Ha, végig gondolom

az egészet, akkor más nem marad, mint a menetel. Egyrészt, kiszámíthatatlan. Tegyük fel, hogy megöregszünk egyás mellett. A papa addigra meghalt. Szerinte, ha valaki nem tudja ellátni saját magát, be kell tenni egy intézménybe. Szóval, mivel idősebb a valószínűsége nagy, hogy nekem kellene ápolni őt. Az életmódja is megkérdőjelezendő, mivel alultáplált. Aztán meghal, és a fiai úgy kitesznek a házból emmiatt va vagyon megosztási papír miatt, mint a huzat! Akkor hova megyek???
Nem, én nem várok addig. Lehet, hogy infarktusban meghalok, vagy megbetegszem, mert  nem ültethetek semmit a kertben, mert abba is beleszól, meg főzni sem tudok, abba is belemászik. Tönkreteszi az életemet. Cselekednem kell, minnél elöbb, annál jobb. A diplomám, ha meglesz, csak 23 államban kompatibilis. Sem Californiában, se Floridában, még az általam jól ismert New Yorkban sem az. Texast néztem ki magamnak. Egyrészt, nincs jövedelemadó, másrészt meleg van. Huston látszik jó helynek. Meglátjuk.

Nehéz napok, nehéz döntések

Régen írtam, és ennek oka van. Nem tudok, nem tudtam írni a gondjaimról- bajaimról. Pedig dokumentálnom kell, mert adott esetben fel is tudom használni. Mondjuk a bíróságon, ha válásra kerül a sor.
Pontosan 2.5 évvel ezelött, 3-an ültünk a kocsiban, (após, Géza, én) amikor azt tárgyaltuk, hogy tovább kell tanulnom, met a nővérség az okés, de lehetnék diplomás nővér is. Lehetnék válaszoltam, de csak nappalin végezhető, (ez a konkrét főiskola) és ki fog engem eltartani, mert Géza biztosan nem. Ez az iskola "ingyenes", ami azt jelenti, hogy be kellett fizetnem 9oo dolcsi illetéket. A többi iskola 13.ooo- 25.ooo dolcsi körül mozog. Könnyebb bekerülni a fizetősbe, persze a végén ugyanúgy le kell vizsgázni. Az itteni legnagyobb kórházban, ahol időpontot kell kérni. A kórház oktatási centrumában, ahol sorakoznak a computerek egymás mellett. 5ooo kérdésből a masina kiválaszt 2oo- at, és azt kell teljesítened 8o%- ra. Ha, nem sikerül, akkor még egy esélyt kapsz több hónappal később.
Szóval, ott tartottam, hogy ki tart el engem, 12 hónapon át, amíg az iskola tart? Az autóm részleteit is fizetnem kell, telefonszámla, enni is kell valamit, stb. , stb. Géza közölte, hogy ő. Erre én, nevetni kezdtem, mert ez abszurdnak tűnt. A gyorstalpaló nővérképző a főiskolán 3 hónapig tartott, és azt hallgattam, hogy egy parazita vagyok, mert a nyakán élek. Nem ez volt a megállapodás.
Most, januárban, kaptam tőle egy számlát emilen. Nem reagáltam rá, mert minden hó elején, hisztériázik, amikor a megállapodott minimum összeget, rá kell tenni a számlámra. Amíg nővérként dolgoztam, ezt megelőzően, akkor havi 5oo dolcsit törlesztettem neki. Ezért, hó végére, nem maradt sok. 7. 5oo dolcsit fizettem ki neki. Közben, ő volt nyaralni 2 alkalommal is. Közölte, hogy velem tarthatsz, ha van rá pénzed! Aranyos nem??
Most ott tartunk, hogy kaptam tőle még egy számlát 2 hete, aminek nem örültem. Április elején. Az iskola, júliusig tart. Aztán, haza kell mennem, mert fogorvos, anyukám 89 éves. Látni szeretném, megölelni, a lányom is akkor időzítette a hazautazást. Őt sem láttam régen, nem él ő sem Magyarországon. Amikor elkezdődött az iskola, azt mondta, ha levizsgáztál, hazamegyünk együtt. Télen volt Budapesten, és nem volt az igazi.
