Újév

Boros Lajos Írása a Fényevésről

Fényevés

Szomorú történeteket olvashattunk a fényevésről.
Elsiklunk felette, kicsit felszinesen.
Nem olvasunk utána, mert lusták vagyunk. Meglévő tudásunk szilánkjainak összeillesztésével kíséreljük meg felderíteni az igazságot.
Mi azonban komoly kutatást végeztünk. Nem az igazság kiderítésében, hanem az agyakban lezajló ügyetlen kísérletezések feltérképezésében.
Hogyan gondolkodik egy közezepesen művelt átlagember a fényevésről? Milyen kérdéseket tesz fel?

Íme:

Fényevés? Hm. Késsel-villával. Tükörkéssel, tükörvillával?
Félig áteresztő tükrös kanállal? Ebből egy kicsi még visszacsöpöghet a tükrös termosztányérba.

Fényevés fényvisszaverő nyelvfestéssel? Leterelni a torokba, ahol abszolút sötét van?

Egyáltalán: Milyen hőmérsékletű fényt érdemes fogyasztani? Az infra fény köztudottan meleg. Forró. Nem is beszélve a lézerről, ami akár ki is lyukaszthatja a nyelvet. Mit nyelvet! A torkot! A tarkót!
A mohó fényevőknek lyukas a tarkója!Mi az etikettje a fényevésnek? Pincér szolgálja fel? Vagy a nyitott ablakon keresztül tükrökkel továbbítja a tányérodba?

Illik-e fényt tunkolni? Fényszivaccsal felszívni a legízesebb fotonmaradványokat a tükörtányér széléről…

Ehetem-e kanállal? Illik-e a fényt szürcsölni?

Vagy tükrös szívószállal szörcsögni?

Hűthetem-e a fényt tükörjéggel?

A nehéz, zsíros fényhez haraphatok-e savanyított káposzta visszfényéből? Vagy meg kell várnom, míg kétszer verődik a fürdőszobatükrön keresztül, az előszoba tükrön át a tányéromra?

Egyáltalán.. hol tart most a fénygasztronómia? Merre megy? Magyaros? Vagy egészséges japán? Úgy kezelik-e a fényt, mint a szusiban a nyers halat? Apróra tört fényt kenhetek-e barna, magos fénykenyérre, erősen fűszerezve, hagymával és wasabival?

Vagy csak kicsit pirítva, épphogy lekapatva, prizmán szűrve, mondhatnám véresen?

Fény magyarosan? Hm? Sok hagymával dinsztelve, pirospaprikával? Kis tojás sárgájaban megforgatva, prézlit rá, és lézersugárral megpirítva? Vagy fényvisszaverő panírban, amiben alaposan kiklopfolt fényfolt van, velencei tükörrel az udvarról a konyhába vetítve?

Aki ügyesen megjátsza a gurmant, az ínyencet, az akár a körettel és a kerettel, a panírral megmentheti magát az éhenhalástól.

Az ultraviolasugár az deszert, vagy főétel? Kell-e agyusztálni? Milyen habot tegyünk rá? Mert az szép, ahogy a fény bujkál a habban!

A fényrántotta tojáshéjon keresztűl szűrt pulzáló fehér fény. Alacsony a koleszterintartalma, nagyon egészséges.

A fényétteremben egyébként félhomály van? Vagy fényár? És az magas?

Ha fényár, akkor meg sem kell várni a pincért, kis tükrös poharainkat megmerítjük a minden irányból áramló fényben, és már mámorosak is vagyunk a fény bukéjától.

Desszertnek a fényfelfújt! Kiváló, könnyű étel, és nem hízlaló.

Aki mindezek ellenére elhízástól tart, azoknak ajánljuk a diétás fényt, de aki biztosra akar menni, az igyon nullkalóriás fényt. Átmenetileg persze fogyaszthatunk vegetáriánus fényt, amit nagyon vékony zöld salátelevelen átszűrve szolgálnak fel.

Bálokra, bulikra fényturmix készül. Rázva, nem keverve.

A fényevő, és a többi

Főztem egy jó kávét, és leültem ide írogatni. Betond beletalált a közepébe a dolgoknak.
Szóval, a fényevő Géza története. Fényevő Géza.., ez úgy hangzik, mint valami mese, de sajnos nem az, ez igaz történet, és ha nem velem történik, el sem hiszem. De, minnél többet mész, annál több furábbnál furcsább dolgot tapasztalsz.
Kb. 2, vagy 3 évvel ezelött közölte velem, ill. hogy pontosabb legyek, nagyelőadást tartott arról, hogy az univerzum részei vagyunk, és az élet a naptól, napból származik itt a mi bolygónkon. Ezzel nem is vitatkozom, hiszen így van ez. De, amikor azt ecsetelte, hogy megfelelő mennyiségű, és minőségű meditálás után, a test el tud jutni egy olyan szintre, ahol nincs szükség más táplálékra, csak a napra, a nap energiájára. Mi van??? Ezen megütköztem, mert nem ismertem még. -igaz most is megütközöm- De, minden flóra, és fauna számára más táplálékra is szükség van, nem "csak" a nap energiájára. Hiába ültetem el a virágot, locsolom, csak szüksége van a földből nyert tápanyagokra, és ha az elfogyott, akkor elkorcsosul, kiszárad, meghal. Hiába van a napon!! Sőt, a nap alkalom adtán meg is öli. Minden élőlénynek éltető eleme a napféy, de más táplálékra is szüksége van. Géza, ezzel nem ért egyet. Akkor, otthagytam, mert aki hülye, azzal kár érvelni, mert hiábavaló. Később mondtam neki ,hogy ha megmutatja, akkor én is utánacsinálom. Említett híres gurukat, akik vizen kívül, semmit nem esznek. Egyről tudok, aki hajlandó volt egy kisérletnek alávetni magát orvos tanukkal, de 15 nap múlva feladta. Persze egészségi állapotára hivatkozva, a kísérlet kudarcba fulladt. Emlékszem, egy otthoni esetre, ahol a pasi éheztette a feleségét, önmagát, és a kisbabájukat. Az asszony, és a gyerek meghalt. Csak az elmebeteg élte túl. Arról tudok, hogy Tibeti buddhista vezetők, amikor jön a halál, akkor nem esznek, csak sürű sós vizet isznak, ami kiszárítja a testet,a szerveket, így könnyebben mumifikálódnak. Nem vitatkoznak, - nem utasítják el, nem hiszik el, hogy túlélik az életet, mint oly sokan,- tudatosan készülnek. Haláluk után, beteszik őket egy vitrin szerű szekrénybe az utókor számára.
Ennyit a féyevésről.
A havi 5oo dolcsi, úgy generálódott, hogy amikor megjöttem, attól fogva, az új élet kezdésétől számítva, minden egyes fillért felírt, amit rám költött. Szerintem az esküvőt, a hindu szertartást, a békebírót, papírok intézését, is és a kaját is, a legkisebb tételig. A Magyarországi utazást,stb. Az autó első részletét, már én fizettem, mert októberben már dolgoztam. Összesen, 12ooo dolcsival tartoztam neki, ebből már 55oo letudva. Nem mű házasság volt, és én mindent megtettem, hogy a kedvében járjak. Az apósom volt a legjobban megütközve a történeten. Sajnos, ez van. Most, tojok rá, de azért hogy béke legyen fizetem az 5oo dolcsit.
Januárban, amikor parazitának nevezett, azt soha nem fogom neki elfelejteni, bármit tehet.Pedig, csak 3 hónapig tanultam, gyorsított eljárásban, mint a gép. Addig voltam itthon. Szavakkal nagyobbat lehet ütni, mint bottal! Mi lesz most 1 évig?
Ezért vagyok annyira rázakkanva, hogy diplomás nővér legyek, mert akkor 4ooo dolcsi lesz a fizum, ami totális szabadságot ad. A házasságomat vele, mint segédápolónő kezdtem, most ápolónő vagyok (Certified Nursing Assistant), és a következő lépcső, a diplomás nővér( Licensed Practical Nurse).
No, hát ennyi a történet dióban. Röhögni kell tudom.

Presszer

2o12 vége

Ahogy az év vészesen a végéhez közeledik, akarva- akaratlanul számot vetünk. Mi történt ebben az évben velünk, velem? No lássuk,
Januárban megkaptam a licenzemet, és majd egy éve dolgozom a munkahelyemen, ahol nem kell félnem, hogy holnap mi lesz. Napi 8 órában, és nem 1o- 12- 24. Olyan is volt már, de többet nem lesz. Nem kell New Yorkba rohangálni.
A zöldkártyám, még mindíg nem kaptam meg, de folyamatban van. (aki nem követi az eseményeket, ellopták tavaly decemberben Magyarországon) Sajnos, ez itt ilyen lassú.
Mióta végleg felköltöztem a szobámba, azóta nagyobb nyugalom van körülöttem.
Júliusban, majdnem szétmentünk, épp egy hajszálon múlott. Géza képes volt elutazni nyaralni San Francisco- ba, nekem nem volt pénzem rá. De, csak azért, mert neki törlesztek 5oo dolcsit havonta. Nagyjából ennyi.
A következő év, a felétől egyészen meredek lesz, mert ha felvesznek a főiskola következő lépcsőfokára, és fel kell, hogy vegyenek, akkor júniustól 1 éven keresztül egy buznyák petákom nem lesz. Minden hétvégén dolgoznom kell, hogy fent tudjam tartani az autómat, de ezen felül egy fillérem nem marad. Ezt hogy fogom kibírni, az nem világos.(már most szorongok miatta)
Megkérdezem a kollegákat, hogy ők hogy csinálták?? Engem nem tart el senki, még csak segítségre sem számíthatok. De, ha elvégzem, duplájára ugrik a fizetésem, ami nem mindegy.
Olyan sok mindent szeretnék még csinálni. Transzibériai Expressz, Machu Pichu, stb.,stb. Mondjuk, erről a következő 2 évben szó sem lehet. Ezekre a helyekre Géza nélkül szeretnék, és fogok menni!! Ha, képes volt engem itthagyni, én is képes leszek őt itthagyni. Amikor mondtam neki, hogy én is szeretnék menni, az volt a válasz, hogy ha van rá pénzed jöhetsz, szívesen megyek veled, de ha nincs, akkor sajnálom. Neki lesz rá pénze, mert jól keres, de én meg a társaságára nem leszek kiváncsi.
Ezek vannak dióban. Tudom szomorú, de ez van. Nem jó tulajdonságom, hogy az ilyen arconcsapásokat nem tudom megbocsátani, és a megfelelő pillanat eljön mindíg, akkor lecsapok.
Még mindíg beteg vagyok, de főleg a lelkem beteg.
Karácsonykor bejglit ugyan csináltam de más kaja nem volt. Ennek az az oka, hogy Géza nem eszik, iszonyú sovány, és annak sem örül, ha én eszem. Jó kis halászlé, meg töltött káposzta, rántott ponty, meg ilyenek, csak álmomban! Istenien tudom főzni őket, és erre még tanuim is vannak. 25.- én elmentünk HiBachi büfébe enni, mert forró levesre vágytam.

Nesze nekem

Tegnap, ülök itt nagy békességben. Egyszercsak megcsörren a telefonom, ami éppen fel volt töltve,(történelmi pillanatok) és történetesen a zsebemben volt 3.2o- kor behívtak dolgozni. Dec.24 itt nem ünnep, csak nekem az. Hogy tudtam félrenézni a beosztást nem tudom! Meg voltam győződve róla, hogy nekem 5 napom van egyben, és nem kell dolgoznom. Majdnem 1 órát késtem. Mindegy, ez van! Senki, nem szólt egyetlen szót sem, a fő-fő nővér színét sem láttam egész este, és amikor láttam, akkor is sírdogált. Nem zavartam meg ebben a fontos tevékenységében. Tegnap, vásárolni voltam délelött, meg templomban, és én is 2 alkalommal elbőgtem magam. Belenéztem a visszapillantó tükörbe, és rájöttem, hogy tökre elmázoltam a festéket a szemem körül.
Olyan kemény vagyok, hogy néha magam is megrémülök, de tegnap valahogy fájt mindenem, főleg a lelkem, és beteg is vagyok. Orrom folyik, a torkom fáj. De, a lélek fájdalma az kellemetlenebb. Azt hiszem, a karácsony mindenkit érzékenyebbé tesz. Én, itt hiába próbálok meg karácsonyi hangulatot varázsolni, ha se Géza, se a papa nem érzi át, amit én szeretnék. Szó szerint. Hindu háttérrel nehéz, hiába élnek itt huszon- harminc éve. Nekik, nincs meg a hátterük ehhez. Az amerikai karácsony is más, mint az otthoni. Pedig most Géza kitett magáért, és véletlenül normálisan tudott viselkedni.
Szegény papa, végülis elutazott a lányához, és onnan megy New Yorkba a fiához. Aztán annyi minden kavargott bennem, de most nem tudom leírni, mert nem vagyok jól.

