Hiába minden, szomorú vagyok, és levert. Lehet, hogy a holnapi nap, jobb lesz! Nem tudom előre megitélni! Egyet tudok, hogy nagy teher van a szivemen. Egyszerűen..., fáj. Most, nem tudok többet mondani.
Kedves Lily! Nagyon sokat gondoltam rád az elmúlt napokban. A gépünket épp csak megmentette a fiam a teljes haláltól, így nincsenek könyvjelzőim, tőled ez az egyetlen blog amit olvasni tudok, persze, nem találok benne semmi megnyugtatót, aggaszt ez a zűrzavar, és ez a szomorúság. Nagyon szeretnék segíteni, bár tudom, hogy a nehéz harcokat általában egyedül kell megharcolni.Szeretettel ölellek: magnoli
Drága Lily! Nagyon sajnálom, ami veled történt. Én sem vagyok valami jó passzban, de a lelkem mélyén hiszek abban, hogy a nagy mélységekből is fel lehet jutni nagy magasságokba, csak kicsit több meló. Tudod, nekem ilyenkor az a matekpélda jut eszembe, amikor a csiga mászik felfelé a falon, és minden második méter után visszacsúszik egy métert. Azt hiszem, mi is így haladunk előre, de úgy, ahogy a csiga a példa végén, előbb-utóbb csak feljutunk a fal tetejére, és onnan már szebb és tágasabb a világ. Nem az idő számít, hanem a célbaérés. Tarts ki! Sokszor ölellek!
Kedves Lily!
ReplyDeleteNagyon sokat gondoltam rád az elmúlt napokban. A gépünket épp csak megmentette a fiam a teljes haláltól, így nincsenek könyvjelzőim, tőled ez az egyetlen blog amit olvasni tudok, persze, nem találok benne semmi megnyugtatót, aggaszt ez a zűrzavar, és ez a szomorúság. Nagyon szeretnék segíteni, bár tudom, hogy a nehéz harcokat általában egyedül kell megharcolni.Szeretettel ölellek: magnoli
Ma már 'holnap' van, talán kicsit jobb, talán nem?
ReplyDeleteSokat gondolok Rád, szeretettel!
Drága Lily! Nagyon sajnálom, ami veled történt. Én sem vagyok valami jó passzban, de a lelkem mélyén hiszek abban, hogy a nagy mélységekből is fel lehet jutni nagy magasságokba, csak kicsit több meló. Tudod, nekem ilyenkor az a matekpélda jut eszembe, amikor a csiga mászik felfelé a falon, és minden második méter után visszacsúszik egy métert. Azt hiszem, mi is így haladunk előre, de úgy, ahogy a csiga a példa végén, előbb-utóbb csak feljutunk a fal tetejére, és onnan már szebb és tágasabb a világ. Nem az idő számít, hanem a célbaérés. Tarts ki! Sokszor ölellek!
ReplyDeleteKöszönöm lányok!
ReplyDelete