Szóval, ezen kiakadt, hogy én Budapestre akarok menni. Családi megbeszélést hívott össze. Papa, Géza, és én ültünk a nappaiban, és eszembe jutott egy film jelenet, amikor krízisben lévő család kupaktanácsot tart, ahol mindenki jelen van, és az beszél, akinek a kezében van az "igazmondó párna" Röhögnöm kellett, persze részben az idegtől is. Írt, egy nagyon részletes számlát, kinyomtatta 3 példányban. A számla, 2oo9- től kezdődik, amikor még nem is voltam itt. A hivatalos papírok beadásától kezdve, az utólsó joghurtig, minden, minden benne van! A számla végén, van egy kitétel, hogy apróságokat nem számol fel. Most tessék jól figyelni. Ház részleteinek fizetése, a kertész, az internet, szemét elszállítás, fűtés, ház körüli javítások, stb. Még jó, hogy nem írta oda, hogy lakbér.
Ezek után, mindenkinek a kezébe nyomott egy- egy példányt a számláról. Hozzá kell tennem, hogy az iskola 2 hónappal később kezdődött. 2 éves iskolát, 1 év alatt zavarják le, minimális költséggel, ráadásul, július 1 helyett, augusztus 26- án kezdődött. 2 hónappal csúszott. A 2 hónapot végig dolgoztam. Nem tartott el!! Férj, és feleség vagyunk.
A múlt héten, megjelent a vagyon megoszási papírral, mielött házasságot kötöttünk, írt egy papírt, hogy a háza, házasság elött a tulajdonában volt, és semmi közöm nincs hozzá. Ezt a Bank trezorban tartotta, azok között az ékszerek között, amiket a családtól kaptam. Soha nem láttam őket többet!! Ezt a papírt most kihozta, és alig akarta odaadni. A papír közjegyző által hitelesítve van! Mondom, Géza! Itt van rajta a dombor pecsét, nézd meg!! Nem, elmentünk megint hitelesíttetni azt a papírt, ami már hitelesíttetve volt. A csaj, tett rá egy pecsétet, de véletlenül fordítva, erre mondom én, tudja mit?? Tegyen rá még egy pecsétet, vagy a legjobb, ha minden oldalra tesz egy- egy pecsétet. Tett rá, így most 2 közjegyző hitelesítette, a papírt. 3 pecsét van rajta!!
Normális??
Úgy felidegesítettem magam, hogy másnap írtam egy 75%- os tesztet, ami gyakorlatilag bukás.
Nem maradok vele, mert kibírhatatlan. Tovább megyek, egyetlen petákot nem fog látni tőlem. A papa maga is belátta, hogy nem normális a fia. Egy családban, ez nem normális!!
Ha, én ezzekkel a számlákkal elmegyek a válóperes bíróságra, ki fogják nevetni!! Nem kell nekem a háza, meg semmi nem kell. Hagyjon engem békén! Ez már annyira tönkrement, hogy nem hozható helyre.

Facebook

Amennyi előnye van, annyi hátránya is. Egyszerűen vannak ismerősök, akiket ugyan ismerek, de soha nem jártunk össze, nem is társalogtunk, a neten sem. Egyszerűen, valamikor valahol összehozott bennünket a sors, egy röpke időre, és ennyi. Távol állnak tőlem. Kiposztolnak a Facebookra olyan fotókat, amin láthatólag nagyon jól érzik magukat, ezzel nincs is semmi baj. De, én nem tudom "lájkolni" ezeket a fotókat, mert nem érdekel. A legkevésbbé sem. De, ha valami tényleg tetszik, vagy egyhúron pendülünk, akkor feltétlenül tetszik. Ez is rendbn volna.
De, azt hogy rossznéven veszik tőlem, hogy nem dobálom magam, azt valahogy nem tudom megérteni. Azt hiszik, irígy vagyok, pedig csak nem érdekel. Örülök, hogy örülnek, de nem dobálom magam. Egy másik példa. Megváltoztattam a profilképem, és 45 ember lájkolja pedig ott van kb. 2-3 éve a fotó. Ezt nem értem. Meguntam nézegetni a régit, és lecseréltem egy meglévőre. Ennyi.
El kell ezeket engedni, mint a lufikat!

