Nem vagyok hajlandó ezzel foglalkozni

Még egyszer leírom, és ezzel be is fejeztem a témát.
Anyámmal beszélgetek telefonon, és egy idő után mindíg megkérdezi, hogy beszéltem- e a lányommal. Nem, nem beszéltem, és nem is fogok!
Egyszerű, hogy miért. El kell mesélnem egy kis történetet.
Anyám, szerelmes lett apámba, amikor házasságban élt a férjével, és a két közös gyerekükkel. Egy ronda válás után, a nővérem az apjához került. 9 évesen. Nem lehetett könnyű, egyiknek sem. Sem anyámnak, sem a nővéremnek. Anyám, mindíg kompenzált, szaladgált a nővéremhez, emlékszem engem is cipelt magával. Apám elött, sem a bátyámnak, sem a nővéremnek nem volt maradása. Később nekem sem. Anyám, egy életen át szenvedett ettől.  Istenítettem apámat, kb. 5 éves koromig, amikor az orrom elött, az imádott bátyámat, agyba,- főbe verte, mert felült a házmesterné hülye fiának a motorjára. Ennyi volt a bűne. Attól fogva, nem bíztam apámban, és nem is szerettem úgy, mint elötte. Egyre jobban láttam a hibáit. Ahogy nyílt a csipám, úgy láttam egyre világosabban, hogy apám nem szerethető. Durva, keresetlen, önző, hangos, féltékeny.
Anyámnak kabátot mentek venni, mert egy kis széllelbélelt átmeneti kabátja volt. De, apám beleszeretett egy fényképezőgépbe, és anyám egész télen egy vékonyka kabátban volt, Sorolhatnám napestig ezeket a történeteket. Szegény nővérem, meg csak hallgatott, hol jöhetett, hol meg nem.
Szegény anyám, 9o éves, és ezeket elfelejtette, csak a szép dolgokra emlékszik. Akárhogy töröm a fejem, szép dolgokra vele kapcsolatban, nem emlékszem. Anyám sem, csak színez. Én, az állandó botrányokra, és karácsonyfa borogatásokra emlékszem. Folytonos kritikákra, ordítozásokra, törésre- zúzásra. Menekültünk mindíg! Aztán, 3-4 nap múlva visszamerészkedtünk, amikor elült a vihar. Apám, a romhalmaz kellős közepén, igen rossz állapotban volt mindíg. "Inkognitóba"vonult, nem evett, nem ivott, mi meg takarítottuk a romokat. Ez ment folyamatosan. Anyám, meg csak tűrt. Igaz, nem ütötte meg anyámat. Bennünket rendszeresen. A bátyám, hamar megtanult hallgatni, de emmögött a hallgatás mögött, mélységes megvetés lapult, anyám felé is. (azt hiszem, később megbocsátott mindkettőnek, mint ahogy én is elengedtem apám bűneit velünk szemben, főleg, hogy már meghalt) Ez, csak később vált világossá, amikor már felnőtt lettem. Én, nem úsztam meg a dolgokat, mert nem bírtam befogni a pofámat. 19 évesen le is léceltem otthonról.
Nos, ez a kis bevezető kellett, hogy jobban megértsük itt a dolgokat. Anyámat, mind a 3 gyereke, nagyon szereti. Soha, egyik sem beszélt vele olyan hangnemben, mint amit a lányom megengedett magának velem szemben. A  nagyanyjával is úgy beszél, mintha a seggéből rántotta volna ki! A nővérem, meg mindenben segít neki, és gondoskodik anyánkról.
Nálam, ez nem működik, amilyen levelet kaptam tőle, azt soha nem tudom megbocsátani. Kinyomtattam, és be is fogom keretezni. Nehogy elfelejtsem. Igazi gyűlölet süt  levélből. Nem érdemeltem meg.
Az egészről, nem fogok többet beszélni, puszta önvédelemből. Most már úgy vagyok vele, hogy nem is jut minden nap eszembe! Annyi szar ért már az életben, hogy nem vagyok hajlandó vele foglakozni. Még a hátamra venni dolgokat. Nem, nem haragszom, én is elengedtem, csak nem érdekel a továbbiakban.
Tudom, szomorú. Ez van. Kár, minden próbálkozás. Nem megy. Anyám azt mondja, hogy egy anya köténye alatt, minden elfér. Ha, a kötény alatt döfködnek, és pocskondiáznak, az nem fér el. Ez az én értékrendembe nem fér bele. Szeretem-e? Persze, hogy szeretem, a vérem. De, szavakkal gyilkolni lehet. Engem meggyilkolt szó szerint. Ennyi.....

Vallások, és beilleszkedések

Előre bocsátom, nem vagyok vallásos. Semmilyen felkezethez nem tartozom hivatalosan. (senkihez sem tartozom) Ateista vagyok, meggyőződésből immáron. Meggpróbáltam a katolikus egyházat, kevés sikerrel. Hallgattam különböző keresztény felekezeteket, hiába. A buddhistákhoz vonzódom, mert az áll hozzám a legközelebb.
Ez, az én házi oltárom, ahol megfér a tündér szobor, Buddha, Mala, a Ganesh szoborral. Kicsi buddhák, kavicsok, amiket találtam köztük egy anyám kertjéből. 

