ameriaki vonatkozású bejegyzések

Saturday, July 28, 2012

Betelt a pohár

Kaptam egy levelet, amiben elutasították a zöldkártyámat. Az ügy, nem is olyan bonyolult, mint amilyennek látszik. A bevándorlási hivtal, tévedett. Nem valós időpontokra hivatkoznak. Először emócionálisan reagáltam. Levegőt nem kaptam, amikor elolvastam a levelet. Aztán újra elolvastam nyugodtabban. Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Még egy parkolócetlim sincs az országban. Megyek hétfőn intézni. Fizetek rendesen adót, minden rendben körülöttem.
Látszólag. Az én drága párom  közölte, hogy ez nem az ő gondja!  Télen, befizettem 45o dolcsit, aztán leutaztam Doverbe, és intéztem a dolgom. Pontosan, jan. 5- én. A semmire. A rohadt életbe! Most a költségek, újra kb. 6oo dolcsi, Dover sem a szomszédban van, 12o km oda, ugyanannyi vissza. Ezt nem bánnám, ha barátokat látogatnék, de erről szó sincs! A moslék viselkedése miatt, olyan düh fogott el, hogy jól beolvastam neki. Az ügyhöz még hozzátartozik, hogy havi 5oo dolcsit perkálok neki, mert az adósságaimat adom meg neki. Mint pl.a papírok intézése annak idején, kajabevásárlás, stb., stb. Még a samponomat is én veszem. Cserébe, kritikát kapok, és takarítok. Képtelen a poharát betenni a mosogatógépbe. Ott esi a franc napokig. Tök önellátó vagyok, mellette fizetem a kocsit, a telómat, és olyan, mintha a szobáért fizetnék, ami most az enyém. Hétvégenként, szenvedek, mert vele kell lennem. Nézem az órámat, mikor tudok lelécelni.
Ennek az lett a vége, hogy betelt a poharam, és nem vagyok tovább hajlandó a moslékot elviselni!! Ja, nem mellékesen hozzátartozik, hogy bejentette, hogy elutazik vakációra San Fransisco- ba. Erre én, fapofával fogadtam a hírt, és annyit megjegyeztem, oda én is elmennék. Erre megkérdezte van - e pénzem rá!! Baszus, nincs! De, miért nincs? Mert, adósságot törlesztek, nem is keveset! De, nem ezen tört ki a balhé.
Szóval, iszonyúan beolvastam neki, ordítva, hogy még életében így nem látott!! A kurva életbe! A damm (átkozott) szót is használtam, a fuckot is. Mit képzel ez a jött- ment füstös képű! Lehet tőlem ilyen- olyan mérnök, szarok rá!! Valami nagyon nem stimmel vele!! NEM NORMÁLIS! Amikor házasságot köt az ember, azt mondja, jóban- rosszban. Nem azt, hogy ez nem az én gondom!!
Bementem a melóba, és a koleganőmet kérdeztem. Olyan lakást veszek ki, havi 6oo- ért, aminek kertje is van. Azt főzök a konyhában, amihez kedvem van!! A melómat, nem akarom otthagyni, mert előrehaladási lehetőségem van. Nem hallgatom tovább és azt mondok, amit akarok!! Főleg, azt csinálok, amit én akarok, és úgy ahogy én akarom.
Olyan tűz ég bennem, és energia, hogy el nem tudom mondani!! Mit képzel magáról! Darázsfészek vagyok! Tünés az utamból! Faszfej! Elegem van a hülyékből körülöttem! Egyetlen kibaszott vasat nem lát tőlem többet!! Az apósomat sajnálom csak! A kocsit átiratjuk az öreggel, jön velem Doverba is! Imádom! Elképesztő erő, és bátorság van bennem. Nem a düh vezényel, hanem egyszerűen elegem van! Eddig mindíg visszafogtam magam, de ennek vége! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez az ember, nem ismer engem!!Olyan átkozott, és vad tudok lenni, hogy a világ olyat még nem látott! Ha, korlátoznak, megmondják hogy kell viselkednem, nem viselem sokáig! Seggberúgom simán! Okosan, de seggberúgom. Látni sem bírom. Nem vagyok kiszolgáltatott helyzetben!



