ameriaki vonatkozású bejegyzések

Sunday, September 3, 2017

Sok minden

történt. Aug.15 óta, privát alkalmazásban vagyok. 5 nap, teljes luxus, egy 96 éves nénire vigyázok, akinek súlyos agyvérzése volt. Manhattan, Park Ave. Péntek- szombat du. 4- től, másnap du. 6- ig, egy bácsi, aki szintén nagyon idős, és beteg. Szintén Manhattan, Upper East Side. Teljes luxus. Tudom, hogy ez így egyszerre nagyon sok. De, most csak arra koncentrálok, hogy hamar szedjem össze magam anyagilag.
Most, akalmam nyílt annyit keresni, mint soha életemben. Addig csinálom, amíg lehet, vagy bírom. Magánélet nincs, de az az igazság, hogy nem is vágyom rá. Annyi bánatot, keserűséget okozott, hogy inkább most a munkára koncentrálok. Papával, 2 hetente találkozom, és ebédelünk együtt. A családban, mindenki meg van rökönyödve, ahogy Géza viselkedett. Istenem, ez van, ha szeretem, ha nem. De, őszintén, ennek semmi értelme nem volt már. Így, már inkább helyes döntésnek tartom. A sértegetések egyre durvábbak lettek. Miért kell nekem ezt elviselni. Megalázó! Főleg arra nézve, aki csinálta. Nem az én szégyenem, az övé.  Csak az illúzió volt meg, hogy van egy hátterem. Nincs, és soha nem is volt!! Nem csak vele, a többi partneremmel, férjjel sem volt meg! A háttereket, mindíg én magam teremtettem meg, és az elviselhető milliőt is!! Tudom ezt már rég, de valahogy kényelmesebb nem szembenézni vele. Vagy, nem tudom, hogy mi az oka, de mindíg valaki olyasmit fogok ki, akikre nem lehet, vagy nagyon kevéssé lehet számítani. Igen, tisztában vagyok vele, hogy erős vagyok, hogy értelmes vagyok, hogy egyedül is megállom a helyem bárhol, csak magamra számíthatok, bízhatok.
Nem panaszkodok, és nem vitázom. Mindent igyekszem oda tenni, ahova való. Senkinek nem engedem, hogy elszaladjon vele a ló. Nem vagyok keserű, nincs harag bennem. Tovább léptem, és a többit meglátjuk.
Manhattant szeretem, nem új a környezet. Ismerem, mint a tenyerem. Szóval, mostanában ez van. A hosszú kinlódásokkal teli időszakot, ami nyáron volt, senkinek nem kívánom!! Úgy néz ki, hogy az Univerzum, vagy ki tudja ki, talán megelégelte, hogy kétségbeesetten keresek jobban fizető munkát. Adott egyet, vagy én kerestem megszállottan. Minden esetre, most kemény, de mégis jó. Simulnak az idegeim.Mellesleg, nem hívom, és ő sem hív. Így van ez jól.
A jövőt, még nem nagyon tervezgetem. Nem tudom, hogy mit akarok. Nem teljes tiszta. Az tiszta, hogy Mo.-ra nem tervezek. Kambodzsa, Thaiföld, Bali. De, még ez sem egészen biztos. Most egyenlőre csak a munkámra, és a pihenésre koncentrálok, hogy valahogy egyensúlyban tudjam tartani. 



