Megélhetési ideiglenes bevándorlók

Tévedés ne essék, senkit nem akarok kritizálni, mindenkinek megvan az oka rá, mit miért tesz. Annál is inkább, mert magam is voltam papírok nélkül, igaz én megpróbáltam annak idején, a legjobbat kihozni a történetből. Azóta más a világ körülöttem, és hivatalosan vagyok az országban. De, nem rólam lesz szó. Csak, a tényeket írom le.
A zsidó szót, itt nem bélyegként használom, hanem egy népcsoport neveként. (magyarul van egy rossz utóíze) Mégsem használhatom, hogy "másvallású", ahogy a nagymamám használta ennek a népcsoportnak a mehatározását. Nehogy megsértsen valakit. 
Most azokról lesz szó, akik többnyire középkorúak, (fiatalok is, egyre többen) a magyarországi viszonyok miatt kénytelen- kelletlen otthonról toborzott, ilyen - olyan, többnyire megbízhatatlan közvetítők által érkeznek az Egyesült Államokba. Nyelvtudás nélkül, a semmibe. Aztán, átkerülnek más állásközvetítőkhöz, akik sokszor 2 heti kemény munkabért is legombolnak róluk. Van akinek az útlevelét is elveszik. Szó szerint, a New York- i zsidó negyedbe. Közelebbről Brooklynba, Borough Parkba. Itt él Amerika legnagyobb haszid, ortodox zsidó közössége. Mintha, 3oo évet visszaugranánk az időben. Se tv nincs náluk, se computer (a férfiak használják, többnyire a munkahelyükön) A lakások sivárak, se egy kép a falon, se nem otthonos a környezet. Kóser konyha, ami egy laikusnak külön tanulmány.  Saját iskoláik vannak, úgynevezett yeshivák. Állam, az államban. Amerikában, az iskolákban nincs kötelező tananyag. Kedvük szerint tanítanak, többnyire a Talmudot. A napi történések el sem jutnak hozzájuk. 1o- 12 gyerekkel, az asszonynak ez dolga. New York-ban ott a legmagasabb a születési ráta. 24.4 születés jut 1,000 lakosra. Szigorú ruházati előírás szerint öltöznek, parókát viselnek.
Ebbe a környezetbe érkeznek a magyar asszonyok- lányok. Sokszor ( nagyon sokszor) kihasználják őket kíméletlenül. Ételt, nem hozhatnak a házhoz. Heti 7 napból, 7 napot dolgoznak, gyakran éjszaka is. Ezek általában idősgondozó, baby szitter állások, vagy takarítás, esetleg mindhárom. Magyarul, cselédet tartanak. Ott is laknak, hiszen hova mennének? Manhattanbe nem tudnak bemenni, mert nem mernek, nem ismerik, másrészt nincs is idejük. Találkoztam olyannal, akinek azt mesélték be, hogy ha bemegy Manhattanbe, akkor letartóztatják, mert illegálisan van az országban, ami persze nem igaz. A jogaikkal sincsenek tisztában sokan. Köztudott, hogy sok illegális munkavállaló nélkül, tönkremenne a gazdaság. Biztosítás nincs, ha beteg lesz, eltöri a lábát, legjobb, ha álnéven megy a kórházba. Ilyet is hallottam már.  Legtöbbször, 1o dolláros minimál órabérrel. Még a mexikóiak sem vállalják el ezeket a munkákat. Az asszonyok kijönnek dolgozni feketén, a pénzt hazaküldik, Bankszámlát nyitni itt, nem tud. Otthon pedig él a család belőle ragyogóan. Gyakran, a férj már nem is dolgozik, csak a felesége pénzét költi. A feleség pedig gyakran azzal szembesül, hogy hiába dolgozott évekig, élt vajas kenyéren, a férj összebútorozott valakivel, aki szintén a feleség pénzén él. Az okosabbja, itt van évekig, majd hazamegy. A háta közepére nem kívánja Amerikát, hiszen nem látott belőle semmit. Kifizeti az adósságát, esetleg lakást, házat vesz. Ha, arrafelé végig sétálsz az utcán, akkor nagyon sok magyar szót hallani.
 A haszid zsidókban mélyen gyökerezik a magyar gyűlölet, (tisztelet a kivételnek) lenézik ezeket a keményen dolgozó nőket. Négykézlább mosatják fel a padlót velük, dolgoztatják sírásig. Ez mélyről gyökerezik, mert az akkori magyar kormány  a zsidókat gettókba zárta, és deportálták őket II. Világháború alatt, 1944- ben. Sok zsidó beszél magyarul, de már a második generációt, alig, vagy nem tanítják meg a nyelvünkre. Sok idős menekült zsidó, nem beszél angolul, még alap szinten sem, de útálja a magyarokat. Valamiféle bosszú szerűen nézik le a magyar népet.
A magyarok, persze itt sem tartanak össze.
Erről, soha, sehol nem olvastam, és aki megjárta, az mélyen hallgat róla. Le kellett írnom.