Saturday, July 21, 2012

Crazy

Az egyik nővér, aki csak helyettesíteni jött be, megállapította, hogy nálunk (mármint a mi osztályunkon) mindenki őrült! Soha többet nem jön hozzánk dolgozni!
Puff neki, de ki fog tolni velünk!! Aztán, tudatosan elkezdtem figyelni a körülöttünk lévőket, beleértve magamat is! Hát, azt hiszem, a csajszinak igaza van! Jómagam, hangosan énekeltem, a "Mint a mókus fent a fán" kezdetű kommunista indulót, miközben egy magatehetetlen beteget mosdattam a tusolóban. A koleganő pa dö dő- zik, (magyarul, balettozik) a folyosó korlátjánál. Kisvártatva, az egyik beteg, anyaszült meztelenül megjelenik a folyosón, a fuckok röpködnek, hogy nincs pelenkája. Eközben, kisgyerekes szülők érkeznek látogatni. Az egyik oxigén technikus, spanyol nótába kezd, és az egyik koleganőt táncoltatja.   Segítek a kolegának, aki szakad a röhögéstől, mert különböző jelzőkkel illetem a betegeket. Mint, pl. kuki monster (keksz evő rém), swity pie ( édes pite), sweet heard (édes szív), honey bun ( mézes csók), sugar peas (cukorborsó) Megint egy másik beteg, telefonon terrorizálja a férjét, de úgy, hogy zeng a folyosó.
Szóval, a helyettesítő nővér ideges. Aztán, otthagy csapot- papot, és kimegy cigizni. Ha valaki, akkor én tudom, hogy idegesítő cigi nélkül. Azt is jól láttam, hogy nem akármilyen cigis. 2 db.- ot szívott el, 3 perc alatt. Nem kicsit volt ideges. Az egyik beteg szobájából éppen oda látok, ahol cigizni szoktak.  Milyen jó nekem, hogy már nem élek vele, és nem is izgat. Kiborult a csajszi. Még soha nem dolgozott ezzel a csapattal. Nem is fog!
Ha, jobban belegondolok, még nem dolgoztam olyan helyen, ahol "normális" emberek vannak. Ebből következik hogy ha emberekkel dolgozol, elöbb- utóbb bedilizel. Egyáltalán, mitől "normális" valaki? Átlagos? Komoly? Nem lehet ezt komolyan kibírni! Vannak napok halál esetekkor, amikor mindenki viszonylag normális!

Tuesday, July 17, 2012

Az imént

cseteltem a Facebookon M.J. - vel. Szerintem, lila gőze nem volt róla, hogy velem beszélget. Azt mondja hogy, "Az alapszín megvolt- e már a Balcsin?! " Mi van? Kicsikét messze van a Balaton nekem.  Nincs jelentősége.
Más. Tegnap, orvosnál voltam, és vérvételen is. Rettenetesen fáj a hátam, ami ugye munkaköri betegség nálunk. Elektronikus recept, egyből megy a patikába. Közben, elmentem a kertészetbe, majd a patikába. Közölték, hogy az e-recept nem érkezett meg. Itthon, a férjem telefonált az orvosnak, az asszisztenssel tudott értekezni. Ezt a gyógyszert, nem támogatja számomra a biztosítóm. Fasza. Akkor, most mi van? Szedem az Advilt, meg az Ibuprofent, amit simán meg tudok venni a patikában! Hurrá! Puszta időtöltésként voltam az orvosnál.
Más. Hétvégén dolgozni nálunk, egy horror. No, nem azért mert szívesen üldögélek itthon a puskaporos hordón. Nem. Hétvégén, sokan, akik be vannak osztva, egyszerűen beteget jelentenek, és beosztanak hozzánk abszolút kezdőket, akiknek lila dunsztjuk nincs a beteg ellátásáról. Sem a plafon  liftet, se a teljes ellátást igénylő betegeket, nem tudják kezelni. Hozzá be van osztva 8 beteg. Áll, mint a hülye, és nézi, hogy én hogy látom el az ő betegeit is. Azt mondja, "Milyen ügyes vagy!!" Ilyenkor, folytogatni támad kedvem, meg "kurvaanyázni"mert a helyette végzett munkáért, nem én veszem fel a fizetést. A hátam, meg leszakad! Továbbá, a szobákhoz tartozó fürdőszobákban, se kéztörlő papír, se folyékony szappan. Se alátét, se lepedő, se semmi!  Ilyenkor, magamnak kell feltalálni magam, és elmenni a mosodába, és ott összeszedni a dolgokat. Ez, plusz munka, az egyebek mellett. Az eszem megáll. Tessék egy pillantást vetni ide baloldalra. Baromi a hőség. De, imádom a nyarat!

