomban!!!!

Wednesday, November 18, 2009

Kisanyám!

Nem nézeget hatra, csak elóre! Kapja össze magát, és nem rinyál, mert az nem viszi előre a szekeret! Gyia- gyia kislány, ne hagyd magad! Nincs szentimentalizmus, és önsajnálat!
Keménység van, és nincs mese, nem hagyod magad! És főleg, nem gondolkozik!
Nincs min! Lejátszott partikon pláne nem! Önző, moslék módon, puszta önvédelemból.
A cél lebegjen a szemed elött, és az út, ami elötted van!

Egy kicsit meghaltam!

Nem érzem jol magam, sem fizikailag, sem pedig lelkileg. Persze van előzménye. Egy rakás pocsékság, és megtudtam olyan dolgokat,amit sejtettem, de nem akartam észrevenni!
Lehet, hogy hozzájárul az influ ellen való oltas is, amit még soha nem kaptam.
Most, épp gyenge vagyok, erőtlen, és kiégett, Nagyon szomorú is!
De, tudom, hogy 10 nap, és egesz más dolgok kerülnek előtérbe. Újra, használok egy nyelvet, napi szinten, amit nagyon szeretek! Erről, azt hiszem, még nem is irtam. Talán, még magam sem tudtam róla.
Arról, meg már lemondtam, hogy egy olyan társat találok, aki engem is megérdemel, értékel. Nem, arról van szó, hogy felértékelem magam. Nem!
Csak, tisztában vagyok, az értékeimmel!
Ez, nem uj, hanem a regi, a hatam mogott hagyott dolgokra vonatkozik. Konkrétan John-ra.

Sunday, November 15, 2009

Érdekes!

A gyűrű, egeszen egyszerúen, az ajto mögött volt!! Nem szeretek, csukott ajtónál aludni. Reggel, csodák csodája, kek volt az eg, es világosabb volt, mint egyébkent, és egyszerúen, rámcsillogott. Rögtön tudtam, hogy megvan' Úgy örultem neki, mintha most kaptam volna'
Ezekkel, a dolgokkal, úgy vagyok, hogy ha el lell vesznie, mert nem akar hozzám tartozni, akkor ugy legyen! Akkor, el kell vesznie! Ami, hozzám tartozik, az ugyis marad!
Más. A családi osszejövetel, rendkivül érdekesre sikeredett. Mondhatnám úgy is, hogy keser édes volt! A bátyám születésnapja volt. Egy masik regi, 1997 es születésnap videója került elő. Körülbelül, ugyanazok a szúknek nevezett családtagok vettek részt rajta. 3 an, mar nincsenek az elők sorában. A nagybátyám, anyámék unokatestvére, és Gy.
A lányom, még csak 8 éves a felvételen, A Dani unokaöcsém, 4. Mi, meg valahogy, nagyon fiatalok vagyunk! Apám, ugy nézett ki, mint Roger Moore. Anyám, még barna hajjal. Gy. is önfeledten vigyorog, akkor még nem volt 1oo kg, csak 7o. Én, természetesen gyönyörű vagyok! Olyan szomorkás lett a hangulatom, pedig a beszólásokon, jókat nevettünk! Olyan melankólia szállt meg hazafelé az úton, hogy hihetetlen' Rányomta bélyegét az egesz további estémre. Azóta, annyi minden történt! Annyi mindent másképp csinálnek' És, mégis száguld az idó! Honnan jön, és hová tart?? Közben, a gyerekek felnőnek, és partnerekké válnak számunkra. Mi, meg használódunk! Legszivesebben, ekezdenél kiabálni! Én, ezt nem akarom! Mi történik? Álljatok meg! Ki karok szállni!
Szóba kerül az is, hogy öregszünk! Kicsoda ÉN? Szó sem lehet róla! Komoly lelki gondot okoz. Pszihés gondot! Szembe kell nézni vele! De, nem konnyű annak, aki 38 évesen, még a 2o éveseket is maga mögé utasitotta, a puszta megjelenésével!
Ez az igazság, és én, ennek abszolút a tudatában voltam! Ajaj!

Újra kell tanulnom irni!

