Újabb események

Tegnap, lemegyek üdvözölni a férjemet. Itthon van, mert Hálaadás ünnep volt, de én dolgoztam, mert nálunk nem úgy vannak a dolgok. A hét további részében szabad. Vett egy fényképezőgépet. Nem fűztem hozzá kommentárt, kb. olyan minőségű, mint amilyen nekem van. Semmilyen. 5 évvel ezelött jó kis gép volt, de már egy gyengébb világításban, nem használható. De, nem is ez a lényeg. A férj, kicsomagolja a dobozt a konyhai pulton. Ekkor érek le a szennyessel. A következő beszélgetés zajlik le közöttünk,
- Jó reggelt!
- Jó reggelt!
- Jól aludtál?
- Jól.
- Te milyen mérget szórtál ki a konyhai pultra?
- Milyen méregről beszélsz?
- A cukorról, ami itt szét van szórva?
- Ó.., sajnálom, azt te szórtad szét.
- Én? Én nem használok cukrot.
- Igen, mert sütöttem a pitét, és a papától hoztam le cukrot nálunk nen lévén, beletettem egy konyhapapírba a maradékot. Te azt felkaptad, és kidobtad a szemétbe. Így szóródhatott ki.
- Menj innen. Menj innen fel azonnal!
Mi van?? Nézek rá, majd nem szólok egy szót sem, felkapom a cuccomat, beteszem a mosógépbe, és felhúzok. A torkomban gombóc, szétvet a méreg.
A papát én viszem mindenhova, mintha ez nekem a kötelességem lenne. Sütök nekik süteményt. Ganajozok, kimosok. Nem szeretem a tökös pitét, csak nekik csinálom. Van asztal a lakásban, miért kell a konyhapulton kicsomagolni a fényképezőgépet?? Nincs hely?? Erre kizavar a konyhából, mint egy kutyát!! Hogy van ez??
Géza!!! Kapkodj a burádhoz!!