Vásárlási utalvány

No, ennek a jegyében jött létre eme bejegyzés. Pénteken, átvettem a fizetési csekkemet, és a hozzá járó részletes leírást napra, sőt órára lebontva. Kinyitottam a borítékot, és elöntött a méreg! A fizetésem, 1 nappal rövidebb volt, mint kellett volna, ráadásul, kaptam egy Target árúházban felhasználható vásárlási utalványt. Ez, kiverte teljes mértékben a biztosítékot. 1o dolcsi. Szégyen- gyalázat! 1o dollárral jutalmazzák a kiváló dolgozókat karácsonyra. A pofám leszakad! Ez már sok volt. De, akkor mi a fa**nak töltettek ki velem egy kérdőívet, mi a kedvenc éttermem, és hol szeretek vásárolni?
Ma, a szabadnapomon bementem reklamálni, hogy miért kevesebb a fizum?? Hát, így, meg úgy, de a következő csekken, ott lesz a pénz. Mondtam, hogy sajnálom, de karácsony van, és nekem most van szükségem a pénzre. Sajnos nem lehet!
Komolyan mondom, tolom- húzom, kivonok- összeadok. Nem elég a pénzem sehogy. Ha, nem kellene havi 5oo dolcsit fizetnem Gézának, akkor nem lenne különösebb gondom. De kell! A gyerekemnek küldtem 2x pénzt, ez padlóra küldött. Ma, kisakkoztam a bankban, hogy a kocsira meglegyen a havi befizetnivaló, ami most esedékes. Telószámla, tankolás, kaja, egyebek.
Így, most arra jutottam, hogy a jövő héttől addig dolgozom, ameddig bírok, szabadnap nélkül. Új szemüveg is kell. Az alaphangon 75o dolcsi. Akármit, nem teszek a fejemre. Ha, ennek a szemüvegnek, ami a fejemen van valami baja esik, akkor gyakorlatilag vak vagyok.
Befejeztem a "kiváló dolgozó" faszfej viselkedést, a munka hőse, a főhülye nem én leszek ezek után. Írjanak köszönő leveleket, abból nem fizetem ki a számláimat. Dolgozom, de csak a legszükségesebbeket fogom megcsinálni, és leülök ahogy mások csinálják. Nincs értékelve, ha jól végzed a munkádat, akkor nagyon sajnálom!! Nem viccelek, és nem csak méregből beszélek. Ez van!
Más. A bácsi, aki kb. 1 hete van a gondjaimra bízva, meghalt. Tudtam, hogy nem éri meg a műszakom végét, 1o percel elötte. Láttam, ahogy szürke lesz, és már dupla adag morfiumot kellett adnom, illetve adnunk. Amúgy, a morfiumot ketten adjuk, az osztályos nővérrel, ketten írjuk alá, és a fő fő faszfej főnök asszony veszi ki az elzárt szoba elzárt szekrényéből, az elzárt kicsi fiókból, annak is az elzárt eldugott aljából. 1oo papírt töltöttünk ki. Mindenki aláírta, pontos idő, körülméyek, stb., 4 óránként ugyanaz a procedúra. Emlékszem New Yorkban, egy néni adagjait az orvos a kezembe nyomta, megmutatta hogy kell beadni, és zutty. Nem volt ekkora felhajtás vele. Bőven maradt is, akár el is adhattam volna, vagy mittudom én! Ehhez képest, lehúztam a klotyón, mert kérdeztem az orvost, mi a teendő, mire azt mondta, nem tudja. Ott hagytam abba, hogy a bácsi mesterséges táplálása, gyomron keresztül, úgy jött ki a száján, ahogy belement. Szaggatta magából a csöveket, én meg hangosan imádkoztam felette, persze magyarul, angolul nem tudok.
Amikor valaki okádni kezd, még a sokat látott, gyakorlott nővérek is kereket oldanak. Én, meg pont vacsora után voltam ,és nagyon csodálkoztam ezen. Mondjuk, nem elöször.
Való igaz, erős gyomrom van, de a 1o docsis ajándékutalványokat, meg a rövidebb fizetést, nem veszi be!
Ja, és még valami. Ahogy kilépek a kapun, mindent otthagyok a falakon belül. A bácsi eszembe sem jutott. Idáig is el kell jutni, no nem volt ez olyan egyszerű, és nem ment egyik napról a másikra. Nem minden kollega képes rá.