Valmiféle felső hatalomban hiszek, de ez az Univerzum, és nem a jó Isten. Akkor is kényszeredetten mosolygok, amikor valaki azt mondja, "Szegény uram elment, és most ott ül fent, a jó Isten balján, és jóságosan néz le rám" Mi van?? Hogy ez szerencse, vagy sorscsapás, azt nem tudom, mindenesetre képtelen vagyok elfogadni azt, amiben nem hiszek. Tiszteletben tartom mások hitét, nem teszek megjegyzéseket, és úgy fogadom el őket, ahogy vannak.
 Azt viszont tudom tapasztalatból, hogy vannak szélsőséges csoportok, közösségek, legyen az keresztény, muzulmán, zsidó, akik képtelenek asszimilálódni a környezetükhöz. Azokról beszélek, akikkel személyes tapasztalatom van. A muzulmánok, és a zsidók, keresztények. Hangsúlyozom, szélsőségekről beszélek. Nem tartják a helyi ünnepeket, nem hajlandóak részt venni a befogadó ország szokásaiban. New Yorkban nagyon szembetűnő. Addig, amíg zárt ajtók mögött zajlik ez a különcködés, addig semmi baj nincs, és tisztelettel vannak a többi ember iránt, minden rendben van. De, amikor a muzulmán, köp egyet, egy mini szoknyás nő láttán, csoportban esetleg erősebb inzultusnak van kitéve, vagy békésen ülök a parkban, és egy katolikus megkérdezi, hogy katolikus vagyok- e, mert ha nem a pokol tüzén fogok elégni, vagy a zsidó, aki lesajnál, mert ő a kiválasztott, egyetlen igaz, amellett már nehezebben megy el az ember.
De, itt is vannak különbségek, mert a zsidó soha nem fogja lemészárolni ebertársait,  a mai keresztényekről ugyanezt már nem lehet elmondani. Ezt azért írom, mert a keresztény egyház sem szent, gondoljunk vissza az inkvizícióra, vagy a keresztes háborúkra. A muzulmánok meg semmibe veszik a nőket, az ortodox zsidók sem.
Mesterségesen bután tartják a nőket, nehogy elkezdjen gondolkozni. Gyerekgyár, és háztartásbeli.
Én, mint baloldali liberális, félek a muzulmánoktól. Sajnálom, de így van. Nem vagyok bevándorló ellenes, de nem tudnak, és nem is akarnak beilleszkedni más társadalmakba.
 Jaaaa, mondta valaki, hogy a buddhista szerzetesek nem olyan jámborak, mert lemészároltak egy pár tucat muzulmánt Burmában, és Sri Lankán. Persze, reggel arra ébredtek, "De szép napunk van, gyerünk mészároljunk le néhány muzulmánt! " Volt előzmény, az állatok lemészárlása volt a kiváltó ok, ami idáig fajult. De, meg kell jegyeznem, igazi buddhista nem mészárol, se embert, sem állatot. Szintén tapasztalat, mert én nem csak olvasok, jártam a Távol - keleten többször.
A munkahelyemen, van zsidó, muzulmán, és jómagam. Békében elvagyunk. De, amikor a muzulmán takarítónő arról kezd beszélni,  hogy a férje nem hajlandó dolgozni, otthon ül, amíg ő kidolgozza a belét, akkor égnek áll a hajam. Egyik helyről szalad a másikra. 7 napból, 7 napot dolgozik. És, ez nem az első. Nem szólok, persze, hogy nem szólok.  Lökném ki a francba! Nekem, a vallásokkal van a gondom, mert úgy gondolom, hogy a tömegek mételye, ahogy apám mondaná, de be kell látnom, igaza volt. Tudom, nem leszek népszerű ezzel a bejegyzéssel. Van egy csoport a FB- n, elöször úgy tűnt, hogy tetszik, de nem tetszik. Szóval, én ki fogok lépni abból a csoportból. Egyrészt, nem vagyok hajlandó bólogatni, soha nem tartoztam sehova, és nem tudok azonosulni a hangadókkal. Aki ellent mer mondani, ledarálják. Sőt, ahogy hallom, átjárkálnak más csoportokba osztani az észt, meg ideges lesz. Ettől? Van valamiféle befolyása a politikába? Le mertem írni, hogy szimpatizálok Putyinnal, mert cselekszik, nem csak a szája jár.
 Ez itt, egy csoport menekült, aki elnézi, hogy a nő mezitláb 3 gyereket cipel, mellette meg fiatal, életerős fiatalemberek zsebre dugott kézzel ballagnak. No, ennyit ér egy nő.

Indiai tanmese

Sokszor, nem szeretem a tanmeséket, mert itt- ott sántítanak, de Ez nagyon jó!

Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk?

(Tanmese)

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte:

 "Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?"

A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta:

"Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat."
"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent.

A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.

Végül a szent elmagyarázta:

"Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék, ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot. Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."

A szent folytatta:

"Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak, és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."

Ránézett a tanítványaira és ezt mondta:

"Ezért amikor vitáztok, ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."

(Fotó: Filiz Dogan)

Cím nélkül

Baj van. Méghozzá nagy baj. Nem is tudom, elmondani, leírni. Pedig, nekem az írás, mindíg segített, és könnyebb volt megérteni bizonyos dolgokat, de főleg eseményeket.
A gyerekemről van szó. Nem beszélünk, illetve, ő tiltott le, aztán én. Nekem, ő az egyetlen lányom, több nincs.
 Egyszer biztosan leírom mi történt, és főleg mi vezetett idáig. Nem érzem magam hibásnak most.
Pedig, biztosan bennem a hiba, mert a férjem elvált tőlem, a gyerekem pedig nem beszél velem.
De, rendben van, én egy velejéig moslék, önző ember vagyok. Könyörgöm, a nagyanyjával miért viselkedik így?? A kutyával szebben beszélnek, mint ő vele. A nagyanyja, mindíg mellette állt, akkor is, amikor én máshol voltam. Bármi kellett, ki volt fényezve a segge. Nem tini már, tudatában van annak, amiket mond. Megkaptam tőle a magamét, aminek csak a töredéke igaz. Soha nem állítottam magamról, hogy kiváló anya voltam. (ellentétben másokkal, akik életét közelről volt alkalmam megtapasztalni, és bizony nagy hiányosságok voltak) Nos, ezek az emberek kiválónak érzik magukat.
Még, amikor a Rehaben dolgoztam, kötöttem egy életbiztosítást a javára. Halálom esetén, kapott volna 1oo.ooo dolcsit. Ezt, most megszüntettem. A pénzt, amit eddig befizettem, betettem a Bankba.
Az odavágott szónak, iszonyatos ereje van. Így most átment rajtam többször a villamos, kidobtak a 1o. -ről, hasbaszúrtak, aludninemtudok, kész vagyok.
Pénzről vanszó, persze pénzről. Ha, nekem azt mondja, hogy,
 - Mama! Szükségem van a pénzre! -,akkor azt mondom neki, hogy, - Nekem most nincs szükségem pénzre, használd fel okosan. Ennyi. Annál is inkább, mert tulajdonképpen, kevéske pénzt akart nekem adni. Durván, 1 heti fizetésemet. De, mielött adta volna, gyorsan belémkötött, hogy azt se kelljen. Amúgy is, odaadtam volna a nagyanyjának.
Nincs jó természete, mondhatnám azt is, hogy bolond. Minden művész bolond.
Szememre hányta, hogy nem akarom meglátogatni. Kanárin nem. Magyarországon, vagy itt, bármikor. Kanárira nem megyek, voltam ott eleget, és útálom. Amúgy sem mentem volna hozzá, Hotelba legfeljebb. A nagyanyját iszonyatosan megbántotta, amikor ott volt nála. De, nem megyek oda, lassan Magyarországra sem. Idegenként ténfergek. 
Tavaly, otthon voltam Budapesten, pont 2 napot voltunk együtt. Nem voltam fontos neki, mert elszaladt valami fesztiválra. Akkor, miért hányja a szememre, hogy nem akarok találkozni vele???
Február 5.- én, Thaiföldre utazom, egyedül 3 hétre. Nem elöször, sokadszorra. Ebből, 2 hét intenzív meditációs program, egy kolostorban. Repülőjegyet megvettem, a szállást lefoglaltam, kifizettem. Pihennem kell. Nem pihenek, évek óta.
Tavaly, 5 hónapot voltam otthon, és ha úgy tetszik, a "gyerekem házával" voltam elfoglalva, és a számlákkal, amik az ő nevére jöttek, javításokkal, stb., stb. Elötte, főiskolára jártam, és vizsgáztam állandóan. 1 évbe volt beszorítva 2 éves anyag. Nehéz, felelőségteljes munkám van, és igaz, hogy "csak" 4 napot dolgozom 1 hétből, de 96 órát. Állandó készenlétben. Végtelenül fáradt vagyok, és frusztrált.
Szeretem, persze hogy szeretem, de ezt nem tudom, hogy nyelem le!?
A hosszú pocskondiázó levélből, a legszebb mondat, hogy "Meg volt neked engedve, természetesen, hogy ott lakjál!" Megengedte a taknyos kiskorú gyerekem, hogy a "házamban" lakjak! Óriási! A nyúl viszi a puskát. Kisgyerek volt, amikor vettük, és a nagymamám öröksége is benne van/ volt. A nevére azért került, hogyaz átírás ne kerüljön sokba, ha valami baj érne bennünket felnőtteket. (ez azóta, megváltozott) 1 évig laktam ott. 2oo4- 2oo5.
A nővérem szerint, ők nem kaptak a nagymamai örökségből, csak én. Anyám , nekeik is adott bőven. Egyedül, én jártam rosszul, mert nesze semmi, fogd meg jól lett a vége. Magyarul, egy évi lakhatást. Fasza! A bátyám, nem is emlékszik az 1 millás összegre, (anyám szerint) a nővérem, meg ki tudja hova tette? Látszata nincs, de ez nem is az én dolgom, semmi közöm hozzá.
Hogy, őszinte legyek, nem tartom számon ki, mit kapott! Én, semmit. De, nem is ez fáj, hanem a levél a gyerekemtől. A pocskondiázás.