Karácsonyi virágok a kertben

Karácsonyi bejgli

Géza ötlete elöször almáspite volt. Erre én, hogy nem fogok bolti tésztából pitét sütni, hanem én fogom megcsinálni a tésztát. De, ha már nem kész tésztából akarsz sütni, akkor inkább legyen bejgli. Imádja, de nagyon hizlal szerinte. Nagyon kell vigyáznia, mert ugye egy- két szelet bejglitől oda az aszkéta alakja! Ez olyan, hogy ha lenyel egy cseresznyemagot, kidudorodik a hasa! De, csak bejgli lesz karácsonykor, mert a halászlét majd hozzáképzelem, jó foszlós magyar fehérkenyérrel..., meg a rántott pontyot is.... álom, álom, édes álom!! New Yorkban még csak meg lehet venni a hozzávalókat, de itt még a mák is egy kaland.A ponty íze nem olyan, és csak a zsidó boltokban van, mert az amerikai nem ismeri. De, én tudom hol lehet beszerezni. De, ponytyot itt sehol vidéken. Igaz, tavaly karácsonykor otthon húzogatta a száját, nem ízlett neki. Imádom a halászlevet, hallal és haltejjel. Hát kérem, az most nincsen.

Ünnepek

A tegnapi X factor győztese, Tate Stevens Karácsonyi dala....

A nagy elhatározás,

már hogy kevesebbet fogok gyakorlatban dolgozni, csak hiú ábránd lett, már az első nap. 23 óra helyett, 23.2o- kor végeztem. Fáradt voltam, mint a dög. A tébolydában teljes gőzerővel folyt a fejetlenség. 21.45-kor hoztak egy új beteget. Állapotfelmérés, súly, vérnyomás, ahogy megfordítottuk, ojjaj... iszonyatos nyílt sebek. No, nem is ez a lényeg, de ahogy befejeztük, és léptünk volna ki a szobából, megérkezett a légmatrac. Kezdtük az egészet elölről, mert ki kellett cserélni alatta a matracot. Gáz! Hangot is adtam neki.
Mielött azonban megkezdem maratoni munkámat a cégnél, 5 teljes napig itthon leszek. Hurrá nyaralunk!!! Egy frászt, csak pihenek. De bejglit azért sütök!

Rosszindulatú, rosszmájú, moslék nő vagyok! A történet a következő. Géza, kapott egy emilt. Abban egy fotó. A fotón egy öregasszony, kórházi ágyon ikrekkel. Asszongya Gejza, jajj nézd a meditációs oktatóm, South Carolina- ban, most szült ikreket!! Hát nem csodás?? Nézem a fotót, mondom hány éves a kismama?? 56 jött a válasz.(a fotón, egy jóval öregebbnek kinéző nő van, természetes, most szült, smink one) Jajj.., mondom mit fog kezdeni velük? Első gyerekek. Erre Gejza, hogy te milyen egy rosszindulatú vagy, nem tudsz csak úgy örülni vele! Lehet, hogy igaza van. Mesterséges megtermékenyítés, másképp nem nagyon lehetséges, de az is lehet, hogy mégis. Addig meditált, amíg összejött neki. Ezt most komolyan mondom, mert a hit, hegyeket mozgat! De, általában, nem ez a jellemző.
Akárhogyis, de hol volt a csajszi, az elmúlt mondjuk 4o évben?? 6o éves lesz, mire a gyerekek még csak 4. Jézus Mária! Sajnálom, de nekem nevethetnékem támadt, és lehet, hogy én egy primitív, gyepes hülye vagyok, de jókat szórakoztam a történeten, még a kocsiban is munkába menet. Tessék engem bátran kővel dobálni.....

Wake the fuck up!

Egy kedves régi barátomnál találtam ezt a cikket, a Facebookon. Közzé teszem, mert nagyon igaz!

Forrás: HVG.
Szerző: Tóta W. Árpád

Van egy elhibázott válasz. Egy generáció derékhada tudja le annyival, hogy őt nem érdekli a politika. Sok hangon szólal meg ez a közöny, és sok rétege van. De mind ugyanoda vezet: a strucchoz és az ő politikájához.

A politika unalmas, ezért a hírek is azok, tájékozódás nélkül viszont még érthetetlenebbé válik minden. Pedig a politika csak annyira unalmas, mint maga az élet, és kétségtelenül érdekesebbé vált itt a túlélés az utóbbi időben. És ami felbassza az agyunkat, az többnyire nem unalmas, legfeljebb szar.

Például az, hogy nincs munka, nincs megrendelés és nincs hely az egyetemen se, az vastagon politika. Az is, hogy bujkálni kell egy nyomorult spanglival, pedig Kaliforniában például már nem kell, és hamarosan Pozsonyban sem – nem évszázados hagyományok miatt, hanem mert pár év alatt eljutottak idáig. Hogy Bécsbe kell menni egy elviselhető abortuszért, ha olyan adódik. Az sem természeti jelenség, hogy a kultúra penészes agyú komisszárok kezére kerül, akik megfojtanak mindent, ami érdekes. Mindezt valaki csinálja.

Azért csinálhatja, mert ti nem politizáltok.

Nem titok: a regisztráció bevezetésétől többek között azt reméli ez a rezsim, hogy a fiatalok nem fognak buli, tanulás vagy munka helyett sorba állni a hivatalban. Azért kell ezt remélniük, mert sejtik, hogy a huszonévesen kádernak álló kukacokat leszámítva ezzel a korcsoporttal eléggé kibabráltak.

A bully színe

Lehet azt mondani, hogy Magyarország reménytelen, és minden politikus seggfej. Kényelmes is, meg még bölcsességnek is tűnik, mint minden közhely, ami az egészről mondja meg a frankót. Pláne hogy van is benne igazság.

Az viszont most nem működik, hogy mivel a politika gáz, elbújunk előle szépen a könyvtárba, színházba, a diszkóba meg a romkocsmába merengeni. Ezt esetleg meg lehet húzni egy épeszű plurális demokráciában, amely az ilyen színtereket nem tekinti csatatérnek. De ez a politika megy utánad. Jön, és bezárja a könyvtárat, mert kell a pénz focira. Bezárja a diszkót, mert az istentelen, a romkocsmát, mert zajos, aztán a színházba hajtat, felmegy jelenet közben a színpadra, lepofozza onnan Richárdot, és ünnepelteti magát. Úgy gondolja, hogy nem merik pofán dobni tojással.

Nincs hova hátrálni. Ilyen a bully természete: csak az erőből ért.

A politikával szemben viszont csak az mutathat erőt, aki maga is politizál; pontosabban felismeri, hogy ma a normális élet óhajtása önmagában is politizálás. Ehhez nem kell belépni az MSZP-be, pláne a 4K-ba; van ezen kívül még lehetőség bőségesen, az egyetemi barikádtól odáig, hogy igenis elsétálunk regisztrálni, aztán meg szavazni. Akár olyanra, aki szintén ciki ugyan, de legalább nem képzeli magát mindenki apjának. Különösen elvárható ez azoktól, akik külföldre voltak kénytelenek távozni: ideje van a törlesztésnek. Mindezt érdemes jelezni is előre, és ennek egyik hatásos módja a tüntetés.
Néma gyereknek nincs hazája

Mellesleg a politika is egy munka, ezért meg kell becsülni. Huszonhárom évvel ezelőtt még volt, aki egyetemistaként nem félt nekimenni a rezsimnek. Kiállt a jogaiért, szervezkedett és pofázott, nem tisztelt semmilyen tekintélyt, és eddig eléggé bejött neki a karrier. Most viszont arra bazírozik, hogy ma már nem teremnek ilyen pimasz és ügyes kölykök.

Két mérhetően apolitikus réteg rajzolható körbe Magyarországon. Az egyik a 18-29 éves fiatalok, a másik a cigányság. Az előbbiek jól teszik, ha felmérik, hova vezet a politikai képviselet feladása. De még annál is súlyosabb tragédiához. Ha az ifjúság szempontjai figyelmen kívül hagyhatók, az a nemzethalál előszobája. Akkor az az ország úgy kezd élni, mintha nem lenne holnap. És nem is lesz.

Vásárlási utalvány

No, ennek a jegyében jött létre eme bejegyzés. Pénteken, átvettem a fizetési csekkemet, és a hozzá járó részletes leírást napra, sőt órára lebontva. Kinyitottam a borítékot, és elöntött a méreg! A fizetésem, 1 nappal rövidebb volt, mint kellett volna, ráadásul, kaptam egy Target árúházban felhasználható vásárlási utalványt. Ez, kiverte teljes mértékben a biztosítékot. 1o dolcsi. Szégyen- gyalázat! 1o dollárral jutalmazzák a kiváló dolgozókat karácsonyra. A pofám leszakad! Ez már sok volt. De, akkor mi a fa**nak töltettek ki velem egy kérdőívet, mi a kedvenc éttermem, és hol szeretek vásárolni?
Ma, a szabadnapomon bementem reklamálni, hogy miért kevesebb a fizum?? Hát, így, meg úgy, de a következő csekken, ott lesz a pénz. Mondtam, hogy sajnálom, de karácsony van, és nekem most van szükségem a pénzre. Sajnos nem lehet!
Komolyan mondom, tolom- húzom, kivonok- összeadok. Nem elég a pénzem sehogy. Ha, nem kellene havi 5oo dolcsit fizetnem Gézának, akkor nem lenne különösebb gondom. De kell! A gyerekemnek küldtem 2x pénzt, ez padlóra küldött. Ma, kisakkoztam a bankban, hogy a kocsira meglegyen a havi befizetnivaló, ami most esedékes. Telószámla, tankolás, kaja, egyebek.
Így, most arra jutottam, hogy a jövő héttől addig dolgozom, ameddig bírok, szabadnap nélkül. Új szemüveg is kell. Az alaphangon 75o dolcsi. Akármit, nem teszek a fejemre. Ha, ennek a szemüvegnek, ami a fejemen van valami baja esik, akkor gyakorlatilag vak vagyok.
Befejeztem a "kiváló dolgozó" faszfej viselkedést, a munka hőse, a főhülye nem én leszek ezek után. Írjanak köszönő leveleket, abból nem fizetem ki a számláimat. Dolgozom, de csak a legszükségesebbeket fogom megcsinálni, és leülök ahogy mások csinálják. Nincs értékelve, ha jól végzed a munkádat, akkor nagyon sajnálom!! Nem viccelek, és nem csak méregből beszélek. Ez van!
Más. A bácsi, aki kb. 1 hete van a gondjaimra bízva, meghalt. Tudtam, hogy nem éri meg a műszakom végét, 1o percel elötte. Láttam, ahogy szürke lesz, és már dupla adag morfiumot kellett adnom, illetve adnunk. Amúgy, a morfiumot ketten adjuk, az osztályos nővérrel, ketten írjuk alá, és a fő fő faszfej főnök asszony veszi ki az elzárt szoba elzárt szekrényéből, az elzárt kicsi fiókból, annak is az elzárt eldugott aljából. 1oo papírt töltöttünk ki. Mindenki aláírta, pontos idő, körülméyek, stb., 4 óránként ugyanaz a procedúra. Emlékszem New Yorkban, egy néni adagjait az orvos a kezembe nyomta, megmutatta hogy kell beadni, és zutty. Nem volt ekkora felhajtás vele. Bőven maradt is, akár el is adhattam volna, vagy mittudom én! Ehhez képest, lehúztam a klotyón, mert kérdeztem az orvost, mi a teendő, mire azt mondta, nem tudja. Ott hagytam abba, hogy a bácsi mesterséges táplálása, gyomron keresztül, úgy jött ki a száján, ahogy belement. Szaggatta magából a csöveket, én meg hangosan imádkoztam felette, persze magyarul, angolul nem tudok.
Amikor valaki okádni kezd, még a sokat látott, gyakorlott nővérek is kereket oldanak. Én, meg pont vacsora után voltam ,és nagyon csodálkoztam ezen. Mondjuk, nem elöször.
Való igaz, erős gyomrom van, de a 1o docsis ajándékutalványokat, meg a rövidebb fizetést, nem veszi be!
Ja, és még valami. Ahogy kilépek a kapun, mindent otthagyok a falakon belül. A bácsi eszembe sem jutott. Idáig is el kell jutni, no nem volt ez olyan egyszerű, és nem ment egyik napról a másikra. Nem minden kollega képes rá.

