Mai meglepetés ajándék

beszéltem 1-A- val. (1, az első, mint kategória, az A pedig a minőség) Szóval, kb. másfél év után több, mint 1 órán keresztül csacsogtam vele Skype- on. Másfél éve sem találkoztunk, csak beszéltünk, amikor otthon voltam. 3.5 éve nem láttam. A Skype- on láttam őt, de ő nem látott engem. Nos, egyrészt a gépemnek pont akkor kellett frissítenie, másrészt se smink, se a hajam megmosva. Most vágtam le belőle 3o cm-t. Rettenetesen hosszú volt, és alig kezelhető. A fodrász vagyonért vállalta a festést, és a hónom alá becsúszott egy- egy tincs állandóan összefogva, ami nagyon zavart már. Szóval, éppen tanultam, de a fél szemem a Facen. Bejelentkezett, és gondoltam, megint eltűnik, mint a kámfor, írogatunk egy- egy mondatot, oszt jól van, de szerencsére nem. Vele az a jó, hogy ott tudom folytatnini a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Szinte, légvétel nélkül. Szereti a bőrcuccaimat is. (mondjuk, már Géza is szereti rajtam, meg a weskót, motoroscsizmát, meg a feketét.  Kénytelen!) Jól esett na! Az érdeklődési kör azonos egészen. Egyhúronpendülés. Nekem ez egy nagy ajándék volt ma több, mint 1 órán keresztül.
Aztán, azon gondolkoztam, - tanulás helyett- hogy nem lehet minden tökéletes. Gézának olyannak kellene lennie, mint 1-A- nak, legalább megközelítőleg. De, ez ugye lehetetlen. Abból gazdálkodom, ami van. És, végülis nem veszítettem el 1-A-t sem. Ő van, és szeretettel gondol rám, és nekem ez jó, és az is jó, hogy boldog, és jól érzi magát a bőrében.
Aztán belefeletkeztem a gyógyszerek összetételébe, és mellékhatásaiba.
Tudom, hogy olvasod 1-A. Ma, boldog voltam......