ameriaki vonatkozású bejegyzések

Sunday, May 10, 2020

Anyám

Ma 1 éve, május 9.- én itthon ültem, és moziztam. Kb. ilyenkor. 21.00 kor. Egyszercsak szól a telefon, a nővérem volt, és pillanatra rossz érzés fogott el. Ilyenkor már hajnali 2 van otthon. Senki nem szokott otthonról ilyen későn telefonálni. Ahogy megszólalt, tudtam, hogy baj van, nagy baj. Elvesztettük az édesanyánkat. Nemrég jöttem vissza Magyarországról. Egy hete kb. Ausztriában is voltunk a lányommal, ügyes- bajos dolgainkat intézni. Sokat voltam anyámmal, a lányom is. Még egyszer utoljára. Ő sem él otthon. Még emlékszem, hogy a kapuban álltunk , és a Lányom integetett neki, ő meg az ablakból integetett vissza. Csak ott állt szegénykém, kicsi volt, és szomorú. A szivem szakad, ha rá gondolok! Nem volt jó érzésem, amikor visszautaztam magam is, még kérdezte a nővérem, hogy okos-e visszautazni. Pedig, én is éreztem, hogy nemsokára itt a vég. A szeméből eltűnt az értelem, nem igazán tudta követni a beszélgetéseket.
Azonnal jegyet vettem, és hazautaztam megint. Ezúttal, a temetésre.
Ma beszéltem a lányommal, ahogy mostanában minden nap, és csak vidám dolgok jutottak eszünkbe róla. Nevettem, közben a könnyeim csorogtak. Imádtuk a bolha piacot, rendszeresen kimentünk, mazsolázni. Egyszer volt, hogy találtam egy csodás 501- es gombos farmert, ami 26- os volt, és anyám ott nevetett rajtam, hogy ez hogy fog rámjönni. Visszajöttem Amerikába és a kezembe került, (még mindíg megvan, de már megint nem jön rám) és 1 hónap múlva be tudtam gombolni. Meg amikor egy óriási karácsonyfát vettünk, és nevetve cipeltük ketten, szakadó hóesésben. Aztán, amikor mindíg, minden vásárlást, csavargást titokban kellett csinálni, mert apám nem szerette, és az ajtó mögé kellett eldugni az előszobában, mintha csak sétálni mentünk volna. Amikor, másnapos zsemlét csomagolt a gimiben uzsonnára, és cseréltem az egyik osztálytársammal, és az reklamált. Anyám mondta, hogy nagyon sajnálja, kérj tőle elnézést. Amikor, kiszöktem az ablakon, miután lefeküdtek aludni, és amikor visszamásztam, ott ült a sötétben a fotelban. Lebuktam. Persze, ez nem jelentette azt, hogy legközelebb nem mászok ki. Nagy szabadságom volt, azt csináltam, amit akartam. Szegénykém tudta, hogy az öntörvényű lányával, nem tud mit kezdeni. De, mindent el lehetett mondani neki. Azokat is szerette, akiket utálni kellett volna. Mindíg csinos volt! Sok száz, és ezer sztori. Imádta a kertjét, és még 86 évesen is gyomlált, ültetett, szaladt a piacra. 2 évente, igyekeztem hazamenni. A skype, meg a Viber, nem pótolja a személyes találkozásokat.
Ez az élet rendje, ezzel együtt kell élni. Drága mamám, nyugodj békében! Mindenki jó szívvel gondol rád, én meg még beszélgetek is!

