Országok, és érzések

Ez, egy nagyon érdekes dolog. Megérkezel, egy országba, mondjuk, nem Bécsbe, hanem egy kicsivel odébb, és mit tud kiváltani az emberből, milyen benyomásokat!
Én, azért, még a computer ideje előtt is igyekeztem kapcsolódási pontokat beszerezni, ismerős, ismerőse, meg annak az ismerőse. Elég szar, állni egy reptéren, és spekulálni, mi a legkézenfekvőbb megoldás. Igaz, izgalmas is, mert nagyon kalandos, de egyben veszélyes is! Olyan is volt, megoldottam. Persze, a nyelvtudás, nyilván angol ilyenkor jelentős szerepet játszik! Minél messzebb mész, annál nagyobb a meglepetés, még akkor is, ha várnak, vagy legalábbis ígéretet kaptál rá! És még sincsenek ott, mert mert nem ismernek, és nem vagy fontos, közbejött valami, stb. Ilyenkor beindul az agy, és kombinálsz, megoldod.
Amikor állnak, és várnak, akkor is érnek benyomások, engem, általában pozitívak, annak ellenére hogy heveny hányingered van, a szagoktól, a meztelen lábadon végigrohanó Roach- tol,(bogár) ami mondjuk eléri az 5 cm- t. Nekem, meg bogár iszonyom van. Még a palackozott Coca Colától is, mert a helyi izlés szerint van izésítve, és úgy tűnik, hogy valamiféle szirupot kortyolgatnál!
Nagyon élénken él bennem az első érkezés Las Palmasba, Katmanduba, Bangkokba, Amerikába, (ezt azért írom így, mert ott átszálltam mindig, nem a célállomásra érkeztem, kivéve az utolsó kalandot, amit szívesen meghagyok másnak, és nem a város miatt) Dominikára, Gibraltárnál Marokkóba. stb.
Az is egy édes eset volt, amikor először megérkeztem, Las Vegasba. Megbeszéltem egy ismerőssel, hogy együtt indulunk, Ferihegyről, és Frankfurtban találkozunk. De, nem találkoztunk! Megérkeztem, egy kis alaszkai kitérővel, majd onnan New York, Atlanta, Los Angeles, Las Vegas. 34 órát utaztam, a rossz időjárás miatt, az ismerős lekéste a gépet. A reptéren valami George és Susan várt, akik semmit nem tudtak rólam, és én sem róluk! Még azt sem, hogy néznek ki! Ők, meg egy pasit vártak! És, akkor még az angol tudásom is gyengus volt.
Akkor én, elkezdtem kiabálni, hogy George- Susan! Tömeg, és azt sem tudtam, hogy magyarok. Jókat nevettünk később ezen a szituáción, mert másfél élvezetes évet töltöttem ott! 3-4 havonta hazajöttem. Nem akartam feketén ott lenni! Összejártunk, jó volt nagyon, jo fejek voltak. A szóban forgó Susan úgy nézett ki mint a ''Rém rendes család'' (Married with Children) Maggy- je, fegyvermániás, és én is megfertőződtem. Én is beiratkoztam a Clubba, és együtt jártuk lőni. A Pawn Shop, és Gun shopokba együtt jártunk, nézegetni, megvenni, a gyönyörűségesen szép fegyvereket. Volt, egy kedvencem, egy 45- ös, Magnum Research Baby Desert Eagle. Gyönyörű blue steel. Egy, Smiss & Wesson 1911- es, az is 45- ös. Kijártunk a Desertbe lőni, isteni volt! George- nak meg mindig voltak ötletei, hogy kéne egy Casinót kirabolni, és mi szakadtunk rajta! Baromi jó humorú emberek voltak, gondolom, most is azok! Sajnos, szem elöl tévesztettem őket. A fegyvereket, persze eladtam a Pawn shop- ban. Egyetlen közösségi oldalon sem találom. George testvérét, de ők nincsenek jóban.
Az, egy nagyon vidám, jó időszak volt!