 

Üzbég zsidók, tadzsik muszlimok

Nagyon kevés adat lelhető fel magyar nyelven az üzbég zsidókról. Amíg, az örmények szépen szétterültek Amerikában, addig az üzbég úgynevezett buhari zsidók New Yorkban, közelebbről Queensben telepedtek le, kolóniában. A család, rendkívül összetartó, mindnél. Ezek többnyire nagy családok, sok gyerekkel.
Az üzbég zsidó közösség hosszú múltra tekinthet vissza.
Az 1917-es szocialista forradalom előtt a zsidó közösség javarészt buharai zsidókból állt. Buharában a 16. század óta éltek nagyobb számban zsidók.
A perzsiai eredetű buharai zsidók a VIII. századig vezetik vissza üzbegisztáni jelenlétüket. Az évszázadok során a viszonylagos tolerancia korszakai az iszlámra való erőszakos térítés időszakaival váltakoztak.
Azután, hogy az oroszok a XIX. század második felében meghódították Üzbegisztánt és megalapították saját textiliparukat, nehéz napok következtek a buharai zsidókra, akiknek többsége kelmefestéssel kereste kenyerét.
A legtöbb bokharai zsidó a Bokharai Emirátus területén élt, amit ma Üzbékisztán és Tádzsikisztán foglal el, míg kisebb számban éltek Oroszországban, Kazahsztánban, Türkmenisztánban, Kirgizisztánban és a volt Szovjetunió egyéb részein, valamint Afganisztánban és a mai Pakisztánban. A Bokharai Emirátusban az ott élő zsidók legnagyobb számban Taskentben, Szamarkandban, Bokharában és Kokandban voltak. Tádzsikisztánban hasonló koncentráltságban, a fővárosban, Dusanbében éltek.
A zsidóknak más foglalkozás után kellett nézniük: legtöbbjük fodrász, cipész, szabó, vagy fényképész lett – a helybéliek ezeket a mai napig a "négy zsidó szakmának" hívják.
1989 óta mintegy 90.000 zsidó cserélte fel Üzbegisztánt Izraelre, többezren pedig az Egyesült Államokba mentek.

 A bokharai zsidók a perzsa nyelvet használták az egymás közötti érintkezésre és ez a nyelv fejlődött később a „bukhorivá”, vagyis a tadzsik-perzsa nyelv különálló, a másiktól megkülönböztethető nyelvjárásává, amelyben a héber nyelvnek bizonyos nyomai vannak. Ez a nyelv könnyebb érintkezést biztosított a környező zsidó közösségekkel és felhasználták a zsidók közötti kulturális élet egészében, csakúgy mint a nevelésben, oktatásban. Ezt a nyelvet használták széles körben mindaddig, míg a terület teljesen „oroszosítva” nem lett az oroszok által és amíg be nem szüntették a „vallásos” ismeretek terjesztését. Az idősebb bokharai zsidó nemzedék a bukhorit, vagyis a zsidó-bokharai nyelvet használja első nyelveként, de beszél oroszul kis bokharai tájszólással. A fiatalabb nemzedék az oroszt használja első nyelveként, de ért, vagy beszél bukhori nyelven is.
A bokharai zsidók mizráhi, vagyis keleti zsidóknak számítanak és a judaizmus sz’fárdi irányzatába vezették be többségüket gyermekkorukban.
 Az első írásos beszámoló a közép-ázsiai zsidókról az i. e. IV. évszázad elejéről származik. Ezt a Talmudban újra elbeszéli Rabbi S’muél bar Biszná, a pumbeditai talmudi.
Megőrizték hagyományaikat, ami erősen keveredett, az orosz hagyományokkal. 
Ez a kis bevezető arra szolgált, hogy elmeséljem, hol is dolgozom. 
A néni, aki az én gondozásom alatt áll, (nem összetéveszteni az idősgondozással) bizony szakmai tudást igényel. Gyomorszondázok, gyógyszert adagolok, insulinozok, bekötöm az IV-t. Mivel, nem küldik idős otthonba, a szakképzett nővért, otthon kell biztosítani. 
Amikor munkát kerestem, pont ilyen Agency- t kerestem, akik diplomás nővéreket alkalmaznak , házi körülmények közötti szakszerű ápolásra. A jelentkezési lapomra fel kellett tüntetni, milyen nyelven/ nyelveken beszélek az angol mellett, és ezek között szerepelt az orosz. Így kerültem oda. Az idős házaspár, egy szót nem beszél angolul, idősebbek voltak már, amikor kivándoroltak. Nem is dolgoztak, egy percet sem. 
Az ellátást, felében a biztosító fizeti, felében a család. Jómódúak, kereskedelemmel foglalkoznak. 5 fiú, és 1 lány van. (1 fiú, Israelben él)
Az ételeik, amik nem orosz ételek, számomra ehetetlenek. A silantró, és a rengeteg tocsogós olajban úszó rizs, nem barátom. Nem eszem húst, főleg nem vörös húst. Amit szívesen megeszek, az inkább az orosz konyhából átvett ételek. A halat, nagyon szeterem.
A szakácsnő, tadzsik muszlim, a takarítónő is. Nekem, az az érzésem, hogy lenézik a tadzsikokat. Nem a vallásuk miatt, szerintük koszosak. A tadzsikok, meg lenézik a bukharai üzbég zsidókat, mert szerintük koszosak. Mindkettő, nekem mondja el a bánatát, én meghallgatom, és hallgatok. Jókat mulatok magamban. Értik egymást, sőt beszélnek is, de főleg az oroszt használják. Az orvos, akivel érintkezek, havonta 1 alkalommal jön, telefonon konzultálok vele, az is bukhari üzbég zsidó. Velem, nagyon kedvesek, ki vagyok szolgálva maximálisan. A vallás, nem meghatározó, a mindennapi életükben, az orosz megszállás miatt. 

Más. Az ex férjemmel, egyre jobb a viszony. A házat egészen átalakítjuk. Kedves, előzékeny, ezt az arcát, nem is ismerem. Nesze neked!!Természetesen ingázom, New York City, és Delaware között. Állandó mozgásban vagyok, és élvezem!! 

Nem tévedés, egyik helyen bukharai, másik helyen boharai, vagy bokharai - ként vannak említve. 
 