Tuesday, July 11, 2017

dióban

Március idusán Balin, ülünk a paradicsom kellös közepén. Minden szép, és jó. Hideg alk.mentes isteni finom frissen préselt mangó lével a kézben. Dús, zöld paradicsom kellös közepén.
Egyszercsak, megszólal Géza, hogy azt szeretném, ha decemberig elköltöznél. Nem szoktam a számra esni, de annyira meglepödtem, hogy egy hang nem jött ki a torkomon. Amikor magamhoz tértem, csak annyit tudtam kmondani, hogy nem kell addig várni. Ahogy hazaérünk, elmegyek.
Közben, visszamentünk Pattayára, és elhatároztam, hogy többet szóba nem hozom. Senki ember fia, nem fog megakadályozni, hogy jól érezzem magam. Ezèrt, nem is hoztam szóba többet a dolgot.
Hazajöttünk, és én 3 éve nem láttam anyámat, így vettem repjegyet, és azonnal hazautaztam Budapestre. 1 hónapig voltam otthon. A karom sem tökéletes, ( megjegyzem,, most sem az)  Közben szövögettem a terveket, hogyan legyen. Gondoltam, hogy visszamegyek NYC- be. Ismerös terep, ott dolgozom. Nagy baj nem lehet.
Amikor megérkeztem, a régi munkahelyemre vissza akart hívni a néni lànya. Szép, és jó. De, a néni közben meghalt. Ott voltam velük hajnalban a kórházban. Senki nem merte kitakarni a fejét, én tettem meg, hiszen már olyan voltam náluk, mint egy családtag. Szegénynek fel volt kötve az álla, de a rigor mortis még neem állt be. 
Ez a munka is elúszott. Hirdettem, és egy ismerösöm ajánlott Bronxban egy lakást, amit megnéztem, meg is tetszett, ki is vettem. Június 1 töl. Hálás vagyok, mert nagyon jó emberek. Férj, és feleség.
5 agencyhez jelentkeztem. Egyik sem adott rendes munkát. Részmunkadök, iszonyatos banya öregasszony, aztán egy Alzheimeres  házaspár. Az öreg, összekent szarral, az öregasszony elszaladt a gumikesztyüs dobozzal, hogy fogy. Aztán, összetapogatta az ételemet, beleharapott a sajtomba, kajámat összetaperolta. Internet nincs, emmiatt 34 dolcsi késedelmi díjat kellett kifizetnem. Mire az egyikkel végeztem, ott volt a másik, a bácsi egyszerüen elökapta a fütyijét, és összehugyozta a padlót, ahol állt. 
Géza költöztetett fel, termèszetesen elkérte az árát. Ugye nem kell említenem, hogy az egész nyaralásomat én fizettem. Egyetlen kávémat sem fizette. Idönként szörnyen viselkedett. Majd, óriási terveket szött, még a lányomat is belevonta. Nézzen lepattant Panziót, majd ö rendbe hozza, kitataroztatja, és csinálunk airbnb- t, és az mekkora üzlet lesz. A másik terv, hogy a felsö teraszt megcsinálja könnyü fémszerezetes télikertnek, ha én azt úgy szeeretném. Közben, sem egy hangos szó, sem semmi nem történik. Bipoláris depresszió, ezt így hívják. Egyszer fent, egyszer lent. A fene sem tudja, hogy közben mi a fene megy végbe az agyában. 

Öszintén? Annak ellenére, hogy egy szép nagy házból költöztem egy bronxi lakása, egyáltalán nem hiányzik. Még mindíg nincs rendes munkám, csak hétvégén Manhattanben. A hét többi napján szaladgálok, hirdetek, idegeskedek. Pedig még nem ég a ház. De, ég, mert a megtakarított pénzemböl  élek. Azt, meg nem azért tettem félre, hogy elköltsem. Itt állok, amerikai állampolgárként, föiskolai végzettséggel, és 2 hónapja kinódom. 

Saturday, June 17, 2017

vannak olyan időszakok, amikor a válság azért alakul ki, mert úgy érzed, nincs semmi mondanivalód, mert annyira kimerültél lelkileg, hogy nem maradt benned semmi, amit megosztanál.

Wednesday, February 22, 2017

A blogom

el van hanyagolva, de ígérem, hogy amint tehetem, felteszek minden fotót és írást.

