3 évig volt a másik néven a blog. Azelött, megint másik néven. Ez, a negyedik néven fut. Volt olyan blog, még a Nők Lapja Cafen, amit mérgemben töröltem, 2oo7 -ben, elveszett és megbántam. Vannak események, amiknek utána tudok nézni évek múltán is, és pontosan meg tudom határozni, mi mikor történt. Persze, az életfolyamatokat, eseményeket is figyelemmel tudom kísérni. Önmagam változásait.
Ajánlom mindenkinek, akár terápiás céllal is, a blogírást. Ha, nem is akarja megosztani a nagyvilággal, vagy sérülékeny és fél az elmarasztaló kritikáktól, akkor van lehetőség zárt blog írására is. Azért, én sem teszem ki a Facebookra. Régen, naplót írtak az emberek. Én extrovertált vagyok, és így könnyebben kiabálom ki, verem nagydobra a dolgaimat. Ennek ellenére ritkán kapok elmarasztaló kommenteket. De, engem az sem zavar különösebben, ki sem törlöm. Akit pedig nem érdekel, vary irritál, csak egy kattintás, és már nem is kell olvasni.
Gézával, azóta sem beszélek. Vele, amúgy sem lehet megbeszélni a dolgokat, csak a szőnyeg alá seperni. De, az attól még ott van!
Mit is írjak? Csak azt talán, hogy olvaslak itt is! :) Puszi: Márti
ReplyDelete