Irásom forrása részben hosszas kutatás után, Google

Annyi minden történt,

de nem volt időm leírni. Ay iPad ről, meg nem tudok rendesen magyarul írni (így sem) egyszerűen, nem veszi azt amit írni szeretnék, csak amit ő jónak lát. Így aztán írogat össze- vissza értelmetlenül.
Szóval kezdeném ott, hogy találkoztam azzal a lánnyal, - nővel inkább- aki szintén itt lakik Hockessinben. A férje szintén indiai. Igaz, ő itt született. Nagyon szimpatikus, laza csajszi. Állítólag, sok magyar él itt. (mint mindenhol) 5 év alatt, senkivel nem találkoztam, még véletlen sem. Ő meg másfél év alatt mindenkivel. Igaz, nem is kerestem. No, senki homlokára nincs felírva, hogy magyar. Általában, ezek vegyes házasságok, így magyar szó sem ütheti meg a fülem, mint New Yorkban. 
Más. Maratoni melóban voltam 3 hétig. A váltótársam elutazott, mit utazott hazautazott Novoszibirszk- be. Nem találtak senki helyette, én meg télen nyaralni akarok, ezért bevállaltam. Nem volt könnyű. Félidő elött, azt hittem belehalok, de aztán valahogy elteltek a napok. Mindent időre mérek, szúrok, cserélek, vizsálódok, örzök. Ebből álltam.
Egyszer, elmentem Manhattanbe a Diamond District- be, hogy az elveszített fülbevalóm helyett, nézzek magamnak másikat. Ez, egy 1 cm x 1.3 cm átmérőjű csepp alakú igazgyöngy fülbevaló volt, aminek a felét valahol elhagytam. Akkor került arany foglalattal, 12o dolcsiba, most ugyanaz 54o dolcsi. AA minőségű gyöngyel. Eldobtam, mint a forró krumplit.
Megviselt ez a 3 hét, de februárban, amikor már elegem lesz a télből, akkor a nyárba szeretnék utazni. Meglehet, hogy még egy- két helyettesítést bevállalok addig.
Géza, egészen megbolondult! Házasságunk, egyetlen percében sem volt ilyen normális, és figyelmes, mint most. Eddig, azért nem költöztem el, mert nem kell lakbért fizetnem. Könnyebb az életem. No, arról szó nincs, hogy nagyvonalú lenne, de bevásárol, a számla természetesen az enyém, de mégis. Ölelget, puszilgat, milyen jó, hogy itthon vagyok. Láthatóan, örül nekem. Nofene! Kedves vagyok, de nem felejtek!!
 Imádom New Yorkot, de 4 nap épp elég belőle. Még fel kell fedeznem, merre vannak a jó kis second hand boltok, mert a régieknek nyomát nem találom. További felhőkarcolók nőttek ki a semmiből. 5 év alatt, sokat változott.
Olyan hihetetlen események, és mondatok fogalmazódnak meg bennem, amikor azok történnek, de mire hazaérek szertefoszlanak.

pont igy nézett ki, ilyen egyszerű darab volt. Most, csak a fele van meg.

U.I. Mit gndoltok? Mi történt??? Megvette a férjem (ex férjem). El sem hiszem!! Holnap, meghívott ebédelni.
Mindíg szomorúvá tesz, ha múlik a nyár! 

Álljunk meg egy szóra!!

Ezt a Norbit kedveltem, de azért mindent nem lehet a bevétel, és a profit alá rendelni!
A videó itt, ami kiverte nálam a biztosítékot. Tudom, hogy az amerikaiak többsége cukrot eszik cukorral. A lakosság 8o%- a cukorbeteg. Nem mindenki kap cukorbetegséget az elhízás miatt. Különböző betegségek is okozhatják. Gyerekek, az I tipusú Diabetes melitust. Az egészségtelenül élők a Diabetes melitus II. Genetika is közrejátszik. A pancreas, hasnyálmirigy  nem termel elég insulint, ami lebontja a cukrot, így pótolni kell.
 Nővér vagyok Amerikában. (aki nem rendszeres olvasó, nem tudhatja) Az az insulin pen, amit a kezében tart Lantus, hosszan ható insulin. Adott esetben életet menthet. De, felmerül bennem a kérdés 1. Semmilyen leírás nincs mellette. Ez errefelé nem létezik! Nem mindegy mit mutat a vércukor mérő. Táblázat kell, mennyi unit- ot, egységet adsz be. Még a tapasztaltaknak is, mert más, és más kiszerelésben vannak. 2. Kell hozzá egy egyszer használatos tű steril, picike, vékony rövid. (zsírba adjuk, nem izomba) nem látom. Azt rá kell csavarni a végére. 3. A bőrfelületet, fertőtleníteni kell, tehát kell hozzá egy alk prep, azt sem látom. 4. Ez, Lantus. Hosszantartó. Az azonnali segítség a Novolog isulin. Ugyanígy néz ki, csak narancssárga. Ez, a pen, vagy ahogy ő hívha pumpa, valóban amerikai kiszerelésű, használom minden nap, (nem magamon) tudom mi ez! Ez, így magában a nylon zacsiban nem ér semmit!! A tű nincs rajta, ha be van csukva a teteje. Recepción, és repülők fedélzetén, hajókon, helikopterről ledobott túlélő csomagokban van, de nem csak így egy zacsiban. Aki nem él itt, az talán nem tudja, hogy errefelé mindenhez adnak bő leírást, a perek kivédése miatt!!
Az isulin pen így néz ki oda is van írva, a tű not included, nem tartozék magyarul. 

Ezt pedig nem én írtam, hanem kommentben írták neki,

 "Most is érthetetlenül olvassuk a posztot amikor mi is itt lakunk a hotelban es nem találkoztunk a minibárban inzulinnal ezért rá is kerdeztünk a recepción és ők is meglepetten álltak a dolog előtt , és nem értik miért kell hazudni és ezért nincs honvágyunk mert a magyarok pont ilyenek mint te! Sikeresen lejárattad a magyarságot Amerika előtt!"


                              toll fedő              Tű nem tartozék       ez meg maga a toll

                                                                                                                  itt a végén tekerjük a
                                                                                                                  unitot, vagyis egységet

Maga a tű, meg így néz ki. Az hol van??? 

                                                       

Szarvasmarha, és birka árverés

 en jártunk. Most már végképp nem tudom, hogy vagyunk mi így együtt. Mióta elváltunk, mindent megbeszél velem, (Géza) és jövünk- megyünk programokat szervez. Én, meg mint akit megbűvöltek, megyek vele készségesen. Egyetlen ellenvetés nélkül. No, azért nem vagyok feledékeny. Szabadnapot vett ki, és elmentünk Delaware Kent Couty - ba. Az éves nagy szarvasmarha, és bárány árverést megnézni, ami egy óriási 1 hétig tartó esemény errefelé. Van Cirkusz, vattacukor, zsákbafutás, lepényevés, tradícionális patkódobálás, hully- gully minden. Koncertek, Bryan Adams lépett fel tegnap, de csak este, és azt mi már nem vártuk meg. Szóval, nem tudom, de beszéltem vele, és határozottan úgy tűnik, hogy nem akarja, hogy elköltözzek. Úgy sétáltunk, mint egy gondtalan házaspár.
 Az állatok szépek, tiszták. A bárányok pihe- puhák. A frissen nyírtaknak isteni a tapintásuk. A birkanyírás nem tegnap volt sajnos. Megnéztem volna.
Feltűnt egy két dolog.

1.A farmerek között, egyetlen szinesbőrűt embert nem láttam. Ők a felső középosztály, jól élnek.

2. Iskolák szerveztek kirándulást, és minden iskolának egyforma trikója van, ami jó, mert megkönnyíti az összeterelésüket. Sok iskola eljött, nyári programra. 9o % szinesbőrű a gyerekek között. Meg merem kockáztatni, hogy 95%. Élveztem a társaságukat, mert olyanokat tudnak beszólni, hogy dobsz egy hátast.