Friday, February 3, 2017

Természetesen hajnali 3

Tegnap, a fizikoterapista megálllapította, hogy a rossz testtartàsom miatt, kb. 2 cm- vel rövidebb a jobb lábam, mint a bal. Etttöl, belém àllt a jeges félelem. Mi van? Megjelent a szemem elött a gyerekkoromban, a Báthory utcában mindíg féltem egy bácsitól, aki az ortopéd cipésznél a Bajcsi Zsilinszky, és a Nagymezö utca sarkán csináltatott cipöben járt. Barna volt, és az egyik cipö, jó 25 centivel vastagabb volt a másiknál. (az üzlet kirakatban láttam ezeket a borzasztó cipöket) Mindíg átszaladtam, az utca másik oldalára. Szóval, a jeges rémület. Feküdtem a vizsgáló asztalon, és Géza is vizsgálgatta, a majd 2 cm- es rövidülést. Igen mondja, mert mindíg a baloldalára helyezi a testsúlyt. Mi van?? Igen, söt, olyan furán tud állni, egyik lábfeje kifelé, vagy egyenesen a másikon. Ettöl a rövidülés mondja a terapista. Géza elégedett feje. Hajlítgatott, nyújtott egyet- kettöt, és lám, az egyenetlenség megszünt, ami járás közben nem látszik, de a bal csípöm, idönként, ha sokat gyalogolok, megfájdul. Hát, ettöl. Géza is panaszkodik a csípöjére, most én néztem a szakemberrel, neki is rövidebb az egyik lába, mint a másik. Amúgy nem teljesen egyforma semmink, nekünk embereknek, de nem számít. Ezt, mint növér mondom. Rajta is rángatott egyet- kettöt a holland guru, és láss csodát egyforma lett. Én, mint növér, hallgatok, mert én a nyugati orvoslást tanultam, ha valahol lötyög a deszka, nosza be a tablettákat, semmi natúr, gyógynövény kúra. Amúgy, az ezoterikus dolgokban nem hiszek, csak placebó szinten. Mondom neki, hogy elkezdtem hízni, és a vérvizsgálaton, kimondottan kértem nézzék meg a pajzsmirigy a T3 hormonra, mert ha az kibilleg, attól van a baj. Mindent rendben találtak. Erre a holland, hogy próbáltam- e már , nem. Azt mondta, gondolkoztam-e már a fényevésen. Mondom, tudok róla, Gézával évekkel ezelött ki is tárgyaltuk. És tessék mondani? Az aushwitzi és egyéb koncentrációs táborokban, miért nem vált be ez az igen hasznos dolog? Ó, erre is van kérem válasz, szinte egyszerre mondták, hogy a szellemi szintünket el kell juttatni meditálással, hogy a nap energiájával tudjunk táplálékot felvenni. Mint a növények. Ülök, és mondom, de uraim, a növény nem csak a nap energiáját használja, gyökere van, és ha a termöföld szegény tápanyagokban, satnya lesz a zöccség! Halló! Leheet, hogy úgy nézek ki, mintha hülye lennék, de álljunk meg! Kizárt, hogy ember a napból tud energiát felvenni, hogy teljes mértékben tudjon funkcionálni. Persze, majd fotoszintetizálok. Zöld is leszek. Nemrég, egy indiai guru tett erre egy ellenörzött kísérletet. Állította, hogy 80 napig, vizen kívül, semmiféle táplálékot nem vesz magához. Kitünö egészségnek örvend. Tessék- tessék tudós orvosok ellenörizzetek! (Nekem, erröl a cirkuszi produkció jut eszembe) A 45. napon teljesen legyengült, kérték, hagyja abba, de ö folytatta, és valamikor a 70. Napon meghalt. Ja, biztosan, szép vékony volt. Elö is keresem Gézának a cikket angolul. Mutassátok meg, aztán utánatok csinálom. Egyenlöre foglalkozzunk a kar- váll relációval, esetleg a láb kiegyenlítésével. Más. Varázslatos helyen reggeliztünk. Az elme elcsendesítése, vagy valami ilyesni. Peacefull mind. Fekvöhelyekkel, nagy kosaras ülöhelyekkel, csodás környezetben. Pálmafák összes arzenálja, fantasztikus szép. Reggelizünk. Géza boldog. A mellettünk lévö asztalnál, lótusz ülésben egy európai nö, kb. Velem egyidös kb. Cérna vékony, Géza elismeröen nézi. Majd, elöveszi a sodrós Drum dohányt, papírt. Komótosan, profin megtekeri a cigijét, és rágyújt. Elterült a mosoly a fejemen. Igyekeztem másfelé nézni. Géza emelkedett hangulata köddévált. Láttam rajta, hogy nagyon nem tetszik neki, amit lát. Ezen a szent helyen mer dohányozni!! (persze, szót sem szólt) Hát Géza, így jártál. Aki nem tudja, miatta hagytam abba a dohányzást, és álltam rá az e- cigire, ami egészségesebb. A tüdöm, minden esetre tiszta, így lassan 6 év után, teljes tiszta. (Pampog azért is)A vegetariánus étkezésre is, mert nem tudok húst fözni. Aztán, megszoktam. De, én csak részleges vagyok, mert idönként eszem húst. A disznóhúsra vagyok kiéhezve egészen. Itt már ettem. Harcolok, az érzelmekkel, de ha már úgy is halott szegény! Más. A terapista amúgy ügyes, ért hozzá, ammit csinál, már a vállammal. De, eszméletlen fájdalomra ébredek, minden hajnalban, pedig rögzítve van. Az Oxycodone- nal spórolok, mert az már kevés van. Egyetlen, ami tényleg segít. Sajnos, jobban fáj, a rotator cuff surgery iszonyúan fáj, nálam vállficam is volt, veéraláfutásos volt, az alkaromtól, a nyakamig.

