Amennyi előnye van, annyi hátránya is. Egyszerűen vannak ismerősök, akiket ugyan ismerek, de soha nem jártunk össze, nem is társalogtunk, a neten sem. Egyszerűen, valamikor valahol összehozott bennünket a sors, egy röpke időre, és ennyi. Távol állnak tőlem. Kiposztolnak a Facebookra olyan fotókat, amin láthatólag nagyon jól érzik magukat, ezzel nincs is semmi baj. De, én nem tudom "lájkolni" ezeket a fotókat, mert nem érdekel. A legkevésbbé sem. De, ha valami tényleg tetszik, vagy egyhúron pendülünk, akkor feltétlenül tetszik. Ez is rendbn volna.
De, azt hogy rossznéven veszik tőlem, hogy nem dobálom magam, azt valahogy nem tudom megérteni. Azt hiszik, irígy vagyok, pedig csak nem érdekel. Örülök, hogy örülnek, de nem dobálom magam. Egy másik példa. Megváltoztattam a profilképem, és 45 ember lájkolja pedig ott van kb. 2-3 éve a fotó. Ezt nem értem. Meguntam nézegetni a régit, és lecseréltem egy meglévőre. Ennyi.
El kell ezeket engedni, mint a lufikat!
Nincs ezzel semmi gond, nem vagyunk egyformák. Fél éve sincs hogy magam is fenn vagyok, de épp hogy nagyon is érdekel, ki mit tesz fel,
ReplyDeletesokat elárul az illetőről, hogy van, mi foglalkoztatja, mit tart fontosnak... igaz, válogatósan "gyűjtöm" és fogadom el az ismerősöket.
Én, meg csak olyanokat jelölök vissza, akiket valóban ismerek. 1- 2 kivétel akad, mert annyira jófej, hogy érdekel mi foglalkoztatja őket. Bizony sokmindent elárul a Facebook emberekről, ezt nagyon jól látod.
ReplyDelete