2o12 vége

Ahogy az év vészesen a végéhez közeledik, akarva- akaratlanul számot vetünk. Mi történt ebben az évben velünk, velem? No lássuk,
Januárban megkaptam a licenzemet, és majd egy éve dolgozom a munkahelyemen, ahol nem kell félnem, hogy holnap mi lesz. Napi 8 órában, és nem 1o- 12- 24. Olyan is volt már, de többet nem lesz. Nem kell New Yorkba rohangálni.
A zöldkártyám, még mindíg nem kaptam meg, de folyamatban van. (aki nem követi az eseményeket, ellopták tavaly decemberben Magyarországon) Sajnos, ez itt ilyen lassú.
Mióta végleg felköltöztem a szobámba, azóta nagyobb nyugalom van körülöttem.
Júliusban, majdnem szétmentünk, épp egy hajszálon múlott. Géza képes volt elutazni nyaralni San Francisco- ba, nekem nem volt pénzem rá. De, csak azért, mert neki törlesztek 5oo dolcsit havonta. Nagyjából ennyi.
A következő év, a felétől egyészen meredek lesz, mert ha felvesznek a főiskola következő lépcsőfokára, és fel kell, hogy vegyenek, akkor júniustól 1 éven keresztül egy buznyák petákom nem lesz. Minden hétvégén dolgoznom kell, hogy fent tudjam tartani az autómat, de ezen felül egy fillérem nem marad. Ezt hogy fogom kibírni, az nem világos.(már most szorongok miatta)
Megkérdezem a kollegákat, hogy ők hogy csinálták?? Engem nem tart el senki, még csak segítségre sem számíthatok. De, ha elvégzem, duplájára ugrik a fizetésem, ami nem mindegy.
Olyan sok mindent szeretnék még csinálni. Transzibériai Expressz, Machu Pichu, stb.,stb. Mondjuk, erről a következő 2 évben szó sem lehet. Ezekre a helyekre Géza nélkül szeretnék, és fogok menni!! Ha, képes volt engem itthagyni, én is képes leszek őt itthagyni. Amikor mondtam neki, hogy én is szeretnék menni, az volt a válasz, hogy ha van rá pénzed jöhetsz, szívesen megyek veled, de ha nincs, akkor sajnálom. Neki lesz rá pénze, mert jól keres, de én meg a társaságára nem leszek kiváncsi.
Ezek vannak dióban. Tudom szomorú, de ez van. Nem jó tulajdonságom, hogy az ilyen arconcsapásokat nem tudom megbocsátani, és a megfelelő pillanat eljön mindíg, akkor lecsapok.
Még mindíg beteg vagyok, de főleg a lelkem beteg.
Karácsonykor bejglit ugyan csináltam de más kaja nem volt. Ennek az az oka, hogy Géza nem eszik, iszonyú sovány, és annak sem örül, ha én eszem. Jó kis halászlé, meg töltött káposzta, rántott ponty, meg ilyenek, csak álmomban! Istenien tudom főzni őket, és erre még tanuim is vannak. 25.- én elmentünk HiBachi büfébe enni, mert forró levesre vágytam.