ameriaki vonatkozású bejegyzések

A blog írójáról bővebben

Frissített változat

Budapesten születtem, ott nőttem fel. Gondtalan, és önfeledt felelőtlenségben. Ebből 3 évet, az akkori Szovjetúnióban töltöttem. Leétettségiztem, és Keramikus lettem. Ezt, főleg az akkori nagy szerelmemnek köszönhetem. Soha, egyetlen percig nem dolgoztam a szakmámban.  Korán elhagytam az országot, akkoriban úgy hívták, hogy disszidáltam (most úgy hívják, hogy kiköltöztem) Hozzámentem egy osztrák pasihoz. Aztán, elhagytam, és átköltöztem Németországba, elveszítettem egy embert, aki igazán törődött velem, meggyilkolták. Azután, vissza Magyarország, Ausztria, majd ismét Németország. Kanárira költöztem,  ahol megszületett az egyetlen lányom. A kapcsolatom, tönkrement.
Megint haza költöztem, kimentem Amerikába, aztán újra haza. Huzamos otthon tartózkodás után, megint Amerika, majd megint Amerika. Rengeteget utaztam, bejártam a fél világot. Rengeteg ember, szokást, életmódot ismertem meg. Szabad ember vagyok, és szabadelvű, csavargó. Bonyolulttá  tettem az egyszerűt, és egyszerűvé a bonyolultat. Igazi cosmopolita, feminista beütéssel.  Feszegettem a korlátaimat, táncoltam kardélen, és asztalon. Voltam, pincérnő, idegenvezető, gyógypedagógus, somelier, koktélos, üzletvezető, madam, autókölcsönzős, étteremtulajdonos, takarítónő, és otthoni betegápoló, nővér, közben elvégeztem egy főiskolát, és  diplomás nővér lettem.  Ezek, mind rokon foglalkozások.
Gazdag, és szegény. Laktam luxus körülmények között, és pincében. Jártam luxuskocsival, és tragaccsal. Otthonosan mozgok elegáns környezetben, és szegényes egyszerű körülmények között is. Nem nézek le senkit, és nem esek hanyadt senkitől. Beszélek oroszul, németül, angolul. Az előző két nyelven, anyanyelvi szinten. Ápolnom kell, mert felejtek. Az utóbbit, most közelítem. Más alternatívám nem volt, hiszen nem volt, és most sincs ember, akivel esetleg magyarul tudnék beszélni. Volt férj, és rengeteg szerető. Mindenkitől leléptem, elhagytam, vagy meghalt. Kivéve, az első nagy szerelmet, ő hagyott el.
 Nem voltam jó anya. Rengeteget veszítettem vele. Nagyon szeretem a lányomat. De, még majd lehetek jó nagymama. Szeretek beszélgetni, nevetni, melankólikus vagyok. A humor. Az nagyon fontos elem az életemben, cudar öniróniával. Jókat tudok röhögni magamon. Csak dühömben sírok, főleg olyan dolgokon, amiken nem tudok pillanatnyilag változtatni. Időnként, ha úgy hozza a szituáció, manipulálom az embereket, (csak azokat, akik kiérdemelték) és azonnal kiszúrom, ha valaki manipulálni akar. Önző vagyok, és adakozó. Kiváró, és lecsapó.
Soha, semmilyen körülmények között nem hazudok önmagamnak. Kiváló emberismerő, de nem csalhatatlan.  Szeretem, az okos embereket magam körül. Keményen dolgozom. Nem a munka miatt, az elismerés, és a pénz miatt. A fer üzleteket is szeretem. Soha nem vettem fel hitelt, és adósságom sem volt soha. Ha, nem volt rá pénzem, kivártam  amíg lett. Könnyen alkalmazkodom. Dupla vízöntő vagyok. Ingáztam New York, és Delaware között. Már állandóan NYC- ben lakom.
Szeretek kiállításokra járni, szeretem a művészeteket, szeretek olvasni, beleszagolni egy új könyvbe. Manapság, már csak e- könyveket veszek. Na és a mozit, nagy szerelem a mozi. Szeretem a luxust, és az egyszerűt. A minimalista stílust nagyon szeretem. Az esőt, a ködöt, a meleget, a viharokat, a mozdulatlanságot, az erdőket, és a nagyvárosokat. A hideget nem szeretem. A hajnali napfelkeltéket egy kávéval, vagy az éjszakákat tücskökkel.