Friday, July 13, 2012

Varjak az épület tetején



A halálesetek többsége,(nem tudom miért) du. 6-9- ig szoktak bekövetkezni. Az én vacsi szünetem, 7 és 8 között van. Ebben az időben, általában kint vagyok a kocsiban. Ott vacsizom. Megfigyeltem, hogy egy varjúpár megjelenik az épület tetején, ha közeleg, vagy épp bekövetkezett a halál. Nagyon fura. Először azt hittem csak véletlen egybeesés, a varjúpár ott lakik valahol, és időnként felszállnak a tetőre.  De, az elmúlt 5 napban, 3 ember halt meg, és a varjak akkor jelentek meg, károgva az épület tetején. Vagy, közvetlenül elötte. Nem szállak az épület másik szárnyára, hanem pont arra a szárnyra, ahol a mi részlegünk van. Ha nyugi van, hírük sincs.
2 nappal ezelött, egy bácsi állapota rosszra fordult. A koleganőmmel Angelával álltunk az ágya felett. Azt mondja Angela, - vajon meghal a bácsi ma este?- Erre én, - Mindjárt megmondom,- és kimentem az épület elé, a parkolóba. A varjak ott ültek károgva a háztetőn. Visszamentem, és mondtam Angelának, - Igen, meghal, még a mi műszakunkban.- A bácsi meghalt fél óra alatt. Angela furán nézett rám. Nem részleteztem, nem ismerem annyira, még hülyének néz.
Nagyon érdekes jelenség. Annál is inkább, mert nyáron, ahol lakom, soha nem látok sehol varjakat. Csak télen. Furcsa az egyszer biztos.
Egyébként, a mi részlegünk a Hospice, a végállomás. De, nem így hívják. Vent a neve. A lélegeztetőgépek miatt.

Thursday, July 12, 2012

Híres zeneszerző

Az igazság az, hogy gondolkoztam rajta, írjak- e róla, de mivel magyarul írok, talán így belefér.  Mielött dolgozni kezdünk az intézményben, aláírunk egy szerződést, hogy senkiről, semmi információt nem adunk ki. Sem a nevét, sem az állapotát illetően. Még azt sem, hogy nálunk fekszik. Szóval, van nálunk egy híresség. No nem afféle rivaldafényben álló, hanem inkább a háttérben zeneszerzőként tevékenykedő. Őt, soha senki nem látja, mégis fontos nagyon. Leginkább, az 5o-es években dolgozott. Itt megtalálható  neve, mert nem írom le. Bill Haley zeneszerzője. Haldoklik. Állandóan szól nála a Rock and Roll.



Vagy, a Beatles indulása idején. Az alábbi dalt is ő szerezte. Ezzel a dallal indult a karrierjük.



Persze a fiatalok, de már az én korosztályom sem tud róla semmit. Egy- egy dal azért ismerősen cseng.