Álmatlan

Nem tudok aludni megint. Azt hittem, hogy ennek az idöszaknak vége, de egy frászt. Fájok. Amúgy, istenien érezném magam. Géza, belémkötött, (nehogy már béke legyen) hogyaszongya, elege van az elektromos cigimböl. Beolvastam, természetesen, hogy nem vagyok se a felesége, se nem tart el, se, se, se. Haggyá lógva Gejza! Aztán, természetesen kedveskedés. Este, jégért is elment magától, még csak nem is utaltam rá. Látja rajtam, ismer. Vannak kisboltok a közelben. A szegénység ordít. Ilyenkor, mindíg fáj a szívem. A "bolt", egy kajiba, hullámpala, az árú, a földön. Többnyire rizskekszek, édesek- sósak. Víz, kókusz. Egy narancssárga duplafalú müanyag ládában tartják a jeget. 25 cent, 1 kg jég. 100 dolcsiból, az egész boltot megveszed kajibástól. Vacsorakor sikerült rendelnem, egy olyan pocsék tenger gyümölcse levest, hogy tiszta gumi volt minden benne létezö cucc. Pár kanál után, feladtam. Ilyen rosszat még nem ettem errefelé! A gyomrom sem volt jó utána, bekaptam egy pár gyomor fertötlenítöt. A helyi konyha kifejezetten jó.Nem utolsó sorban, rengeteg gyümölcs. Hol elegánsabb, hol egyszerü helyeken eszünk. A szemben lévö asztalnál, egy kínai, boszorkányos ügyesen egy csirkecombot evett pálcikával. Mi nem eszünk pizzát, nem megyünk európai, amerikai gyorséttermekbe se. Otthon sem tesszük, itt pláne nem!! Más. Van egy szomszédom, fiatalember Texas- ból. Erösen lötyög a deszka nála. Ha, akarom, ha nem, részese vagyok a magánéletének. A folyosón ordítva bizonygatja a thaiföldön tartózkodó thai feleségnek, hogy mennyire szereti. Nekem, nindíg gyanus, ha valaki állandóan bizonygatja, hogy mennyire szereti a párját.De miért mondood drágám?? Tudod, hogy szeretlek! Dehhogy édes, szeretlek. Naponta többször. Kint áll a folyosón, enyhén pityókásan, délelött 10- kor. Mindíg ö kezdeményezi a beszélgetést. Soha nem jöttem volna rá, hogy texasi, nem éreztem rajta a tipikus déli angolt, a nyújtásokkal. Amúgy kedvelem, már a déli angolt. Egy idö után, azt hittem szórakozik velem. A saját akcentusomat hallottam vissza. Mondom neki, hogy gúnyolódsz, vagy mi a cél?. Nevetve válaszol, hogy szereti átvenni a beszélgetöpartner stílusát. Nincs kifogásom ellene, érdekes. Ez is egy adottság, ügyes. Amiért azt gondolom, hogy lökött, mert 1 hete hallom töle, hogy megkapta az állást, angolt fog tanítani. Miinden nap, elmondja az asszonynak a telóba, és ünnepel. Szerintem, pittyantós a lelkem. Ami itt szimpatikus, hogy sokan beszélnek angolul, legalábbis, értik. A thaiok, nem annyira. Öszintébb a mosolyuk, romlatlanok. Nehéz számomra elképzelni, hogy iszonyat kegyetlen háború folyt itt '75, és '79 között. 2 millió ember halt meg. Nem ajánllott a vörös kmerröl kérdezni, mert szinte minden családban akad, aki részese volt. Pol Pot '98- ban halt meg, és soha nem vonták felelöségre. Visszafekszem, megpróbálok egy jobb pozíciót találni.