Thursday, April 9, 2020

Covid 19

Egy ismerősöm kérdezte,  hogy én hogy élem meg itt NYC- ben a mostani helyzetet. Mindíg mások írásait posztolom. Úgy döntöttem, hogy válaszolok. Nehezen! Nem, nem dolgozom. Február 3.- án jöttem vissza, Magyarországról, és Ausztriából. A LOT direkt járatával jöttem. 1 nappal, a visszautazásom elött, kaptam egy emailt, ahol pirossal szedve egy kis figyelmeztetés volt, hogy aki Kínában járt 2 hete, azt amennyiben nem amerikai állampolgár, nem engedik be Amerikába. Ha, amerikai állampolgár, akkor karanténba helyezik, 2 hétre. (ma, már tudjuk, hogy ez sem volt igaz!) Akkor, még arról lehetett tudni, hogy kemény járvány van Kínában, Wuhan- ban.
Nem is gondoltam semmi veszélyre, mert 3 éve jártam Kínában. Tehát messze van, nem is érdekel különösebben, engem nem érint. Úgy jöttem vissza, hogy biztos állásom van. Pár évvel ezelött, volt egy betegem, most a férje gyengélkedik. A lánya hívott fel, még mielött haza utaztam volna. Tehát, emmiatt nem aggódtam.
Közben, elmentek nyaralni, és az öreget is vitték, így Március elejére mondták, hogy számítanak rám. Március elejénén, telefonáltak, hogy aki az öreggel volt eddig, az marad is. Akkor már tudni lehetett, hogy nagyobb a baj, mint gondoltuk. De, látszólag, minden működött, nyitva volt, stb. Elmentem orvoshoz, hogy meglegyenek a legfrissebb leleteim, az egészségi állapotomról, Drog- teszt stb. Úgy tudok közvetítőnél jelentkezni, mert itt ennélkül nem vesznek fel sehova. Privát munka megszűnt. Amikor elmentem, az addigi betegemet otthagytam. Gyomorfekélyt kaptam tőle. Teljes elmebaj. Szeptemberben volt 1oo éves. Nem fizettek rendesen, cigánykodtak a fizetéssel, stb. Nem megyek bele a részletekbe.
A közvetítők bezártak. Illetve, idősek otthonában, vagy kórházban akartak munkát adni, ahova nem mentem, védőfelszerelés hiánya, magas megbetegedések száma, stb. Még vannak terveim, ha lehet nem öntetném magamra a vírust vödörszám. Mivel, nővér vagyok, tisztában vagyok vele, milyen hamar nagyon nagy baj lehet.
Itthon vagyok, távgyógyítani nem tudok, egy csomó helyre elküldtem az önéletrajzomat.
Ekkor, már bezártak az iskolák, üzletek, szinházak, minden. Csak a létszükséhez elengedhetetlen boltok voltak már nyitva. Social Distancing lépett érvénybe. 2 hétre vásárolok, nagy nehezen sikerült interneten aranyárban maszkot rendelni. (25 Centes maszkot, 3 dollárért kaptam a patikában, 1 db.- ot.) Kesztyű volt itthon.
2 hónapja vagyok itthon. Manhattanben nem jártam, nem tömegközlekedek. Ritkán megyek ki. Ha, jön valaki velem szemben, kimegyek az úttestre, mert alig van közlekedés. A boltban, is csak maszkban- kesztűben megyek ki. Gyorsan kapkodom az árúkat. Alig kapok levegőt, a maszk alatt. A kiszállítási kapacitása a boltoknak nem elegendő. Pizzát, kész ételt lehet rendelni. Az utóbbit aranyárban. Jól bírom a monotóniát, 3 napig eszem ugyanazt, nem zavar. Az sem zavar, hogy összehúztam a nadrágszíjat. Spórolok.
A hírek ijesztőek, így magánzárkában vagyok, ami most már kezd egy kicsit zavarni. A "jobb félni, mint megijedni" elvet vallom. Továbbá, én Bronx- ban lakom, azon a környéken, ahol a lakosság nagy része latin, ill. Afro- amerikai. Válásom óta, nem a nyugis kertvárosban. Itt, megjegyzem, jobban érzem magam. Alkoholos fertőtlenítőm van. Azt sem lehet kapni!
Szóval, Amerikát jól derékba vágta a Covid19. Felkészületlenül, dilettáns módon. A világ első számú országáról kiderült (már számomra nem elöször) hogy messze már nem az, ami volt valamikor. De, még mindíg szeretnek úgy csinálni, mintha! Ha, kidolgozod a lelkedet, akkor még mindíg a legjobb, de ha te 4o órás munkaidőben gondolkozol, akkor meg vagy lőve! Hozzáteszem, a világ egyik legdrágább városában élek. 96 órát dolgozom egy héten. Így tudok megélni, és félretenni. Nincs ez másképp másokkal sem!
Egy közvetítő jelentkezett, akik komolyan is vettek. Most 2 hete, internetes kapcsolatban vagyok velük, és a szerződésemet is emailben küldték el, amit beszkennelve küldtem vissza aláírva ma reggel.
De, még ki tudjam mikor tudok konkrétan munkába állni.
Ami tényleg félelmetes, hogy rendőrautók, és mentők szirénázva száguldanak, autó forgalom alig van! A távolságtartás bejött, de ha engednek a gyeplőn, ki tudja nem lángol fel újra a vírus? Most, pont 3 napja kicsit enyhült a megbetegedések száma, de még mindíg félelmetes. Szerencsére nekem van tartalékom, de nagyon sokaknak nincs. A többségnek nincs. Nem tudom, mikor kezdődnek a rablások, és a fosztogatás.
Az én szakmámban, nincs távápolás. Tehát, nem tudok itthonról dolgozni. A veszteségem jelentős. De, még mindíg jobb, mint meghalni. Még mindíg nincs elegendő védőfelszerelés. Az ürhajós szkafanderek, mint németországban, Ausztriában, nem létezik. A minap, jött egy általános felkérés, hogy aki nővér, vagy nővér volt, az jelentkezzen. Nem jelentkeztem, a fetebb említett okokból. Nem akarok hősködni. A rebbellis korszakomból kinőttem. Ide lőjetek, szlogen már nem játszik.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy mintha hülyék lennének az emberek! Az elrettentő hírek, képsorok a tv- ben, és a neten, nem pánikkeltés, szenzáció hajhászás céljából készülnek. Késő délután mentem a minap a boltba. Látom, hogy a parkban legalább 3o- 35 ember jamborizik jókedvűen iszogatnak, beszélgetnek, se kesztyű, se maszk. Sötétedés után, alig van maszk valakin. Este nem fertőz a vírus?
A haszid (ultraortodox) zsidó közösségeknek esze ágában nincs betartani a távolságtartást. Most lesz, van a legnagyobb ünnepük, a Peszah, (húsvét) ami azt hiszem, 9, vagy 1o napig tart. A rendőrök csak odahajtanak autóval, és szépen kérik őket, hogy oszoljanak, amire magasról tojnak. Isten megvédi őket! Egy frászt véd meg!
Mielött hazautaztam volna, állítólag, már itt volt a vírus China town- ban. Akkor jártam ott. Lehet, hogy túl vagyok rajta, nem tudom. A tesztnek nem sok értelme van, a serology teszt- nek van értelme, ami kimutatja az antitesteket a szervezetben. Egyenlőre, erről sem lehet tudni, hogy meddig vagy védett. Fél évig, vagy a Nagy Pharma a profit érdekében fél évente beadatja neked, mert hogy mutálódik a vírus.
Szóval, ennyit tudok írni erről. Igen, nehezen élem meg, de egyenlőre jól vagyok. Nagyon sokan hívtak a világ minden tájáról ismerősök, akikkel nem találkoztam évek óta! Nagyon jól esett. Akitől meg vártam volna, az meg sem kérdezte. Saját kajáit posztolja nekem privátban. Furcsák az emberek! Pedig tudja, hogy a jelenleg legferőzöttebb, és leghalálosabb fertő kellős közepén vagyok. Igen, háború van, az ellenség nem látható. Köszönöm a figyelmet!