3. A fehér faj, (nem vagyok rasszista) veszélyben van. Szóvá tettem Gézának is, és ebédkor, megmutatott a neten egy statisztikát, ahol bizony feketén- fehéren ott áll, hogy kb. a fehér ember, kb. 2o8o- ra egészen kifutó modell lesz. Csak öregek lesznek. Engem, már nem érint, de nem töltött el jó érzéssel. Amíg, egy fehér családban születik 2 gyerek, a szinesbőrű családokban 5-6, nem ritkán 7-8. (Nagy ország nagy népesség nagy számok. Nem kell hitetlenkedni, ha Magyarországból indulunk ki)


4. Rengeteg kivonult sátras étterem között, egyetlen hely nincs, ahol könnyű nyári ebédet lehetett volna elfogyasztani. Saláta, grill csirke, ne adj isten vegetariánus ételek. Azt már le sem írom, hogy rengeteg kövér ember.

5. Ennyi közös programunk, 5 év alatt nem volt összesen!!


Van aki helikopterrel érkezik, külön parkolójuk van. Katt a fotóra, kijön nagyban.

 Ennek a bikának olyan édes a pofája, hogy ha nem féltem volna tőle, még meg is puszilom a feje búbját!

 Figyelmeztetés, és kedves dolog, hogy minden bejáratnál fertőtlenítő szappan, hideg- meleg víz van, hogy meg tudd mosni a kezed, ha megtaperoltad az állatokat. Én, a taperolós fajtából vagyok.

 Bikák, heverésznek, és csak unott pofával rágnak.

 Pihe- puhára van kefélve.

 Árverés.

Össze- vissza vagyok

Géza, mégsem nélkülem ment brancholni. Azt mondta, hogy gyors volt a válaszom, amikor azt mondtam, érezd jól magad. Ezért, nem szólt tovább. Azt hitte, megsértődtem. Nem, egyszerűen, nem vártam mást. Szombaton voltunk együtt a kedvenc helyemen, vasárnap, Amish földön voltunk fagyizni. Minden nap, megmaszírozza a hátamat, végig le a lábamat, ott ahol fáj. 
Beszélgetünk, kötetlenül. Nincs örök harag, de vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani. Elvált tőlem, dobott. Nem kell félreérteni, ez a házasság rég halott, és nem is érzem sértettnek magam. Sőt! De vajon miért nem akarja, hogy elmenjek?? Nem lehet rajta kiigazodni, mint ahogy rajtam sem, és kívülálló sem tud. Egy dolog azonban egészen biztos, hogy nem állt ki mellettem, és nem is kérhet számon bármi történik ezután. Igaz, én sem. Jobban érzem magam, valószínű ő is!
Ilyen az élet. Nem haragszom, de nem bocsátom meg, hogy a buszmegállóban lökte be, hogy beadta a válást..
Más. A közeljövőben el lesz adva, a "házunk". A lányom, közölte velem együttérző hangon, hogy kifizeti nekem a kauciót, ha költöznöm kell. Hangom elakadt. Mi van??? Nem szóltam semmit, hiszen az ő nevén van. A másik, egyetlen fillért nem fogok elfogadni, mert alamizsna nem kell. Szaros pénz miatt, nem fogok vele összeveszni. Nem fogok a lányommal vitatkozni pénzen. Nem akarom elveszíteni. Egyszerűen átugrott. Rendben, átugrott. Nem szóltam, és szólok egyetlen szót sem. Ami viszont zavar, hogy anyám 9o éves, és csúszik ki minden a kezéből. Nem emlékszik arra, ami tegnap történt, és ez engem kétségbeejt. A rezsi számlák, az ő címére jönnek, és ha a bérlő jön érte, hogy kifizesse, nem tudja hol van, össze- vissza keveri, a saját számláját adja oda, stb.  Szépen, lassan megy el az esze. Ezért vágták át annyian. Hiába beszélgetsz vele, látszólag jól van, de nincs jól. Automata üzemmódban funkcionál. Nagyon aggódom miatta. Ő volt az, aki mindíg, minden esetben mellettünk állt, akármiről legyen is szó. Okos, értelmes nő volt, saját üzletét vezette sikerrel, majdnem 8o éves koráig!  Sajnos, ez van.
A maszk, rajtam van. Senki, semmit nem vesz észre. Csak, ha belegondolok, az emberek, ennek a harmadába belehülyülnek.
Keskeny pallón, védőháló nélkül közlekedem, és már nem elöször az életemben.
Egyenlőre várok, kivárok, és pénzt teszek össze, minden eshetőségre felkészülve. 

Elváltam hivatalosan

No, ez egy örömteli esemény számomra. Nincs szükségem olyan emberre, aki minden pillanatban meg akar a saját szája ízére változtatni. De, amíg itt vagyok, addig alakalmazkodnom kell hozzá.
 Ez a lámpás ügy sem tetszik, meg a papa is beszél össze- vissza, hogy pl. minnél gyorsabban el kell mennem onnan, a bútoraimat el kell szállítatni. Mi a bánat köze van hozzá? Amúgy, kiszámoltam, hogy drágább elszállíttatni, mint NY- ban másikat venni. És, miről van szó? Egy asztal, meg egy szék?? Ha, igazán kukacos szeretnék lenni, azért lenne mit elszállíttatni, ami a kocsiba nem fér. Konyhafelszerelés 8o%- át én vettem. Na jó hagyjuk. A húg, tök hülye. Hétfőn, szerdán, és mára beígérkezett, de egyszer nem ért ide. Nem mintha hiányozna, de szerintem a Dr. nőnek pszihológusra volna szüksége. Sirdogál a telefonba, hogy nekem milyen nehéz lehet most. Mondom neki, hogy nekem egyáltalán nem nehéz!! Nem is akartam, hogy jöjjön, de nemet sem akartam mondani. Csak el kellene mennem, amit most nem tudok még. Ennyi.
Géza bejelentette, hogy megy holnap reggelizni, ill. brancholni.(Reggeli- ebéd együtt) Mondom neki, jó étvágyat hozzá. Eszébe nem jut, hogy engem is meghívjon!! 1o dolcsija nincs rá. Piti, mindíg is az volt!! Nem értem, miért kell bejelenteni? Oda megy, ahova akar! Én is!!
Felszabadultam!
Ezen a héten nem dolgozom, egy rakás pénz kiesést okoz. A hátam miatt. Egye fene!!
Elköltözöm, amint tudok!!
Most egyenlőre ennyi........  Az agyam helyén, úgyis csak zselé van egyenlőre, de összerántom magam.........
A múlt héten fotóztam. 

Látogatás

a papánál, remekül sikerült. Ültünk kint a teraszon, beszélgettünk, kávéztunk együtt voltunk. A papa is jobban van már. Kaját rendeltünk, 3 napig jókat beszélgettünk. Eltenkintve, az én fájdalmaimtól. A hátam, egy rosszul irányzott mozdulattól "beállt". Hivatalos diagnózis, LSS (lumbar spine stenosis) Volt már többször, de mindíg egy hét alatt elmúlt. Most nem, mert mentem egyenesen vissza dolgozni. Rosszabb lett. Az erős fájdalomcsillapítók meg letompítanak, és nincs kedvem zombiként közlekedni. (úgy közlekedek)
Szóval, a vendégség jól sikerült. Ám, a folytatás már nem annyira. Mivel nekem, csütörtökön már dolgozni kellett mennem, ezért a másik 2 lány testvér jött meg. Szép, és jó. Ott töltötték a hétvégét. A papa telefonál hétfőn, hogy eltört az egyik Herendi lámpa. Tudok-e róla valamit? Az egyik lába eltört, és ki lett támasztva valamivel, hogy ne legyen ferde. Mi van?? Észrevettem a lámpákat, 2 db egyforma van, és azt is láttam azonnal, hogy Herendi. De, aki eltörte, az nem én voltam. Sőt idegen lakásban a közelébe nem megyek semminek. Marha kellemetlenül éreztem magam, mert kellemetlen no. A lámpa, magától nem ugrik le az asztalról. Hacsak, nem valamiféle entitás járt a lakásban. Aki tette, miért nem szól azonnal? Konkrétan, erről a lámpáról van szó. 2 db van belőle, egy jobb oldalon, egy a balon.

