Az év utolsó napján

összegzünk, hogy mi is történt velünk ebben az évben. Velem, nagyon sok minden. Másokkal is gondolom, de van, hogy évekig nincs marha nagy stressz, és viszonylag nyugalmas időszak van. Nincsenek nagy események. Az én életem, fenekestül megváltozott. Sajnos, a munka- pihenés egyensúlyt nem sikerül megvalósítani. Ugyanaz a felállás, hétvégén is dolog van.
Géza, az idén 5 alkalommal volt Thaiföldön, egzszer a Papával Indiában. Nem sajnálom tőle, annál is inkább, mert nem vagyunk együtt. Igaz, addig is oda ment, ahova akart. Mennék én is, oda minden további nélkül egyedül is, de most dolog van. Egyetlen nap, amikor van egy fél szabadnapom, az a péntek.
A Papa visszajött, és felhívott telefonon, hogy visszaköltözött Gézához. Nagyon meglepett. A legkissebb fia, aki főorvos egy nagy kórházban, egyszerűen kitette a saját apját. Annyira megsebezte a kisöreget, hogy hetekig nem hívott, én meg azt hittem valamiért haragszik. Egyszerűen, nem tudott beszélni. Amíg, a legkissebb fiú egyetemre járt, a Papa, és a  mamájuk vigyázott a 2 nagyobbik gyerekére. Évekig. Erre fogja magát, és kidobja az apját! Én, már megint nem értem, hogy mi folyik abban a családban? Valami, nagyon nem stimmel. Mindenki hülye? Konkrétan, a 4 testvér közül, háromnál komolyan lötyög a deszka. A két pszihológusnál, és Géza úrnál.
Igyekszem, hogy még egy évet (vagy kettőt) még ilyen tempót diktálva valahogy végig csinálni. Persze, ehhez az is kell, hogy a kisöregek is túléljék. A vállam, majdnem 100%- os, na jó 95%. Tudok vele mindent, de időnként fáj. Utaznék terveztem is, de egyszerűen nem tehetem meg, hogy elmenjek, ill. nagy anyagi kiesés lenne. Maradok a fenekemen. Ami rettenetes, az a téli vasárnap hajnal, amikor 6- kor ki kell lépnem a fogcsikorgató hidegbe, hogy 8- ra beérjek. 10 percre van a Subway. Azok meg hétvégén nem járnak jól.
Remélem, hogy a jövő kicsivel kellemesebb lesz.
Boldog Új Évet mindenkinek!

Sok minden

történt. Aug.15 óta, privát alkalmazásban vagyok. 5 nap, teljes luxus, egy 96 éves nénire vigyázok, akinek súlyos agyvérzése volt. Manhattan, Park Ave. Péntek- szombat du. 4- től, másnap du. 6- ig, egy bácsi, aki szintén nagyon idős, és beteg. Szintén Manhattan, Upper East Side. Teljes luxus. Tudom, hogy ez így egyszerre nagyon sok. De, most csak arra koncentrálok, hogy hamar szedjem össze magam anyagilag.
Most, akalmam nyílt annyit keresni, mint soha életemben. Addig csinálom, amíg lehet, vagy bírom. Magánélet nincs, de az az igazság, hogy nem is vágyom rá. Annyi bánatot, keserűséget okozott, hogy inkább most a munkára koncentrálok. Papával, 2 hetente találkozom, és ebédelünk együtt. A családban, mindenki meg van rökönyödve, ahogy Géza viselkedett. Istenem, ez van, ha szeretem, ha nem. De, őszintén, ennek semmi értelme nem volt már. Így, már inkább helyes döntésnek tartom. A sértegetések egyre durvábbak lettek. Miért kell nekem ezt elviselni. Megalázó! Főleg arra nézve, aki csinálta. Nem az én szégyenem, az övé.  Csak az illúzió volt meg, hogy van egy hátterem. Nincs, és soha nem is volt!! Nem csak vele, a többi partneremmel, férjjel sem volt meg! A háttereket, mindíg én magam teremtettem meg, és az elviselhető milliőt is!! Tudom ezt már rég, de valahogy kényelmesebb nem szembenézni vele. Vagy, nem tudom, hogy mi az oka, de mindíg valaki olyasmit fogok ki, akikre nem lehet, vagy nagyon kevéssé lehet számítani. Igen, tisztában vagyok vele, hogy erős vagyok, hogy értelmes vagyok, hogy egyedül is megállom a helyem bárhol, csak magamra számíthatok, bízhatok.
Nem panaszkodok, és nem vitázom. Mindent igyekszem oda tenni, ahova való. Senkinek nem engedem, hogy elszaladjon vele a ló. Nem vagyok keserű, nincs harag bennem. Tovább léptem, és a többit meglátjuk.
Manhattant szeretem, nem új a környezet. Ismerem, mint a tenyerem. Szóval, mostanában ez van. A hosszú kinlódásokkal teli időszakot, ami nyáron volt, senkinek nem kívánom!! Úgy néz ki, hogy az Univerzum, vagy ki tudja ki, talán megelégelte, hogy kétségbeesetten keresek jobban fizető munkát. Adott egyet, vagy én kerestem megszállottan. Minden esetre, most kemény, de mégis jó. Simulnak az idegeim.Mellesleg, nem hívom, és ő sem hív. Így van ez jól.
A jövőt, még nem nagyon tervezgetem. Nem tudom, hogy mit akarok. Nem teljes tiszta. Az tiszta, hogy Mo.-ra nem tervezek. Kambodzsa, Thaiföld, Bali. De, még ez sem egészen biztos. Most egyenlőre csak a munkámra, és a pihenésre koncentrálok, hogy valahogy egyensúlyban tudjam tartani. 

dióban

Március idusán Balin, ülünk a paradicsom kellös közepén. Minden szép, és jó. Hideg alk.mentes isteni finom frissen préselt mangó lével a kézben. Dús, zöld paradicsom kellös közepén.

Egyszercsak, megszólal Géza, hogy azt szeretném, ha decemberig elköltöznél. Nem szoktam a számra esni, de annyira meglepödtem, hogy egy hang nem jött ki a torkomon. Amikor magamhoz tértem, csak annyit tudtam kmondani, hogy nem kell addig várni. Ahogy hazaérünk, elmegyek.

Közben, visszamentünk Pattayára, és elhatároztam, hogy többet szóba nem hozom. Senki ember fia, nem fog megakadályozni, hogy jól érezzem magam. Ezèrt, nem is hoztam szóba többet a dolgot.

Hazajöttünk, és én 3 éve nem láttam anyámat, így vettem repjegyet, és azonnal hazautaztam Budapestre. 1 hónapig voltam otthon. A karom sem tökéletes, ( megjegyzem,, most sem az)  Közben szövögettem a terveket, hogyan legyen. Gondoltam, hogy visszamegyek NYC- be. Ismerös terep, ott dolgozom. Nagy baj nem lehet.

Amikor megérkeztem, a régi munkahelyemre vissza akart hívni a néni lànya. Szép, és jó. De, a néni közben meghalt. Ott voltam velük hajnalban a kórházban. Senki nem merte kitakarni a fejét, én tettem meg, hiszen már olyan voltam náluk, mint egy családtag. Szegénynek fel volt kötve az álla, de a rigor mortis még neem állt be. 

Ez a munka is elúszott. Hirdettem, és egy ismerösöm ajánlott Bronxban egy lakást, amit megnéztem, meg is tetszett, ki is vettem. Június 1 töl. Hálás vagyok, mert nagyon jó emberek. Férj, és feleség.

