ameriaki vonatkozású bejegyzések

Monday, March 23, 2020

Koronavírus, Covid19

Nekem a Korona vírusról a karanténról Giovanni Boccaccio, Dekameron- ja jut (tíz nap, a jelentése) az eszembe. Mintegy 100 novelláját unatkozó és belső rózsakertek magányára ítélt hölgyek mulattatására és okulására szánta Boccaccio. A novellák pikáns témáit, kacérkodó papjait és házasságtörő menyecskéit elnézve azonban okkal feltételezhetünk némi ironikus mosolyt szerzőnk ajkán, az "okulásra" való tekintettel. Az 1348-as pestisjárvány idején játszódik a Fekete Haláltól sújtott Firenzében. Hét fiatal hölgy elhatározza, hogy elhagyja a várost, míg a pusztító kór dühöng, s három fiatalember kíséretében egy vidéki villába vonulnak. Hogy gyorsabban teljenek önkéntes száműzetésük órái, hőseink érdekes történetekkel múlatják az időt. Mindannyian egy-egy történetet mesélnek el naponta, így kerekedik a történetek száma a tizedik nap végén 100-ra. Ekkor született meg a novella, a latin novello szó jelentéséből, ami rövig egy téma köré csoportosuló, kevés szereplő részvételével, lehetőleg csattanóval a végén viszonylag rövid történet.
A mi esetünkben, tovább fog tartani 1o napnál. Érdekes egybeesés, hogy Itáliában történt, most is ott tombol legjobban a Covid 19. Továbbá a Pestis ami bakteriális, szintén Ázsiából származik. Akkoriban, kereskedelmi hajókon, a patkányok terjesztették. A mostani járvány, egy agresszív vírus. Amerikára nem terjedt át, hiszen nem volt még felfedezve. Illetve, akkor is itt volt, ahol most. De, Amerigo, és Colombusz, még nem tette be pusztító lábát erre a földrészre. Amerika, most 3 nap alatt bronzos lett. Előkelő 3. helyezést ért el, Ítália, és Spanyolország után. Megbetegedések, és halálozások tekintetében. Későn kapcsolt, hogy ennek fele sem tréfa. A Pestis gyógyítható azóta, ugye az antibiotikumok által, erre a rohadt vírusra még nincs gyógyír, csak egymás elkerülése. Karantén. Szóval, jó időszak az írásra. Nekem, most nem megy. Néma vagyok. De, gondoltam, hogy ezt megosztom, mert ez ugrott be a fejembe. Nyugodtan, osszátok meg másokkal is, ha érdekesnek találtátok. Lám, a történelem ismétli önmagát, 1348 Pestis, 2o2o Korona vadfene vírus. Ja, majd elfelejtettem, hogy akkoriban, Európa 1/3 elpusztult. Szóval, nem borulunk egymás nyakába, és önkéntes (illetve már nem is önkéntes) számüzetésben vagyunk. Tehetetlenek vagyunk. Ja, és főleg, nem látjuk a végét!

