lassan bedilizek

Egyre cifrábbak a dolgok körülöttem. tegnap kaptam egy telefonhívást a volt kolleganőmtől Angelától. A beteg anyukája félrehívta, hogy nagyon sajnálja, ő készítette a fotót. De, nem gondolta, hogy ez lesz a vége, hogy kidobnak az álásomból. Mi van??? Úgy szólt a vád, hogy leejtettem a fiát! Magánál van ez? Az ügy kivizsgálása után, már módosult, hogy majdnem leejtettem. Azta!! Egyik sem állja meg a helyét!! Egyik sem történt meg! A fotó meg semmit nem bizonyít. Ráadásul, ő maga is úgy teszi tisztába, hogy lent van a rács. Jót röhögtem rajta, mert nincs jelentősége. Oké, de akkor mi volt a cél?? ha nem az, hogy kidobjanak??
Egyébként azért is dobtak ki, mert nem gazsuláltam, hanem kiröhögtem őket. Valószínű azt kellett volna mondanom, hogy ne haragudjanak, bocsánat, szükségem van az állásra, sürű nyelvcsapások. Egy nagy szart! Már nincs jelentősége! Ha, hibát követtem el, állok elébe, ha nem akkor megvédem magam.  Nem is érdekel, túlhaladott ügy, csak maga a mosakodás felidegesített. Egyébiránt, minden hónapban kapok állásajánlatokat, nem gond elhelyezkedni.
Más. 2o oldalból írok teszet 6.- án, rakás dolog ismeretlen. Ráadásul, latinul. Kezd átláthatóvá válni, de még mindíg nem tiszta.
Géjza haragszik, nem beszél velem. Mindennek a tetejébe, ma érkezett egy levél, a bevándorlásitól. Hogy asszondja, megint be kell minden papírt küldeni, amit már egyszer összeszedtem és beküldtem. Amit egyszer beküldtem, azt ne küldjem be! Mi van???? Háromszor is elolvastam. Komoly gondok vannak a fejekben, nem vitás. Kezdek becsavarodni komolyan!
Ja majd elfelejtettem, hogy a volt munkahelyemen húsevő baktérium pusztít. Így mindenkinek széklet, vizelet mintát kell leadnia, maszkban- köpenyben dolgozni. Erre mondják, isten nem bottal ver!