Thanksgiving 2.

Na, azért lett vacsora. Nem mentünk Baltimoreba. Úgy döntöttem, hogy lemegyek, amikor megjön, és nekiszegezem a kérdést, hogy akkor most mi legyen?? Erre ő, hogy elmegyünk ebédelni a Hibachi büfébe. Ez, egy önkiszolgáló büfé, igaz, hogy szeretem, de mégsem Thanksgivingkor. Ez, kb. olyan, mint amikor szenteste a hajléktalanok, akiknek nincs konyhájuk, se ételük, elmegyünk enni.
No, neeee..... Mondom neki, megnézem a neten, hogy nyitva vannak- e? Volt egy sanda gyanum, hogy Wilmingtonban is, csak egyetlen hely van nyitva, magányos farkasoknak, akiknek nincs családjuk. Nem, nincsenek nyitva. Hamar felhívta a hentest, ahol kukoricás csirkét lehet kapni, és közölték, hogy éppen 5 perc múlva zárnak. Mondom, hogy várjanak meg, és mint az őrült, elrohantam. Thanksgiving az olyan, mint nálunk dec. 24. este. Semmi nincs nyitva.
Így esett, hogy lett bőséges vacsora, mert a húson kívül, az árúházban mindent be lehet szerezni.
Azért esett a csirkére a választás, mert útáljuk a pulykát, mindenki. Én, libát szerettem volna, de azt meg a papa, és Géza is útálja. Így, maradt a csirke. Após boldog, Géza boldog. Hangulat normalizálódott. khmm....