5 agencyhez jelentkeztem. Egyik sem adott rendes munkát. Részmunkadök, iszonyatos banya öregasszony, aztán egy Alzheimeres  házaspár. Az öreg, összekent szarral, az öregasszony elszaladt a gumikesztyüs dobozzal, hogy fogy. Aztán, összetapogatta az ételemet, beleharapott a sajtomba, kajámat összetaperolta. Internet nincs, emmiatt 34 dolcsi késedelmi díjat kellett kifizetnem. Mire az egyikkel végeztem, ott volt a másik, a bácsi egyszerüen elökapta a fütyijét, és összehugyozta a padlót, ahol állt. 

Géza költöztetett fel, termèszetesen elkérte az árát. Ugye nem kell említenem, hogy az egész nyaralásomat én fizettem. Egyetlen kávémat sem fizette. Idönként szörnyen viselkedett. Majd, óriási terveket szött, még a lányomat is belevonta. Nézzen lepattant Panziót, majd ö rendbe hozza, kitataroztatja, és csinálunk airbnb- t, és az mekkora üzlet lesz. A másik terv, hogy a felsö teraszt megcsinálja könnyü fémszerezetes télikertnek, ha én azt úgy szeeretném. Közben, sem egy hangos szó, sem semmi nem történik. Bipoláris depresszió, ezt így hívják. Egyszer fent, egyszer lent. A fene sem tudja, hogy közben mi a fene megy végbe az agyában. 

Öszintén? Annak ellenére, hogy egy szép nagy házból költöztem egy bronxi lakása, egyáltalán nem hiányzik. Még mindíg nincs rendes munkám, csak hétvégén Manhattanben. A hét többi napján szaladgálok, hirdetek, idegeskedek. Pedig még nem ég a ház. De, ég, mert a megtakarított pénzemböl  élek. Azt, meg nem azért tettem félre, hogy elköltsem. Itt állok, amerikai állampolgárként, föiskolai végzettséggel, és 2 hónapja kinódom. 

vannak olyan időszakok, amikor a válság azért alakul ki, mert úgy érzed, nincs semmi mondanivalód, mert annyira kimerültél lelkileg, hogy nem maradt benned semmi, amit megosztanál.

A blogom

el van hanyagolva, de ígérem, hogy amint tehetem, felteszek minden fotót és írást.

Természetesen hajnali 3

Tegnap, a fizikoterapista megálllapította, hogy a rossz testtartàsom miatt, kb. 2 cm- vel rövidebb a jobb lábam, mint a bal. Etttöl, belém àllt a jeges félelem. Mi van? Megjelent a szemem elött a gyerekkoromban, a Báthory utcában mindíg féltem egy bácsitól, aki az ortopéd cipésznél a Bajcsi Zsilinszky, és a Nagymezö utca sarkán csináltatott cipöben járt. Barna volt, és az egyik cipö, jó 25 centivel vastagabb volt a másiknál. (az üzlet kirakatban láttam ezeket a borzasztó cipöket) Mindíg átszaladtam, az utca másik oldalára. Szóval, a jeges rémület. Feküdtem a vizsgáló asztalon, és Géza is vizsgálgatta, a majd 2 cm- es rövidülést. Igen mondja, mert mindíg a baloldalára helyezi a testsúlyt. Mi van?? Igen, söt, olyan furán tud állni, egyik lábfeje kifelé, vagy egyenesen a másikon. Ettöl a rövidülés mondja a terapista. Géza elégedett feje. Hajlítgatott, nyújtott egyet- kettöt, és lám, az egyenetlenség megszünt, ami járás közben nem látszik, de a bal csípöm, idönként, ha sokat gyalogolok, megfájdul. Hát, ettöl. Géza is panaszkodik a csípöjére, most én néztem a szakemberrel, neki is rövidebb az egyik lába, mint a másik. Amúgy nem teljesen egyforma semmink, nekünk embereknek, de nem számít. Ezt, mint növér mondom. Rajta is rángatott egyet- kettöt a holland guru, és láss csodát egyforma lett. Én, mint növér, hallgatok, mert én a nyugati orvoslást tanultam, ha valahol lötyög a deszka, nosza be a tablettákat, semmi natúr, gyógynövény kúra. Amúgy, az ezoterikus dolgokban nem hiszek, csak placebó szinten. Mondom neki, hogy elkezdtem hízni, és a vérvizsgálaton, kimondottan kértem nézzék meg a pajzsmirigy a T3 hormonra, mert ha az kibilleg, attól van a baj. Mindent rendben találtak. Erre a holland, hogy próbáltam- e már , nem. Azt mondta, gondolkoztam-e már a fényevésen. Mondom, tudok róla, Gézával évekkel ezelött ki is tárgyaltuk. És tessék mondani? Az aushwitzi és egyéb koncentrációs táborokban, miért nem vált be ez az igen hasznos dolog? Ó, erre is van kérem válasz, szinte egyszerre mondták, hogy a szellemi szintünket el kell juttatni meditálással, hogy a nap energiájával tudjunk táplálékot felvenni. Mint a növények. Ülök, és mondom, de uraim, a növény nem csak a nap energiáját használja, gyökere van, és ha a termöföld szegény tápanyagokban, satnya lesz a zöccség! Halló! Leheet, hogy úgy nézek ki, mintha hülye lennék, de álljunk meg! Kizárt, hogy ember a napból tud energiát felvenni, hogy teljes mértékben tudjon funkcionálni. Persze, majd fotoszintetizálok. Zöld is leszek. Nemrég, egy indiai guru tett erre egy ellenörzött kísérletet. Állította, hogy 80 napig, vizen kívül, semmiféle táplálékot nem vesz magához. Kitünö egészségnek örvend. Tessék- tessék tudós orvosok ellenörizzetek! (Nekem, erröl a cirkuszi produkció jut eszembe) A 45. napon teljesen legyengült, kérték, hagyja abba, de ö folytatta, és valamikor a 70. Napon meghalt. Ja, biztosan, szép vékony volt. Elö is keresem Gézának a cikket angolul. Mutassátok meg, aztán utánatok csinálom. Egyenlöre foglalkozzunk a kar- váll relációval, esetleg a láb kiegyenlítésével. Más. Varázslatos helyen reggeliztünk. Az elme elcsendesítése, vagy valami ilyesni. Peacefull mind. Fekvöhelyekkel, nagy kosaras ülöhelyekkel, csodás környezetben. Pálmafák összes arzenálja, fantasztikus szép. Reggelizünk. Géza boldog. A mellettünk lévö asztalnál, lótusz ülésben egy európai nö, kb. Velem egyidös kb. Cérna vékony, Géza elismeröen nézi. Majd, elöveszi a sodrós Drum dohányt, papírt. Komótosan, profin megtekeri a cigijét, és rágyújt. Elterült a mosoly a fejemen. Igyekeztem másfelé nézni. Géza emelkedett hangulata köddévált. Láttam rajta, hogy nagyon nem tetszik neki, amit lát. Ezen a szent helyen mer dohányozni!! (persze, szót sem szólt) Hát Géza, így jártál. Aki nem tudja, miatta hagytam abba a dohányzást, és álltam rá az e- cigire, ami egészségesebb. A tüdöm, minden esetre tiszta, így lassan 6 év után, teljes tiszta. (Pampog azért is)A vegetariánus étkezésre is, mert nem tudok húst fözni. Aztán, megszoktam. De, én csak részleges vagyok, mert idönként eszem húst. A disznóhúsra vagyok kiéhezve egészen. Itt már ettem. Harcolok, az érzelmekkel, de ha már úgy is halott szegény! Más. A terapista amúgy ügyes, ért hozzá, ammit csinál, már a vállammal. De, eszméletlen fájdalomra ébredek, minden hajnalban, pedig rögzítve van. Az Oxycodone- nal spórolok, mert az már kevés van. Egyetlen, ami tényleg segít. Sajnos, jobban fáj, a rotator cuff surgery iszonyúan fáj, nálam vállficam is volt, veéraláfutásos volt, az alkaromtól, a nyakamig.