Ne ítélkezz

Velem, egy hasonló történet esett meg, pár évvel ezelött. A helyszín Manhattan Esat Side, elegáns környék 72 utca, és 2. Ave. sarka. Beszálltam a liftebe a 22. emeleten, és egy nő állt már a liftben. Én kedélyesen bájcsevegtem a telefonon, magyarul. Amikor a nőt megláttam, a lélegzetem is elakadt. Úgy nézett ki, mint egy papagáj. A pullóvere narancssárga, hozzá egy piros színátmenetes lilába szoknya, mindehhez, egy kék harisnya, és citromsárga cipő. Két nem odaillő méregdrága holmi egészítette ki az őrületes szettet, egy arany Rolex, és egy LV táska. Ebből tudtam, hogy nem a házban valakinek a takarítónője.
Akivel, épp csevegtem, ecseteltem neki, hogy miféle ruházatban van a nő, és konkrétan úgy néz ki, mint egy papagáj. Sőt, a nő egy karószerű alkat volt, az egész úgy nézett, ki mintha egy fogasra ráaggatták volna a second handből találomra összeturkált cuccokat. Szóval, mondom a magamét magyarul, abban a biztos tudatban, hogy egy ilyen beszélhetetlen nyelven, úgy sem ért senki.
A lift közben leért a hallba. A nő megszólalt.
- Nem veszem magamra, és nem sértődöm meg,  amiket mondott rólam, de máskor figyeljen oda, hogy miket mond!! Beszél itt még magán kívül, más is magyarul!!
Nekem, földbegyökerezett a lábam, és ki sem tudtam szállni a liftből, szabályos gyökeret vertem. Majdnem elsírtam magam. Közben, valaki lehívta a liftet a pincébe, ott volt a mosoda. Én, még mindíg mozdulni sem tudtam. Pincébe le, majd fel.
Szóval, ez egy örök tanulság volt számomra, hogy többet, sehol, semmilyen körülmények között nem mondok semmit. Rettenetesen szégyelltem magam. Okkal.
Az esetet, soha nem fogom elfelejteni!!

