Elhajitom

Eldobom a sim kártyámat, mert a 30- as számok a mai napon, nem működnek. Ez, hihetetlen! Nekem, mindig 20-as volt, és jobban is szerettem. Erről eszembe jutottak a Buddhisták, akik értetlenül állnak a Bell által feltalált életünket többnyire megkönnyítő, de van hogy megnehezítő szerkezet fontosságán. Sőt, kimondottan, nevetni kell nekik rajta. A mi társadalmunkban (ebben a csodás civilizált világunkban) azonban, nem tudunk meglenni nélküle! Mondjuk, a gondolatátvitel sem rossz!
Szóval, óriási, ám gyönyörűségesen szép, autónak nevezett roncsom, csak hétfőn lesz kész. Szerelés közben, más turpisságok is kiderültek, például, hogy a termosztát elrepedt. így, csak hétfőn lesz kész. Az utolsó pillanatban! Nekem, pedig még egy rakás helyre kell mennem. BKV.
Erre, csak annyit tudok mondani, hogy lóf**sz.
Ha, tetszik, ha nem!
Nem érdekel, bezárom magam, nem mérgelődök, pedig az első gondolatom az volt, hogy kimegyek a teraszra, és odavágok valamit, de mégsem tettem!! Inkább felszereltem anyám madáretetőjét ! A hétvégéket kimondottan utálom, és utálni is fogom, valószínű, életem végéig! Megáll az élet!
Nekem, ha lovaskocsival megyek, akkor is ott kell lennem a megbeszélt időben. Ha, az sincs, megyek lóháton! De, ha jól meggondolom, anyámnak van egy jó állapotban lévő léghűtéses, turbó seprűje! Megnézem mindjárt.