Álmatlan

Nem tudok aludni megint. Azt hittem, hogy ennek az idöszaknak vége, de egy frászt. Fájok. Amúgy, istenien érezném magam. Géza, belémkötött, (nehogy már béke legyen) hogyaszongya, elege van az elektromos cigimböl. Beolvastam, természetesen, hogy nem vagyok se a felesége, se nem tart el, se, se, se. Haggyá lógva Gejza! Aztán, természetesen kedveskedés. Este, jégért is elment magától, még csak nem is utaltam rá. Látja rajtam, ismer. Vannak kisboltok a közelben. A szegénység ordít. Ilyenkor, mindíg fáj a szívem. A "bolt", egy kajiba, hullámpala, az árú, a földön. Többnyire rizskekszek, édesek- sósak. Víz, kókusz. Egy narancssárga duplafalú müanyag ládában tartják a jeget. 25 cent, 1 kg jég. 100 dolcsiból, az egész boltot megveszed kajibástól. Vacsorakor sikerült rendelnem, egy olyan pocsék tenger gyümölcse levest, hogy tiszta gumi volt minden benne létezö cucc. Pár kanál után, feladtam. Ilyen rosszat még nem ettem errefelé! A gyomrom sem volt jó utána, bekaptam egy pár gyomor fertötlenítöt. A helyi konyha kifejezetten jó.Nem utolsó sorban, rengeteg gyümölcs. Hol elegánsabb, hol egyszerü helyeken eszünk. A szemben lévö asztalnál, egy kínai, boszorkányos ügyesen egy csirkecombot evett pálcikával. Mi nem eszünk pizzát, nem megyünk európai, amerikai gyorséttermekbe se. Otthon sem tesszük, itt pláne nem!! Más. Van egy szomszédom, fiatalember Texas- ból. Erösen lötyög a deszka nála. Ha, akarom, ha nem, részese vagyok a magánéletének. A folyosón ordítva bizonygatja a thaiföldön tartózkodó thai feleségnek, hogy mennyire szereti. Nekem, nindíg gyanus, ha valaki állandóan bizonygatja, hogy mennyire szereti a párját.De miért mondood drágám?? Tudod, hogy szeretlek! Dehhogy édes, szeretlek. Naponta többször. Kint áll a folyosón, enyhén pityókásan, délelött 10- kor. Mindíg ö kezdeményezi a beszélgetést. Soha nem jöttem volna rá, hogy texasi, nem éreztem rajta a tipikus déli angolt, a nyújtásokkal. Amúgy kedvelem, már a déli angolt. Egy idö után, azt hittem szórakozik velem. A saját akcentusomat hallottam vissza. Mondom neki, hogy gúnyolódsz, vagy mi a cél?. Nevetve válaszol, hogy szereti átvenni a beszélgetöpartner stílusát. Nincs kifogásom ellene, érdekes. Ez is egy adottság, ügyes. Amiért azt gondolom, hogy lökött, mert 1 hete hallom töle, hogy megkapta az állást, angolt fog tanítani. Miinden nap, elmondja az asszonynak a telóba, és ünnepel. Szerintem, pittyantós a lelkem. Ami itt szimpatikus, hogy sokan beszélnek angolul, legalábbis, értik. A thaiok, nem annyira. Öszintébb a mosolyuk, romlatlanok. Nehéz számomra elképzelni, hogy iszonyat kegyetlen háború folyt itt '75, és '79 között. 2 millió ember halt meg. Nem ajánllott a vörös kmerröl kérdezni, mert szinte minden családban akad, aki részese volt. Pol Pot '98- ban halt meg, és soha nem vonták felelöségre. Visszafekszem, megpróbálok egy jobb pozíciót találni.

Eltévedtem

Eközben, Kambodja- ban. Na,ma voltunk a világ legjobb (azért a legjobb, mert én járok hozzá) fizikoterapistájánál. A környezet, mint a filmekben. Tikfa ház, csodás kerttel, benne szaletli (ezen a szón, mindíg halálra röhögtem magam). A pasi holland, 70 körül, nagyon megijedtem, hogy most elkezdi tekergetni a vállamat, én meg besz&rok. De, nem, csak annyira tekerte, amennyire kellett. Végre a karfelkötö párnáját nappal nem kell hordanom, csak éjszakára. Hideget írt elö rá, és egyes gyakorlatokat. Géza, tegnap megfázott velem együtt. Nekem, elment a hangom. A hangulata, jobb ha elkerülöd. Aztán engem kitettek a tuk- tuk- ból a piacnál, oszt annyi. Gézával, nem lehet nézelödni, mert hamar elfogy a türelme. Otthon, találkozunk. Jöttem- mentem a piacon, élveztem,mindent megfogdostam, vettem banánt, mangót, más egyebet. Szir- szart. Kijöttem a piacról, keresem a telómat, otthon hagytam. Rajta van a tèrkép fotó, hol lakunk. Fogalmam sem volt, hol vagyok, eltévedtem. Géza számát fejböl nem tudom, a címet sem, ki a fene tud megjegyezni egy ilyen címet kmerül. De, mivel nem estem a fejemre, megnint a nap állását néztem,hogy ahol lakunk, hol szokott lemenni a nap. Tele voltam holmival, törött váll. Tehát, az ellenkezö irány, kiesett. Beültem egy tuk- tukba, és mondom a palinak, hogy lasan induljon el, gözöm nincs, hol lakom. Szakadtunk! Nem itt, ott, de mégse, forognak a fogaskerekek. Mondom focipálya, kolostor, tehenek. Így sem mond semmit szegény párának. És akkor megláttam a fagylaltost a sarkon, mondom, itt jobbra, most balra és simán hazajöttem. Azt mondja, miért nem mondtam, ismeri ezt a helyet. Mit mondtam volna?? Kitört belölem a röhögés, ö is röhögött. Vidám emberek. 2 dolcsi helyett, duplát adtam a faszinak. Mondom neki, a férjemnek egy szót sem fogok szólni, mert a tegnapi óriási sikert, nem romboljuk ilyesmivel. Azt mondja Géza, hol voltál ilyen sokáig!! . :D

