Terhes

A férjemhez mentem feleségül, vagy a családjához? A következő a történet. A drága férjem, nem hajlandó apóst vinni sehova, illetve csak nagyon ritkán. Jó a bevásárlásokat megejti, de nagyon ritkán viszi magával a saját apját bárhová. Vasárnaponként, elmegyünk együtt ebédelni. Olyankor, mindíg megkérdezi a papát, hogy van- e még valamire szüksége. A papa meg azt válaszolja, nincs semmire. Mindent megvettél fiam. Ha, hétvégén dolgozom, akkor a hétfőm szabad szokott lenni. Ha, szabad a hétvégém, akkor a keddem szokott szabad lenni, mert a hét többi napján dolgozom, beleértve a hétvégét is. A papa, minden áldott, és áldatlan hétközbeni szabad napra, egy félnapos programot szervez nekem, amitől kiborulok lassan.
Vérvétel, orvos, bevásárlás, Bank, posta,tisztító, stb., stb. A párom szabadidejét, tiszteletben tartja, az enyémet nem. Nem azt mondom, hogy nem próbált a "párom" az öreggel beszélni, hogy ne tegye tönkre minden szabad napomat, de sajnos minden próbálkozás kudarcba fulladt. Egy- két hétig bírja ki nélkülem. Idős már, és rosszul lát. Nagyon rosszul, meg sajnálom is. De, ez azt jelenti, hogy nekem kutya kötelességem hurcolni magammal minden ügyes- bajos dolgával. Várni rá, órákon keresztül, kisérgetni totyogva a boltokban, fodrászhoz. Bemegyünk a Bankba, órákat várok rá. Nem beszélve az orvosról. Kardiológia, belgyógyász. Van itt egy szolgáltatás, hogy az öregeket elviszik kisbusszal mindenhova. Az apósomat nagyon szeretem, de nekem is van egy életem. Ő ráérne elmenni akár minden nap, oda ahova kedve tartja, akár minden nap, máshova. Ha, mégis igénybe veszi ezt a szolgáltatást, úgy jelenti be, mintha nekem tenne szivességet, hogy nem velem viteti magát. Ha, véletlenül sikerül megszöknöm, akkor megkérdezi hol voltam, mert ő is szeretett volna jönni. Én, nem tudok vásárolni vele, mert nekem nyugalomra van szükségem. Nem rohanva, összekapkodva a dolgokat kell végigszaladnom a bolton. A múltkor, bejött velem a boltba, és mondta menjek, megvár. Látom, hogy alig áll a lábán, olyan fáradt, én meg persze rohantam.
Mondom a férjemnek, hogy valahogy másképp kellene ezeket a dolgokat intézni. Erre felcsattan, hogy én semmit nem csinálok, csak ülök a computer elött. Különben is, én csak panaszkodni tudok, és most ő egyedül akar lenni!
Azanyád!!! Ezen nem múlik, sarkon fordultam, és otthagytam. Le vagy szarva! Nem. Valóban nem. Csak, kimosok, összehajtogatok, elpakolok, közben kiporszívózok. Kitakarítom a fürdőszobáját, mert csak hányni lehet benne 1 hét után! Meg szoktam főzni magamnak egész hétre. Pakolást teszek fel, vagy épp manikűr, pedikűr, vagy hajat festek. Beülök a kádba, a gyors tusolások helyett. MEG PIHENEK! AZAZ, PIHENNÉK!
A hétvégém is tönkre lesz téve. Csütörtök, Hálaadás ünnep. De, én dolgozom, és ennek nagyon örültem. Nem addig a! A kövtkező hétvégém, szabad. De, nem az, mert az egyik húg,a hálaadási vacsorát szombatra intézte. Pennsylvania államban lakik, tőlünk 12o km- re. Szombat este az a program, hogy elmegyük hozzájuk, és ott ülünk náluk, majd hazajövünk. Ezek a családi ebédek- vacsorák abból állnak, hogy a párom húzza a száját, és azt figyeli, eszem- e húst? De, ez még valahogy elmegy, mert nem is nagyon érdekel, egye fene, nem eszem húst. De, általában, jó biztonságos témákat szoktak választani. Amitől nem lehet összeveszni, vagy vitába keveredni. Dögunalom a vége. Alig várom, hogy vége legyen, és izzadtság szagú az egész. Mindenki, nagyon jól nevelt, és nagyon komoly beosztásban van, amitől nagyon fontos embernek tartja magát. Sőt, rendkívül nevetségessé válik, főleg egy- két- három pohár bor után. (néha bizony, a fejemet fogom) A papa elemében van, és eldurrogtatja ugyanazokat a vicceket 1oo. alkalommal. Az én Drága, és egyetlen életem értelmének, mindíg akad valami kivetnivalója a témák között. Milyen hülyeséget mondott ez, és milyen hülye volt az! Kétség nem fér hozzá!! De, még ha lehet, ő több csomót észlel a kákán, mint én!! Hangot azonban én nem szoktam ezeknek adni,-még neki sem- ellentétben vele! Ezért, nem szeretek elmenni ezekre az eseményekre.
Előre is kiráz a hideg tőle.