Vasárnap apák napja volt,

 Meglepetésbuli volt, Géza meghívta az összes családtagot, 12 fő. Ő volt a főszervező, főszerkesztő, organizáló, főrendező, és nem utolsó sorban, finanszírozója a jeles eseménynek. Én, a melós, és asszisztens. . Elmentünk az étterembe megrendelni a főfogásokat, húsos ételeket. (ebben a házban húst nem lehet főzni, itt minden Géza engedélyével történik) Én, nem vagyok jó indiai ételek elkésztésében, hiába a sok receipt. Aztán a piacra, beszerezni a zöldségeket- gyümölcsöket. Irány, a legjobb cukrászda, ahol (szerinte) a legjobb tortákat lehet kapni. Sőt, még a liquor store - ba is elmentünk (alkoholos italokat, csak ott lehet kapni).  Néztem is nagyokat. Történelmi pillanatok. Géza, bort, és sört vásárol. Vasárnap reggel, 8-kor álltam a konyhában, és Géza utasításai szerint, kevertem- kavartam, szeleteltem- aprítottam. Julienne aprítás, sárgarépa, zellerszár, zöld, sárga, piros, narancssárga paprika, hozzá dip, tejfel alapú, paradicsom, sajt szósz, szépen elrendezve, gusztusosan tálalva. Dinnye, sárgadinnye, alma, szőlő, datolya, snack, rágcsa, mandula, kesu, egyéb magok. Ember irányít. Jár a kezem, örömmel csinálom. Végre Géza eszénél van. Normális kajával várja a vendégeket. Piák a hűtőben, minden kézre készítve. Gézára is gondoltam, mert hiába nem én vagyok a gyerekeinek az anyja, de apa akkor is, és a gyerekei nem hívják fel, és nem is jelentkeznek. Írtam neki egy szép lapot, és vettem az állítólagos szuper cukiban egy tábla csokit hozzá.
Nagyon jól sikerült a dolog, az öreg meghatódott, a vendégek is meglepődtek szerintem. (volt rá példa, hogy meghívta őket, és csak chips volt az asztalon) Mi történt Gézával? Tették fel a kérdést magukban biztosan. Beszélgettünk kötetlenül, nevetgéltünk, én is felszabadultam. Láthatólag, jó kedve volt mindenkinek, még a ház urának is. A torta megér egy misét, mert olyan volt, mint a munkahelyemen, az egészségügyi intézményben, a műsütik. Eg piskótaalap, amit itt sponge cake - nek hívnak, igen találóan szivacs tészta. Benne, valamiféle töltelék meghatározhatatlan ízzel, bevonva borotvahabszerű kritikán aluli műhabbal. nem a szájpadlásra tapadós, ez annál rosszabb, (a sarki bevásárlóközpont répatortája kenterbeveri százszor) Az én adagom, a szemétben landolt. Persze, ez csak a szájban derült ki. Alant a fotón, jól néz ki.

Szóval, állati jól sikerült minden, mindenki boldog.
Tegnap, Géza megjön a munkából, és nekem valamiért összeugrik a gyomrom. Magam is csodálkoztam rajta, hogy miért van ez? Lemegyek, üdvözlöm, csinálok neki teát, rágcsát. Erre megszólal, hogy miért nem vittem vissza a boltba a ki nem bontott papírtányérokat, ha már elmentem itthonról. Az orvosnál voltam, a fertőző májgyulladás mentesség- vagy mi a rák- igazolásért. Mondom neki, azt elfelejtettem, mert nem voltam lent, kiment a fejemből.
- Nem vagy összeszedett, nem figyelsz oda arra, amit csinálni kell!!
- Képzeld- terelem a szót- Vettem olyan színű petúniát, amire vadászol!- semmi reakció
- Te figyelj, nem szeretem a tegnapi témát amit felhoztál az unokahúgom elött.
- Milyen témát?
- A költözéssel kapcsolatban, hogy milyenek az ingatlan árak Californiában, meg Texasban, meg Floridában. Ha, nem szeretsz itt lakni, akkor nem kell itt lakni.
- Tessék?
- Jól hallottad!
- De, ingatlanos, és csak kérdeztem...
- Nem érdekel, nem akarok hallani többet erről.
- Ok, megyek fel, dolgom van.
Otthagytam, mert kár belemenni bármilyen vitába. Le sem mentem többet. A költözés lehetőségét ő vetette fel, mert hosszú a tél, és ennél sokkal olcsóbb, és melegebb helyek vannak ebben az országban. Olyan ház, amiben nincsenek lépcsők, gondolva a későbbiekre. Számtalanszor mentem már le úgy, hogy láttam az ingatlanos oldalakat böngészni, más államokban, és számtalanszor beszélt már róla.
Minden mondatomat mérlegre hell tennem? Kinek, mit mondok, és bármit csinálok, minden rossz???
Van egy vastag ordítópárnám. Abba szoktam beleordítani, amikor feljövök a szobámba.
Elegem van, ez nem vezet sehova! Ez egy nagy kalap szar! A saját férjemet el kell kerülnöm?
Minden cédula, ami elmarasztaló megtartottam. Többek között azt is, amin le van írva pontok szerint, hogy kidobott tavaly június végén. Na, de van itt még más is. Eljött velem az irodafelszerelés boltba, csodálkoztam is, mert egy pár apróságra volt szükségem. Mindenáron, egy íróasztal széket akart venni nekem. Van egy csodás székem, a papától kaptam, bőr nem műbőr, és szép is. A 3. házassági évfordulóra "mindenáron" megvette a széket. Legszivesebben, kivinném a kert közepére, és megtaposnám, aztán felgyújtanám dobozostul, ahogy van. Nem kell a széke, meg semmi sem kell!! A nem kell sem kell.
Van egy rossz tulajdonságom. Nem felejtek, és mindíg kivárom az idejét, és akkor nem nézek se logikát, se istent, se embert. Hatalmasat tudok vágni azon, aki folyamatos szomorúságot okoz, és megnyomorítja az életemet. Iszonyatos dühös vagyok. Pedig mindent megpróbáltam,  ami tőlem tellett. Ezt azért írom így, mert lehet hogy ez neki nem felel meg. Én, meg egy cigány vagyok amúgy is. Ma itt, holnap ott. Szóval, változatlanul nem ér az egész semmit. Betelik a pohár, az isten nem állít meg!
Aztán meg, marha nagy a nyomás rajtam.

1. Semmi papírom nincs, amióta ellopták a zöldkártyámat. A magyar útlevelembe, be van pecsételve, hogy július 29. - ig van tartózkodási engedélyem. Ez, nem vicc, ez a Home Land Security, a bevándorlási hivatal egy viszonylag új szekciója, a terror támadások miatt hozták létre.

2. A jogsimat nem hosszabbítják meg, ha nem történik közben valami, mert az útlevelem pecsétje szerint hosszabbítanak. Itt, a világ végén, nincs tömegközlekedés.

3. Szart sem ér a házasságom. Nem tisztel a férjem, csak nekem kell őt tisztelni. (középkor) De, azért minden felmerülő költséget magamnak kell fizetni.

4. Nem dolgozom, nines jövedelmem. Ebből származó konfliktusok várhatóak.

5. Kicsit túl nagy falat a főiskola, úgy érzem ilyen körülmények között. 5 napig dolgoztam, 7 gyógyszeren, és még el sem kezdődött.