Tudom,

hallgatok.
Az utóbbi idők, történéseit, fel kell dolgoznom. 3 óriási pofont kaptam, nagyon rövid idő alatt. Mondhatnám úgy is, hogy lenyomott a viz alá. Meg kell emésztenem, és át kell értékelnem az egészet, úgy mindent egyben. Valami okának kell lennie, hogy nem úgy mennek a dolgok, még a gondos tervezés ellenére sem, ahogy szeretném, vagy legalábbis csak megközelitőleg!
Az egyik barátnőm, jól mondta, hogy vannak pillanatok, amikor az ember elkeseredésében, olyan dolgot is megtesz, aminek semmi értelme nincs! Tudod előre, de mégis megteszed! És, vannak jelek, azok mindig vannak, de az ember nem hajlandó tudomást venni róla! Éppen azért, mert nehogymár átszalad az úton egy fekete macska, és megfordulok, megfutamodok. Józan ésszel, kineveted ezeket a dolgokat, de mégis a realitás ezt igazolja! Figyelni kell a jelekre.
Bele van irva a nagykönyvbe, hogy igy kellett történnie.
És..., most nem olvasok senkit, mert éppen a magam összekanalazásával vagyok elfoglalva.