Történt, hogy beszélgettünk a többiekkel ebédidőben a főiskolán. Az egyik osztálytársam, Billy meséli, hogy van egy unokaöccse, aki egy egészségügyi intézményben dolgozik, és autista. A mellettem ülő lány Candice, azt mondja, nem TJ- nek (ejtsd: Ti Jey) hívják a fiút? De, mondja Billy ismered? Erre, Candice, azt mondja, persze ismerem, ugyanott dolgoztunk. Azt mondja a csajszi, hogy a fiú zseniális, egyszer mutatkoztam be neki, és többet soha nem kellett. A teljes nevén köszön mindenkinek, de nem néz a szemekbe, csak a földre, vagy melléd. Gondoltam magamban, biztos takarító, vagy konyhai kisegítő. Még jó, hogy nem mondtam ki! Ehelyett, okosan megkérdeztem, mit csinál? Könyvelő! Hangzott a válasz. Elájultam! Azt mondja Billy, hogy mindent pontosan csinál, nem társalog, nem barátkozik. Minden telefonszámot, neveket, adatokat kívülről tud. Van egy kis irodája, és ott dolgozik egész nap.
A szülei speciális iskolába adták. Könyvelői végzettsége van. Amióta az intézményben dolgozik, nincs hiba a könyvelésben, és jól keres. Jogsija nincs, az anyja hozza- viszi.
Azon gondolkoztam, hogy otthon vajon van-e számukra megfelelő iskola? Ahol az ilyen képességeket felismerik, vagy kiozzák az autistákból? Mert itt van ezek szerint. Azzal tisztában voltam, hogy különleges képességük van, bizonyos dolgokhoz, amikhez másoknak, nekünk egyszerű úgynevezett "normális" embereknek nincs! Egészen fantasztikusnak találom! Otthon, legfeljebb kefekötő lehet belőlük!