Hosszú i-m, nincs, de a többi ékezetes, és ugy irok, hogy gondolkoznom kell, és néznem meredten a tasztatúrát! Más jelek is, máshova kerültek. Ez, még csak hagyján, de pár mondat leirása is, gondot okoz egyenlőre! Igyekszem, megtanulni.Lassan haladok vele.Annyira elszoktam tőle, mint ahogy más dolgoktól is.
Egygszerűen, újra kell tanulnom az iráast. Végül is, a magyar nyelvben, ékezetek vannak. Szeretném használni őket. Kézzel, szinte soha, semmit nem irok!
Szóval, mostantól ékezettel!
Ja, és még valami, meglett a gyűrűm!

Saturday, November 14, 2009

A kislanyom,

****** Helyesbites' A szórólap hátulján, a jobb sarokban, rajta van, a lányom neve, Kornera a műveszneve. Nagyban látszik., ha rákattintunk a képre. Nem láttuk!
tapasztalatlansaga miatt, neha belefut bakikba! A pasi, aki felhasznalta a szorolapjahoz a kepet, kert ugyan engedelyt ra. De, nem tuntette fel, ki az aki a kepet alotta. Pedig, a forrast fel kell tuntetni! Kulonben "plagiumnak" szamit a dolog! Atalkitotta, de akkor is! Az alabbi az eredeti.



Az atalakitott eleje,


ez pedig a hatulja!

Komoly levelezolap vastagsagu szorolap! A kepekre kattintva kijon nagyban, es egyik oldalon sincs feltuntetve, ki csinalta !!Ez, nem fer!!!

Friday, November 13, 2009

Utazas

Ezt be kellett tennem. Aquarius es az utazas!

Az asztrológia szerint viselkedésünket, életvezetésünket befolyásolják a csillagok, különösen az, hogy melyik jegyben születtünk. Nincs ez másképp akkor sem, ha útra kelünk. Más elképzelései vannak a vakáció eltöltéséről egy Kosnak, mint egy Bikának vagy egy Ráknak.

A Vízöntő jegy képviselőire jellemző a különcség. Sokszor olyan helyeket keresnek fel, amelyek nem divatosak, vagy nem ismertek. A Vízöntő olyan közeget keres, ahol a saját elképzelései szerint vakációzhat, a szokatlan, a különleges vonzza. Számára elsõsorban nem is a helyszín, hanem annak lakói érdekesek.

Nehezére esik sokáig egy helyben maradni, szereti a változatosságot. Kíváncsisága kizárja, hogy minden évben ugyanott töltse el szabadságát. Nem törekszik a luxusra, de kifogása sincs ellene. Útitársként nagyon szórakoztató, de néha kissé idegesítő is, mert túlságosan független és kiszámíthatatlan. Ötletgazdagsága ugyanakkor erőssége is, aki pedig kedveli a meglepetéseket, az jól fogja magát érezni egy Vízöntővel.

A Vízöntõ jegyhez tartozó országok: Oroszország, Románia, Moldva, Baltikum, Olaszország, Maldív-szigetek, Svédország, Lengyelország, Abesszínia, Etiópia, Izrael, Irán, Ibiza, Dél-Afrika, USA

A Vízöntõ jegyhez tartozó városok: Berlin, Hamburg, Bréma, Salzburg, Pisa, Los Angeles, Brighton, London, Moszkva, Szentpétervár, Amszterdam, San Francisco

Valaki felbukkant, akit regen lattam,

es nem is fogom! Persze, nem szemelyesen. Azt sem tudja, hogy itthon vagyok. Neki szol a dal, es nem is tud rola! De, nem ohajtok talalkozni vele, mert ferfibol van! Ma, jottem haza a kocsiban es egyszercsak hallottam a radioban veletlenul, es nagyon passzol a szoveg!