Napfelkelte Angkor Wat

Hajnali 3.30- kor keltünk, hogy megnézzük az Angkor Wat- nál a napfelkeltét. Hideg volt reggel, (nem volt hideg, csak ahhoz képest, ami nappal szokott lenni). Hú, egy életre szóló élmény meg minden, meg hú, meg ha! De, jó lesz! Ehhez képest, a tömegben tülekedtünk, mint a heringek, jó nem azt mondom, hogy nem volt szép, de tömeg, szelfibotokkal kiverik a szemed. Nem volt akkora szenzáció, amekkorára Géza számított. Én, az igazat megvallva, nem számítottam nagy durranásra, de erre sem!! Érdekes, és nem több. Ami nagyon irritál, most már, hogy lépést nem tudsz tenni annélkül, hogy valaki ne akarna rád sózni valamit!! Biz baszt, sálat- sapkát könyvet, mindent. Aztán, elmentünk egy másik kolostorhoz. Ta Prohm Cambodia Khmer Monastery - hez. A gyökerekkel benöttekhez. Egy tuk- tukos vitt bennünket, aki meg is várt a végén. A tömeget, nagyon nehezen viselem, pláne, ha a karomat löködik, és Géza rohan elöl (jobb is) Kijövünk a kolostorból, egy hosszú út vezet hozzá. Valami nem kerek nekem. Géza azt mondja, vajon merre lehet a tuk- tuk- os?? Ugyan olyan épület a WC is, az üzletek, de valahogy a nap állása nem az, és nem voltunk bent olyan hosszú ideig, hogy megváltozzon. Géza csak morog, hogy mindent neki kell tudni, neki kell intézni ( elötte, fergeteges jó kedve) én meg csak gondolkozom, hogy valami nem stimmel. Odamegyek egy tuk- tuk- oshoz, hogy ez az egyetlen kijárat? Azt mondja nem. Van egy északi, meg van egy nyugati. Üzletek, WC épülete egyforma. Erre én, hogy menjünk a másik kijárathoz. Az a tuti, az emberünk nem szólt, melyik kijárat. A pasi átvitt a másik kijárathoz, és láss csodát, ott volt a mi emberünk. Tudomást nem vettem Gézáról. Na tessék, nekem lett igazam! Már megint a hülye nö használja a fejét!! Fotókat hazautazás után tudom csak betenni.

Találkozás 1 év múlva

Este vacsizni voltunk a fogadott lányommal, és annak bátyjával. Annyira meg volt illetődve mindkettő. Írtó édesek voltak. A fiú illedelmesen, tisztelettel megköszönte a szülei nevében is, hogy lehetővé tettük, hogy a lányuk egyetemre járhasson. Meghatódtam, alig bírtam megszólalni. Két tüneményesen édes fiatal, többnyire lesütött szemmel, mosolyogva. Elmondták, hogy egyszer olyan kíváncsiak lennének a hóra, télre, milyen lehet az! Azt gondolom, hamar visszaszaladnának. Az, amikor megteheted, és másnak megkönnyíted az életét, leírhatatlan jó érzés! Rachna, a tanulmányai mellett dolgozik az éjszakai piacon továbbra is. Mindenkin nem tudsz segíteni, de egyvalakin mindenki tud valamilyen formában.

Első nem kellemes benyomás

Tegnap, megérkeztünk hulla fáradtan. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, minden szép, és jó. Törölközőm nem volt. Kerestem az illetékest, sehol, senki. Géza cicát, már nem akartam zavarni. Most, külön szobában vagyunk, nem apartmanban. (Hála istennek) Szóval, letusoltam a víz jéghideg, de jól esett, törcsi sehol, de meleg van, bánja kő megszáradtam. Géza az emeleten, én a földszinten. Wifi elérhetőség, jelszó. Nem működik. Megint, megint nem, mondom sebaj, holnap orvosoljuk a dolgot, olvasok, van egy pár könyv letöltve. Hajnali 2 ordítozás, csak nem szűnik, 5- ig. Én, már ott tartottam, hogy kimegyek, és leordítom a fejét valakinek. Nem tettem. Mondom Gézának, hogy költözöm, mert nem elég, hogy gondom van az alvással, de másokat kell hallgatnom. Erre, az szokott lenni a megoldásom, hogy beteszek egy meditációs zenét, vagy valami doku filmet, fülhallgatóval. Net híjján, ez szóba nem jött. Géza szerint, aziPadem nem jól van beállítva. Egy szart, hiszen ismerem már, mint a tenyerem. Hisztis vagyok, ő semmit nem hallott. Na, ma felköltöztem az emeletre. Láss csodát, működik a net, folyamatosan, nem dob le, és ha valaki beszélget lent, nem hallatszik fel. Ismerem, tudom, hogy milyen tud lenni, ha nem működik a net. Kibírhatatlan. Most, egy ingerlékeny majom.

Fodrászat, és egyéb

Tegnap, szétszaladgáltam az agyam. Délelött elmentem lábmasszázsra, hogy valami kellemessel nyissam a napot. Amíg vártam, hogy Joo felszabaduljon, mert ugye kipróbáltam mindegyiket, és ő masszíroz a legjobban érzékkel. (Mert ugye szívvel is masszíroz az ember, nem csak adj neki, hadd szóljon! Vigyünk bele egy kis szívet- lelket, érzéket) kérdeztem tőlük, tudnak e jó fodrászt? Csak néztek rám. Aztán, eszembe jutott, hogy mintha lett volna ott valamiféle fodrász. Bementem, azok sem beszélnek angolul, eltáncoltam, hogy hajmelír lenne, vastagabb csíkokkal. Szép, és jó. Beültem a székbe, 5 fodrászlány állt körbe, mondja a szemüveges, hogy menjek el festékért. Még ilyet sem hallottam, de mondom rendben van. Magam megyek festékért, rohanok egy fodrászkellékeshez, fėlkarral. Ott sem ért senki, semmit, sebaj, választok festéket. Megyek vissza, hogy ez nem jó melírra. Jó lányok, akkor kenjétek, ahogy akarjátok. Édes anyám! A hajmosóba mentünk festés elött!! A hajmosás, egy ágy, aminek a fejrészénél van a lefolyó. Mit mondjak, láttam már sokmindent, de ilyet még nem! Felfekszem, a trükknek nincs vége, orvosi nyelven, trendelenburg állásba helyezte, hogy a fejem alacsonyabban legyen. Rám jött a röhögés, meg a fájdalom, mert a vízszintet, mostanában nehezen viselem, főleg, hogy a fejem lejjebb van, mint a lábam. No, ezen túl voltunk, amikor keni a tövét, szépen elválasztva a hajrétegeket, de a közepénél kezdi, men az aljától halad felfelé. A hajamat szívja a festék, csak szívja, mint őrült, hátul még egészen setét a töve az elején, meg már fehér. Lassú, mint a tetű. Mondom neki, drága sietek, és így fehér lesz az amúgy is szőke hajam, rámdobsz korban még vagy 10 évet!! Gyerünk mossuk le, nevetnek, hogy a húlye amerikai nő, itt intézkedik. Maga is meglepődött, hogy milyen hamar kigyilkolta a színt a hajamból. Vissza a Trandelenburg hajmosóba, életemben ilyet nem láttam! Csak kórházban. Jó, ezen nem voltam lekötözve, de így néz ki, mint a fotón. Az egész belekerült kemény 3 dolcsimba. Nem is lett rossz, mert időben kezdtem visítozni. Más. A sportorvos, meleg. (semmi bajom vele, kiváló) Erre, most jöttem rá. Most esett le a tantoló!! Eddig el voltam foglalva a magam bajával, fájdalmával. Képzeljetek el, egy hosszú utcát, pl. az Oktogontól, a Béke Hotelig. Szóval, ott edzőtermek, tömkelege, Body Building, thai box, megint egy edzőterem, egy- egy fehérje izomnövelő bolt. Ennek a közepén van a Fizikoterápia, és sportorvosi rendelő. Hát a pasi a kánaánban van!! Szép kidolgozott gladiátor testeket fogdoshat napestig! Szakadtunk. Gézára már elég csak ránéznem, tudja hol forog az agyam. Ezte, kerestük azt a helyet, ahol a múlt évben istenit ettünk. Gyalogolunk- gyalogolunk, nem találjuk. Egyszercsak, jön velünk szemben egy étterem, tele van, ez már jó jel. Mondom, hogy ne keressük, hátha jó ez is. Próbáljunk ki valami jót. Isteni volt a kaja, még annál is jobb. A pincér itt is érdekesen viselkedett, beleturkált a kajámba, és elkészítette a falatot, hogy kell enni, fűszerezni. De, ha nem vagy nyitott ilyesmire, akkor kár utazni bárhova. Imádom, a kalandokat, furcsa helyzeteket. Lefotóztam mindent, Géza hívott meg, kaptam tőle egy itt tradícionális Jázmin fűzért. Ráragadt a mosoly a fejemre. Nem bírtam letörölni. Jó, azért egy dolgot tisztázzunk, a fotó csak illusztráció, nem én vagyok rajta. Fotót sajnos még mindíg nem tudok betenni.