Tuesday, July 10, 2012

Extrém eset



Szeretem a munkámat, mert minden nap történik valami. Ezért szerettem a
vendéglátót is! Van némi hasonlóság a két munka között, az angolban még utalnak is rá.
Hospital a kórházat jelöli, a Hospitality pedig a vendéglátást. Mindkettő valamiféle
"ellátás"végül is. A Rehabilitáció meg valaki becsületének, jó hírének, vagy elveszített
fizikai képességének a helyreállítása. Nálunk ugye az utóbbiról lenne szó.
Az én osztályomon, - hacsak nem történik csoda - ilyenről szó nincsen. Nálunk
a földszinten, végállomás van többnyire. 2 héttel ezelött hoztak egy fiatalembert,
aki egy kicsikét túllőtt a célon áprilisban. Meth nevezetű szerből. Itt olvasható róla
Felhívom a figyelmet a történelme felyezet elolvasására. Szóval, az ifjú titán,
 túllött a célon. Asztmás is, és miközben elvarázsolta magát, (nem szippantotta,
és nem lenyelte, hanem egyből vénába durr), kapott egy asztmás rohamot.
Még maga hívta a mentőket, aztán az anyját a szomszéd szobában, hogy
 baj van, és elájult. Ez a szer, különböző formában jelenik meg a piacon. Por,
vagy kristály formában, gyakran erősen szennyezett, mivel illegális hamarjában
 összetákolt helyeken főzik, és hogy több legyen, mindenféléket hozzáadnak.
 Ami még ijesztőbb, hogy egyszer "vékony", máskor "vastag" a cucc.
Soha nem tudja az ürge, mit ad be magának. Szóval, a mi Brian- ünknek
 nem volt szerencséje. Agykárosodás érte nem tud magáról, ijesztően sovány.
 Anyukája, minden nap látogatja, ül az ágyánál, és fogja a kezét. Szentszobrok,
szentképek körülötte. Imádkozik az Úrjézushoz.  Ha az segít a fájdalmat
 elviselni, hát legyen. 
A minap, a húga is meglátogatta. Gyanútlanul, besétálok a szobába, tiszta
ágyneművel, és ránézek a húgra. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem.
A csajszi feje szétlőve. Felgyorsult állapot, gyors beszéd, kitágult pupillák,
csontsovány. Be van állva egészen. Folyamatos beszéd. Egy másik dimenziót
láttam, ami visszaköszönt, amit jól ismerek. Legszivesebben, megfogtam volna
 a lány haját, és nekilöktem volna a falnak. - Nézz a testvéredre. Jól nézd meg!
Beszarik, behugyozik. Gépek tartják életben! - De, nem tehetek ilyet.
Sírhatnékom támadt. Kimentem a mosdóba, megmostam az arcom, és
 belenéztem a tükörbe. Majd, rendeztem a vonásaimat, megigazítottam
az egyenruhámat, és kifordultam a folyosóra. 
Ez az eset megütött. Ott ül az anya, aki járókerettel közlekedik, 47 évesen, egy
megtört öregasszony. két ilyen huszonéves gyerekkel. A lányt nem
 tudja megállítani semmi. De, a függőség erősebb. Erősebb, mint nagyon sok ember.
A statisztika lehangoló, mert 1oo emberből, talán 1-2 tud felülkerekedni.
Visszamentem a szobába, és szótlanul megöleltem a mamát. 