Liberalis

"A liberalizmus, mas neven szabadelvuseg, gondolatok szeles spektruman alapulo eszmerendszer, amelyek kozos vonasa, hogy az egyen szabadsagat jelolik meg, mint legfontosabb politikai celt."- Mi mas lennek, ha nem ez! Izig, verig Vizonto!
Nemkem, mindegy, hogy valaki kinai, neger, cigany, maori, timbukta, zsido, vagy akarmi! Amig, nem rug belem, emberszamba veszem!
Persze, nem azt mondom, hogy szivesen osszejarnek egyes nepcsoportokkal a szabadidomben, de tiszteletben tartom, a vallasukat, kulturajukat. Egy dolgot nem szeretek, a tulzasokat, mint peldaul, ha ram akarjak eroszakolni, sajat nezeteiket, mint egyedul udvozito gondolatokat, kulturalis szokasokat. Senki kedveert, nem ternek at, semmilyen vallasra, meg katolikus sem vagyok, megis szoktam imatkozni, hiszen egy isten van. Ha, beterek egy templomba, legyen az katolikus, vagy buddhista. (mondjuk, a buddhizmus mas teszta, ok nem az istent tisztelik, az inkabb, egy eletforma, hiszen isten bennunk van) Mindenki ugy imatkozik, vagy nem, ahogy akar. Semmi bajom az ateistakkal, de azokhoz sem tartozom. Mint mar emlitettem, a hivo- ateista- buddhista mezsgyen vagyok.
Mondjuk, ha ulok egy rendeloben, es egy nepes ciganycsalad purdeja dobal, kiflivel, hangot adok neki, hogy alljon meg a menet. Azzal is tisztaban vagyok, hogy nem egyszeru rajuk szolni. Szoval, ha lehet kikerulom oket! A kopaszsag ellen sincs kifogasom, es a tetovalas ellen sem, nekem is van, a rasztaval ugyanez a helyzet, es a kakastarej sem veri ki nalam a biztositekot! A szinpompa sem!
De, semmikeppen nem akarok, nepet irtani, es drukkolni azoknak, akik ezt teszik!! Semmilyen szinten! Mindenki, ugy el, ahogy neki tetszik! Ettol szines, es szep a vilag!
Errol ugyan mar irtam, de ujra meg kellett irnom!

Thursday, November 12, 2009

Erdekes

Beszelgetni jarok, egy orvoshoz. Eloszor, a lanyommal voltam nala, konzultacion, aztan egyedul, aztan megint egyedul, es beszelgetunk. Az ajto elott, ul egy rakas ember,var a sorara, mi meg beszelgetunk. A beszelgeteseket, ugy hivja kontroll, de semmi kontroll, mi beszelgetunk.
Legutobb, egy rakas ember ult a folyoson, en is kozottuk, ahogy megjott, meglatott, azonnal behivott, es csak beszelgettunk. Mindenrol! A szakterulete, plasztikai sebesz. Ezt a reszet kibeszeltuk a dolgoknak, most a szemuvegrol beszeltunk, meg Tirolrol, meg a Spa kezelesekrol, meg hogy 4 eve nem volt szabadsagon. Kibeszeltuk a Kes Alatt cimu kedvenc sorozatomat is, kiderult, o is nezi. Aztan arrol, hogy volt Irak- ban, es osszeegett embereket operalt, napi 24 oran keresztul. A nok, meg varnak a folyoson!
Szimpatikus, ennyi az egesz, es azt gondolom, hogy en is, az lehetek neki. Nem csinalt rajtam semmit tulajdonkeppen. Azt mondja, erzi rajtam, hogy utalom a pasikat. Mondom neki, futofenykent ki van irva a homlokomra? Nem, mondja, de a legcsekelyebb kacersagot sem erez rajtam, mert szinte csak nokkel van dolga, es a nok a kedvenc zoldsegesukkel is kacerkodnak, nemhogy a plasztikai sebeszukkel, es altalaban kizarolag olyan nokkel, akik hiusagbol fordulnak hozza. En, meg azt erzem rajta, hogy nem akar semmit tolem, megis szeret velem beszelgetni. En sem tole, illetve, majd jovore. De, nem mint pasitol, hanem mint orvostol. Vicces nem?
Az asszisztens szokott felhivni, hogy varja a doktor ur, ekkor es ekkor, ha onnek is megfelel, kontrollra jojjon be. Ne a Viranyos utra, a maganklinikara, hanem az Istvanba. Az kozel van maganak.

Remalom, ugyanaznap ejjel!

