ameriaki vonatkozású bejegyzések

Sunday, November 22, 2009

Mennek a napok,

Nagyon örülök neki, es valóban száguldanak! Valahogy érzem, hogy jó dolgom lesz, és jól fogom érezni magam. Furcsa egy szerzet vagyok en is! Nagyon vagyom rá, hiába beszélek össze- vissza, hogy valaki tényleg, úgy igazán mellettem legyen, most örülök, hogy egyedül vagyok. Nagyok a sebek rajtam, még úgy is, hogy látszólag jól vagyok, és valóban nagy hátizsákot cipelek. Valahogy, le kellene tennem.

Talán, egy dologban igaza van, nem kellene ennyit gondolkozni. De, az sajnos nem megy!
Ami pedig New York City-t illeti, mindig az abszolút város marad számomra. Nagyon ismerem is. Úgy sehol nem tud fújni a szél, de úgy, hogy azt gondolod, a következő sarkot nem éred el, kozben meghalsz. És, nem tud ugy sütni a nap, a lányom, a sajat bőrén érezte, és úgy szakadni az eső. A legek városa, mondom ezt úgy, hogy nem volt konnyű az út.
Van, akire negativan hat, valaki meg beleszeret egészen. Ezt hivják, egy életre szóló szerelemnek. Egyszerúen, nem tudtam elkepzelni, még röviddel ezelött sem, hogy elhagyom. Hiányzik, és hianyoznak az illatok is. a zaj, és az összes őrült is az utcan, hianyzik a sok gyaloglás, a bűzölgő hahali meet árusok, a reggeli szaladós káve, ami semmivel nem téveszthető össze, cinnamon rollal, a tömeg, az őrület, a zenészek, a Washington Square, a Village, Spring Street, China town, Peer 17, a könyves boltok, a Tredler boltok. Az elegans East Side, ahol elég hosszú ideig laktam, éjjel ugyanolyan zajszinttel, mint nappal, az állando szirénak, a West Side. A Lower, es az Upper, a Subway, a Central Park, a Time Square, amire még 3 év utan is úgy néztem, mint a frissen érkezett túrista. és ugy ahogy van, az egesz Manhattan, az örökké lüktető ritmusával, és őrületével együtt. És a gondolatok, miközben ott élsz, és teszed a dolgod, mit csinalhat most Sz.??? Mit csinál a lányom? Hiányzik. Anyám, apám?? Közben csörög a telefonod, kávé a kezedben, visszajárót veszed el, hónod alatt a New York Post, és megy az élet. Még Bronx is hiányzik.
Ez, nem nosztalgia, ez szerelem.
A másik blogomban az utobbi időben, erről nem irtam, és nem azért mert nem hiányzik, hanem azért, mert nem akartam, hogy cenzúra alá essen. Mert, van aki azt gondolja, hogy ez csak vele, általa működik. Pedig, mekkorát téved!
Meg is mondtam neki.
Igen, megváltoztam a város által, totálisan, pedig máshol is éltem eleget. Belémivódott, felszivódott. Living New York never easy!!
Ezt, csak az értheti, aki ott él, és megszokta, és részt vesz az ottani életben. Kicsit belehaltam a hiányába! Azt is tudom, hogy nem vagyok normális!

4 comments:

  1. Szia! :-)
    Ne feledd, csak te jöttél, el, mert neked volt itthon dolgod, a Város,az ugyan ott van, mondhatnánk azt is, hogy visszavár, Ki tudja, még pár év, és ott tartjátok a lányodnak a kiállítását :-)
    Mikor indulsz ? Mármint ide, a szomszédokhoz ?
    Puszillak.

    ReplyDelete
  2. Bizony, a varos ott van, ahol hagytam! Es, attol tartok, hogy nem hiányzom neki! Megirom draga Magnoli! Mindent tudok már!

    ReplyDelete
  3. ezt nagyon jól megirtad, tényleg visszaadja a New York feelinget... szerintem is ezt a város szeretni vagy utálni lehet csak... én is imádom, bár sajnos benne sosem laktam...

    egy biztos: nagy szerelem ez, de lényegesen egyszerübb eset egy pasinál...:)
    és megnyugtató, hogy ugyanonnan tudod folytatni, ahol abbahagytad... fogsz te még itt élni szerintem...

    berry

    ReplyDelete
  4. Kedves Berry!
    Én, ezen most elbőgtem magam! Nagyon szeretem azt a várost. A legjobban!

    ReplyDelete