Monday, March 23, 2020

Koronavírus, Covid19

Nekem a Korona vírusról a karanténról Giovanni Boccaccio, Dekameron- ja jut (tíz nap, a jelentése) az eszembe. Mintegy 100 novelláját unatkozó és belső rózsakertek magányára ítélt hölgyek mulattatására és okulására szánta Boccaccio. A novellák pikáns témáit, kacérkodó papjait és házasságtörő menyecskéit elnézve azonban okkal feltételezhetünk némi ironikus mosolyt szerzőnk ajkán, az "okulásra" való tekintettel. Az 1348-as pestisjárvány idején játszódik a Fekete Haláltól sújtott Firenzében. Hét fiatal hölgy elhatározza, hogy elhagyja a várost, míg a pusztító kór dühöng, s három fiatalember kíséretében egy vidéki villába vonulnak. Hogy gyorsabban teljenek önkéntes száműzetésük órái, hőseink érdekes történetekkel múlatják az időt. Mindannyian egy-egy történetet mesélnek el naponta, így kerekedik a történetek száma a tizedik nap végén 100-ra. Ekkor született meg a novella, a latin novello szó jelentéséből, ami rövig egy téma köré csoportosuló, kevés szereplő részvételével, lehetőleg csattanóval a végén viszonylag rövid történet.
A mi esetünkben, tovább fog tartani 1o napnál. Érdekes egybeesés, hogy Itáliában történt, most is ott tombol legjobban a Covid 19. Továbbá a Pestis ami bakteriális, szintén Ázsiából származik. Akkoriban, kereskedelmi hajókon, a patkányok terjesztették. A mostani járvány, egy agresszív vírus. Amerikára nem terjedt át, hiszen nem volt még felfedezve. Illetve, akkor is itt volt, ahol most. De, Amerigo, és Colombusz, még nem tette be pusztító lábát erre a földrészre. Amerika, most 3 nap alatt bronzos lett. Előkelő 3. helyezést ért el, Ítália, és Spanyolország után. Megbetegedések, és halálozások tekintetében. Későn kapcsolt, hogy ennek fele sem tréfa. A Pestis gyógyítható azóta, ugye az antibiotikumok által, erre a rohadt vírusra még nincs gyógyír, csak egymás elkerülése. Karantén. Szóval, jó időszak az írásra. Nekem, most nem megy. Néma vagyok. De, gondoltam, hogy ezt megosztom, mert ez ugrott be a fejembe. Nyugodtan, osszátok meg másokkal is, ha érdekesnek találtátok. Lám, a történelem ismétli önmagát, 1348 Pestis, 2o2o Korona vadfene vírus. Ja, majd elfelejtettem, hogy akkoriban, Európa 1/3 elpusztult. Szóval, nem borulunk egymás nyakába, és önkéntes (illetve már nem is önkéntes) számüzetésben vagyunk. Tehetetlenek vagyunk. Ja, és főleg, nem látjuk a végét!