Ott, tartottam, hogy kerestem a gyurumet, de aznap atmentem a noveremhez, mert mondta, hogy van egy rakas gyapju fonala! 5 kototuje is, es ez az anyanke, de ki akarta dobni. Eso szakad! Kikutattuk az egesz lakast, nem emlekezett, hova pakolta. Pincetol, a szekrenyek tetejeig mindent. Megvan, vissza haza. Eso szakad!
Aztan, eszrevettem, a gyurum hianyat, majd kereses, aztan be a kocsiba, vissza a noveremhez, ujra atkutatunk mindent, semmi, vissza haza. Kereses, elemlampa, feladas. Nem idegesitem magam rajta, elveszett, kesz!
Lefekudtem aludni, 11 ora korul. Egyszercsak, arra ebredek, hogy hallom, - Iren!- Azt hittem, almodok, erre megint hallom, -Iren!- elhalo hangon! Akkor realizalodott bennem, hogy nem almodom, apam szolitgatja anyamat. En, mindente felebredek!
Uccu neki, lerohanok, a lanyom, (nem volt itthon), be apam szobajaba! Villany fel, es latom, hogy apam, fekszik a foldon, utcai ruhaban, felborogatva a szekek, szeme homalyos, es osszehanyta magat! Bele telt, legalabb 1 percbe, mire felfogtam, mit latok! Hajnali 4- kor!
Olyan deja vu erzesem volt, de nem hittem a szememnek! Az elso gondolatom, az volt, hogy elment ejjel mulatni, es berugott! A masodik az, hogy kizart, az en apam, 84 eves, es meg eleteben nem ment mulatozni, es piazni!
Riasztottam anyamat, szolongattuk, es probaltuk feltenni az agyra! 90 kg- os pacak, 183 cm magas. A probalkozas remenytelen. Kozben, joparszor elkuldott bennunket, melegebb eghajletra szokasa szerint! Persze, mi ezzel nem torodtunk, szokasunk szerint!
Mondom anyamnak, azonnal mentot hivni, nincs maganal, es csak azt mondta, a labait nem birja mozditani, es fazik! Oldalara forditottam, meg ne fulladjon a hanyastol! Ki tudja, miota fekudt a foldon, ruhaban, mi mindannyian elmentunk aludni! Anyammal egyutt neztek a Tv- t, majd anyam elment aludni, a sajat szobajaba!
A mentok megjottek, es en ott alltam, anyammal egyutt egyszal hanyasos pizsamaban! Bevittek a korhazba, kozoltek hogy nagyon dehidratalt,(vizhianyos) kapott 3 sooldatos infuziot, mi meg ultunk a folyoson! Hajnali 5- tol. Anyammmal, se egy kavet, semmit nem tudtunk inni, mert ugy elszaladtunk, hogy egy fia filler nem volt nalunk! Halalra remultunk! Az eso, persze tovabb szakadt.
A doktornonek, teljesen vilagos valaszokat adott a kerdesekre, majd visszatert bele az elet. De, en nem tudtam volna kocsival hazahozni, mert a kocsiig a hatamon, nem tudom elcipelni! Nekem, haza kellett mennem, mert kontrollra kellett mennem, az orvoshoz.
Igy, hazahoztam anyamat, ittunk kavet, penzt vettunk magunkhoz, vissza a korhazba, en elhuztam az orvoshoz, majd felhivtam anyamat, mi a helyzet. Anyam mondta, gyere haza, mert a mentok hazahozzak delutan, es mar o is otthon van!
A hanyast, az okozta, hogy semmi folyadekot nem iszik, pedig literszam van a hazban, asvanyviz, tea stb.
Igy jartunk tegnap. Most itthon van, es olyan jol, hogy mar eleg nagy a hangja, dirigal, de ezt jobban szeretjuk, mint amikor csendben van! Kontrollalni kell teljes mertekben.
Atoltozik-e, tisztalkodik- e , iszik- e eleg folyadekot, eszik- e eleget!
Nagyon megijedtunk!

Tuesday, November 10, 2009

Na, a mai napon a hab a tortan!

Egyszercsk, ranezek a kezemre! Es, elakad a lelegzetem. nincs a kedvenc gyurum az ujjamon!
A kedvencem, 4 lepoard van, vagyis inkabb vot, korbe 1 pontos gyemantokkal!! Jo nehez, kb 14 gr. Abszolut kedvencem volt! , nem azert, mert tole kaptam, hanem a gyuru miatt!! Most, hogy lefogytam, a lotyogott az ujjamon. Mar, 2 alkalommal elveszitettem, es megkerult, a 10 ev alatt! A harmadik a necces! Elkepzelesem nincs, hol hagyhattam el, es mikor!
Ez csak egy gyuru, megis bant, mert nagyon szerettem.
Van egy idevonatkozo idezet, de sjanos nem vagyok jo mufordito.