Nem vagyok

jó passzban. Irritál minden, és mindenki. Tegnap, az egyik kollega kérdezte, mik a tervek karácsonykor? Ettől óhatatlanul eszembe jutott a legutóbbi karácsony. Utólag, úgy jellemezhetném, hogy keser- édes. Édes, mert találkoztam anyámmal, lányommal, otthon lehettem. Keserű, mert ellopták a pénztárcámat, benne mindennel, kézpénzt is beleértve. Géza, meg úgy viselkedett, mint ahogy várható volt. Bunkón, mereven.
Nem akarok utazni vele sehova, leginkább látni sem akarom.
Amúgy, semmi tervem karácsonyra, nincs is meg a hangulatom. Emlékszem az első karácsonykor azt mondta, nálunk nem lesz karácsony, mert nincsenek gyerekek a házban. Így, se fa se dekoráció nem kell. Úristen!!
Csak tudnám, miért bünteti magát, és a környezetét?? Őt már nem kell figyelmeztetni, hogy Vigyázz hé, mert úgy maradsz!! Ő úgy maradt.
Én azért feldíszítettem a karácsonyfákat. Itt, jóval elöbb díszítik fel, mint 24. Ráadásul, szabadságon lesz az év végéig mától.

Mi emberek imádunk félni

2012 dec. 21.-én azt huhogják úton, útfélen, hogy vége lesz a világnak. Bolygóegyüttállások, kisbolygók, pólusváltás, stb.,stb.,stb. Olyan is akad, aki azt mondja, hogy csak pár napig lesz vége. Már annyiszor huhogták, 1982, 1999, 2ooo.
Az én véleményem, hogy 22.- én ugyanúgy felkelünk, és tesszük a dolgunkat.
De, vannak erős hitűek. Azoknak ajánlom, hogy ha már úgyis vége lesz, mindenüket adják nekem, hiszen nekik nem lesz már szükségük rá. Ezért ezt posztoltam a Facebookon, de azért itt is szívesen fogadom az adományokat, ami lehet ingatlan, pénz,stb. :)

Köd

Ma olyan köd volt, hogy alig láttam az utat. Szervízben voltam, olajcserén. Ezért már fizetnem kellett. Októberben volt 2 éves az autóm. Nagyon szeretem. Mindíg a csodájára járnak errefelé, ha egy nő váltós autóval jár. Kicserélték az olajat, megnézték a fékeket, fékolajat, ablakmosófolyadékot stb.
Reggel, jót vigyorogtam az álmomon. Tini voltam, gondtalan, szép, és nagyon szerelmes. Marci jelen volt, mint akkoriban. Nem szoktam ilyesmiket álmodni. Könnyű volt minden, és repültünk..., mint akkoriban.
Mostanában, ez a dal a kedvencem.
Let me go
I don't wanna be your hero I don't wanna be a big man..........

Események

Persze zajlik körülöttem- tünk az élet. De, néha olyan fáradt vagyok, hogy épp letusolok, elolvasom a híreket, és bezuhanok az ágyba, lehetőleg egy unalmas film társaságában, és szinte azonnal elalszom. Miközben ezt írom, az apósom bekopog, és figyelmeztet, hogy induljak dolgozni, mert idő van. Apuka! Ne tessék szorgalmaskodni helyettem! Soha nem késtem, és soha nem felejtettem elmenni dolgozni! Na, ő már csak ilyen! Ez a hétvégém szabad, de ez még semmi. Az idén, maradt 3 nap szabadságom, és azt úgy osztottam el, hogy az amúgy is szabadnapok mellé kerüljenek, így most is 4 napig az intézmény felé sem nézek. Senkinek nem szólok, - már úgy értem após- férj duónak csak az utolsó pillanatban -, így biztos nyugi lesz. Már, ha rajtam múlik.
Ma voltam jelentkezni a főiskolára. LPN azaz, Licensed Practical Nurse. 1 éves, és csak nappalin végezhető. Jan. 15.- én lesz a teszt, matek, angol, kémia. Erre fel kell készülnöm, mert nincs mese. Fel kell, hogy vegyenek! A kutya mindenit!
Azonban arról, hogy hogy végzem el nappalin, - nincs lehetőség estire, teljes meló mellett - azt nem tudom. Részmunkaidőben dolgoznom kell, ami azt jelenti, hogy minden hétvégén. Abból hogy leszek meg? Na az rejtély!!!! 1 év hamar eltelik, és nincs többé ágytálazás, pelenkacsere. Illetve kevesebb alkalommal. A fizu meg lényegesen magasabb. Igaz, észen kell lenni. Igaz, most is.
Más. Kinyúltam az öregen! És, ismét! Azt mondja, hogy a lánya egyedül van, mert a férje nővére meghalt Indiában, és már el is utazott. Most egy rakás minden zuhant a nyakába. Az állása, és a háztartás. Mi van? Takarítónő jár hozzá, és tök egyedül van. Gondolom, a férje nem megy el dolgozni helyette. Na mindegy, most ő elutazik hozzá, 1 hónapra, hogy támogassa ebben a nehéz helyzetben!!! Én, csak nézek! Holnap indul, ezt csak azért mondja, hogy tudjam. Oké, gondoltam magamban, szegény lánya eddig jó dolga lett volna, de a papa csinál neki programot. Aztán, arra gondoltam, de jó lesz nekem legalább nem lesz itthon programot csinálni! Hawaiii!!!!!
No, nem addig-a!! Másnap a papa, azt mondja, felhívta a lánya, hogy szó sem lehet róla, így karácsony elött, mert pihenni szeretne, jönnek haza a gyerekek, az ország más feléről. Most, ne gyere papa. Sluci!! Oda az örörmöm!! Habár, amikor bejelentette hogy elutazik, már volt egy sejtésem, hogy nem megy sehova.
Nem fáradt vagyok simán, hanem ki vagyok merülve! Amikor, a kollega elkezd idegesíteni mert nem csinál semmit, ez a biztos jele annak hogy bizony hulla vagyok. Máskor nem irritál, hogy ki mit csinál. Én csinálom, oszt kalap- kabát. Nagyon rámfér az ejtőzés.

Kiss Dénes: A titokzatos magyar nyelv törvényei és játékai

Aligha véletlen,hogy azt mondták vagy írták a magyar nyelvről: olyan, mintha a Marsról hozták volna. Amikor a magyarok beszélgetnek, mintha szórakoznának. Ugyanis a szóragozó lehet szórakozó is, a szórakozás pedig szóragozás. Nem csupán játék ez, hanem a magyar nyelv törvénye. Mert a magyar nyelv lényeges tulajdonságait tekintve
ELTÉR A VILÁG LEGTÖBB NYELVÉTŐL!
Aki magyarul gondolkodik, sajátos rendszerben és eredeti logika szerint működő nyelvvel képes erre. A világon mintegy 3000-3500 nyelvet tartanak nyilván, a nyelvjárásokkal együtt. Illetőleg, pontosabb, ha azt mondjuk: ilyen számura becsülik a valaha volt és a mostani nyelvek összességét. Ha ez a szám éppen háromezer, akkor a magyar nyelv, alapvető rendszerét, legfontosabb tulajdonságait tekintve eltér a világ kétezerkilencszáz-kilencvenkilenc nyelvétől! Kissé egyszerűsített jelzés ez - arányosítás - a magyar nyelv “marsi” származásával kapcsolatban.
Melyek azok a tulajdonságok, amelyek a magyar nyelvet elkülönítik - kisebb-nagyobb mértékben, általában jelentősen! - a világ legtöbb nyelvétől?


1./ A magyar, ragozó - aglutináló - nyelv. Ez azt jelenti, hogy a szavakhoz RAG-okat, - képzőket, jeleket, toldalékokat - RAG-asztgatunk, RAK-osgatunk. (Igy szó-rak-oz-unk!). Ám nem csak a szavak végéhez, hanem azok elejéhez, sőt a közepéhez is. A RAG jelentése maga is rész. A háztetőnek azt a részét - eresz-rész - eresztékét nevezik ragnak például Zalában, ahova a kulcsot s egyéb kisebb tárgyat “eldugtak”. De benne van - s lehet! - több szavunkban a “rag” szórész, például a sa-ROG-lya szóban, amelynek jelentése, a kocsi vagy szekér megtoldása, öblös, keretes farésszel. Azaz maga a saroglya is toldalék! (De föltételezhető, hogy benne van a nyelvfejlődés korábbi idejére utalva, például a farag, fa-rag, s tán reg-gel stb. szavainkban?)
E nyelvi alapelemek - rag, képző, jel - ide-oda rak-os-gat-ha-t-ók. Látható, hogy a rakosgat szavunk ragozása, pontosabban a “rak” szavunké milyen érdekes. De mondhatunk más példát is. Íme:
meg-hí-v-at-tat-hat-ná-tok
valakit valahova. Ezt a világ legtöbb nyelvén legkevesebb négy-hét szóval fejezik ki! A magyar is tudná így is: “Szóljatok, hogy hivattassanak meg engem.” Vagy: “Mondjátok meg, hogy ők (valakik!) hívjanak meg engem.” stb.
Lássunk példát a rag-képző szóhoz kapcsolódó lehetőségeire:
SZER - SZOR - SZÖR
egy-SZER, SZER-ez, több-SZÖR-öz, rend-SZER-int, sok-SZOR, SZOR-galom, stb. Csak egy logikai példát arra nézve, hogy e szó-elemekkel valóban azonos vagy közeli jelentéstartalom jelenik meg a szóban: sok-SZOR. Ebben az esetben a SZOR a szó végén található, és azt jelenti a szó, hogy valaki valamit folyamatosan vagy gyakori ismétléssel tesz. S ha a szó elején: SZOR-galom, találjuk a SZOR-t, akkor az előbbi, a sokszor jelentése világlik elő ebből a szóból is. Hiszen az a szorgalmas, aki valamit sokszor, rendszeresen vagy folyamatosan csinál! De e szótagok, részek jól látszanak a több-ször-ös-en szavunkban is. (Szándékosan választjuk el a szavakat a későbbiek folyamán is, hogy az olvasó lássa, lát-ha-s-sa, lát-ha-tó legyen nyelvünk ragozó jellege - lám: jel-leg! - mert leg-es-leg így leg-én-ked-he-t-ünk nyelvünkkel.) Később még mutatunk példákat a -ra-re, -ban-ben, -tól-től, -nak-nek stb. ragokkal s tán még kép-zők-kel - kép-ző-k-vel, vel-ük - is.

2./ A magyar nyelvben a mássalhangzók hordozzák a jelentéstartalom legalább kilencven százalékát s azt inkább csak árnyalják a magánhangzók. Jó példa erre a következő verssor:
Tilpri migyir hi i hizi
vagy: Hözödnök röndölötlönöl
Az olvasó hamarosan rájön, különösen, ha csupa e-vel, majd csupa a-val stb. próbálkozik. Rendszerint a harmadik magánhangzó “összekötés” elővilágítja az eredeti szöveget. Persze mindehhez az szükséges, hogy a magyar mondatban az eredeti helyükön hagyjuk a mássalhangzókat. (Ez csupa mássalhangzós, ősi, magyar rovásírás titka is.) Akar falyamatasan as lahat magyaral baszalna, i misik migyir migis migirti, higy mit is ikirink möndönö ö mösök mögyörnök.....

3./ A magyar nyelvben az ábécé minden hangzója - kivétel x, y, q, - önmagában, másod- vagy harmadmagával külön tisztségviselő is lehet! A már említett “ rag-ok” lényege is ez. Például a fej-em-re szóban három “e” hangzó található, de az első jelenti az eredeti, alaki értéket, a második már a birtokos rag “összekötője”, a harmadik pedig a helyhatározó ragé. Ám lehet még egy zárt “e” kérdőszócskaként: fej-em-re-e? Tehát a magyar ábécé hangzóinak nemcsak alaki, hanem helyi értéke is van. Így például a “k” - a sok szavunkból elvontan! - a többes szám jele. A “t”, amely a tárgy jele, tán nem véletlenül szerepel a “tárgy” szavunkban? De lehet igék esetében az egy vagy két “té” a múlt idő jele is. Alapszó a “vala”-ból kialakult “volt”! Ezért múltból “jövő” bizonyíték a “voltaképpen” szavunk, hiszen azt jelenti, hogy: igazában, valójában.