Leharcolt anyák

- nak tünnek, de nem azok, mert órákig van idejük ülni a net elött, de arra nincs, hogy egy 5 perces sminket feltegyen magára, megmossa a haját. Este még otthoni hajnali időben fent van a neten. Nem lehetne egy kicsit korábban lefeküdni, és korábban felkelni?? Lenne idő önmagára!  Önmagának elsősorban, nem azért, hogy másoknak megfeleljen, vagy netán más pasinak tetszen. 1 gyerek mellett, nem is vezet háztartást, nem főz, csak a gyerekkel foglalkozik. Igazán jutna idő egy kicsit önmagára.
Ezt csak azért írom le, mert jelen esetben, az én egykor gyönyörű szép unokahúgomról van szó, és fáj a szívem a Facebookon kiposztolt fotók láttán. Nézem már 2 éve, egyszer sem szóltam. Egyiken sincs ápolt állapotban, se karácsonykor, se a saját születésnapján. Se semmikor. Most, úgy néz ki, mint akinek 3 másodállása van,  süt- főz egész nap, takarít, hajnalok hajnalán kel. Kiposztolt egy fotót a Faebookra, és elszomorító a kép. Egyáltalán, nem is hasonlít önmagára. Haja, ápolatlan, smink náne. Fáradt! Nincs pénz szemspirálra??
Egy fiatal, 35 éves nőről van szó. A házassága jó, anyós főz. Hol van az én unokahúgom?? Vagy, a gyerekszülésel a hormonok túltengtek, és már nem számít semmi?? Megszűnt létezni??
Szóvá tettem, hogy legalább egy kicsit törődhetne magával. Erre, az volt a válasz, hogy nincs privát kozmetikusa. Nesze neked, bár ne tettem volna! Megsértődött. Nem kellett volna. Azt kellett volna válaszolni, hogy igen, megnéztem a fotót, és tényleg nem vagyok jó állapotban, megpróbálok változtatni. Vagy, nem változtatok, mert nekem ez így pont megfelel. Igénytelen vagyok! Mi közöd hozzá?? Egy keves barátnő meg azt írja, " Nem tudom, ki ez az XY, de te gyerek nevelés helyett, menj el műkörmöshöz, masszázsra, fodrászhoz!! Majd, XY vigyáz addig a gyerekekre." Nem erről van szó!! Nem plázacicának kell lenni!! Meg kell mosni, és fésülni a hajat, feldobni egy alapozót, egy kis spirál, és ennyi! Nem kell átesni a ló másik oldalára!
Kaptam a fejemre, így, nem is szólok többet egy szót sem!! Mindenki élje a saját életét, ahogy jónak látja, de ha beüt a krach nem kell csodálkozni. Soha! Reggel 4.3o - kor kelek, és smink nélkül nem lépek ki az ajtón! Nem vagyok elegáns, mert egyenruha van rajtam! Hétvégén sem vagyok smink nélkül!
A másik oldala az éremnek, a sok panasz a válások miatt, a Nők Lapja Cafen olvasható. A férjemnek szeretője van, mit tegyek?? Nem csoda! Mit lát a férj, ha hazajön, egy elhanyagolt, leharcolt nőt, vacsora náne, vagy virsli, tészta! A téma, kizárólag a gyerek! A szétfolyó anyákról már nem is beszélek. Ezeket, már el sem olvasom, mert tudom a tanácsadó válaszát!
Nem kell csodálkozni lányok! Ébresztő!
Tudom, nem lehet összehasonlítani, DE itt Amerikában 4 gyerekkel ápoltak a nők, (itt születnek gyerekek)  és bizony otthon festi a haját, és a bébi szitter csak akkor jön, (általában, a szomszéd gimnazista lány) amikor a férjjel törődve kimennek egy kicsit, hogy kettesben legyenek. 5 hét után, visszamennek dolgozni. Nagyon drága a kozmetikus, nem mem egedi meg magának, de ápolt mind, vagy majdnem mind. Válás itt is van!

