Flashback, Fairy Tales

Hivatlannál jártam, és mit látok? A Happy Prince, cimű mesét Oscar Wilde- tol, és elsirom magam!
Pontosan, 2 évvel ezelött, is nála olvastam magyarul. Amikor, még minden rendben látszott, megvettük ezt a mesét angolul, nagy bevásárlás volt, olyan igazi karácsony elötti. (természetesen, én vásároltam, nem ő) Manhattan gyönyörű karácsony elött, és még nagyobb a zsongás, mint máskor. Otthon, jó melegben, kint havazott csendben, felolvastam Johnnak. Forró, füszeres teát ittunk. Sokáig üldögéltünk, és nagyon kellemes este volt....
Ez az este különösen bennem maradt. Nem volt minden rossz, voltak, meghitt pillanatok is, mégha ritkán is. De, azóta nagyon sokminden történt. A gyönyörű tisztáson, ahol apró gyönyörű viragok nöttek, és melengetett a napfény, egyszercsak, szúrós, hideg, sűrű, sötét, átjárhatatlan,úttalan erdő lett!!
Miért nem adatik meg, hogy egyszerűen kiörlünk dolgokat a fejünkbol, nem nő gombóc a torkunkban, nem kavar fel semmi?? Miert??
Néha, elviselhetetlen a fájdalom..
Annak ellenére, hogy tisztában vagy vele, hogy zsákutcából rohantál ki! pedig, tele voltál tervekkel!
Nem nézegetünk hátra, még a vállunk felett sem!
És, csak szakad az eső...