4./ A magyar, beszéd közben, a mondatban az első szót, a szóban az első szótagot hangsúlyozza. Ez is természeti törvény szerint való. Ugyanis a beszéd kezdetekor van a legtöbb levegő a tüdőben, s akkor létezik a legnagyobb nyomás is. Így az első hangzó lesz nyomatékosabb, ha természetesen beszélünk. Itt említjük meg azt a fontos, talán még zenei törvénynek is nevezhető nyelvi megnyilvánulást, amit magánhangzó-összhangnak neveznek. A lényege, ha a szótőben magas hang “szólal” meg, például “ég”, akkor bármelyik értelemről, jelentésről is van szó, magas hangú lesz a toldalék: égre vagy égés, égő. Ám átváltozhat a szóeleji “é” hangzó “e”-re, ha például így változtatjuk az eredeti ég, égbolt jelentését: egesedik. Költői nyelvben lehetséges: “Fölénk egesedik a kékség.” stb. De a magánhangzó illeszkedés törvénye megmarad. A mély hangú szótövek esetében pl. “haj”, a toldalék, rag: hajra, hajon, hajjal stb. De ha már tovább képződik a szótő: hajadon, akkor ebben az esetben is megmarad a mély hangú toldalék: hajadonnak, hajadonnal, stb. Ám ha önálló jelentésű szórész kapcsolódik a szóhoz: haj+lék - lak-héj! - akkor is mély hangú lesz általában a toldalék: hajlékra, hajlékom, sőt, a képzett hajlékony szóhoz is mély hangú ragok társulnak: hajlékonyan, hajlékonyra, de már ha új, önálló jelentéssel bíró nyelvi elem járul hozzá, akkor kissé fölmagasul a szó vége: hajlékony-ság! (A ság-ség képző minden bizonnyal a “sok” szavunkból lágyultan alakult, formálódott. Hiszen nagyítja, nagyobbítja, erősíti a képet: hegy - hegység, katona - katonaság, bátor - bátorság. De igazában így értékelhető a feltételezés ereje: sok a sok = sokaság.) Külön érdekesség az “i” hangzónak, hogy jaját “szabálya” van. Mert például víz-re, íz-re, tíz-zel, stb. De már síppal, híd-ra, át-hid-al, de sikolt, s lehet sikít, sikoly, sikoltás. Vagy: hig-ít, de hig-ul, sim-ul, simít. Az “i” tehát külön vizsgálandó, iz-gal-mas, iz-ga-tó kérdés.

5./ A magyar nyelv szókincsét és működési rendszerét is meghatározza a hangutánzó jelleg uralma. Valamint a be-CÉ-ző gyermeknyelv jelenléte. Így aztán a magyar szavak nemcsak - ok-os - jelentésükkel, de sajátos tárgyi “emlékezetükkel” is részt vesznek a közhírlésben, a közlendőknek nemcsak eszközei, hanem többszörös hordozói. Azt mondhatjuk, hogy valójában a magyar nyelv minden szava hatással van a magyar nyelv minden szavára! S ha az ősi szógyököket nézzük, a kezdeteket, akkor ennek logikai - számtani! - útja megrajzolható. Jó példa erre a földönfutó szavunk! Most már néhány érdekes és sajátos példa következik arra nézve, hogy nyelvünk a legvalósabb valóság ősi kifejezője is.
Az említett FÖLDÖNFUTÓ szavunk pedig azért jó példa - noha nem egyedülálló! -, mert egyszerre jellemzi a magyar nyelv valósághoz való szoros és ősi kötődését, valamint a szó dokumentum jellegét. Ugyanis, ha ezt a szót használja a magyar, akkor hozzágondol kimondatlanul is néhány jelzőt. Mégpedig a következőket: szegény, szerencsétlen, hazátlan stb. Ezek a jelzők mint valami szóárnyék követik ezt a szót. Mi ennek az oka? Egyetlen logikus válasz lehetséges, hogy lovon ülő nép szemszögéből, akinek még lova sem volt - két-három-ötezer éve! - az félhetett, hogy bármikor kell menekülni, harcolni stb., ő hátrányos helyzetbe kerül! Így azután a “megjárta” szavunk, ami szintén gyaloglásra utal, ugyancsak mellékjelentést kapott, mert azt jelenti: hogy rosszul járt, valami baja-gondja lett stb. Vagy a nyilallik szavunk jelentése: belénk szúrt éles fájdalom! Belénk nyilallt! Nem kell mondani, hogy igen régi tapasztalat, a nyíllövés. A nyíl okozta fájdalom emlékét őrzi ez a pontos kifejezés. Nem minősítés, de jegyezzük meg: az angol “földönfutó” szóban - homeless - nincs benne a “föld”! Noha ez a szó magyarul azt jelenti, amit az összetétel szavai is jelentenek: föld+ön fut valaki. Máshol nem is futhatott valóságosan. Ahogy a nyíl angolul “arrow”, és a nyilallik: (fájdalom, mi más nyilallna?) shoot, a nyilalló shooting, stabbing pedig inkább hangutánzó, a suhanást halljuk belőle! A nyílpuskában már egyik szó sincs benne. Újra hangsúlyozzuk, ez nem minősítés, csupán a magyar nyelv mássága! De ez a másság megnevezhető: az ősi valóságra emlékezi a magyar nyelv a szavaiban. Nos, még egy példa arra nézve, hogy bizonyos nyelvekben bizonyos szavak nem eredendőek, hanem átvételek: A német nyelvben das Pferd a ló. Lovagolni azonban reiten. Így hát a lovagolni szóban nincs benne a ló! Erre több nyelvet is említhetnénk példaként. Mindez arra is mutat, hogy a ló hasznosítása e földrészen - Eurázsia - keletről nyugatra terjedt el.
E kiragadott példák arra is mintát nyújtanak, hogy a nyelvünk emlékezete több ezer évre nyúlik vissza. A magyar nyelv szavai, akár a föld rétegei, őrzik elmúlt korok eseményeit, valamint a társadalmi és földrajzi környezetre is utalnak. Kis túlzással az is állítható, hogy a magyarság története benne van a magyar nyelvben, csak képesség kell annak elolvasásához.
Végezetül néhány sajátos magyar nyelvi példát mutatunk be. Mindezek meghatározzák a ragozó nyelv működését: a ra-re ragok megtalálhatók a rá, reá, rája - sőt pl. a haj-rá! - stb. szavainkban. A hajrá alighanem vadászati kiáltás is volt, nemcsak harci. A “Huj! Huj! Hajrá!” arra szólította föl a lovon vadászókat, hogy a vadász sólymot, a rárót engedjék rá a vadra:
“Ti is rárószárnyon járó hamar lovak,” (Balassi Bálint)
E verssorban két dolog is utal a gyorsaságra, előbb a ráró szárnya, majd a “hamar” kifejezés, amelyben benne rejtőzik a “mar”, például a kígyómarás gyorsaságára utaló szavunk. (De létezik az elmarja előle, azaz elkapja, elveszi kifejezés is. Valamint pl. a marakodik s tán a Maros gyors folyásáról kapta a nevét?)
Lássunk néhányat az ingó-bingó, majd be-CÉ-zett, csecse-becsés szavainkból: az ingyom-bingyom, egyedem-begyedem, ugra-bugrál, stb. egy sem található a szótárakban! Holott minden magyar szóval lehet “hintázva” hasonlóan játszani: igen-bigen, székem-békem, stb. Használjuk az ákom-bákom kifejezést és még sok ezret, aminek az egyik szóikre nem hordoz külön jelentést, csak hangulatfestőt, érzelmit, játékost. Ám vannak olyanok is, amelyeknek mindkét szavát külön is használjuk: anya-banya, ácsi-bácsi, maci-baci, (bocs, paci, csacsa stb.), ezek be-CÉ-zett szavak, becirmosodik a “c” hangzó és cuki-buki hangulatot kölcsönöz ez a gyerekek-csecsemők: csecs+emlő! szopás közben százezerszer hallott cuppantó, cicin csüngő hangzója, ami benne van a kece-bece és még sok szavunkban, ám a “kece” már csak népdalban őrződött meg: “kis kece lányom fehérben vagyon...” Ki az a “kis kece” lány? A fehér ruhás, kecses, karcsú menyasszony!
Ám szerepet kap a ka-ke-kó kicsinyitő - ke-d-vesitő képző is, amely aligha véletlenül van jelen, a régies kee, kend, majd kegyelmed, őkelme, ke-d-ves stb. szavainkban. (A kedves-ke idétlensége bizonyítja, hogy a szó elején már betöltötte a szerepét a “ke”!) De például a kedves, kis madár neve CIN-KE, egyrészt hangutánzó cin-cin szóból és a kedvesítő képzőből áll össze. A FECS-KE a fecsi-locsi-csicsvegő hangutánzó szóból, valamint a jellegzetes fic-kándozó repülésből adódhat össze. Ezek csak kiragadott példák hiszen a csi-kó szavunkban benne van a ki-CSI szó “csi” része, illetve az említett mélyhangú “kó” képző. Éppen ezért, a nyelvi rákérdezés igazolja, hogy felesleges ezeket a szavakat tovább kedvesíteni - kicsinyíteni! Íme: cin-ke-ke, fecs-ke-ke, csi-kó-ka... És így tovább.
A logika jelenléte meghatározza a magyar nyelv rendszerét! E rendszer fölismerését pedig az segíti, hogy a magyar nyelv a tiszta hangzók nyelve. Azt írunk, amit ejtünk és azt ejtjük, amit írunk! Ezért elkülöníthetők a tiszta hangzók, amelyek mássalhangzó “képletei” általában már a szótőben meghatározzák a jelentéstartalmat. Íme:
a K+R - G+R példái jól mutatják mire gondolunk:
K+R = kar, karéj, karol, (karó: rákarolódik a növény, mert a nyelv logikája “visszafelé” is igaz!), kard, kerek, kerék, kerget, (űz, miközben bekerít: KER+GET, gat-get gátol!), kerge birka, kert, kerít, kerül, korona, karima, KÖR! Hiszen mindezek a jelentéstartalmak, - és még száz! - körre, kerekre, görbére, stb. utalnak. Folytassuk a példákat: karám, karom, köröm, stb.
Majd a lágyult gé-vel: G+R: garat, görbe, görnyeg, gerinc, görgő, görbül, gurul, guriga - karika! - íme a kicsinyítő képző is lágyul, a “ka”-ból “ga” lesz! Hely hiányában, noha kidolgoztunk a nyelv egészének rendszerét, csak kevés példát említhetünk! De megjegyezzük, hogy a “nyelvpörgetéssel” ejtett-formált “R” hangzó jelenléte a döntő! Ezt más nyelvek is igazolják pl. az ír, ró, rajzol - g-r-afit, car-bon, kara-gara, korom! - szavakban is és a jelentések, még sok más hasonló “eR-res” szóban körre, görbeségre, forgásra utalnak. Például a finnben a piri=kör, de a napapiiri = napkör, azaz sarkkör! Magyarban ireg-forog-pörög vagy a forgatag-fergeteg stb. összefüggései bizonyítják ezt.
Általános nyelvi logika a vízszintes és a függőleges. (Tény-leg, vég-leg, mér-leg: leg és leg, lám így is leg-én-ked-het-ünk nyelvünkkel!)
A “vízszintes” logika példája a jobb és bal testrészeink, valamint oldalunk megnevezésének történeti-tapasztalati összegzése:
A MAGYAR NYELVBEN A JÓ OLDAL A JOBB OLDAL! Vagyis nincs külön szó a jó kézre, ennek fokozása a jobb kéz, ami egyúttal jobb a bal kéznél! Ősi tapasztalat ugyanis, hogy az emberek legtöbbjének a jó keze a jobb keze. Az a jó a szerszámhoz, a fegyverhez, stb. S a bal keze a rosszabb keze: bal-og, bal-ga, bal-lada, stb. jelentések is erre utalnak!
Példa a “függőleges” logika jelenlétére: a “fej” szavunk jelentése még: fő, koponya. “Hajadonfőtt”, kalap, sapka nélkül. “Jó fej, nagy koponya.” - mondják így is. Akinek fő a feje, annak a fejnek, főnek kell használni a koponyáját, azaz gondolkodnia kell! De hol van a fő? Fönt. Fölül. Ebből képződött a főnök, fönnség, fölség, fennséges, stb. A fej-ből a fejedelem, fejes, fejlődés, fejlődik, stb. (Az anyaméhben a fej fejlődik ki előbb, aránytalanul jobban, mint a test! Nomád népek ezt látták nemcsak az embernél, hanem állati magzatoknál is!) Mert a nyelvekre, és nyelvtanra a valóság volt a legnagyobb hatással!
Sajátos logikát képviselnek például az égtájak megnevezései a magyar nyelvben:
KELET - ott kel-kél a nap, kikeletkor kel ki a földből a fű, a mag, kelés keletkezik a bőrön, “kikel-ünk” magunkból, fölkelünk ágyból, székből, vagyis a fölfelé való törekvést fejezi ki s kelt azon a napon, amikor a nap kelt - ez a “keltezés”. (Dátum.)
DÉL: az északi féltekén , déli 12 órakor, bárhol is állunk, Európában vagy Amerikában a nap tőlünk déli irányban van. Vagy dél felé haladva egyre inkább a fejünk fölé kerül, azaz: delel. S mi életünk delén - magasán! - vagyunk daliák, délcegek, deli legények. (Jól tudom pl. a deli török szár-mazású szó, ám had soroljam ide, ahova a magyar nyelv törvénye állítja!) S a “déli” szavunkban benne van az “él”, például az étel: eledel! stb.
NYUGAT: al-kony-atkor a nap le-kony-ul, elnyugszunk, lenyugszunk, nyugalom, nyugodalom terül ránk: a nyugalom és megnyugvás függ össze e jelentéssel.
ÉSZAK: az éj és éhség szaka - szak-szeg, szeglet, szegély, csík! - vagyis a rideg égtáj iránya!