Monday, May 27, 2019

annyiszor készültem megírni

ezt a posztot. Egyszerően nem tudtam. Volt idő, amikor könnyen ment az írás, most nem. Kezdem ott, hogy miután kifizettem a horror adót a jövedelmem után. Egyszerűen besokalltam Etheltől. Maxon megy a tv, folyton ordítanom kell, Hatalmas zajszint. Panaszkodik a telefonban, hogy nyershússal akarom megetetni. (Csak 2 órát főtt a csirke, ami félóra alatt kész) Főzelékre kell csinálni. A csontok meredeznek ki a lábasból. Ja, és azok az ócska lábasok!
Szóval, volt egy késztetésem, hogy meglátogassam anyukámat. Ausztriában is volt elintézni valóm, így a lányomat is hazarángattam szó szerint. Az első héten, olyan beteg voltam, mint még soha! 39.5 volt a lázam, ami nálam egyéni rekord. Én hozhattam, mert sorban mindenki beteg lett! Anyám is!
Megjött az unokahúgom a férjével Svédországból is.
Ami azonnal feltűnt, hogy nyám szellemi állapota rosszabbra fordult. A messengeren, ez nem tűnik fel annyira, ill. semennyire.
Testileg- szellemileg leépült. Szörnyű, amikor az ember szembesül vele, hogy az édesanyád, egy okos asszony volt, aki kínosan ügyelt a külsejére, környezetére szépen, lassan nem is önmaga. Szerencsére, ebből ő maga semmit nem észlel. A nővérem sem, úgy mint én, hiszen vele él.
Az utolsó 2 hétben, reggel, amikor lementem hozzá a szobájában éreztem azt a tipikus szagot, amit nem lehet elmagyarázni. A haldoklók szagát. Amikor, kisbaba van a háznál,akkor baba szag van a házban. Annélkül, hogy parfümöznéd. A haldoklóknál, meg haldokló szag van. Akár 5o, akár 94 éves. Nem öregszag. Tudom, hogy a családból, ezt csak én érzékelem, foglalkozásomból eredően. A vég elött, 2-3 héttel jelenik meg.A haldoklót nem úgy kell elképzelni, ahogy azt a filmekben látni, hogy felszik az ágyban, és képtelen bármire. Funkcionál még egészen jól, látszatra.
Igyekeztem sok időt tölteni vele. Nem is voltam a városban, csak amikor a lányommal, az M1- es felé kanyarodtunk, és visszafelé. Nekem anyám, volt a legfontosabb személy, vele mindent meg lehetett beszélni, és nagyon sokat köszönhetek neki. Belőle csak egy volt. Már nem tudtam vele beszélni értelmesen 4 éve.   
Márc. 19.- én utaztam, és ápr. 25.- én jöttem vissza.
Elvégeztem közben egykiegészítő tanfolyamot, mert privát alkalmazásban voltam, és lejárt a lizenzem, amivel újra alkalmazottként tudok dolgozni.
Közben, értesültem róla, hogy a Mama állapota egyre rosszabb. Bevitték a kórházba. Csütörtökön, éjjel 11, és hajnali 4 között megállta szive május 9.- én. 94 éves lett volna július 19. - én.
Fel sem fogtam, amikor a nővérem telefonált. Nincs többé. Akármennyire is növényi állapotban volt, de ott volt!
Most, megint utazom. Hamvasztották, és jún. 13.- án lesz a temetése. Apám mellé teszik. Peregnek a képek, milyen volt amikor még 1oo%- on pörgött. Nem volt lehetetlen számára. Volt egy kis paplan- párna készítő "üzeme", közben, vezette a háztartást. Szaladt a piacra. Milyen volt, amikor mérges volt. Haragudott azokra, akik halogatták a dolgokat. A "majd" emberekre. Csupa szeretet volt. Még azokat is szerette, akiket útálni kellett volna. Mindenki szerette.
Neki már jó. Nekem, nekünk rossz. Ilyenkor magunkat siratjuk, hogym már nincs kihez odabújni. Nem vagy már senkinek a gyereke. Nincs hova hazamenni. A ház, megvan még. El kell adni.
Dolgoznom kell, de nem tehetem meg, hogy nem megyek haza.
Ezentúl, nem lesz hova hazamenni. Ha, hazalátogatok, az vendégség lesz. Nem hazamenetel.
Szeretem a testvéreimet, de én már nem fogok hazajárni.
Még 1ooo dolog van, amit mondanék, de nem tudok.....
Drága Mama! Nagyon szeretlek!


Sunday, February 17, 2019

Lehetne másképp is!



Nem értem, és akkor sem fogom megérteni, ha meg akarják magyarázni. A barátaimról van szó, akikkel együtt lakom. A pasi, nevezzük P - nek. 19 éve van itt, dolgozik, mint állat. Költöztet. Otthon tanár volt. A csajszi, nevezzük A- nak, takarít, egész héten meg nem állnak. Értelmiségi ő is. Szóval, hajtanak, de nem jutnak igazán sehova. A- nak nincsenek gyerekei, P- nek 3 gyereke van, akik felnőttek. Nyáron, jönnek mind a 3- an. A kidolgozza a lelkét, munka után is, süt- főz, takarít. A 3 felnőtt gyereknek igényei vannak. Méghozzá nagy igényeik. P, meg megvesz, elvisz, megtesz mindent. De, főleg, kifizet. A gyerekek meg úgy vannak, hogy aki Amerikában él, az tele van. Nagyon keményen kell dolgozni. Most, A kiborult. Mindent széttört a konyhában. Elment. Most kisvártatva megjött, és fekszik a földön. Köhög, harákol, hányni készül. Nem megyek ki, mert semmi közöm hozzá, útálom a piás embert. Ha, barát, ha nem! Ezzel, semmit nem lehet megoldani. Apám féktelen cirkuszai jutottak eszembe. De, A nem ilyen. A szorgalmas, A csak azt nem bírja elviselni, hogy ahogy egy kis pénzt összeraknak, jönnek P gyerekei, és mindenből a legjobb kell.
A eltűnt, aztán megjelent, és összehányta magát az előszoba padlón fekve. Mondom P -nek, csináljunk vele valamit, mert ne hagyjuk így szegényt. P, csak legyintett, én tettem a feje alá egy párnát. De jó, hogy nekem ilyen gondom nincs! 