" Man muss nie verzweifeln wenn einem etwas verloren geht,
ein Mensch, oder eine Freude, oder ein Gluck. Es kommt,
alles noch herrlicher zuruck. Was abfallen muss,
fallt ab, was zu uns gehort bleibt"
( Reiner Maria Rilke )

Ide szulettem, de nem ide szol a jegyem! Igen, elso szam, elso szemely!

Amikor, ilyen megnyilvanulasokkal talalom magam szemben, mint a muveszeti oldalon is, akkor komolyan gondolkodoba esek!! Milyen orszag ez?? Cenzura, es a pocsok!
Most volt alkalmam sokat, es kimeritoen beszelni errol a lanyommal, es o sem akar itt maradni. Vegulis kiderult! Azt is megmondom elore, hogy nem idegesitem rajta magm, a masik idiota orszag, Ausztria. De, nekem most azzal kell beernem. Valamivel azert remelem jobb lesz! Ez van, az elet kiszamithatatlan! De, ha az sem tetszik, tovabballok! A rohadt eletbe! Miert nem talalkozol ilyennel Amiban??
Ha, egy IP cimrol csinal anya es lanya, regisztraciot, mi abban a rossz??? Valamifele elonyokhoz jutunk talan? Nem irtam igazi velemenyt, mert azt nem tettek volna zsebre, esetleg a lanyomat is torlik, azt meg nem szeretnem!
Na, eleget lattam- voltam, megyek is! Valamifele, gyulolet- szeretet van bennem!

Hahaha..kaptunk a burankra!

A muveszeti oldalrol kaptunk a fejunkre. Aquarius es a lanya, IP cime, megegyezik. Mivel, az en funkciom befejezodott, igy kert elnezest, kvazi nem tudtuk, es legyenek szivesek Aquariust torolni az oldalrol!
Megirta, bla, bla, bla, hogy nem tudtuk, stb. Igy is mar unalmas, es Aquarius atadta az erintettnek a stafetat. Komolyan mondom, nevetseges, ami az oldalon zajlik!
Van itt minden, pocskondiazas, gunyolodas, mintha a tarsadalmat tukrozne az egesz! Komoly cenzura folyik!
Ez, nem figyelheto meg az amerikai muveszeti oldalakon!! Ez van!
A muveszet, egy baromi relativ dolog, ha valaki gemeskutakat fest, az rendben van, de nem turi, ha valaki maskepp latja a dolgokat, es a vilagot, ugy ertem abrazolasilag!!!
Eleg cinkes!

Monday, November 9, 2009

Bolcsessegfog

Aquarius lanyanak bedurrant a masodik bolcsesseg foga. Ma mennek az orvoshoz, kioperaltatni. Ez mar a masodik! Annak idejen, Aquarius is megszenvedett vele. Szegeny gyerek! Tulajdonkeppen, ezert nem mentek tegnap este bulizni!

Hahahahaha...

"Miként válhatunk a saját életünkben sorsformáló erõvé? Hogyan tehetünk szert mélyebb önismeretre, s állíthatjuk azt egy értelmesebb, harmonikusabb élet szolgálatába? Hogyan segíthetünk magunkon, ha úgy érezzük, hogy csak sodródunk az árral? Léteznek-e sorsfeladatok, s ha igen, miként ismerhetjük fel a sajátunkat? Hogyan fedezhetjük fel és mozgósíthatjuk belsõ erõforrásainkat?"

Aquarius kapott egy hirlevelet, amit amugy szeret errol az oldalrol! De, azt hiszi, erre neki semmi szuksege, mert felall a pulpitusra, es olyan eloadast tart rola, hogy ihaj- csuhaj- fahaj!!
Hihetetlen melysegeket, es magassagokat, es eroforrasokat tud mozgositani, ha szukseg van ra, meg maga is eltatja a szajat!!
Szoval, ez szamara tulhaladott dolog, es nagyon is tudja, mit kell csinalnia!