E magyar nyelv rend-SZER-ében a ragok, képzők ide-oda való RAK-os-GAT-ása - gat-get: gát-ol-gat - a tárgyi dologból képzéssel cselekedet lesz: gát-ol, s a folyamatos cselekvést éppen a “gát” újra szóhoz való kapcsolásával szüntetjük meg, gátoljuk: gát-ol-gat!
A BAN-da szavunkban aligha a “da” képző adja a jelentést! Sokkal inkább a “-ban” helyhatározó rag! S így van ez a ban-dita, bandérium szavakban is! A magashangú “-ben” helyhatározóból is képezhetünk szót: ben-dő! Állatgyomor, embergyomor. Belül - bévül, bél! - helyezkedik el. Valóságos akár a fennhéjázó szavunkban a “héja”. De így már: bensőségesen elbeszélgettünk, átjárta egész bensőmet, stb. elvont fogalommá válik ez a szavunk is! S a magyar nyelv lényegi jellemzője, hogy az elvont fogalmakat így vissza lehet vezetni a valóságos fogalmakhoz, tárgyakhoz, amelyeket nyelvünk sokkal előbb megnevezett - s minden nyelv! -, mint az elvont fogalmakat! (Gondoljuk meg, miként mutatja ki “fogafehérét” a “fog” szavunk kettős: tárgyi és cselekedeti vonatkozásban!) De mindezek csak jelzésként kiragadott példák nyelvünk minden más nyelvtől eltérő sajátságaiból. Végezetül ugyancsak nem közönséges mutatványt nyújtunk: a magyar nyelv mértani ábrát, majd épületet tervezett!

A mellékelt ábra minden sora jobbról balra, balról jobbra, alulról fölfele s felülről lefele olvasható. A hosszabb soroknak több lehetséges olvasata van. Az ábrában minden hangzó ék alakban helyezkedik el. A magyar rovásírás ismerői észlelik, hogy a rombusz alak az ősi rovásírásunk “eK”, azaz “k” írásjelét adja. Minő véletlen?!


KÉK EKÉK ÉKE KÉK

K Néhány olvasati lehetőség
= Kék ék
= Kék ekék - Kék-e? Kék!
= Kékek ekék - Kék ekekék
= Kékek éke kék
= Kék ekék éke kék stb.

K É K
K É K É K
K É K E K É K
K É K E K E K É K
K É K E K É K E K É K
K É K E K É K É K E K É K
K É K E K É K E K É K
K É K E K E K É K
K É K E K É K
K É K É K
K É K
K

E KÉKEK ÉKEK ÉKE
E Néhány olvasati lehetőség
= Ekék éke
= E kékek éke - Ekék ekék-e
= Ekék ekekéke stb.
E K E
E K É K E
E K É K É K E
E K É K E K É K E
E K É K E K E K É K E
E K É K E K É K E K É K E
E K É K E K E K É K E
E K É K E K É K E
E K É K É K E
E K É K E
E K E
E
A lehető leghosszabb sor: E KÉK EKEKÉKEK ÉKE KÉK EKÉK EKEKÉKE s ez visszafelé is ugyanezt jelenti! Ebből a sík ábrából nőtt az épület.

Miért lehetséges ezt az ékeskedő ábrát létrehozni? Mert miként említettük, a magyar ábécé hangzóinak nemcsak alaki jelentésük, hanem helyi értékük is van, azaz: többféle tisztsége is lehet hangzóinak. Az “e” és “é” hangzók alaki jelentésükön túl birtokos ragok és kérdőszók is lehetnek. Ez a “titok”! De ez teszi lehetővé, hogy magyar, beszéd közben: négy, csak magánhangzóból álló szót is használhassunk! Íme: betűket festünk és kérdezünk: “Ez a kék szín Jóska áié-e? Vagy Pista béié lesz?” Más példa, a sok magánhangzóra: övéiéiéi.... Valamint: fiaié-e?
Másfajta játék és törvény:
DÚS+KÁL
KOL+DÚS
A magyar nyelvben ilyen szó “dusk” nincs, nyilvánvaló, hogy a létező “dús” szóhoz kapcsolódik a “kál” szórész. S ennek van is saját jelentéstartalma, ami kifejti hatását a szóban, ha előre kerül! A “káló” maradékot jelent, de ebből származhat pl. a kallódik kifejezés. Vagyis ha szó elejére kerül: dúskál, akkor gazdagságról van szó, ha koldus, akkor szegénységről. A BAL+jós szavunkban hiába van a “jó” - hiszen a jósnő, jósol, javasasszony: jója valaminek a java! - hogyha a “bal” megelőzi. Így a baljós jelek, egyértelműen rossz jelek. Az élő nyelv sajátos logikája ez.
De hát a nyelv tengernyi! Mégis tán elég megkóstolni néhány csöppjét, hogy ráérezzünk az egész ízére!

A témáról bővebbet és részletesebbet lehet megtudni az író Játék és törvény, Ősnyelv - nyelvŐS?, valamint az ŐSEGY titka és hatalma avagy a magyar nyelv tana c. munkáiból.

Depresszió

Tudomásul kell vennem, hogy az én férjem súlyos depressziós. Nem hajlandó segítséget kérni. Szerinte, minden rendben van. Bárkivel képes összeveszni pillanatok alatt. Egy életre semmiségeken. Kiszóródott cukron, egy növényen, belógó faágon, ételen, táncon, bármin. Tök mindegy mi az, lényeg hogy beledöfjön a másikba durván, legyen az az apja, testvére, bárki. Hiába meditál, hiába keresi kétségbeesve a lelki nyugalmat. Olvas el, 1oo önfejlesztő buddhista könyvet. Szerinte, mi vagyunk mindennek az okai, akik körülötte nem úgy viselkedünk, ahogy kellene! Az "úgy, ahogy kellene" az persze az általa diktált viselkedés, és ha úgy viselkedsz, akkor sem jó, mert valahogy másképp kell viselkedni. Maga sem tudja hogy, de semmi nem jó. Ez azt jelzi, hogy saját magával vannak súlyos gondjai. A legújabb őrülete, (ill. ez nem új, csak most valósította meg) hogy lefogyasztotta magát cérnára. Eddig is sovány volt, de most!! Azt mondja, most fiús az alakja így az ideális. Nem szóltam, egy szót sem. Valójában, úgy néz ki, mint egy indiai aszkéta. Egy maratoni futó. Rá van száradva a bőr az arcára. Egy aszott öregember. Szabályosan éhezik, a hűtőből nem hiányzik napokig semmi. Létfotosságú ételeket nem eszik. Sajt, tojás, hús, gabonafélék. Meg is magyarázza, hogy az életminőségén javított.
Az anyám kenyere!! Mogorva, nem lehet hozzászólni, haragban van mindennel, és mindenkivel. Éhezik, és irritálja ha mások jóízűen esznek, mert az szerinte zabálás. A jókedv is irritálja. Méltó párját munkába menet szoktam látni a kocsiból. Egy inas, rettenetesen sovány cérna cica, aki 6o évesnek néz ki, de valójában, nem lehet több 3o- nál. Fut az út szélén, minden nap. Télen, nyáron ugyanabban az időben. Eső veri, nap szíjja. Persze, nem említettem neki. A minap, együtt mentünk valahova, és lám a csajszi fut az út szélén. Azt mondja, rettenetesen néz ki ez a nő. Megdöbbentem rajta. Nem akartam mondani, hogy te pont így nézel ki.
Ez mind szép, és jó. Az ilyen embert normális esetben kerülöm. De, őt nem tudom kikerülni. Így is minimálisra van csökkentve a találkozás. De, könyörgöm, nekem kell nyugtatót szednem. Ahelyett, hogy ő szedné. Nagyon nehezen viselem.

Szombat

Reggel lementem, és az én párom széles mosollyal fogadott. Én is mosolyogtam. Biztos, ami biztos elötte bekaptam, egy fél nyugtatót. Mondom neki, hogy a család telefonált 3 alkalommal is, hogy menjünk el, mert a New York-i öccs is ott lesz gyerekestül. A másik nővér Baltimore - ból. Nincs mese, ott kell lenni. Mikor indulunk, ez volt a kérdés.
Gondoltam magamban, nincs mit tenni mindent félreteszek, a papával nem tehetem meg, hogy nem megyünk el. Szép, és jó.
Egy dolgot azonban meg kellett állapítamom, hogy minnél gazdagabb valaki, annál üresebb kézzel érkezik. Tévedés ne essék, nem nagy dolgokra kell itt gondolni, hanem apróságokra, mint pl. egy desszert, vagy csoki. Legyünk megtisztelve, hogy megjelenik egyáltalán. (Mint a sztároknál, fizetnek nekik, hogy elmennek egy-egy eseményre, növelve ezzel a parti rangját)
Nem volt semmi kirívó eset. Sőt. Én, még ilyen jó kecskefasírtot életemben nem ettem! Az összes gyerek ott volt, kivéve persze a párom fiait. Beültem a fiatalok közé, mert imádom őket. A legidősebb 34, a legfiatalabb 12. Frissek, lendületesek, jókedvűek, gondtalanok. Már csak ezért is érdemes volt elmenni.
Amikor hazajöttünk, és Géza levonult, a papával tudtam váltani egy- két szót. Azt mondja, nagyon hálás, hogy az én nyomásomra a fia mégis eljött. Jó múltkor, én dolgoztam, és elmentek a papával születésnapot ünnepelni. A párom rettenetesen összeveszett a sógorával. Nem tudtam róla. Szóval, szegény rendkívül hálás nekem, hogy rá tudtam beszélni, hogy mégis eljöjjön.
Na, így most megnyugodtak a kedélyek, és semkinek nem zuhant le a gyürű az újjáról, vagy mi...

Újabb események

Tegnap, lemegyek üdvözölni a férjemet. Itthon van, mert Hálaadás ünnep volt, de én dolgoztam, mert nálunk nem úgy vannak a dolgok. A hét további részében szabad. Vett egy fényképezőgépet. Nem fűztem hozzá kommentárt, kb. olyan minőségű, mint amilyen nekem van. Semmilyen. 5 évvel ezelött jó kis gép volt, de már egy gyengébb világításban, nem használható. De, nem is ez a lényeg. A férj, kicsomagolja a dobozt a konyhai pulton. Ekkor érek le a szennyessel. A következő beszélgetés zajlik le közöttünk,
- Jó reggelt!
- Jó reggelt!
- Jól aludtál?
- Jól.
- Te milyen mérget szórtál ki a konyhai pultra?
- Milyen méregről beszélsz?
- A cukorról, ami itt szét van szórva?
- Ó.., sajnálom, azt te szórtad szét.
- Én? Én nem használok cukrot.
- Igen, mert sütöttem a pitét, és a papától hoztam le cukrot nálunk nen lévén, beletettem egy konyhapapírba a maradékot. Te azt felkaptad, és kidobtad a szemétbe. Így szóródhatott ki.
- Menj innen. Menj innen fel azonnal!
Mi van?? Nézek rá, majd nem szólok egy szót sem, felkapom a cuccomat, beteszem a mosógépbe, és felhúzok. A torkomban gombóc, szétvet a méreg.
A papát én viszem mindenhova, mintha ez nekem a kötelességem lenne. Sütök nekik süteményt. Ganajozok, kimosok. Nem szeretem a tökös pitét, csak nekik csinálom. Van asztal a lakásban, miért kell a konyhapulton kicsomagolni a fényképezőgépet?? Nincs hely?? Erre kizavar a konyhából, mint egy kutyát!! Hogy van ez??
Géza!!! Kapkodj a burádhoz!!