 

Tuesday, December 25, 2018

A 3.

Ma megtudtam, hogy meghalt az első férjem. Nem volt jó érzésem, mert néha azért beszéltünk telefonon. Az utóbbi időben annyi minden történt az én életemben is, hogy nem volt egyszerűen az eszemben hogy rátelefonáljak. 2o17 január 1o- én, (2 nappal a születésnapja elött) elment futni Karintiában az erdőben. Nagyon hideg volt, és elesett, de nem tudott segíteni magán. 1 hét múlva találták meg. Ma, jött egy ötletem, és felhívtam az öccsét, és ő mondta el. Nagyon hamar lerázott, jó Európában már szenteste volt, megértem.
Csakhogy, van itt egy kis elintéznivaló, meg egy kis bökkenő! Mégpedig, a ház! Üresen áll. Nagyon óvatosan kérdeztem az öccsét, hogy nekem vannak még ott fotóim, erre ő rövidrezárta az ügyet azzal, hogy üresen áll. Szóval, közel 2 éve halott, és a ház üresen áll?? Mi a tervük vele? Ugyanis nekem van a házhoz közöm. Egyenesági leszármazottja nincs, a lányom az egyedüli. Engem, senki nem hívott fel?? Nem keresett meg? Az osztrák követségen keresztül meg lehetett volna találni!
2oo9- ben találkoztunk utoljára, akkor szerette volna, ha visszaköltözöm. Nekem még a hátam is borsódzott az ötlettől. A ház, úgy nézett ki, mint amikor én otthagytam, 1986- ban. Szerintem, én takarítottam ott utoljára. Az a káosz leírhatatlan volt. Seggel jöttem ki! Utánam, soha többet senkije nem volt. (úgy látszik, hogy én csak ilyen nem evilágra való, fura szerzeteket tudok kifogni. Nem is kisérletezek már) Nem volt szerelmi házasság. Az osztrák hatóság, ki akart tenni az országból. Kénytelen voltam, a saját jól felfogott érdekemben. Erőszakos, akarnok volt.
 Ő volt a 3. aki közel állt hozzám, (ki jobban, ki kevésbé) és meghalt. Most szereznem kell, egy osztrák ügyvédet, és valószínű a lányommal együtt oda kell utaznom.
 Sajnálom. Nyugodjék békében.






Monday, December 24, 2018

Átváltozás

Ethel átváltozott gonosz boszorkánnyá. A lánya ott van nála 1, másfél  hónapig. Azóta, csak megy az ádáz veszekedés, úgy érzem magam, mint egy fronton. Nem szólok semmit, meghallgatom mind a két felet, de egy őrület közepén vagyok, heti 5 napot. Sokszor, rajtam csattan az ostor, mert az öreglány mérgében, velem is ordibál. 99 éves, gonoszkodik megállás nélkül. Egy harcmező az egész ház.
Étvágya nincs, ezért jött a dietetikus, hogy egy komplett menüsort összeállítson neki. Hiába minden, egyszerúen, nincs étvágya. Kezd olyan lenni, mint Olga, akinek semmi nem volt jó, de nem csak nálam, hanem az utódomnál is, ugyanez a probléma.
Visszatérve Ethelhez. Kezd elviselhetetlen lenni a lét, karácsonyi pénzt, egy fillért nem kaptam, holott ez itt szokás. 99 éves, egy mosolygós, kedves néni volt, most egy boszorkány lett.


Tuesday, November 13, 2018

Furcsa

Nyár van, fiatal vagyok. Alakom tökéletes, fekszem egy magán strandon. Betelepszem, egy kis bódé szerū mögé egy nyugágyra. A bátyám kisfia ott játszik körülöttem. Meleg a nap. Egy hirtelen ötlettõl vezényelve, leveszem a felsõmet.  Játszom, beszélgetek a gyerekkel. Szemben egy ház. A hátsó ablakban, megjelenik egy nõ, meredten néz. Kisvártatva, megjelenik egy pasi, majd egy másik nõ, még egy pasi. Rosszallóan ingatják a fejüket. Nem tulajdonítok különösebb jelentõséget neki. Amerikában vagyunk. Beperelnek. Az ítélet, $17.500 büntetés, közszemérem sértés miatt. 3 generáción keresztül kell fizetnem a bírságot. Tehát, ha én nem tudom fizetni, akkor a lányomnak kell törleszteni, és annak a majdani gyerekének. (ezt a marhaságot) 
Megkérdeztem õket, hogy miért pereltek be, hiszen eldugott helyen voltam, a házuk hátsó ablakán zsaluk voltak, azt be lehetett volna csukni. Talán, amishok, vagy miért? Erre nem kaptam választ. Annyit, hogy a gyerekeik láthattak volna, és ez tilos Amerikában. A 2 házaspár elvált az eset miatt! 