Kivételes gyerekek gondozása, Delaware állam, USA

  Exeptional Child Care. Kivételes gyerekek gondozása. Nem idióta, szellemileg sérült, nem nyomorék, KIVÉTELES. Tegnap, egy olyan helyet látogattunk, ami ténleg kivételes volt, és ez a 2 kisfilm nem is tudja jól visszaadni a hangulatát, a tényleg kivételes gyerekeket- gondozóikat. Non- profit organizáció. Magyarul, adományokból épült fel, és abból tartják fent magukat. Minden sérült gyereket felvesznek, akiket nem tudnak otthon ellátni. Azért, mert a szülők nem képesek rá, különböző okok miatt, dolgozik, otthon több egészséges gyerek van, -és dolgozik mellette- akiket el kell látni, egyedülálló. Drogos, alkoholista, a gyerek erőszaknak van kitéve, nem megfelelő a családi háttér. Vagy, csak egyszerűen nincsenek meg a feltételek otthoni körülmények között, a sérült gyerek ellátásához. Gondolok itt, a gyomron keresztüli táplálásra, a lélegeztetőcső  kezelésére. Szellemi- testi fejlődédükre, speciálisan képzett személyzettel. A gyerekek tiszták, szépek, ápoltak. Van, akit látogatnak, esetenként hazaviszik, van akit soha. Leadták, kész elfelejtették. A számat kitátottam, olyan jól felszerelt intézmény, és szép, rendezett, tiszta. Születéstől, 21 éves korig laknak bent. Kijárnak speciális iskolába, kinek mi az erős oldala, azt fejlesztik. Sokan el is tudnak helyezkedni. A bővítésen gondolkoznak, mert nagy igény van rá, most ezért kilincselnek. Nyugodtan állítom luxus körülmények!
Bemutattak nekünk egy filmet, Disneyland Orlando, 2o11. Elvittek 22 speciális ellátást igénylő gyereket Disneylandbe. Sajnos nem elérhető nyilvános videón. Ez tényleg kihívás. Érdemes lenne a nagyközönség elé tárni, micsoda őrületes szervezés előzte meg, hogy az összes lélegeztető gépet gégecsővel, gyomron keresztül táplált gyereket tolókocsistól, pelenkákkal, mindennel fel tudják tenni a repülőre. Ezt megelőzően a légitársaság kiválasztása, melyik hajlandó üléseket kiszerelni, szinte átépíteni a repülőgépet ehhez a speciális szállításhoz. A Holel egy másik kihívás, hiszen a szobákat is át kellett alakítani, hogy a gyerekek elférjenek a rengeteg géppel maguk körül. A személyzet egy része, napokkal elötte utazott a felszereléssel, hogy a feltételeket megteremtsék. Mindenütt, nagy szeretettel fogadták őket, Gondoljunk bele, egy sérült gyerekkel is milyen nehéz utazni, itt 22 - ről van szó. Mindnek más az igénye ahhoz, hogy ne legyen fennakadás semmiben. Láss csodát, nem volt fennakadás. Az utazást, az állam, és több gyáros, üzletember sponzorálta, mint ahogy az intézményt magát is.
No és a gyerekek. A szemek csillogása, az öröm az arcokon, a feltétlen öröm! Tapsikolások, sikongatások!! Hihetetlen! A Disneyland alkalmazottai odamentek a gyerekekhez, hogy azok ne csak a szemmel érzékeljék őket, hanem meg is tapogathassák.
Amikor a kisfilmnek vége lett, az évfolyam a könnyeivel küszködött, beleértve engem is.

Epés leszek! Otthon fontos, hogy épülnek a kivételes építészeti bravúrral megspékelt csodás stadionok!! Hány politikus, mennyi milliárdot lopott, büntetlenül. 
         
Honlap itt





ECC 2011 Video from Exceptional Care on Vimeo.

Megrázó esemény, évek múltán is

Böngésztem a német nyelvű dokumentum filmek után kutatva, a You Tube - on. Hirtelen ötlettől vezérelve, a Google- ba, beütöttem egy nevet, ami 27 éve, minden október 25.- én eszembe jut. Akkor, nagyon megviselt, és később is. A német Kék fény megfelelője egyik adása urott fel, és egy rakás fórum ami ezzel a gyilkossággal foglalkozik. Láttam akkoriban az adást, holott én az eset után, azonnal elköltöztem Németországból, de a barátaim felvették. Aztán, a szüleimnél elveszett. Láttam újra önmagamat, egy szinésznő játszotta el. Megráz még mindíg, és azt gondolom, hogy halálom napjáig, meg fog rázni! Életem eddigi legtragikusabb eseménye volt.

Egyes fórumok azt tárgyalják bőszen, hogy mivel Magyarországnak is része van a történetben, biztosan a Stazi is benne volt a dologban. Nem akarok beledumálni, (már a fórum vitájába, az esemény elemzésébe) de tudom, hogy a Stazinak ehhez semmi köze nem volt. Máig nem derült ki, hogy ki- kik gyilkolták meg, a hozzám közelálló személyt. Remélem, egyszer kiderül. Vannak gyilkosságok, amik 4o év után derülnek ki.  Eltettem a videót, és elolvastam a fórumokat. Még, 2o1o- ben is erről tárgyalnak. Az áldozat neve szerepelt helyesen, és az én keresztnevem. Akkoriban, 3 ország látta, Ausztria, Németország, és Svájc.

 Nem teszem közzé, talán érthető, sok- sok év telt el azóta, de ez annyira személyes még mindíg. 

Ez volt a kedvenc száma.