A szóban forgó húg, telefonál nekem, hogy van a hátam, stb. Erre én mondom neki, hogy a papa telefonált nekem, mivel eltört egy lámpa. Ez, nagyon kellemetlen nekem, hiszen én is a lakásban voltam. Erre a húg, hogy azt ő törte el. Befelé jövet a teraszról. Khmm. Miért nem szólt?? Kitámasztja valamivel, akkor az meg van oldva?? A Dr. Psihológus húg, egy kicsit flúgos, sajnos ezt kell mondanom. Ha, eltörök valamit, azonnal szólok! A papának meg fel kellett volna hívni engem, és elnézést kérni, vagy esetleg elmondani, hogy megvan ki verte le véletlenül. Vagy nem jól látom?
Erről jut eszembe egy történet, még Las Vegasban laktam, és meghívtak egy partira. A lenti WC nem működött, és a házigazda mondta, hogy nyugodtan használjam a fenti fürdőszobát. 2 nap múlva, kaptam egy nagyon kellemetlen telefonhívást, hogy eltűnt a mosdó széléről 2 db. gyürű. Mondom hebegve, hogy nem is láttam. Erre, megkaptam a magamét és mindenféle tolvajnak neveztek. Eltelik egy hét, és egy közös ismerős meséli, hogy a tisztítóból telefonáltak, hogy egy női zakó zsebében találtak 2 gyürűt. Nem hívtak fel, hogy elnézést kérjenek. Egyszer, jönnek velem szemben a Stripen, és köszönnek. Én, mintha levegőből lennének, és átmentem az utca másik oldalára. Hallani nem akartam róluk többet.
No, ezeket az élményeket, nem szeretem.
Más. Most már hivatalosn elváltam- tunk. Géza nagyon keves, előzékeny. Ezek vannak. Csináltam egy rakás fotót.

"Itthon"

 Nem tudom.., jól vagyok, de ez így nem kerek, és tudom, hogy mi. Például, hogy itt lakom még mindíg, holott nem kellene. Egyenlőre anyagilag így jobb, legalább lakást most még nem kellene kivennem. Több pénzt tudok félretenni. A munkahelyemen unom, hogy cselédnek akarnak bevonni. Adod a kisujjadat, és bekapnak egészben. A néni lányának szóltam már, hogy a vendégek nem a feladatom.  Engem, az állam fizet, hogy a néni mellett legyek, és csak vele foglalkozzak. Sem a vendégsereg, sem a zöldségpucolás, sem a tányérok elhelyezése, nem feladatom. Reggel, odalök (szó szerint) a bácsi egy rakás zöldséget, hogy pucoljam meg, mert vendégek jönnek!! Mi van???? Ha, én ezt bejelentem, hogy zöldséget akarnak pucoltatni velem, vagy mosogassak el a vendégek után, azonnal megvonják tőlük a támogatást (Medicare) Sokszor szóltam már, és tagadtam meg a házi munkát. Erre pofavágások érkeznek. Valahogy nem értik. Azt sem értem, hogy az egyik fiú gyerek, úgy berúgott, hogy ordítozni kezdett. Nagyképű, és mindent jobban tud. Egy igazi vadparaszt. Nem ettem egy falatot sem, és csak addig ültem ott, amíg a nénit megetettem.
Így, a Superveisernek  felettesemnek szóltam, hogy legyen oly szíves, és világosítsa fel a családot. Az iPademet is úgy használja a bácsi, mintha az övé lenne! Most közöltem vele, hogy a Best Buy egy sarokra van, olyat vesz, amilyet csak akar.
 Ha, meg elviselhetetlen lesz emmiatt a munkakör, akkor másik helyre kérem magam, ezt is nyomatékosan közöltem a felettesemmel.  Nem is értem, hogy miért húzom fel magam ezen!! Sokadszorra!
Nem jövök "haza" most hétfőn, mert a papa telefonált, hogy menjek hozzá, mert most operálták sérvvel. Régen kinlódik vele. valami őrületes luxus körülmények között lakik a Columbus Circle - on, Manhattan két lakás van egybe nyitva. A Central Park dél- nyugati bejáratánál. A "még" sógorék nyaralni mennek, viszik a cselédet is, na jó a házi alkalmazottat.  Amúgy, egy nagyon jófej tibeti menekült lány. 18, de hamis a születési anyakönyvi kivonata, és asszerint 25. A papa mesélte. A papa egyedül lenne, és velem szeretne tölteni pár napot. A papának mindíg, nagyon szívesen. Amúgy, beintenék. Nem érdekel a luxus, tényleg nem. Erdő faházzal jobban vonz. Pihennem is kell. Kellene! De, kaját hozatunk. Legalább, jól kibeszélgetjük magunkat. Manhattant amúgy is szeretem.  Örülök, hogy változtatni fogok, mert a hangulatom olyan, mint a bipolárisoknak. Hol jókedvű vagyok, hol meg szétvet az ideg. Az én temperamentumomnak nem jó ez az egyhelyben topogás.

Rengetegen várták a buszt hétfőn, de én megoldottam a dolgot. A Hyatt teraszára tettem le a seggem, olyan természetességgel, hogy a portásnak eszébe nem jutott, hogy legyek oly szíves távozni. Csomagom is volt. A szemben kanapé üres, nem mer senki leülni. A buszmegálló kicsit arrébb van.
Az első fotót én csináltam, a második, a honlapjukról van.

 