Kicsiket haladok

Tegnap voltam elöször a fizikoterapistánál, aki sportorvos. Géza is jött velem. Nagyon kedves pasi. Elöször vizszintbe helyezett, ami rettenetes lüktető fájdalommal járt. Aztán, felültetett, és meleg párnát, és egy szerkezetet tett a műtét helyére, (amúgy a műtét nem fáj, hanem a csont, inak, egyebek) ami apró áramütésekkel stimulálja az adott területet. A melegre én is rájöhettem volna már, mert vérbőséget okoz ott ahol kell, ezáltal gyógyít, és enyhíti a fáldalmat. ( ebben a hőségben, még meleget) Még, 3 alkalommal tudok menni hozzá, mert pénteken a don Muang reptérről, indulunk Siem Reap- be, Kambodzsa. Nagyon szeretjük! Ráadásul, ott a fogadott kislány, akinek az egyetemi tanulmányait fizetjük. (mindenkin nem tudsz segíteni, de 1 emberen igen) A lakást nagyjából megszoktuk már, de Airbnb többet nem jövünk. A fotókon, sokkal jobban néz ki, mint a valóságban. Nem beszélve a csöpögő csapról, a járulėkos költségekről, ami egy hotelban nincs. A net 3G- s, totál nem működik, mindketten sikítófrászt kaptunk. Megjegyzem, régen milyen jól elvoltunk nélküle. De, az összes könyv, olvasnivaló, telefonálás a családnak, értesülés a nagyvilágban zajló eseményekről, a neten van. Már, nem nagyon, ill. nagyon nem tudunk meglenni nélküle. Tegnap, Géza hozta az ingerült formáját, de úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Márciusban visszajövünk, már lefoglaltuk a Hotelt. Nem szarozunk. Sétáltunk egy nagyot a városban, majd lementünk a tengerhez. Én, minden patikába bementem, melegítő zseléért, és vitamin B12 injekcióėrt. Nálunk, 38 dolcsi recepre, itt, 3 dolcsi, recept nélkül. Simát nem kaptam, csak combót, B1, B6, B12, de így is jó. Már be is adtam magamnak az első adagot.
A bánatom, hogy nem mehetek a tengerbe. Nem tudok ezzel a felkötővel, de ha addig egy kendővel kötöm fel, fellök egy hullám, és kész a baj. Úszásról szó nincs. Fürdőruha felvétele megint egy macera. Minden macera! Tudom, türelem! Azért a sors fintora, hogy egész évben, erre az utazásra készültünk, beszéltünk róla, terveztük, mikor, hova, meddig, hogyan, és ez történik! Sóhaj, nagy sóhaj.....
Géza is mondta, hogy amióta béna vagyok, nem vagyok olyan ápolt, de ez érthető. Nagyon jól esett mit mondjak! Nem is veszem fel tőle, mert olyan, mintha a testvérem lenne. A melltartómat sem tudom magam be- kikapcsolni. Hiába vettem elölkapcsosakat. Grrrrrr....
Nagyon apró, hangyányi haladást észlelek, a gyógyulás felé.

Tegnap

Egészen kétségbeestem, mert Géza bal combja fáj, hosszabb gyaloglások során. Nem elég az én bajom, de még ez is. Feltűnően szótlan lett. A legrosszabb kedvét viszont az okozta, hogy a legutolsó póstát elhoztuk magunkkal, és az autó biztosítását felmondta a biztosító, mert ugyan akkor még 2 autónk volt, de mindkettőnk nevén. 2 évvel ezelött volt egy gyorshajtásom. A gyorshajtást, úgy kezelik Amerikában, mintha meggyilkoltál volna valakit. Az sem érdekes, hogy tõbb, mint 2 éve történt. Most jutott eszükbe. Marhák! Géza feszült, de most enyhülni látszik. Haha..

Más. Írnék a helyi szokásokról, amiket nem árt betartani.

• Az országban két dolog igazán szent: a vallás és a királyi család.
  • A legnagyobb tisztelettel kezeljük a Buddha-ábrázolásokat. Ne érintsük meg a Buddhát ábrázoló szobrokat és képeket (kivéve megvásárláskor).
  • Soha ne mondjunk vagy tegyünk olyat, ami a királyi családdal szemben tiszteletlenség gyanánt hathat.
• Nők soha nem érinthetnek meg egy buddhista szerzetest és kézfogást sem kezdeményezhetnek velük.
• Tisztelettel lépjünk be egy templomba. Belépés előtt le kell venni a lábbelit.
• A láb és lábfej a test legalacsonyabb része (spirituálisan és fizikailag is). Talpunkkal soha ne mutassunk se egy thaiföldi ember felé, se a királyi család vagy Buddha-szobor, -kép felé. Senkihez ne érjen hozzá szándékosan a lábával.
• Hasonlóan a fejet a test legmagasabb részének tekintik. Ne érintsük meg senkinek a fejét, még egy kisgyerekét sem. Ne is adjunk át senki feje felett semmit. Ne üljünk rá az alváshoz fenntartott párnákra sem. Ez szintén a fej megérintéséhez tartozó tabuk része.
• Sortot, ujjatlan pólót és egyéb tengerparti viseletet csak sportoláshoz tartanak illendő viseletnek. Ilyen öltözékben ne menjünk kormányhivatalokba, templomba.
• Ne mutassuk ki nyíltan, ha dühösek vagyunk. A thaiföldiek mélységesen elítélik az ilyen fajta viselkedést. Soha ne emeljük fel a hangunkat.
• Ne veregessük meg egy thaiföldi hátát vagy karját, még akkor sem, ha kedveskedésnek szánjuk.
• Ne támaszkodjunk egy olyan szék támlájára, amelyen ül valaki. Ez sérti a thaiföldieket.
• A lábak átvetése egymáson sértésnek hathat, főleg ha egy idősebb személy is jelen van.

A thaiok a konfliktuskerülés hívei, ezért kerülik az összeütközéseket és nem szívesen hoznak másokat kellemetlen helyzetbe. Az igazi konfliktuskerülő nem beszél szomorú témákról a hétköznapi társalgás során, és ha problémát érzékelnek a másik ember életében, általában nem szólnak egy szót sem, amíg a másik nem panaszkodik vagy nem kér segítséget. A kívülálló szemében érzéketlenségnek tűnhet, amikor a thaiok nevetnek a kisebb baleseteken - amikor valaki megbotlik vagy elesik - valójában azonban az incidens szenvedő alanyát kímélik. Ez a thai mosoly másik forrása - a mosoly a lehető legjobb konfliktuskerülés minden helyzetben.

Élvezem, amennyire lehet!

