Karácsonyi rémálom

  Nem tudok mit mondani. kb.1 hét leforgása alatt, konkrétan a két ünnep között, de főleg karácsonykor, annyi negatív dolog történt a családomban, mint 1o év alatt sem! Idő kell, míg megemésztem. Elhunyt a sógorom, olyan csendben, mint ahogy élt. Áldott jó ember volt szerettük nagyon. Eltörött csúnyán a vállam, operálni is kellett. Komoly rehabilitáció elé nézek. El kellett halasztani az utazást emmiatt. Ezzel, Géza nyaralását is tönkre tettem. Egyetlen jó dolog, az unokahúgom kisbabája, de ő nagyon meg van most gyötörve szegény. Nem csak a pici, de van 2 másik kicsi is mellette. Nem tudom, hogy minek köszönhetjük ezt?? Nagyon jó évem, évünk volt. Tiszta komfort zóna. Apró dolgok persze történtek, de szóra sem érdemesek. Mintha, automata fegyverrel szórták volna meg a békénket. Boldgan jöttem haza, az utolsó munkanapomon, dec.23.- án. 2o pár téli zoknit vettem a veterán hajléktalanoknak, és csokit is adtam Manhattanben, a buszállomás felé haladva. Örultem, hogy örülnek. (a legritkábban adott adomány, a zokni, és a csoki, erre nagy szükség van) Jó, kicsit hisztiztem, mert fájt a derekam. Hol van az már?? Nem felejti egyikőnk sem, ezt a karácsonyt. Szóval, nem tudom, hogy mi történik??  18.- án elutazunk. Fájdalmaim vannak, éjjel 3- kor felébredek, hogy lüktet a csontom. Erős fájdalomcsillapító. A felülvizsgálaton, az orvos először elküldött röntgenre. Amikor meglátta az eredményt, elkezdett kiabálni velem, hogy 3.8 mm- el feljebb van a felkar csontom, (humerus) mint kellene, pedig ő milyen gyönyörűen megcsinálta! Lám, én meg elbasztam, Látja? tudja, mi az a milliméter?? Mondom, persze, hogy tudom. Elsírtam magam. Mire ő, hogy neki nehéz a természete! Fasz! Nem érdekel a természete! Közben, beszéltem a bátyámmal, aki ért hozzá. Azt mondta, mint ahogy én is tudom, hogy az kevesebb, mint fél cm, és azt az izom is összeránthatja, felhúzza. Most, Thaiföldön, megyek rehabilitációra. 

Remélem, vége van a megpróbáltatásoknak, fizikai, és mentális értelemben is.