Pénteki nap, mozgalmas volt

Van az öreglány nyakában, egy segélykérő nyaklánc. Van egy hozzátartozó egység a nappaliban. Nem tudom, hogy minek, én ezért vagyok itt. Aludt még. Hirtelen, elkezd szirénázni a nappali egység, és vörösen villogni, és üvöltve jön a szöveg, hogy your help call in progress, pleas wait! Szívem kiugrik a helyéről. Berohanok a hálójába, hátha baj van, agyvérzés, stb., erre megkérdezi, mit keresek ott? Mondom, túlkiabálva a zajt,/ mi az hogy kiabálva, ordítva, /hogy a segélykérő beindult, azt hittem valami baj van! Ki telefonál, az unokám? Erre a segélykérő egység a nappalinan megszólal, miss XY valami baj van? Erre kirohanok a nappaliba, és mondom a csajszinak, semmi baj, csak véletlenül ráfeküdt, vagy megnyomta a gombot. Én vagyok a nővér. Válasz, azonosítószám? Megmondom. Oké, vonal bont. Megszólal a saját telefonom, a fia, Lily anyámmal mi történt? Mondom, minden rendben. Véletlenül megnyomta a gombot. Dörömbölnek az ajtón. Kinyitom, és legalább 8 gyönyörű tenyésztett férfipéldány áll az ajtóban. Tűzoltók! Baltákkal, csákányokkal, kötelekkel, hatalmas karabínerekkel felszerelve. Rámjött a nevetés. Mosolyogva mondom nekik, minden rendben, miss XY jól van! Én vagyok a nővér. Látni akarják. Benyomulnak, és körbevesznek egy töpörödött, alig 45 kilós, hálóinges nénikét. A néni nagyot hall, a tűzoltó üvölt. Minden rendben miss ? A néni meg, ne kiabáljon fiam! Az, meg mintha a felhőket nézte volna az égen, úgy nézett fel rájuk! Mitagadás, a NY- i tűzoltók gyönyörűek, még az idősebb példányok is. Az utcán nem látni ilyet! (csak úgy magunk között, a legszebb palik, akiket valaha láttam, szemlegeltető, férfiszaggal, ami nem kellemetlen, fene azt a vadászkutya orromat) Kivonulnak a tüzoltók. Kisvártatva, megint dörömbölnek az ajtón, a mentők érkeztek ki. Hordággyal, defibrillátorral. Most már komoly harcot vívtam magammal, hogy ne röhögjek fel. Meggyőződtek róla, hogy minden rendben, és elvonultak.
Kell ennél mozgalmasabb reggel?
 Ezeknél, jobb pasik voltak! Katt. a fotóra, kijön nagyban.