Wake the fuck up!

Egy kedves régi barátomnál találtam ezt a cikket, a Facebookon. Közzé teszem, mert nagyon igaz!

Forrás: HVG.
Szerző: Tóta W. Árpád

Van egy elhibázott válasz. Egy generáció derékhada tudja le annyival, hogy őt nem érdekli a politika. Sok hangon szólal meg ez a közöny, és sok rétege van. De mind ugyanoda vezet: a strucchoz és az ő politikájához.

A politika unalmas, ezért a hírek is azok, tájékozódás nélkül viszont még érthetetlenebbé válik minden. Pedig a politika csak annyira unalmas, mint maga az élet, és kétségtelenül érdekesebbé vált itt a túlélés az utóbbi időben. És ami felbassza az agyunkat, az többnyire nem unalmas, legfeljebb szar.

Például az, hogy nincs munka, nincs megrendelés és nincs hely az egyetemen se, az vastagon politika. Az is, hogy bujkálni kell egy nyomorult spanglival, pedig Kaliforniában például már nem kell, és hamarosan Pozsonyban sem – nem évszázados hagyományok miatt, hanem mert pár év alatt eljutottak idáig. Hogy Bécsbe kell menni egy elviselhető abortuszért, ha olyan adódik. Az sem természeti jelenség, hogy a kultúra penészes agyú komisszárok kezére kerül, akik megfojtanak mindent, ami érdekes. Mindezt valaki csinálja.

Azért csinálhatja, mert ti nem politizáltok.

Nem titok: a regisztráció bevezetésétől többek között azt reméli ez a rezsim, hogy a fiatalok nem fognak buli, tanulás vagy munka helyett sorba állni a hivatalban. Azért kell ezt remélniük, mert sejtik, hogy a huszonévesen kádernak álló kukacokat leszámítva ezzel a korcsoporttal eléggé kibabráltak.

A bully színe

Lehet azt mondani, hogy Magyarország reménytelen, és minden politikus seggfej. Kényelmes is, meg még bölcsességnek is tűnik, mint minden közhely, ami az egészről mondja meg a frankót. Pláne hogy van is benne igazság.

Az viszont most nem működik, hogy mivel a politika gáz, elbújunk előle szépen a könyvtárba, színházba, a diszkóba meg a romkocsmába merengeni. Ezt esetleg meg lehet húzni egy épeszű plurális demokráciában, amely az ilyen színtereket nem tekinti csatatérnek. De ez a politika megy utánad. Jön, és bezárja a könyvtárat, mert kell a pénz focira. Bezárja a diszkót, mert az istentelen, a romkocsmát, mert zajos, aztán a színházba hajtat, felmegy jelenet közben a színpadra, lepofozza onnan Richárdot, és ünnepelteti magát. Úgy gondolja, hogy nem merik pofán dobni tojással.

Nincs hova hátrálni. Ilyen a bully természete: csak az erőből ért.

A politikával szemben viszont csak az mutathat erőt, aki maga is politizál; pontosabban felismeri, hogy ma a normális élet óhajtása önmagában is politizálás. Ehhez nem kell belépni az MSZP-be, pláne a 4K-ba; van ezen kívül még lehetőség bőségesen, az egyetemi barikádtól odáig, hogy igenis elsétálunk regisztrálni, aztán meg szavazni. Akár olyanra, aki szintén ciki ugyan, de legalább nem képzeli magát mindenki apjának. Különösen elvárható ez azoktól, akik külföldre voltak kénytelenek távozni: ideje van a törlesztésnek. Mindezt érdemes jelezni is előre, és ennek egyik hatásos módja a tüntetés.
Néma gyereknek nincs hazája

Mellesleg a politika is egy munka, ezért meg kell becsülni. Huszonhárom évvel ezelőtt még volt, aki egyetemistaként nem félt nekimenni a rezsimnek. Kiállt a jogaiért, szervezkedett és pofázott, nem tisztelt semmilyen tekintélyt, és eddig eléggé bejött neki a karrier. Most viszont arra bazírozik, hogy ma már nem teremnek ilyen pimasz és ügyes kölykök.

Két mérhetően apolitikus réteg rajzolható körbe Magyarországon. Az egyik a 18-29 éves fiatalok, a másik a cigányság. Az előbbiek jól teszik, ha felmérik, hova vezet a politikai képviselet feladása. De még annál is súlyosabb tragédiához. Ha az ifjúság szempontjai figyelmen kívül hagyhatók, az a nemzethalál előszobája. Akkor az az ország úgy kezd élni, mintha nem lenne holnap. És nem is lesz.