Terhes

A férjemhez mentem feleségül, vagy a családjához? A következő a történet. A drága férjem, nem hajlandó apóst vinni sehova, illetve csak nagyon ritkán. Jó a bevásárlásokat megejti, de nagyon ritkán viszi magával a saját apját bárhová. Vasárnaponként, elmegyünk együtt ebédelni. Olyankor, mindíg megkérdezi a papát, hogy van- e még valamire szüksége. A papa meg azt válaszolja, nincs semmire. Mindent megvettél fiam. Ha, hétvégén dolgozom, akkor a hétfőm szabad szokott lenni. Ha, szabad a hétvégém, akkor a keddem szokott szabad lenni, mert a hét többi napján dolgozom, beleértve a hétvégét is. A papa, minden áldott, és áldatlan hétközbeni szabad napra, egy félnapos programot szervez nekem, amitől kiborulok lassan.
Vérvétel, orvos, bevásárlás, Bank, posta,tisztító, stb., stb. A párom szabadidejét, tiszteletben tartja, az enyémet nem. Nem azt mondom, hogy nem próbált a "párom" az öreggel beszélni, hogy ne tegye tönkre minden szabad napomat, de sajnos minden próbálkozás kudarcba fulladt. Egy- két hétig bírja ki nélkülem. Idős már, és rosszul lát. Nagyon rosszul, meg sajnálom is. De, ez azt jelenti, hogy nekem kutya kötelességem hurcolni magammal minden ügyes- bajos dolgával. Várni rá, órákon keresztül, kisérgetni totyogva a boltokban, fodrászhoz. Bemegyünk a Bankba, órákat várok rá. Nem beszélve az orvosról. Kardiológia, belgyógyász. Van itt egy szolgáltatás, hogy az öregeket elviszik kisbusszal mindenhova. Az apósomat nagyon szeretem, de nekem is van egy életem. Ő ráérne elmenni akár minden nap, oda ahova kedve tartja, akár minden nap, máshova. Ha, mégis igénybe veszi ezt a szolgáltatást, úgy jelenti be, mintha nekem tenne szivességet, hogy nem velem viteti magát. Ha, véletlenül sikerül megszöknöm, akkor megkérdezi hol voltam, mert ő is szeretett volna jönni. Én, nem tudok vásárolni vele, mert nekem nyugalomra van szükségem. Nem rohanva, összekapkodva a dolgokat kell végigszaladnom a bolton. A múltkor, bejött velem a boltba, és mondta menjek, megvár. Látom, hogy alig áll a lábán, olyan fáradt, én meg persze rohantam.
Mondom a férjemnek, hogy valahogy másképp kellene ezeket a dolgokat intézni. Erre felcsattan, hogy én semmit nem csinálok, csak ülök a computer elött. Különben is, én csak panaszkodni tudok, és most ő egyedül akar lenni!
Azanyád!!! Ezen nem múlik, sarkon fordultam, és otthagytam. Le vagy szarva! Nem. Valóban nem. Csak, kimosok, összehajtogatok, elpakolok, közben kiporszívózok. Kitakarítom a fürdőszobáját, mert csak hányni lehet benne 1 hét után! Meg szoktam főzni magamnak egész hétre. Pakolást teszek fel, vagy épp manikűr, pedikűr, vagy hajat festek. Beülök a kádba, a gyors tusolások helyett. MEG PIHENEK! AZAZ, PIHENNÉK!
A hétvégém is tönkre lesz téve. Csütörtök, Hálaadás ünnep. De, én dolgozom, és ennek nagyon örültem. Nem addig a! A kövtkező hétvégém, szabad. De, nem az, mert az egyik húg,a hálaadási vacsorát szombatra intézte. Pennsylvania államban lakik, tőlünk 12o km- re. Szombat este az a program, hogy elmegyük hozzájuk, és ott ülünk náluk, majd hazajövünk. Ezek a családi ebédek- vacsorák abból állnak, hogy a párom húzza a száját, és azt figyeli, eszem- e húst? De, ez még valahogy elmegy, mert nem is nagyon érdekel, egye fene, nem eszem húst. De, általában, jó biztonságos témákat szoktak választani. Amitől nem lehet összeveszni, vagy vitába keveredni. Dögunalom a vége. Alig várom, hogy vége legyen, és izzadtság szagú az egész. Mindenki, nagyon jól nevelt, és nagyon komoly beosztásban van, amitől nagyon fontos embernek tartja magát. Sőt, rendkívül nevetségessé válik, főleg egy- két- három pohár bor után. (néha bizony, a fejemet fogom) A papa elemében van, és eldurrogtatja ugyanazokat a vicceket 1oo. alkalommal. Az én Drága, és egyetlen életem értelmének, mindíg akad valami kivetnivalója a témák között. Milyen hülyeséget mondott ez, és milyen hülye volt az! Kétség nem fér hozzá!! De, még ha lehet, ő több csomót észlel a kákán, mint én!! Hangot azonban én nem szoktam ezeknek adni,-még neki sem- ellentétben vele! Ezért, nem szeretek elmenni ezekre az eseményekre.
Előre is kiráz a hideg tőle.

Kivándorlás

Még mindíg ez a téma. Nem foglalok állást, mindenkinek magának kell eldönteni, mit akar az élettől. Én, elsősorban nyugalmat, és biztonságot. Már csak azért sem, mert egyszer kitettem egy vicces fotót a facebookra, amin "ORBÁNIA" felirat virított MAGYARORSZÁG helyett. Az egyik legjobb barátom, leordította a fejemet, hogy külföldről ne szóljak be legyek szíves. Még privátban is kaptam a fejemre. Tartózkodjak a kritikától. Nekem is a hazám, nekem is fájhat, ami otthon történik. Igaz, nem tartozom már oda. Aggasztóan sokan vándorolnak ki otthonról, főleg fiatalok.
Ezért, másokat fogok idézni.
(nem tartozik ide szervesen, de mégis. Ha, valaki olvas, azonnal észrevehető, hogy ékezetekkel írok. Ahogy megmutatta a férjem, hogyan kell más nyelvekre átállítani a billentyűzet, azóta rendesen használom a magyar nyelvet, ahogy azt kell. Helyesírási hibáktól, tekintsetek el.)

Persze, orvosok

A Magyarországról kivándorlók között sokféle szakembert találni. Természetesen a magasan képzett és nyelveket beszélő fiatalok vannak a legtöbben. Krisztina kezdő orvosként dolgozott az óhazában, havi 110 ezer nettóért, heti 2, sok esetben 3 ügyeletet tartott. Amikor elkezdte, 10 ember volt az osztályon, amikor elhagyta a kórházat, már csak hárman voltak, ugyanannyi munkára. A kórház sok esetben az ügyeleteket nem fizette ki, állandó volt a megaláztatás és a túlmunka. Sokat gondolkodtak a párjával, mit tegyenek. Krisztina évfolyamtársai közül szinte mindenki külföldön él már. Van, aki Belgiumban, van, aki Franciaországban és persze Angliában. „Januárban írtam egy kör e-mailt mindenkinek, aki kint van. Megkérdeztem a fizetéseket, a munkakörülményeket, hogyan fogadnának minket a hatóságok. Végül London mellett döntöttünk.” Krisztina egy angliai magánorvosi állásra mondott igent. Azt mondja, nagyon keresettek az orvosok Londonban, különösen a magánorvosi praxisban dolgozók, ehhez neki a speciális tudása is megvolt. Alig pár hét alatt sikerült elintézni mindent, és ki is repült. Jelenleg Londonban él, a hazai fizetésének több mint tízszeresét keresi (forintban számolva) és soha nem tervezi a hazajövetelt. Jelenleg is értetlenül áll az előtt, hogy „miért marad otthon valaki orvosként, amikor már csak 1 határral arrébb is sokkal megbecsültebb életet lehet élni”.

Az állam békén hagy

Gábor vállalkozóként ment ki Hamburgba. Azt mondja, hogy a vállalkozói kultúrából lett elege elsősorban, nem anyagi okok vezérelték a kivándorlásra. „Mindenki mindenkinek a cimborája, és az ország 2012-ben is még a Rokonok c. könyv alapján működik. A politikai elit ellehetetleníti az emberek életét, nem csak a mostani, a korábbiak is, pillanatnyi problémákkal foglalkoznak, amikor a mélyben iszonyatosan nehéz problémák gyűrűznek tovább.” Gábornak abból volt elege, hogy „élhetsz akármilyen jól Magyarországon, akkor sem tudom kizárni azt a szenvedést és rossz közhangulatot, ami az országra jellemző”. Hamburgban most indítja be a vállalkozását. „Itthon is megvoltak az üzletfeleim. Nagy multiknak csináltunk néhány kollégával egy kis cégben internetes munkákat. Ezek a cégek itt is megvannak. Csak itt az állam hagyja élni az embereket, és emiatt hatalmas nyugalom van mindenkin.” Azt persze hozzáteszi gyorsan, hogy az alatt az 5 hónap alatt, amióta Hamburgban van, nem biztos, hogy pontosan mérte fel mekkora a különbség. „Lehet, hogy tévedek. De itt, ha mondjuk az utcán végzi el a kutyád a dolgát, biztos, hogy felszeded. És nem azért, mert esetleg valaki látott. Azért, mert ez a normális.” Nem tervezi a haza utat és minden ismerősét győzködi, hogy hasonlóan hozzá, lépjen le.

Mindent átszövő korrupció

István évek óta Londonban él. Informatikai fejlesztő. "Nekem kifejezett szerencsém van, mert nagyon korán elkezdtem a szakmámon belül egy mostanra nagyon divatossá vált területtel foglalkozni, így Budapesten is nagyon kényelmes életet éltem. Oda utaztam nyáron, ahova akartam, azt vettem meg, amit akartam, és még félretenni is tudtam. Ami zavart, az a középvezetői rétegtől felfele tapasztalt mindent átszövő korrupció és nepotizmus volt. Nem éreztem, hogy jó érzéssel részt tudnék venni abban, ami a közbeszerzés és pályáztatás terén zajlott otthon, pedig ahogy másztam felfelé, egyre gyakrabban szembesültem a kérdéssel. Az utolsó cégnél, ahol dolgoztam, konkrétan szóba került, hogy én utaztassam "konferenciázni" a partnercég embereit, ami luxusutakat jelentett. Amikor 2006 szeptemberében eldöntöttem, hogy kijövök Londonba néhány évre, épp lefutott az őszödi beszéd, elkezdődött a tévészékházas forradalom. De ezek másodlagosak voltak, mint ahogy az is, hogy durván az ötszörösét keresem az otthoni jövedelmemnek anélkül, hogy tartanom kéne egy ellenőrzéstől."

Összetartanak

London ugyan nem az elsődleges célállomása a kivándorló magyaroknak, de itt az egyik legszervezettebb a közösségi kapcsolattartás. Számos fórum és web site van, ahol a ködös Albionban élő 30-40-es korosztály kicserélheti egymással a tapasztalatait. A Facebookon a „Londonfalva” közösségnek több mint 8 ezer tagja van. Rendszeresen szerveznek programokat a kinti magyaroknak. Néhány napja Majka-koncertet szerveztek, de fellépett már a szervezésükben, Londonban Nagy Feró sőt Fábry Sándor is.

Anglofil

Éva is tagja ennek a csoportnak. Amikor beszélünk, éppen az esti Ákos-koncertre készül. „Engem a This Life sorozat inspirált, meg Tony Blair győzelme 1997-ben. Teljesen idealistaként álltam az egész kérdéshez, sem egzisztenciális, sem egyéb nyomás nem volt rajtam. Egyszerűen „anglofil” voltam és szerettem volna Nagy-Britanniában élni. 9 év után elég volt és hazamentem. Akkor úgy gondoltam, hogy végleg, de másfél évvel később újra kint tálaltam magam. Otthon az edinbrugh-i pszichológia diplomám és sok év egyetemi adminisztrációs gyakorlatom ellenére maximum angolt tudtam tanítani. Szerettem, de megélni nem lehetett belőle egy pillanatra sem. Most azt mondja, berendezkedett itt. Ha gyereke lesz, biztosan megtanítja magyarul, de nem jön vissza. Nincs miért.

Forrás: Hír24, László Pál írása

Itt, a propaganda filmecske. Egy jólszituált fiatalembernek honvágya van, még mielött elindulna.