Friday, July 6, 2012

Mondom én,

soha nem tévedek, ami a megérzéseket illeti. No, meg jól ismerem a "páromat". Puskaporos hangulatban találtam, amikor reggel lejöttem. De én ülök a hordón, soha nem tudom, mikor fog robbanni! Nem volt semmi lényeges, csak elengedte a routert a táblagépem, és megkértem, adja meg a kódot. Erre, olyan ideges lett, hogy elkezdett kiabálni. (hogy miért, magam sem tudom?) Azt mondja, szokd meg, hogy magad csinálod a dolgaidat, ne engem zavarj mindennel! Mi van? Ezek ilyen "csinált" balhék. Képtelen békében lenni!! Fogta a laptopját, és felvonult az emeletre! Nekem persze be kellett vennem egy fél Rivotrilt. Azért szomorú, hogy ezt a házasságot, csak nyugi gumival lehet kibírni! Gondolkoznom kell rajta komolyan, hogy legyen tovább! Jó, 1-2 évet még ki lehet bírni így, de nem többet. Egyedül szándékozom élni majd. Most is egyedül vagyok, de nagyon. Ha elvégzem a főiskolán a következő lépcsőt, akkor lényegesen magasabb lesz a fizum, és lépnem kell, mert nagyon tele a zsákom! Nem is én ülök a puskaporos hordón, hanem ő, mert én fogok robbanni! Péntek van, ma még dolgozom, de itt a csodás hétvége! De jó lesz! Uhhh.....
Más. Közben jött egy levél, a bevándorlási hivataltól. Azt mondja, "Függő"a státuszom. Mi van?? Évek óta van zöldkártyám, télen ellopták otthon. Februárban mentem, újra újjlenyomat, retina stb. Doverba, ami nem mellékesen 12o km- re van.  És nem mellékesen, 45o dolcsiba került. Azt mondták, 4 hónap alatt elintézik. Most jött egy levél, 6 hónap után, hogy "függő a státuszom. Nekem ez már kezd sok lenni!! Órákig fogok telefonálni. Mekkora kárt okozott nekem az a zsebes, aki ellopta a pénztárcámat?! Nesze neked Amerika, épp most magaszaltalak! Hogy a rosseb egyen meg!
Most olvastam egy hírt. Itt olvasható Na, ezért írom ki én is az ügyes- bajos dolgaimat. Nekem a blogom a Disznókirály! Lehet, át is keresztelem. Jól hangzik, Disznókirály. Csak ízlelgetem.
Esküszöm, ha valakinek, hát nekem van vér a pucámban, De, már elmúltam 2o, sőt elmúltam 4o is, - mi az hogy!- le kellene már lassan horgonyozni végleg.

Wednesday, July 4, 2012

Függetlenség napja



Amerika legnagyobb ünnepe. Itt olvashatunk róla, mit is fed ez pontosan. Nem másolom be, mert felesleges. A gondolatsort, amit beindított bennem, azt leírom. Igen. Ez az ország, otthont adott nekem. Lehetőséget, hogy jobban éljek, mint azt adott esetben otthon megtehetném jelen pillanatban. Van munkám, amit minden áldott nap, a munka végeztével megköszönnek nekem. Ezért hálás vagyok, és szeretem. Szeretem a naivitásukat is, azt a fajta feltétlen rajongásukat, és nacionalizmusukat, ami nagyon jellemző rájuk az ország iránt. Szeretem az önkritikájukat. Szeretem, hogy más kultúrákat hagynak békében élni az országukban, lásd Amishok. Azonban, az a szemellenzős rajongás, ami mindíg jelen volt nálam elmúlt. Nem igaz, inkább átalakult az idők során. "Látom" a hibákat, az ország agresszív magatartását. De, mindezek ellenére nagyon szeretem. Én választottam. Szóval, Isten áldja Amerikát.
A mai napot, munkával fogom ünnepelni.

