Ne ítélkezz

Velem, egy hasonló történet esett meg, pár évvel ezelött. A helyszín Manhattan Esat Side, elegáns környék 72 utca, és 2. Ave. sarka. Beszálltam a liftebe a 22. emeleten, és egy nő állt már a liftben. Én kedélyesen bájcsevegtem a telefonon, magyarul. Amikor a nőt megláttam, a lélegzetem is elakadt. Úgy nézett ki, mint egy papagáj. A pullóvere narancssárga, hozzá egy piros színátmenetes lilába szoknya, mindehhez, egy kék harisnya, és citromsárga cipő. Két nem odaillő méregdrága holmi egészítette ki az őrületes szettet, egy arany Rolex, és egy LV táska. Ebből tudtam, hogy nem a házban valakinek a takarítónője.
Akivel, épp csevegtem, ecseteltem neki, hogy miféle ruházatban van a nő, és konkrétan úgy néz ki, mint egy papagáj. Sőt, a nő egy karószerű alkat volt, az egész úgy nézett, ki mintha egy fogasra ráaggatták volna a second handből találomra összeturkált cuccokat. Szóval, mondom a magamét magyarul, abban a biztos tudatban, hogy egy ilyen beszélhetetlen nyelven, úgy sem ért senki.
A lift közben leért a hallba. A nő megszólalt.
- Nem veszem magamra, és nem sértődöm meg,  amiket mondott rólam, de máskor figyeljen oda, hogy miket mond!! Beszél itt még magán kívül, más is magyarul!!
Nekem, földbegyökerezett a lábam, és ki sem tudtam szállni a liftből, szabályos gyökeret vertem. Majdnem elsírtam magam. Közben, valaki lehívta a liftet a pincébe, ott volt a mosoda. Én, még mindíg mozdulni sem tudtam. Pincébe le, majd fel.
Szóval, ez egy örök tanulság volt számomra, hogy többet, sehol, semmilyen körülmények között nem mondok semmit. Rettenetesen szégyelltem magam. Okkal.
Az esetet, soha nem fogom elfelejteni!!