Beindította az

agyamat Mica barátnőm Itt. Hálaadás biztosan nem lesz otthon, mert ez tipikusan ámerikai ünnep. Hálát adnak az itteni őslakosoknak az indiánoknak konkrétabban, akik megtanították őket- márnint a bevándorlókat -vadpulykát, és egyéb állatokat elejteni, krumpli, (bocsánat burgonya) kukorica elkészítési módját, ehetővé tételét. Buffalokat, vadlovakat befogni, stb. No, aztán hálából meg lemészárolták őket. Ez a fekete oldala a történetnek. Tipikus emberi viselkedés, elveszem ami számomra hasznos, aztán meg igyekszem megsemmisíteni. Ez van. Mindamellett egy szép ünnep, mert összejön a család összes tagja, akárhol is vannak ebben az írdatlan országban. (Már amelyik, a férjemé erősen hiányos)
Más. Mica kérdése. Menjek, vagy maradjak? Számomra, ezek nem kérdések, mint ahogy a példa mutatja. Mert hát, ha így nem jó, akkor úgy, és ha úgy sem, akkor amúgy. Persze az ember csetlik- botlik, és sérül is, de aztán feláll, és lerázza magáról a felesleges terheket- gondokat, és tovább lép, mintha mi sem történt volna. Közben tapasztalatokra tesz szert, amik szépen rakódnak az agy legmélyebb bugyraiba. Nekem egyszer egy ismert magyar szociológus (Szabó János, tényleg ez a neve) azt mondta, hogy tipikus túlélő vagyok. Erre születni kell. Nos, lehet. De, azt a sok- sok kanyart azért kihagytam volna, az is lehet hogy szükség volt rá. Egyet biztosan elmondhatok, ha újra lehetne kezdeni, akkor bizony én 2o évesen csak ide, és csakis ide jöttem volna. Továbbá, nagy hiba volt visszamenni 95- ben. No, ez már történelem. Nem tudok változtatni rajta. Amin pedig nem tudunk változtatni, azon kár rágódni. Amúgy is, utólag könnyű okosnak lenni.
Drága Mica! Ebben én nem tudok tanácsot adni, mert nekem petárda van a hátsómban. Tudom, nem is kértél. Ez születési fogyatékosság, ha úgy tetszik. Egyet azonban biztosan tudok, már a közeli szomszédban sem úgy vannak a dolgok, ahogy otthon. Minnél messzebb mész, annál különbb dolgokkal találkozik az ember. Akár kelet felé, akár nyugat felé veszi az útját. A megszokásokkal le kell számolni. A kezdetek, különösen nehezek. A lényeg talán ott van, hogy "Rómában élj úgy, mint egy római". Akiknek nem sikerül,  beilleszkedni, azok mindíg szenvedni fognak a honvágytól. Mindíg kerültem honfitársaim társaságát, akik azon keseregtek, hogy otthon milyen jó. Belesirdogáltak az alkoholizmusba. Számomra ismeretlen fogalom. Nem azt mondom, hogy nem szívesen megyek haza, de ha máshol vagyok, pillanatok alatt sikerül felvennem a ritmust, és az ottani, vagy itteni életformát, szokásokat, nyelvet, stb. A lányom, éppen most a napokban távozott hazánkból, a Kanári- szigetekre. A kezdet neki is nehéz lesz, mér ebben az esetben is, hogy beszéli a nyelvet, méghozzá nem is akárhogy. Az sem segít, hogy ott született, mert hiszen nem ott nőtt fel. Azzal sem megy szegénykém sokra, hogy az apja ott lakik, sőt ő is ott volt egy pár évig. De, nem féltem, mert neki is ugyanez a fogyatékossága van, hogy menni kell.
Szóval, azt gondolom, hogy ha menni kell, hát menni kell. De egy biztos, sok nehézséggel kell szembenézni, és sehol a világon nem várnak ránk, és nem kiváncsiak ránk. Nekünk kell alkalmazkodni.  Számomra, Magyarország élhetetlen. Hangsúlyozom, nekem. Sok esetben az volt az érzésem legutóbb, hogy a szülővárosom Budapest, annyira más lett, hogy már rá sem ismerek.

Hangosan felröhögtem

ez olyan édes. Ma láttam a tv- ben, munka közben és persze már fenn van a neten. A kislány sír, mert unja már Bronco Bammát, és Mitt Romneyt.

Obama nem költözik

Most érkeztem a munkából, és miközben a munkahelyemet elhagytam, és megérkeztem haza,(kb. 8 km) ez alatt az idő alatt Obamát újraválasztották 4 évre. Apóst, és a férjet örömrivalgás között találtam a tv elött. Történelmi pillanatok, soha nem szoktak együtt tv- t nézni, főleg nem éjjel. Éjjel 23.1o- kor. Mostmár megnyugodhatunk. Én, nem szoktam véleményt nyilvánítani politikai ügyekben, illetve meglehetősen ritkán. Ez nem azt jelenti, hogy nem figyelem az eseményeket, és nem vagyok képben. Nagyon is képben vagyok, véleményem is van, de nem nyilatkozom. Legfeljebb szűk családi körben. Most, azonban nagyon örülök az eseményeknek.
Mitt Romney született milliomos. Mormon vallású, és csak a nagyon gazdagok malmára hajtja a vizet. A női választók sem érdklik, és minden reform megmozdulást csak támadott, de semmilyen terve nem nincs, konkrétumokkal nem állt elő. Miközben ezt írom, egy oldalon, azt olvasom, hogy a másik bájgúnár Donald Trump, azt írta Amerika meghalt. Röviddel később, ilyen katasztrófa, olyan őrület. Romney Sandy hurrikán áldozataival sem törődött. Megoldják. Ekkor, New Jersey kormányzója Chris Christie aki republikánus, és normális esetben neki kellene támogatnia Mitt Romney-t, aki szintén republikánus kijelentette, hogy ő bizony Barack Obamát fogja támogatni. (rossznyelvek szerint, a 2o16.-os választásokon indulni szeretne, ez az oka) Nekem mindegy mi az ok, a lényeg, hogy Obamát támogatta. Szóval, Romney, akinek festve van a haja, plasztikai sebész dolgozott a képén, a hangja meg negédesre van trenírozva. Hallgatni sem bírom, és nem én vagyok az egyedüli. Nem azt mondom, hogy  Obama az ideális, de még mindíg sokkal normálisabb, és józanabb, mint ellenfele. Más, karizmatikus egyéniség hijján.
Így most hurrá, 4 évig nyugodtak lehetünk.
Van itt egy magyar ürge, akitnek a reklámja a tv- ben állandóan ment, és Mitt Romney-t szerette volna az elnöki székben látni. Erős magyar akcentussal Ime:



Mellesleg, a választásokra, egy másik jeles magyar adta a pénzét Soros György, mégpedig kerek 1 millió dolcsit nem hiába.Bruce Springsteen is bevetette magát,



Örülök na.

Tűz, víz, és sötétség New York City - ben

Nagyon sajnálok mindenkit, akivel katasztrófa történt. Főleg, hogy a kedvenc városomat ekkora katasztrófa érte. Valahol, én is New York-i vagyok, hiszen éveket töltöttem ott. A mentés egyébként elképesztően szervezetten zajlik, mindenki tudja a dolgát, senki sem tétlenkedik. Áram nélkül maradt 7.5 millió ember.A városba betörő víz elöntötte a híres New York-i metró hét állomását. A 1o8 éves Metro történetében, nem volt ekkora katasztrófa.Előzetes becslések szerint ötvenötmilliárd dollárnyi (12 billió forint) kárt okoz Amerikának. Iszonyú.
Amit viszont nem értek, miért kell pocskondiázó kommenteket írni, a katasztrófáról megjelenő cikkek végére. Persze, csak a magyar tudósítások végére. Számomra ez rejtély és ilyesztő. Az egyik kommentelő azt írja, hogy itt siránkoznak, amikor Haitin nagyobb volt a katasztrófa. Könyörgöm, Haitira honnan érkezik a legnagyobb segítség?? Innen Amerikából. Fogadok, hogy a tisztelt hozzászóló egy büdös petákot sem küldött Haitire. Több fotót nem teszek be, mert tele van vele minden.

.

Na kérem,

erről be kell számolnom. Tegnap, a melóban egy pár munkatársam, aki nem tudta megoldani a gyerekelhelyezést, és a bébicsősz sem tudott eljutni hozzájuk, - vagy kockázatosnak vélte az eljutást- behozta hozzánk a csemetéket. Sokan dupla műszakot dolgoztak, 3-11-ig, és 11- től, reggel 7-ig, hogy ne kelljen hazamenni éjnek idején, főleg akik New Jersey- ből, Pennsylvania- ból, Maryland- ből járnak. A Delaware Memorial Bridge- et is lezárták, így sok választásuk nem is volt. Szóval, a csemeték 8- 14 év között, az óriási nappali közepén sátrat vertek, és légmatracokat fújtak fel, no nem tüdőből, mint mi annak idején, hanem konektorból. Így igazi menedékházzá alakult a Rehabilitációs intézményünk. Megkérdezték, miben segíthetnek, mire én, azonnal kiosztottam a feladatokat. Persze, itt nem pelenkacserére kell gondolni, és inzulin beadására. Az ebédlőben, tea kávé, nasi. kiosztottam a gyerekeknek, miután persze elöbb belaktak, rántott csirkével, párolt zöldséggel, és sajtos makarónival.(minket is beleértve) Tekintettel, a vészhelyzetre, az intézmény kitett magáért. Szóval, zsúrkocsin vitték a nagyobbak a betegeknek az innivalót, és a nasit a nappaliba az óriási tv elé. Már aki tud enni, és nem csövön folyik bele. Nálunk ,a földszintem, túlnyomó részben öregek vannak, és haldoklók. Azonnal láttam, hogy ez a nyüsgés felélénkíti őket, és nem zavarja. A gyerekek meg baromira viselkedtek, és barátkoztak. Élvezték, a különleges helyzetet. Nem ordítoztak, nem rohangáltak, tök normálisan viselkedtek, mintha átérezték volna a helyzet különleges mivoltát. A tv. ben sem a mozicsatorna ment, hanem a tudósítás a jelenlegi helyzetról az érintett régiókban. A gyerekek többsége, még sohasem látott bácsikat- néniket félig fekvő- ülő helyzetben, 1oo csővel, lélegeztetőgéppel. Őket, reggel felöltöztetik, és kitolják egy kerekes fotel- ágy alkalmatosságon a nappaliba, a tv elé jó időben a teraszra. A tüdőgyulladást, és a felfekvést megelőzendő. (megjegyzem, ez nem mindíg sikerül) Este, 1o körül, a gyerekek aludtak, ki itt, ki ott, ki félig kilógva a sátorból. Hagyták a szülőket békében dolgozni, meg az izgalomtól is kimerültek.
Szóval, mi felnőttek is élveztük a dolgot. Azt mondja az egyik kisfiú, neked milyen akcentusod van? Mondom neki, én Magyarországról jöttem. Tudod hol van? Igen tudom, jött a határozott válasz. Budapest a fővárosa, most tanuljuk Európát. Igen mondom, én abból a városból jöttem. Elkerekedett a szeme, olyan édes volt, majd megzabáltam.
Más. A kár, nem nagy kár, azt hiszem, Sandy jót tett velem. Kicsavarta a semmirekellő fát a kertben. Mondom a férjemnek, hogy mivel tövestől csavarta ki, hozassunk cseresznye fát. Annak legalább van valami értelme. Az is ad árnyékot, és nyáron legalább haszna is van. Így, most ki akarja vágatni a másik fát is mellette, és megrendeltük 3 cseresznyefát. Jönnek a kertészek, és beültetik, a fák helyére.
Úgy legyen!!
A baj csak az, hogy a fogam kezd fájni. Azt is tudtam, hogy csak idő kérdése mikor fog bedurranni.

Károk

A kertben vannak csak károk, leszakadt a muskátlim, és összetört a kaspó. A nagyobb kár, hogy gyökerestől csavart ki egy 2o éves fát Sandy. A ház is 2o éve épült. Itt, minden papírból van, legalábbis ez az érzésem. A házak, nem téglából épülnek. A falak vékonyak, ettől aztán olyan hangokat hallottam, hogy azt gondoltam, most dőlt le a kémény. Az én szobám, az emeleten sarki szoba, és bizony nehezemre esett bízni benne az éjjel. Mindenesetre azért nem voltam annyira beszarva, hogy lemenjek a férjemhez aludni.

Na,

ezt megúsztuk. Erős a szél, még mindíg eső, és fura hangok jönnek a kertből. A férjem felajánlotta, hogy bevisz dolgozni, és értem is jön. Szaván is fogtam hamar. No, nem azért mert félek autózni, - akik ismernek tudják- nem vagyok egy fostos típus. Csak jól esett, hogy legalább valaki törődik velem. Ilyen is ritkán van.
Az utak, oda- vissza teljesen üresek voltak. Csak a nemzeti gárda portyázik nagy Jeep- ekkel. Amúgy a férjem kisérleti intézete is bezárt, ma meg holnap. Kényszervakáció. Ami mellesleg jól esik szerintem mindenkinek.
Őszintén szólva, ezeknek a viharoknak nagyobb a füstjük, mint a lángjuk. Igaz jobb felkészülni a rosszra, és nyugtázni a végén, hogy ezt megúsztuk.

Lebecsültem

Azt hiszem, lebecsültem Frankenstorm Sandyt. Szakad az eső, és erős széllökések vannak, annak ellenére, hogy még a java nincs itt. Délután ér el bennünket. A férjem, még tegnap délelött hazajött. Ma telefonáltak neki a munkahelyéről, hogy ne menjen, a cég zárva van. Remélem, hogy nem csak oda tudok jutni a munkahelyemre, hanem éjszaka vissza is. New York, tőlünk 22o km- re van, északra. Se iskola se munkába nem ment senki, se tömegközlekedés. Még a tőzsdét is bezárták, ami nagy dolog. Remélem, hogy minden rendben lesz. A mi kis államunkról kevesen beszélnek pedig Delaware államot derékba fogja kapni.

