ameriaki vonatkozású bejegyzések

Showing posts with label politika. Show all posts
Showing posts with label politika. Show all posts

Friday, February 7, 2014

Soha többet!

No, ezzel végeztem a politizálással. Azt gondoltam, hogy majd a választások után, de sem a facebookra, sem máshova nem teszem ki a véleményemet többé. Másra fordítom az energiáimat. Forrás:  noemisszio.blog.hu
Ennél jobban amúgy sem tudtam volna megfogalmazni, ezért egy, az egyben közzé teszem.


Perverz, mocskos elit

2014.02.06. 07:13 - vancat

Kedves olvasóim, Önök is észrevették, amit én látok? Hogy lassan már nem az a kérdés, ki támogatja Paksot, ki nem? Ki akar gyed extrát, ki nem? Ki akar vízlépcsőt, ki nem? És ki fogadja el a költségvetést, az egykulcsos adót,a Horthy-szobrot.
A kérdés lassan az, vannak-e, akadnak-e még olyan tagjai a jelenlegi magyar politikai osztálynak, akik nem részei, részesei, haszonélvezői, haszonlesői vagy néma cinkosai ennek a perverz, mocskos nagykoalíciós luxuselitnek?
Hogy jutottunk idáig? Hogyan juthattunk el addig, hogy szépen lassan megszokjuk, elfogadjuk, aztán hallgatólagosan és rosszallólag bár, de tudomásul is vesszük, hogy politikusaink vadászgatnak, szívogatnak, kurvázgatnak, pénzt parkoltatnak, lézerblokkolnak? Hogyan juthattunk el addig, hogy ma már szinte bárkivel beszél az ember, mindenkinek a környezetében vannak olyan választott politikai vezetők, akikről tudni/sejteni lehet, hogy komoly illegális pénzeik vannak külföldön, rendszeresen közpénzen kurvázgatnak, kokainozgatnak és elképesztő, pofátlan luxusban tobzódnak.
Ott tartunk, hogy egy mélyszegénységben élő baranyai kistelepülés polgármestere néhány napja semmi kivetnivalót sem látott abban, hogy a megengedett sebesség többszörösével, közúton ralizik tuningolt Subarujával, és ezt még videóra is veszi?
Belegondoltak ebbe, kedves olvasóim? Hogy juthattunk idáig?
Hogy juthattunk odáig, hogy Magyarország egykori honvédelmi miniszterének köztudottan és bevallottan prostituált lánya azt sejteti, hogy több politikusnak szerzett rendszeresen kurvát, kokaint. És szinte senkinek meg sem fordul a fejében, hogy ez ne lenne igaz? Ráadásul azért nem fordul meg szinte senkinek a fejében, hogy ez ne lenne igaz, mert szinte mindannyian, akik kicsit intenzívebb érdeklődést mutatunk a közélet iránt, tucatszámra tudunk közpénzből kokainozó, kurvázó, elképesztő luxusban élő politikusokról, és őket finanszírozó üzletemberekről?
Ez lenne a demokrácia? Demokrácia ez? Vagy csak egy szarul működő jogállam-szolgáltatás?
Szétkokainozott, kurvabaszó, bankárokkal és ügyészekkel vadászgató, luxusban élő, kiszolgáltatott, zsarolható, frakciókba tömörült és tömörített emberek szavazgatnak ezermilliárdokról? Majd a Parlamentben és a képviselői irodaházban elszaladgálnak az újságírók elöl? Hát, miért nem rúgja ki valamelyik tévériporter Molnár Zsolt (MSZP) lábát, és kérdezi meg tőle, hogy hová az anyádba szaladsz, amikor arról szeretnénk megkérdezni, honnan lopta a párttársad és haverod a negyedmilliárdot?
Selmeczi Gabriellától, aki mostanában már naponta több sajtótájékoztat is tart, senki, egyetlen bevállalós sajtómunkás nem kérdezi meg, tartja-e még a kapcsolat a világ legmocskosabb fegyvergyártójával, a Lockheed Martinnal, amelynek érdekében annak idején aláírásokat gyűjtögetett a Parlamentben?
Az MSZP-ben most azt mondják, pont Simon Gáborról gondolták volna legkevésbé, hogy százmilliókat rejteget Ausztriában.
És kiről gondolták jobban?
És azt kiről gondolják leginkább, hogy kokainfüggő, és fiú- valamint lánykurvákat is gyakran rendel? Vagy ilyenekből annyi van a pártban, hogy elképzelésük sincsen, melyikre gondolhat Keleti Györgyi?
Nem kéne az egész politikai elitnek kérnie maga ellen egy vagyonosodási eljárást, egy átfogó és visszamenőleges adóellenőrzést, egy drogtesztet és egy nemzetbiztonsági átvilágítást?
Ilyen szinten lealjasodott, morálisan lecsúszott és anyagilag megtollasodott, zsarolható emberekkel ugyanis még értelmesen vitatkozni sem érdemes. Semmiről. Se költségvetésről, se környezetvédelemről. Egyáltalán semmiről.
Sajnos szilárd meggyőződésem, hogy ennek a most lebukott MSZP-s Simonnak az esete tényleg csak csepp a tengerben. Ez a Simon tényleg csak egy "B kategóriás szürke kis pöcs", akinek "csak" negyedmilliárdja parkolt Ausztriában. A többi pénzrejtegető, kokainozgató, kurvázó meg egymást gyanúsan méregetve lapít, mint szar a fűben.
Attól tartok, ezzel az elittel már nem nagyon van mit tenni: vagy elhúznak - a börtönökbe, vagy előbb-utóbb mi, sokszázezren, millióan húzunk el Magyarországról. Egy olyan országba, ahol a kurvázó, kokainozó, kamerák elől szaladgáló tolvaj politikusoknak legalább nincsen minden nagyobb pártban stabil kétharmados többségük.

