Csodás

Csodás estém volt! Duma, duma, és röhögés, röhögés hátán! Persze, azért zenélni is kellett nekik. Visegrádon, talán gyerekkoromban voltam utoljára. Pinyóka, elhagyta őket, 1 éve. a dobos. Köves Miklos, a böcsületes neve. Nagyon örültek nekem, persze, Gy.- ről sokat beszélgettünk. Sokat szilvesztereztünk együtt azelött. Ádám, elmesélte a sztorikat vele, én persze százszor hallottam, de mégis jó volt. A szófordulatokat, mondatokat is, amit használt. Különösen jól esett, hogy a szimpadon, elhunyt barátjának ajánlotta a dalt. Kis hijján elbőgtem magam. (mostanában bögő masina vagyok, bármi, bármikor kiváltja) Ez a legszebb daluk, 30 éve! Vissza a városba!
Csináltam én is videókat, de még nem tudtam feltenni. Megyek aludni, fáradt vagyok!
Na, jó beteszek 1 fotót is. A hátam mögött a billentyűs, a röhögőgép! Gyugyó oldalán új feleség van.
Ahogy jöttem hazafelé, a zuhogó esőben, elsirtam magam, talán azokat a gondtalan időket sirattam, vagy a saját nyomorúságomat, nem tudom. Arra is emlékezett, amikor még 16 évesen a Bem Rakparton ott álltam a hangszórók mellett, és szombattól, szerdáig süket voltam, mint az ágyú, a suliban, és otthon is! Kockás flanel ing, farmer, derékig érő haj, és persze, mindig ugyanaz a fiú.