Sandy és más

Megfigyeltem, hogy felénk mindíg őrületes módon félreverik a harangokat. Állandóan farkasért kiáltanak. A végén, mire tényleg jön a farkas, senki nem ijed meg. Napok óta, a tv mással nem foglalkozik, mint a Sandy nevű hurrikánnal. Lesz belőle, egy nagyobb vihar esővel. Igaz, tavaly meghalt itt 2 fiatalember. Értelmetlenül, mert nem kellett volna alkoholosan bulizni hurrikán idején az erdőben. Igen, utólag könnyű okosnak lenni. Jobb félni, mint megijedni. 3- dik éve lakom itt, és ez lesz a 3. vészhelyzet, mert volt már földrengés, meg hurrikán, most jön a következő. Itt látható.
Szóval, jön Sandy. Szépen kanyarodik felénk. A férj, Washingtonban táncikál. Ez már 2 hónapon belül, a második hétvége, hogy nincs itthon. Ja, a hab a tortán, hogy bejelentette, hogy csak hétfőn jön haza, a hétfőt kiveszi szabinak. Valamikor ki kell pihenni a táncikálást, meg még ki tudja hogy mit. Komolyan nem tudom eldönteni, hogy képes- e barátnőt tartani, vagy sem. Őszintén? Nem érdekel. Mindegy, sőt! Nem bánom, ha nincs itthon. :)))) A munkahelyemen is kiraktak nagy narancssárga plakátokat hogyaszongya,
" Sandy hurrikán jön, mi meg egy olyan intézmény vagyunk, akik 7- ből 7 napot dolgoznak, 24 órában. A kérdéses napon kérjük a munkatársakat, hogy időben induljanak el otthonról. Áramszünet esetében, generátorok biztosítják az áramot. Kérdésekkel, a titkárságra."
Nesze neked, punk tum. Ha, nem írják ki, akkor is tudjuk. Nekem volna ezzel kapcsolatban egy kérdésem. Mit kérdezzek?? Nekem ez egy baromság. Máskor is esett az eső,a hó. Volt már egy- két ítélet idő az életünkben, nem ez lesz az első.
A végére meg beteszem a kedvenc reklámom. Nagyon tetszik, egy autóbiztosító reklám, de nekem mindíg kacagnom kell rajta. A pasi látványnak sem utolsó, mennyivel jobban mutatna, ha testépítők irányítanák a forgalmat.

Az íróasztalom és a gondolataim

Tévedés ne essék, én elsősorban magamnak írok. Terápiás céllal. Valahogy segít a történések feldolgozásában. A közvetlen környezetemmel nem tudom megosztani, így megosztom a nagy nyilvánosság elött. Mostanában megnémultam, mert nincsenek nagy dolgok. De, most megosztom, hol írok.

Hoppá

Sötét, idegen város, kihalt utca. Köd szitál, az utcai lámpák fénye alig látszik. Ráérősen lépkedek a nedves betonon. Hűvös van, egyedül vagyok. Az utca másik oldalán, impozáns templom. Ráérősen, a templom felé veszem az irányt. Apró kavics csikordul a lábam alatt. A nagy faajtó nyikorogva nyílik. Pár csonkig égett gyertya gyengén rebegve világítja meg az oltárt. Három fekete csuklyás alak rajzolódik ki, mögöttük Jézus a kereszten. Lépteim, nem kopognak a kövön, gumitalpú bakancs van rajtam.
- Nem vagy tiszta hitű!- szólal meg a középső alak.
- Nem igazán.- jelentem ki őszintén, hangom rekedtes.- Inkább, agnosztikus vagyok.- Meg sem lepődöm.
- Tudjuk. - mondja a középsö. Nem lehet megállapítani, hogy nő- e, vagy férfi. Az arcát sem látom. Teljesen nyugodt vagyok.
- Akkor miért vagy itt?
- Csak bejöttem, - válaszolom. - Be szoktam menni a templomokba.- kisvártatva hozzáteszem,- Néha. Elmondok egy miatyánkot.
- Nagy baj! - a másik kettő ismételgeti, - Nagy baj! Nagy baj!- visszhangzik a falakról is, ami megsokszorozza az amúgy is egyértelmű kijelentést. - Igaz hit nélkül semmit sem ér! Nem ér, nem ér, nem ér!- hallom, újra, meg újra.
- Nem tudom sem elfogadni, sem cáfolni Isten létezését.- hangom határozott.
- Tudjuk, hogy mit jelent agnosztikusnak lenni. - szólal meg ismét a középső,- Rémes lehet neked. Rémes, rémes, rémes. - ismételgeti a másik kettő.
- Nem. Nem rémes. - mondom őszintén. Nem lepődök meg, és nem ijedek meg. Állok. Szemben, az oltárral a padsorok között. Egszercsak, Krisztus felemeli a fejét a kereszten és megszólal,
- Higgy bennem! Én vagyok a megváltó! Megváltó, megváltó, megváltó!- visszhangozzák a falak újra. Egyenesen rám néz. Egymást nézzük, nem szólok.
Mintha, a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Egyszercsak, éles fény villan, kinyitom a szemem. Kirajzolódik a szobám, az ágyban fekszem, és süt a nap. Hunyorgok. Te jószagú! Gondoltam magamban. Nem tettem hozzá, amit szoktam, hogy Atya Úr Isten! Minden szót jól megnyomva. Micsoda álom!!
Krisztus személyesen! A nagy MEGVÁLTÓ! Nyújtózkodom, és benyilal a hátam.
A munkahelyem lehet a felelős ezért az álomért. Imádkozom, érted.
Majd belefoglallak az esti imámba! Mi van?? Jókat szoktam nevetni rajta. Persze utólag. A minap, a következő beszélgetés hangzott el sokadszorra.
- Szia!
- Szijjaaa!
- Hogy vagy?- és várja a választ. Nem úgy, mint általában jó amerikai szokás szerint, megkérdezi, aztán tovább, mintha meg sem kérdezte volna.
- Köszi jól, de megöl a hátam.- válaszolom
- Imádkozom érted!
Állok fapofával. Ez nem normális! Attól majd elmúlik? Mindjárt leborulok. A palvikus, vagy másképp sciatic ideg becsípődik néha fenék tájon, majd lesugárzik a bal lábamba. Na, ez a rémes!
Alig bírok mozogni, nem hogy jógázni. Hol jobb, hol rosszabb, de nem múlik teljesen.

Néha azt gondolom, hogy így maradok örökre, máskor meg elmúlik egyik napról a másikra. Ezen, egy jó fizikoterápia, meg mélyizom masszázs segítene, nem az ima. Hónapokig semmi, aztán újult erővel. Jó, hogy a pénzen is rajta van errefelé, hogy azt mondja, "IN GOD WE TRUST" (Istenben bízunk), no de a józan ész érvei. A természettudományok, stb., stb., stb. Aztán valljuk be, hgoy a bankókban jobban bízunk, mint az isten fizesse meg- ben. :)))
Ám az is lehet, hogy a fájdalmon segít az ima, de ártani semmiesetre nem árt.

Hol a fenében van Matt???

Ezt a pasit imádom. Valamikor 6-7 évvel ezelött láttam az első táncos videóját, persze többször megnéztem, és el voltam tőle ragadtatva. Szó szerint! Óriási ötlet, minden nép benne van egy kis hülyülésben. Igaz, volt aki kitakartatta az arcát, azt hiszem, valamelyik Közel keleti nép. Szóval, nekem a Világbéke jut eszembe róla. Matt Harding igazi internetes híresség, ami ma már szinte többet jelent, mint az írott, vagy akár tv.- s ismertség. 71 országot tett bele egyetlen dalba. Conneticuti születésű, de Seattle- ben él a családjával. A videó végén látható.
Imádom.

Én, a rasszista

A férjem kijelentette, hogy nem is tudok róla, de rasszista vagyok. Felháborodva utasítottam el ezt a feltételezést. Különösen, hogy úgy nőttem fel, hogy minden ember egyenlő. Aztán rá kellett jönnöm, hgy igaza van, valamilyen formában. Látens rasszista vagyok, mint a legtöbb fekete is a környezetemben. Kifejtem hogy miről is jutottam eme következtetésre.
Évekkel ezelött, Manhattanben, éjjel 11-kor igyekeztem hazafelé. A Subway liftjében, egyedül tartózkodtam. Láttam, hogy egy marcona fekete fiatalember szalad a lifthez, én meg drukkoltam nehogy elérje az ajtót, mielött az becsukódik. Nem fogtam meg az ajtót. Elérte, megfogta az ajtót, és beszállt. Nekem felemelkedett az adrenalinom. Ahogy rámnézett, megfagyott a vér bennem. Az orrlukai kitágultak, és a testbeszéde egyértelműen arról árulkodott, hogy útál- gyűlöl, és legszívesebben a földbe tiporna. Ordított róla, hogy én most a "white stupid bich" vagyok a szemében. Jó messzire állt meg tőlem a liftben, de le sem vette utálkozó tekintetét rólam. Az egyetlen emelet, őrült hosszú ideig tartott.
Most, hogy a kollegáim többsége fekete, -egy részük afro amerikai, más részük kenyai- látom, hogy semmi különbség nincs közöttünk. Egyetlen különbség, hogy a Halloweent a kenyaiak, fekete mágiának tartják. Azt hiszem, hogy ez nem lényeges, csak érdekesség kedvéért jegyzem meg. Szóval, a minap, úgy jött ki a beosztás, hogy egyetlen fehér ember voltam a folyosón, és ezt azonnal észre is vettem. A főnökasszonyom is fekete, a főnővér is fekete. Nincs semmiféle diszkrimináció, de jobban szoktam érezni magam, ha legalább egy fehér ember van a környezetemben, holott nagyon jól ismerem már őket, és semmi bajom nincs velük. Sőt! És mégis azonnal észrevettem. Szerintem, ők is észrevették. Ők is rasszisták, mert ha egy másik fekete van a társaságban, akkor már direkt neki intézi a mondandóját. Holott, mindenkinek szól. Egyből megtámadott tudat alatt, és ezt hangsúlyoznom kell, egyfajta bizonytalanság érzet. Aztán egy másik példa. A "zsidózás" itt nem olyan, mint otthon. Nem negatív felhangú. Itt, ha valaki magyar, de zsidó, akkor rögtön hozzáteszi, hogy de én zsidó vagyok. Sőt, van aki egyenesen megkérdezi, hogy te zsidó vagy- e?? Ha, a válasz igen, akkor tök másképp beszél veled, mint a nem zsidóval. Testvérként kezeli a zsidó a zsidót. Annélkül, hogy papírt mutattál volna róla.
Nem voltam tudatában, de már tudom. Mivel tudatában vagyok, így változtatni is tudok rajta. De, azt hiszem, hogy nekik is változni kellene. Végén itt egy videó, ami jól érzékelteti ezt. Angolul tudók előnyben, de nem is kellenek ehhez szavak, hogy megértsük miről is van itt szó....

A komment, és a nem megbízható ivóvíz

nálam nem vágja ki a biztosítékot. Régebben sokak pocskondiáztak, és felbosszantott. Töröltem a kommenteket. Aztán már nem bosszantott fel, de töröltem a kommenteket. Ezt már nem is törlöm. Jót kacagtam rajta! Főleg a "tinédzseren". Őszintén szólva, nem kötelező olvasni a blogomat! Elég rámenni azokra az oldalakra, ahol tényleg híres, és hozzáteszem értékes emberek posztolgatnak, vagy elolvasni egy-egy cikket. A végén olyan pocskondiázó kommentek vannak, hogy ihaj! Egyébként is jellemző a magyarokra, hogy pocskondiáznak mindenkit. Engem, még viszonylag kevesen támadtak. De, például az Iwiw- ről töröltem magam. Rengeteg fotót tettem ki, főleg a családomnak. Mostanában, a fotókkal is csínján bánok, mert 2oo8- ban valaki halottnak nyilvánított. Ezt, csak most hozta tudomásomra egy másik valaki, aki megtalált. Nem bosszankodom rajta, mert nem érdekel. A Facebookon, csak a visszaigazolt barátok tudnak infóhoz jutni. Azért megsúgom, hogy hathatós kutatás után, még a pontos címemhez, telefonszámomhoz is hozzá lehet jutni. Valljuk be, elég ilyesztő. Sőt, a nővérem mesélte, hogy a google térképen, nem csak a ház, a környék, de még az utak állapota is jól látható. A kommentelő leírta a véleményét, oszt annyi. Azt senki nem látja, hogy nagyon nehéz munkát végzek, hogy teljesen önellátó vagyok, és élek egy nagyon szar házasságban. Ha, valaki nem elégedett a saját életével, frusztrált, és mindennek a tetejébe még ostoba is, akkor pocskondiáz másokat. Lehetőleg, arc nélkül. Ám, meglehet hogy a 3. világ nehéz helyzetéről kellene írnom. Csakhogy, nekem arra rálátásom nincs, csak annyit tudok róla, amennyit olvasok. Amúgy, én 2 szervezetet támogatok az adómból. Az egyik a Peta a másik a Smile Train Gondolom a kedves kommentelő támogatja a nehéz helyzetben lévőket.
Más. Tegnap, mielött elaludtam, eszembe jutott a húsleves. Semmiféle húsételt nem tudok főzni, mert nem lehet!! Még akkor sem, ha eltüntetem, mert megérzi a szagát a kedves férj. Helyesebben, a számomra illatát, neki a bűzt.