Tuesday, January 31, 2017

Eltévedtem

Eközben, Kambodja- ban. Na,ma voltunk a világ legjobb (azért a legjobb, mert én járok hozzá) fizikoterapistájánál. A környezet, mint a filmekben. Tikfa ház, csodás kerttel, benne szaletli (ezen a szón, mindíg halálra röhögtem magam). A pasi holland, 70 körül, nagyon megijedtem, hogy most elkezdi tekergetni a vállamat, én meg besz&rok. De, nem, csak annyira tekerte, amennyire kellett. Végre a karfelkötö párnáját nappal nem kell hordanom, csak éjszakára. Hideget írt elö rá, és egyes gyakorlatokat. Géza, tegnap megfázott velem együtt. Nekem, elment a hangom. A hangulata, jobb ha elkerülöd. Aztán engem kitettek a tuk- tuk- ból a piacnál, oszt annyi. Gézával, nem lehet nézelödni, mert hamar elfogy a türelme. Otthon, találkozunk. Jöttem- mentem a piacon, élveztem,mindent megfogdostam, vettem banánt, mangót, más egyebet. Szir- szart. Kijöttem a piacról, keresem a telómat, otthon hagytam. Rajta van a tèrkép fotó, hol lakunk. Fogalmam sem volt, hol vagyok, eltévedtem. Géza számát fejböl nem tudom, a címet sem, ki a fene tud megjegyezni egy ilyen címet kmerül. De, mivel nem estem a fejemre, megnint a nap állását néztem,hogy ahol lakunk, hol szokott lemenni a nap. Tele voltam holmival, törött váll. Tehát, az ellenkezö irány, kiesett. Beültem egy tuk- tukba, és mondom a palinak, hogy lasan induljon el, gözöm nincs, hol lakom. Szakadtunk! Nem itt, ott, de mégse, forognak a fogaskerekek. Mondom focipálya, kolostor, tehenek. Így sem mond semmit szegény párának. És akkor megláttam a fagylaltost a sarkon, mondom, itt jobbra, most balra és simán hazajöttem. Azt mondja, miért nem mondtam, ismeri ezt a helyet. Mit mondtam volna?? Kitört belölem a röhögés, ö is röhögött. Vidám emberek. 2 dolcsi helyett, duplát adtam a faszinak. Mondom neki, a férjemnek egy szót sem fogok szólni, mert a tegnapi óriási sikert, nem romboljuk ilyesmivel. Azt mondja Géza, hol voltál ilyen sokáig!! . :D