Nesze nekem

Tegnap, ülök itt nagy békességben. Egyszercsak megcsörren a telefonom, ami éppen fel volt töltve,(történelmi pillanatok) és történetesen a zsebemben volt 3.2o- kor behívtak dolgozni. Dec.24 itt nem ünnep, csak nekem az. Hogy tudtam félrenézni a beosztást nem tudom! Meg voltam győződve róla, hogy nekem 5 napom van egyben, és nem kell dolgoznom. Majdnem 1 órát késtem. Mindegy, ez van! Senki, nem szólt egyetlen szót sem, a fő-fő nővér színét sem láttam egész este, és amikor láttam, akkor is sírdogált. Nem zavartam meg ebben a fontos tevékenységében. Tegnap, vásárolni voltam délelött, meg templomban, és én is 2 alkalommal elbőgtem magam. Belenéztem a visszapillantó tükörbe, és rájöttem, hogy tökre elmázoltam a festéket a szemem körül.
Olyan kemény vagyok, hogy néha magam is megrémülök, de tegnap valahogy fájt mindenem, főleg a lelkem, és beteg is vagyok. Orrom folyik, a torkom fáj. De, a lélek fájdalma az kellemetlenebb. Azt hiszem, a karácsony mindenkit érzékenyebbé tesz. Én, itt hiába próbálok meg karácsonyi hangulatot varázsolni, ha se Géza, se a papa nem érzi át, amit én szeretnék. Szó szerint. Hindu háttérrel nehéz, hiába élnek itt huszon- harminc éve. Nekik, nincs meg a hátterük ehhez. Az amerikai karácsony is más, mint az otthoni. Pedig most Géza kitett magáért, és véletlenül normálisan tudott viselkedni.
Szegény papa, végülis elutazott a lányához, és onnan megy New Yorkba a fiához. Aztán annyi minden kavargott bennem, de most nem tudom leírni, mert nem vagyok jól.