Wednesday, December 19, 2012

Wake the fuck up!

Egy kedves régi barátomnál találtam ezt a cikket, a Facebookon. Közzé teszem, mert nagyon igaz!

Forrás: HVG.
Szerző: Tóta W. Árpád

Van egy elhibázott válasz. Egy generáció derékhada tudja le annyival, hogy őt nem érdekli a politika. Sok hangon szólal meg ez a közöny, és sok rétege van. De mind ugyanoda vezet: a strucchoz és az ő politikájához.

A politika unalmas, ezért a hírek is azok, tájékozódás nélkül viszont még érthetetlenebbé válik minden. Pedig a politika csak annyira unalmas, mint maga az élet, és kétségtelenül érdekesebbé vált itt a túlélés az utóbbi időben. És ami felbassza az agyunkat, az többnyire nem unalmas, legfeljebb szar.

Például az, hogy nincs munka, nincs megrendelés és nincs hely az egyetemen se, az vastagon politika. Az is, hogy bujkálni kell egy nyomorult spanglival, pedig Kaliforniában például már nem kell, és hamarosan Pozsonyban sem – nem évszázados hagyományok miatt, hanem mert pár év alatt eljutottak idáig. Hogy Bécsbe kell menni egy elviselhető abortuszért, ha olyan adódik. Az sem természeti jelenség, hogy a kultúra penészes agyú komisszárok kezére kerül, akik megfojtanak mindent, ami érdekes. Mindezt valaki csinálja.

Azért csinálhatja, mert ti nem politizáltok.

Nem titok: a regisztráció bevezetésétől többek között azt reméli ez a rezsim, hogy a fiatalok nem fognak buli, tanulás vagy munka helyett sorba állni a hivatalban. Azért kell ezt remélniük, mert sejtik, hogy a huszonévesen kádernak álló kukacokat leszámítva ezzel a korcsoporttal eléggé kibabráltak.

A bully színe

Lehet azt mondani, hogy Magyarország reménytelen, és minden politikus seggfej. Kényelmes is, meg még bölcsességnek is tűnik, mint minden közhely, ami az egészről mondja meg a frankót. Pláne hogy van is benne igazság.

Az viszont most nem működik, hogy mivel a politika gáz, elbújunk előle szépen a könyvtárba, színházba, a diszkóba meg a romkocsmába merengeni. Ezt esetleg meg lehet húzni egy épeszű plurális demokráciában, amely az ilyen színtereket nem tekinti csatatérnek. De ez a politika megy utánad. Jön, és bezárja a könyvtárat, mert kell a pénz focira. Bezárja a diszkót, mert az istentelen, a romkocsmát, mert zajos, aztán a színházba hajtat, felmegy jelenet közben a színpadra, lepofozza onnan Richárdot, és ünnepelteti magát. Úgy gondolja, hogy nem merik pofán dobni tojással.

Nincs hova hátrálni. Ilyen a bully természete: csak az erőből ért.

A politikával szemben viszont csak az mutathat erőt, aki maga is politizál; pontosabban felismeri, hogy ma a normális élet óhajtása önmagában is politizálás. Ehhez nem kell belépni az MSZP-be, pláne a 4K-ba; van ezen kívül még lehetőség bőségesen, az egyetemi barikádtól odáig, hogy igenis elsétálunk regisztrálni, aztán meg szavazni. Akár olyanra, aki szintén ciki ugyan, de legalább nem képzeli magát mindenki apjának. Különösen elvárható ez azoktól, akik külföldre voltak kénytelenek távozni: ideje van a törlesztésnek. Mindezt érdemes jelezni is előre, és ennek egyik hatásos módja a tüntetés.
Néma gyereknek nincs hazája

Mellesleg a politika is egy munka, ezért meg kell becsülni. Huszonhárom évvel ezelőtt még volt, aki egyetemistaként nem félt nekimenni a rezsimnek. Kiállt a jogaiért, szervezkedett és pofázott, nem tisztelt semmilyen tekintélyt, és eddig eléggé bejött neki a karrier. Most viszont arra bazírozik, hogy ma már nem teremnek ilyen pimasz és ügyes kölykök.

Két mérhetően apolitikus réteg rajzolható körbe Magyarországon. Az egyik a 18-29 éves fiatalok, a másik a cigányság. Az előbbiek jól teszik, ha felmérik, hova vezet a politikai képviselet feladása. De még annál is súlyosabb tragédiához. Ha az ifjúság szempontjai figyelmen kívül hagyhatók, az a nemzethalál előszobája. Akkor az az ország úgy kezd élni, mintha nem lenne holnap. És nem is lesz.