Az az igazság, hogy még a bio óránk nem állt teljesen át, így már 3- kor fent vagyok, mert csak ülve tudok aludni. Lecsúszok alvás közben. Ha, hanyadt fekszem, elviselhetetlen a fájdalom, míg ülve alig érzem. Szóval, nem csak ez az oka, itt több összetevő van. Az én hajnali trópusi madaram, csak nyomja a magáét. Van itt kiskutya, kiscica, egy törpekakas és tyúkja páros. Édesek, házaspár. Kakaska védelmezi tyukocskát. Imádom, az emberközeli dolgokat. Felénk, nagyon steril minden, ezáltal rideg is. Géza is szereti.
Tegnap, valaki ajánlott nekünk egy sportorvost, aki fizikoterápiával is foglalkozik A thai bokszolókat kezeli. Azonnal elmentünk a klinikára ( nem volt könnyű megtalálni, mert egy egész utcaszakasz, edzőtermekből, és thai boksz termekből áll). Persze, nyitott minden, a hőség miatt. Jó szellős.
Megtaláltuk, bementünk, és maga az orvos jött elénk a szokásos buddhista köszöntéssel, mosolygósan. Beírt a naplójába, saját kezűleg. Mondtuk neki, hogy még a jövő héten leszünk itt, aztán Kambodzsa, Bali, és úgy jövúnk vissza, még 3 hétre. Mosolyog, kedves, nem képzeli istennek magát, mint az amerikai orvosok többsége. Ilyen, elképzelhetetlen felénk, hogy az orvos maga jön elénk. Frászt, először időpont az asszisztenssel, aztán jön a nővér, ülsz órákat, az orvost magát nem lãtod, csak 5 percig. A stílusa is inkább lekezelő, mint kedves. (Nem mindeki, a többség) Ezzel az orvossal jók a megérzéseim, persz nem vagyok csalhatatlan. Akikkel a váróban beszélgettünk, német, brit, holland mind agyba- főbe dicsérték. A német fószer, kimondottam miatta jár ide Pattayára. A hollamd fiatalember, body buildinges, kiugrott a válla, inszakadása van, szintén magasztalta. Mindenkinél vállproblémák.
Szóval, megyek, hétfő- csütörtökig. Addig el is mondja, miket kell gyakorolnom Géza segítségével, hogy ne merevedjenek, tapadjanak, sorvadjanak az izmok. Mivel, én is szakmabéli vagyok, persze nem erre vagyok szakosodva, tudom, hogy az izomsorvadás bizony csúnya tud lenni, és már egy pár hét nem használat után jelentkezhet.
Más. Amerikai akcentusunk van, nekem magyar beütéssel, de ezt egy idegen nem veszi észre. Hát, mit mondjak kapjuk Trump miatt az osztást rendesen. Mintha, mi választottuk volna a vöröskėpű idiótát!! Lesz itt szívás rendesen, csak győzzük kapkodni a fejünket. Amúgy, nagyon jól érzem magam, és Géza is, mert még egyetlen epés megjegyzés sem hangzott el a szájából.

Mostantól, 2.5 hónapig, Dél- kelet Ázsiából jelentkezem

Ez nehéz lesz így, hogy alig találom meg az oldalamat, mert megtalálom, de thai nyelven vannak az instrukciók, az meg hieroglifa nekem.
A trópusi hajnali madár belelendült a "dalolásba". Egész évben hallottam, a képzeletbeli hangot. Imádom, nem dalol, de egy nótát fúj, különleges no nekem, az ittlakóknak biztosan nem. Gézáéknál is él Indiában. Arról nem is beszélve, hogy nem Hotelben lakunk, mint eddig, hanem Airbnb lakást vettünk ki, ahol az áram problémás, a net rém lassú, igaz 2 háló van, és 2 fürdőszoba, mert így szoktuk meg. Géza tegnap este olyan ingerült volt, hogy ha nem fogom vissza, a Hotelban kötünk ki, ahol a múltkor laktunk.
Szóval, fotó sem lesz egyenlőre, mert nem tudom, hogy kell a blogba illeszteni az iPad- on. Örülök, hogy egyáltalán megtaláltam, hogy kell bejegyzést írni. Ma, már voltam lábmasszázson, mert megint nem tudok rendes thai masszázst venni, most a törött- operált vállam, tavaly a bordatörésem. Nem tudom, hogy mi a fene történik velem, de már valamiféle átokra gyanakszom. A tavalyi utazásom, először is, eleve bordatöréssel jöttem, aztán azzal fejeződött be, hogy ellopták a Tamara Lempicka festményemet, a reptéren, amit nagyon ügyesen másolnak errefelé, nem mellesleg vagyonért.  Szóval, valami akad a mátrixban. A klímát is meg kell szokni, az is 2-3 nap, mint a jetleg. Baromi meleg van, magas páratartalommal.
Előbb végeztem a masszázson, mint Géza, neki teljes masszázs volt. Kint ülök, az üzlet elött, és szívom az e- cigit, amikor odalép hozzám egy brit, hogy hol veszem a juicet ( folyadék) hozzá. Mondom neki, hogy én hoztam magammal, mert tavaly sem láttam se üzletet, se thaiokat, akik ezt használták volna. Többen megállítottak a múlt évben is, hogy honnan.
Ahogy ott üldögélek, eszembe jut, micsoda bombasztika üzlet lenne, itt nyitni egy e- cigi boltot, minden tartozékával együtt, lenne kereslet rá. Aztán, rögtön bevillant, hogy valami gebasz van itt, mert erre már mások is rájöttek. Vajon, mi lehet az oka? Még végig sem gondoltam az egészet, odalép egy thai, egész jó angol tudással. Hogyaszongya, milyen szép az e- cigim. Mondom neki, hogy nem szeretem azokat a furkó nagyokat, és ez még a nagyobbik fajtából való, mert van több is. Ragadva az alkalmon, mondom neki, hogy nem látok sehol boltot, mint Amerikában. Erre ő, hogy 5- 10 évig tartó szabadságvesztésre ítélik azokat, akiket egy rendőr rajtakap az e- cigin. Mi van?? De,de nincs rajta adó, és ez az oka. Tehát, a prostitúció nem tiltott, a cigaretta, ami marha káros, nem tiltott, ihatsz, nyilvánosan, az sem. Az egészségesebb alternatíva miatt börtönben végezheted. A turistáknak elnézik, de az ittenieknek nem.
Szóval, elkerekedett a szemem, mert én ugyan a furcsa, mondjuk úgy, hogy az idióta törvények országából jövök, de ez visz mindent. Úgyhogy, ezért nincs e- cigi bolt sehol. A rossz, büdös cigit szívhatod, dögölj meg tőle, de az egészségesebb alternatívát üldözi a törvény. Majdnem leestem a székről!