Itt található 

június 30

Ez a dátum, a házassági évfordulónk. Az apósom telefonált New Yorkból , és kívánt minden jót, az évforduló alkalmából. Szemem nem rebbent. Megköszöntem, és emlékeztettem rá, hogy be van adva a válás. Erre szegény, de lehet, hogy meggondolta. Nem gondolta, mert azóta jött még egy papír a bíróságról. Mindkettőnknek alá kellett írni, hitelesíttetni, és visszaküldeni. De, mégis hátha....., nincs hátha Papa, ez már végérvényes. Nem beszélve arról, hogy én is támogatom. Azt is elmondtam a papának, hogy nem kívánok egyedül megöregedni, és ha alkalmas partnert találok, én mégegyszer férjhez megyek.
Melleseleg, nem tudom, hogy Gézának mi járhat a fejében. Munkát keres nekem újabban. Itt, Delaware- ben. (van jól fizető munkám NY- ban) Ahol fenyeget a veszély, hogy valami oknál fogva elveszítem a munkám, és mivel a lehetőségek korlátozottak, nem lesz esetleg munkám fél évig. NEM. Szó sem lehet róla! Csak, New York jöhet szóba. Ott, ilyen probléma nincsen.
Mindenesetre elgondolkoztatott, hogy mit is akar ez a jóember valójában? Mondom neki, hogy elmehetnénk vacsorázni, nem inkább szervezzünk Partit, ha kimondják a válást. A feje elsötétült, és azt mondta, hogy nincs ezen mit örömködni. Szerintem meg van. Hiszen mind a ketten ezt akarjuk. Elválni! Továbbá, látom rajta, hogy valójában, maga sem tudja, mit akar. Nem örül neki, hogy én örülök annak, amit ő akar.Megkérdezte, hogy zavar-é engem, hogy meditációs csoportot szervez hétvégékre a házba. Mondtam neki, nem értem a kérdést, miért zavarna?? Itt sem vagyok. (mondjuk, eddig miért nem csinálta, azt nem tudom)
Őszintén? Nem érdekel. Nem érdekel, mit gondol, mit csinál, mit akar. Én, egyetértek és nagyon örülök neki, hogy vége lesz hivatalosan. Az át, és ki nem beszélt konfliktusok ehhez a végeredményhez vezettek. Nem meglepő.
Há, mér nem örülsz Gejza???
Más. Az öreglány teljesen hülye, de jóindulatú. 2 héten belül, 2 alkalommal csúszik le az ágy széléről. Ilyenkor, a rendörséget hívjuk, ki, mert nincs szükség orvosra. Nem ütötte meg magát. Jó puhára esik, mert 200 kg biztos van. Hatalmas, jól kipárnázott hátsóval. Rengereget eszik, és sok a szénhidrát. A család tömi őt, pedig cukros, és azt hiszik, hogy az inzulin mindent megold. Nem old meg, mert vakságot, és végtag darabolást okoz. A cukra az égben, és beadom az izulint. De, ha felmegy, könnyebb levinni, mint felhozni. Kómába eshet, és onnan nem jön vissza!! Elég komolyan veszem, de jókedvűen fogom fel. Újabban, semmitől nem rebben a szemem. Nem jövök zavarba. Ezt a mutatványt azelött is nehéz volt előidézni belőlem, de volt ami idegesített. Szó nincs róla! Lelkiismeretesen megcsinálom, amit kell, és egy picivel sem többet. A bácsi meg méltatlankodik. Engem a bácsi zavar inkább. Belefujja az orrát a konyharuhába, kiköp a szőnyegre, káromkodik, stb., stb. Nem 100-as ő sem. Gáz.
De, nem törődök vele. Nekem, nem ő a feladatom és jónapot!
Hogy, hogy érzem magam mostanában? Jól egészen jól! Júl. 4.- én is dolgozom, de nem zavar egyáltalán. Megszoktam, hogy ünnepeken dolgozom, meg nekem hétközben van hétvége.
Géza, nem tud már bántani, hiszen nincs tétje, és nem is foglalkoztat. Azért írom le, hogy dokumentáljam, mi folyik körülöttem.
Napkelte. A múlt héten fotóztam, az ablakomból.

Hullámvasút

Csütörtöktől, hétfő reggelig dolgozom New Yorkban, ott is alszom, már ha éppen tudok, mert van, hogy nem hagy. A néni ágya mellett ülök többnyire, mérem a vércukrot, inzulinozok, pulzus, oxigén, vérnyomás, gyógyszerek marékszámra. Sétálunk kicsit. Esze szál sem.  Kicserélem a pelenkát, ágyneműt, ha kell, lemosdatom az ágyban. A család szarik magasról a diétára. Megetetik mindennnel, sütikékkel, olajos hallal, rizzsel, ócska főzőolajban tocsogós hússal, jó szénhidrárdús kajával, én, nem szólhatok bele. Azt hiszik, hogy az inzulin mindent megold. A diétát úgy be lehetne állítani, hogy ne kelljen inzulin. Mondjuk, a 2oo kg- ból is lemenne. Az, hogy megvakul, kezdik  majd darabolni a lábait, az nem számít! Én, elmondhatom 1oo alkalommal, hogy ez így nem jó, nem érdekel senkit! Nekem, jó!
Szóval jól lefáradok 4 nap alatt, és amikor hazajövök, akkor jó lenne pihenni. A múlt héten történt, hogy takarítok melegítőben, a hajam szana- szét, én is szana, meg szét. Huzigálom a porszívót, egyszercsak csengetnek. Kinyitom az ajtót, és egy pasi áll a kezében, egy felébe összehajtott A4- es paksaméta. Egyszerűen a kezembe nyomja, és viszlát. Fel sem fogtam mi akar ez lenni?? Széthajtom a paksamétát, és akkor látom, hogy a válási papírok, 16 oldalon. Felmerült 1-2 kérdés ezzel kapcsolatban. Pl. hogy ki volt ez?? Aztán meg sem kérdezi, ki a fene vagyok? Lehettem volna a takarítónő is!! Itt is, ha a bíróságtól jön egy papír, akkor az borítékban jön, alá kell írni, hogy átvettem, igazolnom kell magam. Mindegy, ugorjuk át ezeket az apróságokat.
Mondom a Gézának, megjöttek a válási papírok. Azt mondja nagyszerű, írjam alá! Mi van????
Dehogy írok alá semmit, majd ha megbeszéltem az ügyvédemmel. New Yorkban van egy nagyon jó ügyvédem. Azonnal felhívtam, csináltattam azonnal másolatot, és feladtam postán. Persze a házassági szerződés is ott van. 2 különböző közjegyzővel hitelesíttetve! Marha! De, mivel nem tud ellenem semmit felhozni, nem csaltam meg, nem vagyok alkisz, elmebeteg, stb. Az ügyvéd azt mondta, ne aggódjak. Dehognem aggódok, a fenéket nem. Géza kisvártatva, hogy beszéljünk.
- Miről beszéljünk? Erről?
- Igen erről..
- Nincs miről beszélni.
- Írd alá, és nézz lakás után.
- Nem írom alá, majd megbeszélem az ügyvédemmel.
- Jó, beszéld meg. Maradjunk barátok!!
- Géza jól vagy?? Mire maradjunk barátok?? Nincs közös gyerek, nincs kapocs. Ki akarsz tenni, és maradjunk barátok?? Nézesd meg magad, egy orvossal!-  igazi barom!
- Addig maradsz, ameddig akarsz. - mi van?? Az elöbb, még nézzek lakást. Ez hülye, nincs is kérdés. 
Ezzel otthagytam. Eszembe jutott, hogy ki tudnék baszni vele, ha mondjuk párszor arccal nekimennék az ajtófélfának, jól össze- vissza verném magam, és bevonulnék a rendörségre. Látlelet, kórház, stb. Gézát, a rendőrök vinnék el, és élete végéig fizet, mint a katonatiszt! A kertet hazavághatnám Cloroxal, de úgy, hogy a jóisten nem nőne ott többet! De, pont leszarom, mi nő mi nem a kertben!
De, ez nem én vagyok. Nem csinálok ilyet! Pedig, megérdemelné!Hiszek a karma erejében, és ez visszavág. 26o nm- en, egyedül lesz. Elég lesz neki önmagát elviselni.  Nem egyszerű! 
Egyenlőre, itt kell lennem. Megmondtam neki, hogy amennyire lehet, ne zavarjuk egymás auráját, mert ideges leszek tőle. Kemény 4 nap után, pihenni szeretnék!! Sunyi, kerüli a konfliktust, most nagyon előzékeny. Szerepet játszik! Rendben, akkor játszunk. Mellette megtanultam hallgatni.
De, amint tehetem azonnal lépek. Lakásokat nézegetem New Yorkban. Árak iszonyatosak! Azt is megbeszélem egy ismerőssel, hogy a bútoraimat, amit én vettem elviszem, de lehet olcsóbb, ha helyben veszem meg. Az autóm problémás lesz New Yorkban, de megoldom.
A tegnapi nap, meg egyenesen egy vicc volt. Megérkezik a váltótársam, és elkezd velem kiabálni, életemben nem láttam!!  Gőzöm nincs miért? Oroszul, ha kiabál valaki, olyan, minha ugatna. Olyan pipa lettem, hogy levegőnek néztem a csajt. A naplót, amit le kell adnom a munkaadónak, ottfelejtettem. Az iroda elött vettem észre. Szakadó esőben vissza. Aztán, ujjlenyomatot kellett vetetnem, ott vagyok reggel pont 9- kor. (errefelé ez a mánia, meg a drog teszt) Zárva van. Irodát felhívom, a HR- es csaj beleordít a telefonba, várjak. Oroszul ugat! Jó. Megérkezik, egy írdatlan kövér Afro- Amerikai csajszi. A segge külön életet él. Kapkod, rakod, pakol, leveszi az ujjlenyomatot, retina vizsgálat, (anyád) papírokat visszaadja. Kilépek, nézem, minden megvan- e, látom, hogy a SS (társadalom biztosítás) kártya sehol. Megyek vissza, kopogok, kiordít ne zavarjak. Mondom, az SS kártyámat, nem kaptam vissza. Megint ordít, hogy de visszaadta. Látom ám, hogy a kártya ott van az asztalon. A kurva anyádat! Itt, iszonyatos távolságok vannak.
Nincs vége. Rohanok a buszhoz, de mivel nem tudtam, hogy elérem a 1o.3o- as buszt, 12.3o-ra vettem jegyet előre a neten. Mondom a kínai csajnak, hogy legyen szíves írja át, ha nincs tele a busz. Hétfő reggel, soha nincs tele. Erre azt mondja 5 dolcsi. Odaadom, a pénzt, és várom a számlát. Mondom neki, hol a számla?? Visszarántja a jegyet, és ordítva, hogy akkor meg a 12.3o -assal. Zsebbe ment. Mindenki, kivétel nélkül meghülyült! A kínaiakat amúgy sem szeretem, mert hozzád pofázik, de nem néz rád! A te kurva anyádat is! Eső szakad, nincs mit csinálni, amúgy sétáltam volna.
Hazaérek, itt meg Géza savanya pofáját nézem, dehogy nézem, húzok fel a szobámba. Sikítok!!