Már nem bonyolítom túl a dolgokat magam körül. Jógázom, gyalogolok, és meditálok rendszeresen. Szeretem, ha a testem rendben van, meg tudok hízni, de könnyen le is adom.
Mindennemű kémiai dolgot kiűztem a környezetemből. A hajamat természetes szappannal mosom, almaecettel öblítem, és csak natúr szappannal mosakszom. Az arcomat, csak lanolinos krémmel kenem. Parfümöm, az Armanitól főleg, Aqua di Gioia essenza, vagy a Code. Évek óta. Aztán, egyszercsak beleszeretek valami másba. A hűvös, friss illatokat kedvelem. Sminkelem magam, de csak minimálisan, este több is jöhet.
Csak pizsamában alszom, kemény matracon.  Szeretem a bőr cuccokat, nadrágokat, bakancsot, western csizmát. Fõleg itt NYC- ben, a távolságok miatt. Italom a víz, és a fekete híg kávé, cukor tej nélkül, télen forró zöld tea. Akoholt, soha semmilyen körülmények között nem iszom. (nem mindíg volt így) Az nem zavar, ha mások isznak. 7 éve, nem dohányzom, de szintén nem zavar, ha mások dohányoznak. Mindent kipróbáltam, kivéve a heroint, meg a ragasztókat. 2 évig teljes, most részleges vegetariánus vagyok. Csak a natúr kecsketejet, iszom meg. Sajt jöhet bármilyen. Kerülöm a GMO zöldséget. Bio ételeket eszem. Kertészkedni szeretek. Nem ragaszkodom tárgyakhoz, és nem gyűjtök semmit, csak tapasztalatokat, emlékeket, benyomásokat.
Az ex férjem indiai. 3o éve él Amerikában. Fogalkozása, kutató mérnök. Apósom is velünk élt, 2o15 januárban New York- ba költözött.  Házasságunk nem volt rózsás. Elváltunk, de mintha mi sem történt volna. Sőt a kapcsolatunk jelenősen javult eleinte. Válásunk után 2 évvel New York City-be költöztem megint. Végleg szétváltak útjaink. A kompromisszumokat nem szeretem, de ha kell elfogadom. Ha túl sok, a lelépést fontolgatom. Bizonyos rigolyáim vannak. Jól viselem a kritikát. A rosszindulatot is, bár ez attól függ kitől jön. Szorongós vagyok, de rettentő bátor. Néha, túl bátor. Forradalmár természet. Simán szembe megyek az árral, habár  az idő előrehaladtával sokkal bölcsebb vagyok. Nem akarom másokra eröltetni az igazamat. Az az én igazságom, és nem az övé. Nem vitatkozom, nem harcolok, és nem emelem fel a hangom, (ez sem volt mindíg így) Laza vagyok, lazán veszek tudomásul dolgokat. Csak sóhajtok, hogy Úristen, mi lesz ebből!! 
Utólag visszagondolva, sok dolgot másképp csinálnék. Majd, ha újra születek, hiszek a reinkarnációban. Nem utolsó sorban, szeretek egy csomó embert, az anyukámat, a lányomat, a testvéreimet, az apósomat, barátokat. Szeretem a jó beszélgetéseket.
 Szeretem az állatokat, főleg a macskákat az egyéniségük miatt, és a kutyákat szintén az egyéniségük miatt, magam körül. A bogarakat nem szeretem, kivéve a pókokat, katicát, firefly- t, de nem az ágyamban. A sarokban, kertben elfér. Az írás nekem terápia leginkább. Azt sem várom, hogy elolvassák, vagy kommenteljék, de jól esik. Egyszerűen szükségem van az írásra. Már itt vagyok itthon, és Magyarországon már nem vagyok otthon. De, nagyon szeretem, vagy inkább az emléket amit örzök róla.
Szerencsés vagyok, és hálás. De, valami mindíg hiányzik az életemből.
Mottóm, "Reméld a legjobbat, de tervezz a legrosszabbra!"
Köszönöm, hogy itt jártál,      
                                                                          
Sóder Lulu


No comments:

Post a Comment