Tuesday, July 3, 2012

Itt ülök,

a reggeli kávémmal, és jár az agyam. Többek között azon, hogy nagyon sokmindent köszönhetek a páromnak, de cserébe megvan keserítve az életem. Ez a sokminden mondjuk nekem kerül pénzembe, mert minden egyes petákot felszámol. A pasi, a szó szoros értelemben, nem normális! Vannak egészen emberi megnyilvánulásai, de többnyire nagyon fura alak. Hallgatólagos megállapodás van közöttünk, hogy én benyelem a hülyéjét. Cserébe lakom egy szép házban, van egy vadonatúj autóm, (már nem új) amit én fizetek, de az ő jó kreditje miatt tudtam hozzájutni. Stb., stb. De, le kell mondanom egy rakás mindenről. A normális szexuális életről. Álom konyhám van, de nem tudok egy jót főzni benne. Sakk- matt. Ja, és nem utolsó sorban, törlesztem az adósságomat felé.
Történt szombaton, hogy elmentünk ebédelni a kedvenc éttermünkbe. Házassági évfordulónk alkalmából. (no hiszen) Após, férj, a húga, annak a férje, a fiuk, és jómagam. A munkám során, ráterelődött a szó a Rehab- eken, ill. az öregek otthonában lakó emberek szexuális életére. Egy pszihológus nő, írt egy tanulmányt ebben a témában, hogy a legtöbb helyen erre a célra elkülönített helyek vannak. Erre én, hogy mint a börtönökben. Amúgy a húg is pszihológus. Szóval, folyt a beszélgetés mint ahogy normális emberek egy asztal körül beszélgetnek. Hozzátettem, hogy nálunk van egy pár, akik az intézményben jöttek össze. Egy szobába költöztek, édesek együtt folyton fogják egymás kezét, az étkezőben is együtt ülnek. Nincs ebben semmi. Normális emberek!!
Tegnap, az én férjem, felháborodva szóbahozta a témát. Aszongya hogy, a sógora nem normális, hogy lehet az asztalnál a szexről beszélni. Először gondolkoznom kellett, hogy miről beszél. Teljesen elfelejtettem a dolgot, mert nem volt fontos, és nem is ment szaftos részletekbe. Az én drága, okos "uram", azt mondja miért nem inkább Buddháról beszélt?? Nekem már póker arcom van. Nem ugrott fel a szemöldököm, csak gondoltam magamban, ha eddig bármilyen kétségem volt felőle, hogy dilis, hát eloszlatta egészen. Mi van? Édes Jó Anyám! Családi ebéden Buddháról beszélgetünk? Beszélhetünk bármiről, éppen róla is. De, miért pont ez jutott eszébe? Teljes szerzetesi életet él a pasi. Se egy korty alkohol, se semmi hús, se.., se.., se.. . Mondjuk, az alkoholt nem bánom, én sem iszom semmit már régen. De nálam égett a ház. Talán nála is égett? Dohányzott is, volt amikor 3 csomaggal szívott naponta. Most meg úgy útálja, hogy nem állja meg szó nélkül, ha valakit lát cigizni. "Megment a bura"!! El van borulva az agya! Nekem mindíg gyanus, ha valaki rettenetesen utál valamit hangosan! Most, megvan kötve kezem- lábam, de egy komplett őrülttel élek együtt. E van.
Egy valamit azonban itt meg kell jegyeznem, és nem mellékesen, hogy az előző pasinál sokkal normálisabb, de főleg okosabb !! (hát igen, el lehet képzelni, milyen volt az)

Monday, July 2, 2012

Tönkrement

a laptopom. Egyik napról, a másikra. Péntek este kikapcsoltam a gépem, szombaton reggel fekete kijelző és sipolás. A csináltatása, többe kerül mintha vennék egy másikat. Hiába van táblagépem, azon nem lehet írni. (lám, ezen van hosszú í- m.) Régen gondolkoztam, hogy veszek magamank, egy McBook Air-t. Nem terveztem mostanában. Szóval, betévedtem egy Apple boltba, és te az enyém, én a tied, meg is vettem izibe. Lesz, ami lesz. Megcsappantotta a pénztárcámat rendesen. Bele kell húzni a melóba. De, legalább van valami kis örömöm. Kicsit tartottam tőle, de hamar rájöttem, mit hogyan. Nem kellett sok idő, a jobbat hamar megszokja az ember. Különben is megérdemlem.
Más. A férjem, szerdán, tehát holnap dolgozik a héten utoljára! Borzalom! Érzem, hogy kezdődik nála a havi ciklus. (itt az ideje, különben is telihold van) Tök hülye kezd lenni. Ez azt jelenti, hogy a héten, 2 db. délelöttöm van hazavágva, plussz a hétvégém reggeltől- estig. Nesze nekem! Amikor bejelentette, arcizmom sem rándult, de gondoltam magamban, Jézus Mária!!