Megélhetési ideiglenes bevándorlók

Tévedés ne essék, senkit nem akarok kritizálni, mindenkinek megvan az oka rá, mit miért tesz. Annál is inkább, mert magam is voltam papírok nélkül, igaz én megpróbáltam annak idején, a legjobbat kihozni a történetből. Azóta más a világ körülöttem, és hivatalosan vagyok az országban. De, nem rólam lesz szó. Csak, a tényeket írom le.
A zsidó szót, itt nem bélyegként használom, hanem egy népcsoport neveként. (magyarul van egy rossz utóíze) Mégsem használhatom, hogy "másvallású", ahogy a nagymamám használta ennek a népcsoportnak a mehatározását. Nehogy megsértsen valakit. 
Most azokról lesz szó, akik többnyire középkorúak, (fiatalok is, egyre többen) a magyarországi viszonyok miatt kénytelen- kelletlen otthonról toborzott, ilyen - olyan, többnyire megbízhatatlan közvetítők által érkeznek az Egyesült Államokba. Nyelvtudás nélkül, a semmibe. Aztán, átkerülnek más állásközvetítőkhöz, akik sokszor 2 heti kemény munkabért is legombolnak róluk. Van akinek az útlevelét is elveszik. Szó szerint, a New York- i zsidó negyedbe. Közelebbről Brooklynba, Borough Parkba. Itt él Amerika legnagyobb haszid, ortodox zsidó közössége. Mintha, 3oo évet visszaugranánk az időben. Se tv nincs náluk, se computer (a férfiak használják, többnyire a munkahelyükön) A lakások sivárak, se egy kép a falon, se nem otthonos a környezet. Kóser konyha, ami egy laikusnak külön tanulmány.  Saját iskoláik vannak, úgynevezett yeshivák. Állam, az államban. Amerikában, az iskolákban nincs kötelező tananyag. Kedvük szerint tanítanak, többnyire a Talmudot. A napi történések el sem jutnak hozzájuk. 1o- 12 gyerekkel, az asszonynak ez dolga. New York-ban ott a legmagasabb a születési ráta. 24.4 születés jut 1,000 lakosra. Szigorú ruházati előírás szerint öltöznek, parókát viselnek.
Ebbe a környezetbe érkeznek a magyar asszonyok- lányok. Sokszor ( nagyon sokszor) kihasználják őket kíméletlenül. Ételt, nem hozhatnak a házhoz. Heti 7 napból, 7 napot dolgoznak, gyakran éjszaka is. Ezek általában idősgondozó, baby szitter állások, vagy takarítás, esetleg mindhárom. Magyarul, cselédet tartanak. Ott is laknak, hiszen hova mennének? Manhattanbe nem tudnak bemenni, mert nem mernek, nem ismerik, másrészt nincs is idejük. Találkoztam olyannal, akinek azt mesélték be, hogy ha bemegy Manhattanbe, akkor letartóztatják, mert illegálisan van az országban, ami persze nem igaz. A jogaikkal sincsenek tisztában sokan. Köztudott, hogy sok illegális munkavállaló nélkül, tönkremenne a gazdaság. Biztosítás nincs, ha beteg lesz, eltöri a lábát, legjobb, ha álnéven megy a kórházba. Ilyet is hallottam már.  Legtöbbször, 1o dolláros minimál órabérrel. Még a mexikóiak sem vállalják el ezeket a munkákat. Az asszonyok kijönnek dolgozni feketén, a pénzt hazaküldik, Bankszámlát nyitni itt, nem tud. Otthon pedig él a család belőle ragyogóan. Gyakran, a férj már nem is dolgozik, csak a felesége pénzét költi. A feleség pedig gyakran azzal szembesül, hogy hiába dolgozott évekig, élt vajas kenyéren, a férj összebútorozott valakivel, aki szintén a feleség pénzén él. Az okosabbja, itt van évekig, majd hazamegy. A háta közepére nem kívánja Amerikát, hiszen nem látott belőle semmit. Kifizeti az adósságát, esetleg lakást, házat vesz. Ha, arrafelé végig sétálsz az utcán, akkor nagyon sok magyar szót hallani.
 A haszid zsidókban mélyen gyökerezik a magyar gyűlölet, (tisztelet a kivételnek) lenézik ezeket a keményen dolgozó nőket. Négykézlább mosatják fel a padlót velük, dolgoztatják sírásig. Ez mélyről gyökerezik, mert az akkori magyar kormány  a zsidókat gettókba zárta, és deportálták őket II. Világháború alatt, 1944- ben. Sok zsidó beszél magyarul, de már a második generációt, alig, vagy nem tanítják meg a nyelvünkre. Sok idős menekült zsidó, nem beszél angolul, még alap szinten sem, de útálja a magyarokat. Valamiféle bosszú szerűen nézik le a magyar népet.
A magyarok, persze itt sem tartanak össze.
Erről, soha, sehol nem olvastam, és aki megjárta, az mélyen hallgat róla. Le kellett írnom.