Sunday, November 8, 2009

Nem mentunk

Sajnos, nem mentunk, pedig ugy keszultem ra! Egesz nap fajt a fejem, es nem is erzem jol magam. A lanyomnak a bolcsesseg foga faj. Azonkivul, szakad az eso! Igy, itthon maradtunk.
Nagyon sajnalom, de ami kesik, az nem mulik! Egeszen mostanaig, gondolkoztunk rajta. Szoval, itthon maradtunk. Van ez igy!
Ritka ronda nap volt ez a mai!

Saturday, November 7, 2009

Egy nagyon hires, es megis kevesse ismert festomuveszrol szeretnek irni

Tamara de LEMPICKA
[Tamara Gorska]
festőművész
(Varsó, 1898–Mexico, 1980)


foto a muvesznorol

Az egykori Tamara Gurwick-Gorska, ha igaz, 1898-ban született, gazdag lengyel anya és orosz apa gyermekeként. Elkényeztetett, kultúrától átitatott gyermekkorának az 1917-es forradalom vetett hirtelen és drámai véget. Akkor kényszerült első ízben emigrációra: férjével, Tadeusz Lempickivel Párizsban telepedett le. Elsősorban kenyérkereseti megfontolásból kezdett el festeni, de ezt rövid idő alatt sikerült összhangba hozni társadalmi becsvágyával. Elvégezte az Académie de la Grande Chaumiere-t. Kubista mesterei, mint André Lhote és Maurice Denis ugyanúgy befolyásolták, mint gyermekkori emlékei a reneszánsz művészetéről a nagymamájával többször megismételt olaszországi utazásokon, majd a Louvre-ban tett gyakori látogatások, a régi mesterek klasszikus egyszerűségének vonzereje. Az érzéki, titokzatos, kihívó ízlésű, kirívóan öltözködő de Lempicka egyhamar a dekadencia és a fényűzés jelképévé vált az 1920–30-as évek Párizsában, a világ akkori művészeti fővárosában. Szembeszökő festményei minden más művésznél jobban voltak képesek megragadni a modernizmus, a gépiesedés, az art deco szellemét, kifejezni a gazdagság és dekadencia kombinációját, ami annyira jellemezte a francia fővárost.

De Lempicka, a divatos és keresett portréfestő büszke volt arra, hogy 28 éves korára megszerezte első millióját, sőt kora üzletileg egyik legsikeresebb művészének számított, aki a legkülönbözőbb párizsi szalonokban állított ki, és 1925-re túl volt első önálló tárlatán Milánóban. Igazi femme fatale lehetett: kicsapongó, elborzasztó életformát választott magának, ujja köré csavarta a gazdag, öreg, arisztokrata férfiakat, kereste a befolyásos, intellektuális művészek, mint Gide vagy Cocteau társaságát, és elcsábította a fiatal, jóképű fiúkat, akik azonban nem voltak képesek szexuális étvágya kielégítésére. Mint azt a Royal Academy show-ján kiállított ötvenöt festmény némelyikének felkavaró, kényelmetlen látványa is félreérthetetlenül elárulja, de Lempicka leplezetlenül biszexuális volt.

De Lempicka egyik legjellegzetesebb női kliense La Salle grófnő, kora jól ismert társasági lénye volt. Londonban bemutatott terjedelmes portréján a szinte ijesztő termetű amazon izmos combjait hangsúlyozó férfias, fekete nadrágkosztümben, fehér ingben, zsebre vágott kézzel, szigorú, fürkésző tekintettel jelenik meg. Látható a Piccadilly sugárúti múzeumban de Lempicka egyik mesterműve, A szép Rafaela zöldben is. A firenzei manieristák stílusát felidéző festményen a meztelen Vénusz istennő modern, lecsupaszított környezetben jelenik meg, jeges szexualitást árasztva magából. Lánya, Kizette visszaemlékezéséből kiderül, hogy de Lempicka a Bois de Boulogne-ban sétálva lett figyelmes az érzéki teremtésre, aki közel egy évig volt múzsája és kedvese. Kizette maga több gyermekkori portréval is „képviselteti magát” a kiállításon, és őt az anya még viszonylag megkíméli a más kislányokat sokat tapasztalt Lolitaként megörökítő megközelítéstől.

