Beszelgetni jarok, egy orvoshoz. Eloszor, a lanyommal voltam nala, konzultacion, aztan egyedul, aztan megint egyedul, es beszelgetunk. Az ajto elott, ul egy rakas ember,var a sorara, mi meg beszelgetunk. A beszelgeteseket, ugy hivja kontroll, de semmi kontroll, mi beszelgetunk.
Legutobb, egy rakas ember ult a folyoson, en is kozottuk, ahogy megjott, meglatott, azonnal behivott, es csak beszelgettunk. Mindenrol! A szakterulete, plasztikai sebesz. Ezt a reszet kibeszeltuk a dolgoknak, most a szemuvegrol beszeltunk, meg Tirolrol, meg a Spa kezelesekrol, meg hogy 4 eve nem volt szabadsagon. Kibeszeltuk a Kes Alatt cimu kedvenc sorozatomat is, kiderult, o is nezi. Aztan arrol, hogy volt Irak- ban, es osszeegett embereket operalt, napi 24 oran keresztul. A nok, meg varnak a folyoson!
Szimpatikus, ennyi az egesz, es azt gondolom, hogy en is, az lehetek neki. Nem csinalt rajtam semmit tulajdonkeppen. Azt mondja, erzi rajtam, hogy utalom a pasikat. Mondom neki, futofenykent ki van irva a homlokomra? Nem, mondja, de a legcsekelyebb kacersagot sem erez rajtam, mert szinte csak nokkel van dolga, es a nok a kedvenc zoldsegesukkel is kacerkodnak, nemhogy a plasztikai sebeszukkel, es altalaban kizarolag olyan nokkel, akik hiusagbol fordulnak hozza. En, meg azt erzem rajta, hogy nem akar semmit tolem, megis szeret velem beszelgetni. En sem tole, illetve, majd jovore. De, nem mint pasitol, hanem mint orvostol. Vicces nem?
Az asszisztens szokott felhivni, hogy varja a doktor ur, ekkor es ekkor, ha onnek is megfelel, kontrollra jojjon be. Ne a Viranyos utra, a maganklinikara, hanem az Istvanba. Az kozel van maganak.
No comments:
Post a Comment