Nagyon furcsa álom, ennyire komplex történetet, még soha nem álmodtam, vagy legalábbis, nem emlékszem rá! Lehet, hogy régen álmodtam komplex történeteket. A bátyám nagyobbik fia, 40 éves most. Soha, még amikor tökéletes alakom volt, akkor sem vettem le a felsõmet! 

Wednesday, September 19, 2018

Áprilisban, vagy májusban

valamelyik barátom ismerőse az FB- n, kedvesen megszólított, hogy ajánlanék- e egy dalt, mert a diákjai Anatómia vizsgájával vége lesz az évnek. Csodálkoztam rajta, mert nekem nem volt ismerősöm. Nem tudhatta, hogy nagy zene kedvelő vagyok, zárt az oldalam, és szinte minden nap poszolok zenéket.
Lassan, elkezdtünk beszélgetni, szimpatikus volt, felvettem ismerősnek. Szakállas, mackós pali. Sokmindenről beszélgettünk írásban, mert az hamar kiderült számomra, hogy nem ért a computerekhez. Se, Viber, se a messenger, se Skype. Szóval, nem boldogult vele. Mondom, kedves volt, és szimpatikus, habár pszihológus, és van a családban elég, és mind hülye!
Szóval, van egy magán iskolája, parapszihologia, stb. Sokszor, hajnalig írásban csetelgettünk, hajnalig fennmaradt. Balaton, és Budapest között ingázgatott. Egyre több dolgot tudtam meg róla. Azt hittem, lehet belőle valami, mert értelmes, kedves volt. Elkérte a telefon számomat. Mondtam, hogy hiába, mert Európából nem lehet csak úgy felhívni, csak Canada, USA, Latin Amerika. Kértem, hogy kérjen segítséget Viber, messenger, Skype ügyben, láthatjuk is egymást, nem kerül semmibe. Erre azonban nem került sor. Mindíg volt valami kifogás, mellébeszélés. Van itt egy olyan kártya, amivel lehet telefonálni viszonylag olcsón. Én, minden héten vettem, és beszélgettünk órákat.
Aztán, hirtelen elszemtelenedett, lehülyézett, kimondottan sértő megjegyzéseket tett, sőt még az FB posztjaim alá is hülyeségeket írt. Sőt, követelőzött. Erre én, hogy nem dobhatok semmit el csak úgy, nem költözhetek haza, mint nővér, éhenhalok otthon. Aztán, a nyugdíj miatt is itt kell maradnom még 4 évet. Nem szolgáltathatom ki magam senkinek látatlanban. Éreztem rajta, hogy részegen beszél velem rendszeresen. Megkértem rá, hogy mivel én nem iszom, így legyen szíves józannak maradni, ha beszélgetni akar, vagy ha gyáltalán kapcsolatban akar maradni velem. A válasza az volt, hogy ne vetítsem ki rá a múltbéli sérelmeimet! Mi van??? Nem vagyunk egy hullámhosszon, ha én józan vagyok, őmeg részeg. Útálom! Ne hülyézzen le senki! Soha többet nem viselek el semmiféle erőszakot, még verbálisat sem!
Szóval, a beszélgetés után, megírtam neki, hogy nem fogom többet hívni, mert ez így nem ok. Azt gondoltam, hogy talán lehet belőle valami, én is megpróbálom úgy intézni a dolgokat, hogy talán, de csak talán, meggyorsítom a hazamenetelt. Amúgy nem tervezek haza, Kanárira tervezek.
Szóval, nem tiltottam le, csak megszüntettem a beszélgetéseket. Furcsa, kommenteket kezdett írni a posztjaim alá. Közben, egy közös imerősöm kérdezte, hogy honnan ismerem, mert csodálkozva vette észre, hogy hirtelen minden posztom alatt ott van. Vigyázzak vele, mert ő a volt felesége gyerekkori barátnője, és ismeri a fazont, és még verte is az asszonyt. Atya világ! Engem, csak a hülyék tudnak megtalálni?? Aztán, írtam egy posztot az FB- n a tűzoltókról, és kimondottan ellenséges kommentek érkeztek, nem győztem törölni őket. Messengeren is részegen hülyeségeket írt.
Azonnal letiltottam! Soha, de soha nem hagyom magam többet! Hiábavaló próbálkozás! Sértett pali lett, visszautasított lett, és ezt nem bírta kultúráltan kezelni.