Vékony hosszú tű

  Arról szó nincs, hogy kipihentem volna magam, az egész éves kemény meló után. A karácsonyi esésem után, 4 alkalommal ütöttek ki, és csak a 2. röntgennél derült ki, hogy nem csak ficam van a vállamban, hanem bizony el van törve. Az sem kizárt, hogy a rángatások alkalmával törött el. 4x ismételték mindezt. akkor sem sikrült a helyére visszatenni, és 4x utaztunk NYC-be, mert ugye az én biztosításom nem jó ebben az államban. (mindent kifizettem neki, fillérre)  Operáció, fájdalmak. Orvos, Géza csúnyán beszéltek velem, (de Gézának nem teszett, ahogy az orvos beszélt) Lassan, olyan vastag bőrt növesztek a pofámra, hogy csuda! Ezt én, vékony hosszú tűszúrásoknak hívom, ezzel böködi a lelkemet.
Érdekes kapcsolatunk van nekünk. Tudja, hogy sok mindent megengedhet magának. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem szeretem, de időnként túl lő a célon, hangosan, szóban. A napokban, kaptam a
NY-i címemre egy levelet, amit a barátnőm a neten azonnal átküldött. A levél, erősen ügyvéd nyelven íródott, egyikünk sem értette. Ezért, telefonáltam a biztosítónak. A 3. sikrtelen próbálkozás után, Géza vette a kezébe a dolgot. Fél óra után, végre emberi hang, Géza mondja, hogy az én ügyemben beszél, (nincs szájzáram, csak az ő kezében volt a telefon) erre a biztosítós csajszi kérdezi, kije önnek a hölgy? erre én, hogy a férjem. Erre Géza, felháborodva tett helyre, hogy nem vagyok a férjed, erre én, hogy bocsánat a volt férjem, erre Géza megint üvöltve, hogy egyik sem. A barátja vagyok. Mi van?? Nem mindegy a biztosító ügyfélszolgálatosának, hogy én milyen viszonyban állok azzal, aki telefonál?? Azt kérdezte, hogy adok- e engedélyt, hogy a nevemben beszéljen. Szóval, a mi státuszunk, a barát. Rendben, de akkor miért szól bele mindenbe?? Miért jön segíteni, amikor szerencsétlenkedem félkarral? Miért esik neki rosszul, ha NY- ban vagyok, és nem hívom fel?
Egyetlen oka van, hogy nem költözöm el, ill. 3.
1. A magánnyugdíjra, havi 12oo dolcsit fizetek be, mert nem elég az idő amit dolgoztam egy normális nyugdíjra.

2. Ne kelljen vagyonért egy lepukkadt lakást bérelnem valahol NYC- ben. Amit meg kellene osztanom valakivel, tehát ki kellene adnom egy szobát valakinek, hogy megosszuk a költségeket. Kidobott pénz, a lakbér. Várni, mikor lesz szabad a fürdőszoba, gané a konyhában, stb., stb.

3. Szeretek ide vidékre hazajönni, szeretem a házat is, megszoktam, és képtelen lennék kiépíteni egy férfival bármilyen kapcsolatot. Aztán, nagyon egyezik a mi világnézetünk. Főleg, nem iszunk akoholt. Az enyhén ittas férfi is kiborít, mert eddig sima hülye volt, most meg tök hülye! No, ez nálunk nincs.

Az, hogy ő találkozik valakivel, kizárt. Ennek több oka van, pl. lehetetlen stílus a nőkkel szemben, impotencia. (erectile dysfunction) Nem is óhajtja kezeltetni. Pedig, még nem értünk el abba a korba, amikor a testiséget törölni kellene az életünkből. Ugyanis, az hozzá tartozik, nem csak a szaporodáshoz. (nekem, pedig annyi szeretőm, meg férjem, meg egyéb volt, hogy nem esik nehezemre nélkülözni. Minek az a sok huza- vona? De, nem egészséges no.) Aztán, ha én barát vagyok, akkor érdekes, hogy jön egy pupilla tollal, amit az én táskámból halászott elő, (kotorászik a táskámban) és megkér, hogy nézzem meg a heréjét, mert elváltozást észlel, ami viszket. Előkapja, én meg a pupilla vizsgálóval a számban lesem, 2 cm-ről. Sima szórtüsző pattanás. Jó, hogy nővér vagyok, de akkor is. Ekközben észlelem, hogy a "férfiassága" összezsugorodott, mióta utoljára láttam, kb. 6 éve! Majdnem felröhögtem. Azt gondoltam, elszárad, majd leesik.

Felvetődik itt még egy dolog, hogy miért szeret velem utazni? A magyarországi út, katasztrófális volt. Egyrészt, engem kiraboltak, az első nap, (összes papírom, pénzem, igazolványom, minden) itt írtam róla, másrészt tél volt, és hideg. Minketten útáljuk. Ö, indiai. Nem szokott nagyon a télhez. Igaz, 3o év után, csak megszokhatta. Itt, mindíg nagy hó van, hideg, szerencsétlenkedés. Mindketten imádjuk Ázsiát, buddhisták vagyunk, én moderáltan.  Én, ugyan nem jutottam el a Nirvánába, mint ő, szerinte. Szerintem, meg kontrolálatlan, hirtelen, nem valós elképzelése van önmagáról. Én, talpraesettebb vagyok, és gyakorlatias. Ezt szereti.
Minden esetre funkcionál a kapcsolatunk, részemről rengeteg kompromisszummal.
Más. Ez volt az első éjszaka, amit 11 - től végig tudtam aludni fájdalmak nélkül regel 6.3o- ig, sima Tylenollal (acettaminophen) Nagy dolog, mert eddig, ez nem sikerült. Ha, belegondolok, hogy már 3 hete ott kellene lennünk...., hát

Karácsonyi rémálom

  Nem tudok mit mondani. kb.1 hét leforgása alatt, konkrétan a két ünnep között, de főleg karácsonykor, annyi negatív dolog történt a családomban, mint 1o év alatt sem! Idő kell, míg megemésztem. Elhunyt a sógorom, olyan csendben, mint ahogy élt. Áldott jó ember volt szerettük nagyon. Eltörött csúnyán a vállam, operálni is kellett. Komoly rehabilitáció elé nézek. El kellett halasztani az utazást emmiatt. Ezzel, Géza nyaralását is tönkre tettem. Egyetlen jó dolog, az unokahúgom kisbabája, de ő nagyon meg van most gyötörve szegény. Nem csak a pici, de van 2 másik kicsi is mellette. Nem tudom, hogy minek köszönhetjük ezt?? Nagyon jó évem, évünk volt. Tiszta komfort zóna. Apró dolgok persze történtek, de szóra sem érdemesek. Mintha, automata fegyverrel szórták volna meg a békénket. Boldgan jöttem haza, az utolsó munkanapomon, dec.23.- án. 2o pár téli zoknit vettem a veterán hajléktalanoknak, és csokit is adtam Manhattanben, a buszállomás felé haladva. Örultem, hogy örülnek. (a legritkábban adott adomány, a zokni, és a csoki, erre nagy szükség van) Jó, kicsit hisztiztem, mert fájt a derekam. Hol van az már?? Nem felejti egyikőnk sem, ezt a karácsonyt. Szóval, nem tudom, hogy mi történik??  18.- án elutazunk. Fájdalmaim vannak, éjjel 3- kor felébredek, hogy lüktet a csontom. Erős fájdalomcsillapító. A felülvizsgálaton, az orvos először elküldött röntgenre. Amikor meglátta az eredményt, elkezdett kiabálni velem, hogy 3.8 mm- el feljebb van a felkar csontom, (humerus) mint kellene, pedig ő milyen gyönyörűen megcsinálta! Lám, én meg elbasztam, Látja? tudja, mi az a milliméter?? Mondom, persze, hogy tudom. Elsírtam magam. Mire ő, hogy neki nehéz a természete! Fasz! Nem érdekel a természete! Közben, beszéltem a bátyámmal, aki ért hozzá. Azt mondta, mint ahogy én is tudom, hogy az kevesebb, mint fél cm, és azt az izom is összeránthatja, felhúzza. Most, Thaiföldön, megyek rehabilitációra. 

Remélem, vége van a megpróbáltatásoknak, fizikai, és mentális értelemben is. 