A drabális meztelen alakoknál sokkal nyomasztóbb látvány két férfi ábrázolása. Nem csoda, hogy Tadeusz Lempicki egyre inkább árnyékba szorult ünnepelt felesége glamúros életében, akinek nőkhöz és férfiakhoz egyformán és nagy számban fűződő kapcsolatai tönkretették a házasságot. A festőnő a távozó Lempickit „Tökéletlen férfi” címmel örökíti meg, jegygyűrűt viselő kezét szándékosan és feltűnően vázlatosan hagyva. A szomorú, üres tekintetű, beesett arcú férfi a gyengeség látszatát kelti, amit túlméretezett felöltője még csak jobban kiemel. Ha a lengyel arisztokratát vesztesként akarta beállítani, de Lempicka erővel, befolyással ruházza fel egyik gazdag megrendelőjét, dr. Boucard-t, akit a Lactéol gyógyszer kifejlesztése milliomossá tett. A fehér köpenyt viselő férfi egyik kezében kémcsövet, másikban mikroszkópot tart, bár olyan pozícióban, mintha a valóságban soha nem használná azokat. A náci orvosokra emlékeztető kutató műszerei éppúgy elidegenítőek, éppúgy nincs közük a teátrálisan elrendezett színhez, mint a számos festmény hátterét képező felhőkarcolók vagy geometriai alakzatok. Az összetéveszthetetlen stílusú de Lempicka gyakran drámaian világította meg szofisztikált, gyakran ezüstös vagy fémes színű szatén ruhát viselő modelljeit, és gyakran vágta le fejük búbját vagy cipőjük orrát, jelezve, hogy erős egyéniségük szétfeszíti a vászon kereteit. De Lempicka szerencsés volt, hiszen az art deco stílus, amely az 1925-ös párizsi kiállítással tette le névjegyét, elsősorban az iparművészet, a dizájn, az építészet területén jeleskedett és a festészetben nem „dobott” nagyot, azaz nem volt versenytársa. A Royal Academy kiállítására hozott portrék nagy műgonddal megrajzolt, kidolgozott, hiperrealista figuráinak könnyed eleganciája, érzékisége és vitalitása tökéletesen rímel a Viktória és Albert Múzeum tavalyi nagy sikerű art deco tárlatán látott exkluzív, tökéletesen megformált, kiváló anyagokból készült, de talmi, sekélyes mestermunkákra.

A londoni kiállítás de Lempicka fénykorára, az 1922-től a negyvenes évek elejéig tartó időszakra koncentrál. 1933-ban másodszor is férjhez ment, a (természetesen) gazdag Raoul Kuffner báróhoz. A házasság rangot és létbiztonságot egyaránt hozott, mégis a festőnő a harmincas évek közepére alkotói válságba, majd depresszióba zuhant. A megújulás reményében egy toszkánai zárdába vonult vissza. Ebből az időből származik a kiállítás zárófejezetének egyik szentimentális, A rendfőnök asszony címet viselő portréja. 1939-ben, ezúttal a nácizmus elől vonult emigrációba, de amerikai évtizedei alatt nem sikerült megismételnie háború előtti elismeréseit. A hatvanas évek elején egy párizsi és New York-i retrospektív is megbukott. De Lempicka megfogadta, hogy soha többé nem állít ki. Végül, a hetvenes évek elejére fiatal galériatulajdonosok rávették egy újabb próbálkozásra és a húszas-harmincas évekből összeszedett anyag elnyerte a közönség tetszését. Így még egyszer belekóstolhatott a sikerbe, tanúja volt újrafelfedezésének. Most lenne csak igazán elégedett magával, amikor mint az art deco ikonját bálványozzák, művei pedig olyan celebritások tulajdonában vannak, mint Donna Karan, Jack Nicholson, Madonna és Barbara Streisand.
De Lepicka halálában is hű maradt magához. Utasításainak megfelelően hamvait helikopterről a még aktív mexikói Popocatépetl vulkán kráterébe szórták.
Dorras: Lexikon Art portal







Nekem, van egy merethu masolatom, Thaifoldon csinaltattam. Az Art Deco, a kedvenc stilusom.