Széljegyzet

Már, senkit nem akarok fárasztani az op.- vel. Túl vagyok rajta. Másnap délután hazaengedtek. Ma, egyedül tudtam fürdeni, amire nagyon büszke vagyok. (tusolni tilos)
Ma, ráültem egy székre, nem használjuk, de összerogyott alattam. Géza közölte, hogy mert dagadt vagyok. Még az kellett volna, hogy a másik karom is eltörjön. Megúsztam. Kaptam egy ilyen izét, ami alatt egy kb. 2o cm-es párna van, ami eltartja a karomat a testemtől. Kényelmetlen. Jobban vagyok, határozottan. Aludni, nem nagyon tudok, de még kb. 1o nap, és jól leszek. Van remény, hogy túlélem. A nővérek, nagyon rossz betegek. 1o.- én megyek felülvizsgálatra 18.- án utazunk.

Mindennek a margójára

  Múlik az idő, nekem már 4 napja Thaiföldön kellene lennem. Végleges, a vállamat 4.- én műtik New Yorkban. 1o.- én kontrol. Az egyik legjobb orthopéd sebész.  A biztosító állja a műtét szinte teljes költségét. Konzultáció 15o dolcsi, maga a műtét 5o igen, nincs tévedés. Mindez, biztosítás nélkül 35.ooo - és 4o.ooo ezer között lenne. Mégsem olyan rossz ez a biztosító. A Géza legombolta rólam az oda- vissza utazás összes költségét, ami 4oo dolcsi mindennel együtt. Autópálya pénz, alagút, ill. hídpénz, ebéd, benzin. Ellenőriz, kontolál, meghatároz, dirigál. Mondtam határozottan, hogy meg ne próbálja, mert ez eddig sem jött össze, eztán sem fog. De, a másik oldalon rendes, mert főzött lencsét, igaz indiai vöröset, azt is elbaszarintotta, nem a rendes receptet használta, amit én szoktam, meg ahogy annak lennie kellene. De, megtette, ami nagy dolog tőle! Cambell csirkehúslevest is hozott. A hajamat összefogja reggelenként. Segít mindenben, ha kell. Igyekszem azonban magam csinálni a dolgokat. A kontrol után, utazunk.
Más. A sógorom meghalt 25.- én karácsonykor. Amilyen jó ember volt, olyan csendben ment el, délelött a fotelban elaludt a tv mellett. Ritka jó ember volt. A saját családja többször átvágta, így, vagy úgy, de hallgatott róla. Egyszer hallottam hogy felemelte a hangját, kb. 3o ével ezelött. Akkor is velem szemben, mert összevesztem a nővéremmel. Természetesen mellette állt ki. Nyugodjék békében. Nagyon szerettem. Ritka jó beszélgetőpartner volt. A nővérem, nem a hagyományos módon gyászol, nem örjöng, nem csinál jelenetet, nem hív siratóaszzonyokat. (mert mit szólnak a szomszédok) Ki udja mi játszódik le benne? 44 évet töltöttek együtt, jóban rosszban. Együtt csináltak mindent. A szó szoros értelmében. Nem vagyunk egyformák, mindenki másképp gyászol. ezt el kell fogadni. A férj családja, mélységesen felháborodott, hogy a nővérem, kocsonyát főzött az egész családnak, a 2 gyerekének, a 3 és fél unokájának. Ezt közzé merte tenni a FB-n. Vagyok annyira tapasztalt, hogy megéltem, minenki másképp reagál. Van aki hallgat, van aki ordít, van aki táncolni akar, és van, aki elfoglalja magát. Az élőkkel foglalkozik. De, a sznobságon kívül, és a mindent az anyagi javaknak szentelve szellemileg nem képesek felfogni, a lényegesenbb dolgokat. Pl. tapintat. Nos, ez nem megy nekik sehogy sem. Tök üres az életük, ha minden hiányzó rést, pénzzel töltenek ki. (tapasztalat, nekem is volt ilyen periódusom.) Epés megjegyzést írtak a "kocsonyás" kép alá. Benne vannak a korban, de a bölcsesség messze elkerülte őket. Azt hiszik, megússzák következmények nélkül. Az unokahúgomnak, aki kérdőre vonta őket, és nem mellesleg terhessége 38. hetében jár, jól beolvastak. Kvázi, nem így illik gyászolni. Szegény annyira naív, jóindulatú, hogy senkiről nem feltételez semmi rosszat. Aki mással szemben gyűlölködik, beolvas, ott valami elégedettlenség van saját magukkal szemben. Lötyög a deszka.
Nem álltam meg, és küldtem üzenetet a FB- n privátban és ez a következő,

Egyszerűen nem értelek benneteket! Vannak, akik a rosszindulattól, vagy empátiás készség híjján..., nem is tudom miért, de úgy érzik bele kell szólniuk más emberek gyászába. Mindenki másképp gyászol. Van, aki ordítva, van aki csendben, van aki elfoglalja magát, van aki táncol, van aki siratóasszonyokat fogad, (mert ugye, mit szólnak a szomszédok) hogy ne kelljen gondolkozni. Ezer variáció van. Lehet, hogy fel sem fogta! Ezt el kell fogadni, és olyan tapintatosnak lenni, hogy nem fűz idióta kommentárt ehhez. Sőt, nem tör pálcát, mert ugye nem őt érinti, nem tudhatja, mi játszódik le a másikban. Ennyi. Amit még hozzátennék, üzenem a  családnak,  Zsuzsának, Zsoltnak, és neked, hogy talán, ha ennyire fontos a gyász hagyományos kifelé mutogatása, nem ártott volna Márta néni sírjához kimenni, legalább 3 évente. Ugyanis, az én anyukám gondozta azt éveken keresztül. Valami baj lehet az életetekkel, ha másba kell belemarni. Szóval, ott kellene keresgélni.

Chat Conversation End
 

Igen, a saját anyjuk sírjánál, talán sose voltak, omladozik, gaz lepi moha, el sem lehet olvasni, ki van oda temetve. Az én jóindulatú anyám járt a sírhoz ápolni. Számtalanszor, ha otthon voltam, én vittem anyámat a temetőbe. Még egy idegen elszáradt virág sem jelezte, hogy járt volna ott valaki. Vagyok annyira idős, hogy beolvashatok, szellemileg nem érett embereknek finoman. De, ezek után, ez talán nem is volt finom. Ezt hívják low quality life- nak errefelé. Letiltottam őket, mert ilyen emberekre nincs szükségem. Ostoba, felületes, nem gondolkozik. Képes kiírni az FB- re, hogy a barátaink szórakoznak, de mi nem megyünk, mert nem éreznénk jól magunkat ! Anyátok sírja omladozik, az nem számít, attól jól szórakoznak! Feltételezem, aki sírtkövet csináltat, annak fontos! Kifelé mutogatás, a környezet elismerése a fontos. Ja, és nekem eszembe nem jutott ezért megjegyzéseket tenni. Sőt, nekem a sírok sem fontosak. Minden ember más. Ha, én meghalok, szétszórják a hamvaimat.  Ennyit, a sznob családról, akik a saját hibájukat, deficites életüket szórják másokra. Álszent banda! Közben lenéznek mindenkit! Az empátia nem is mond semmit. No, ez a szégyen. Tudja meg mindenki. U.I. Nem félek senkitől, ez meg fog jelenni a Google keresőben. A nővéremnek ehhez semmi köze, én egy különálló személy vagyok, és nem a testvérem sugallatára írtam ezt meg! Az én életem sem tökéletes, de legalább nem teszek úgy, mintha az lenne, és nem kötök bele senkibe! Néha nem baj az, ha tükröt tart valaki elénk. Nővérem kérésére levettem a neveket, pedig megérdemelnék.

Type a message...