Állásinterjú, és más

Reggel 9- re állásinterjúra mentem. Kicsit elöbb értem a parkolóba, és gondoltam bemegyek. Az nem baj, ha elöbb, innkább az a baj, ha később. Nagyon kedves nő fogadott, kb. 6o- as. Csőnaci, kibontott séresz, platina szőke, plató cipő, műszempilla. De, nagyon kedves. Mentegetőzött, hogy elromlott a légkondi, - olyan hideg volt, hogy vacogtam- majd elém rakott egy 4o kérdésből álló tesztet, de mivel már rutinom van tesztek írásából, simán vettem az akadályt. Annál is inkább, mert ugye nem kvantumfizikából teszteltek, hanem abból, amit nap- nap után csinálok, és értek hozzá. Hanem aztán, 37 ezer hülye lapokat kellett kitöltenem, aláírnom, átolvasnom. Itt, minden államban más, és más törvények vannak, és én már három államban dolgoztam, és nagyok a különbségek. Itt, nem árultam el, hogy nekem csak 2 hónapra kell, az állás. Szépen, csendben maradtam. Okosan, mert nem vettek volna fel. Aztán, elmentem megint drog tesztre, mert én már úgy járok oda, mintha hazajárnék. Lassan, minden laboratóriumot ismerek. Az utóbbi 3,5 évben, 6. alkalommal voltam. Minden fél évben a munkahelyemen, aztán mielött elkezdek új helyen dolgozni, akkor drogteszt van, és kész. Elötte, mosom a szervezetet, mert be szoktam kapni egy- egy fél Rivotrilt, és mivel az klomazepan, ill., benzodiazepin, azt is nézik a lakmusz paírral. Erről, már régebben írtam, képben vagyok utánanéztem.  Mindenestere, mindíg dörcsölök, ha menni kell. Fél 2- re értem haza. Úgy néz ki, hogy van állásom, illetve lesz. Gejza nem érti, miért  akarok mindenáron dolgozni, de én nagyobb biztonságban érzem magam, ha dolgozom.
Más. Amikor jöttem haza, beütöttem a GPS- be, hogy a legrövidebb úton vezessen haza. Jókat mulattam, mert a satellit elveszített, és össze- vissza, árkon- bokron- tavakon  keresztül járt az autó a kijelzőn. Ilyen, még soha nem fordult elő velem. Szerencsére, nem tök idegen helyeken jártam. A napokban olvastam, hogy hatalmas napkitörések vannak, valószínű az zavarhatta meg a GPS-t. Olyan már volt, hogy lefagyott. De, akkor állt a kocsi a kijelzőn, mintha nem mozogtam volna. Fura volt mindenesetre.



                                   


Más. Géza, meglepően normális volt, és kaptam tőle egy karkötőt, olyat amilyet szerettem volna. Szóval, nem a szék volt az ajándék. Na, azért, nem vagyok elájulva, mert ismerem. Csak módjával ájuldozom. A napokban, pont a Grimm fivérek meséiről beszéltünk, és mondtam neki, hogy én ezeket a mesékat, nem éltem meg rémtörténetekként gyerekkoromban, és rémálmaim sem voltak. Erre Géza büszkén, hogy az indiai gyerekmesék, nem ilyen félelmetesek, hogy Hófehérke, szívét ki akarják vágni,  megeszi a nagymamát a farkas, a gonosz boszorka a mézeskalács házikóban gyerekeket eszik, hogy személyiség romboló! Mi van? Igen, mert madarakról szólnak a mesék, meg virágosrétről, meg gyönyörű lánykák száriban énekelnek csilingelő hangon, stb.., mondom és hol ott az izgalom?? Egy egészséges gyerek lelkében nem okoz törést a Grimm mese. Különben is, mese. Úgy kezdődik, hogy egyszer volt, hol nem volt.... A másik, hogy mást nem hallok mostanában, mint azt hogy kit, hogy erőszakolnak halálra Indiában, éppen a szülővárosában, Delhi- ben, és környékén,  nem először, és nem másodszor. Mos éppen, egy 1o éves kislányt. Azok a fiatalok, is biztosan tündérlánykákról álmodoztak,  száriban madarakkal, és virágos rétekről. . Először életében, meg lehetett győzni valamiről. Csodálkoztam is rajta, hogy elfogadta hogy a mese, ez a fajta európai mese, nem okoz személyiség torzulást. Néztem, mint a moziban. Még azt is mondta, hogy ő szégyenli magát helyettük is. Azt a kutya, meg a macska. Mindenütt vannak torzult személyiségek, beteg emberek, de nem a meséktől. Főleg nincs földrajzhoz kötve. Amúgy, láttam a legújabb mozit ebben a témában, és nagyon tetszett. Aki szereti a meséket, ajánlom. Rengeteg jó mozit láttam mostanában.

Görcsölök

és azt gondolom, hogy ez a legnagyobb baj. Ha, valaki nem olvasta az előzményeket, arról van szó, hogy 2 hónap múlva kezdődik a főiskola. Munkát keresek, és közben olyan szűk lehetőségen belül teszem ezt, hogy nem is csoda, hogy nem találok rögvest. Szűk, mert csak 2 hónapról van szó. Szűk, mert nem akarok egészségügyi intézményben elhelyezkedni, mert nem akarom elvenni a lehetőséget önmagamtól, hogy később felvegyenek, ha 2 hónap után beintek. Ha, meg előre szólok, hogy 2 hónap, akkor fel sem vesznek. Ez egy kis állam, és itt nincs olyan őrületesen nagy választék, mint mondjuk New York- ban. Felhívtam, az ottani ügynökséget is, de közöltem, hogy csak 2 hónapról van szó, így természetesen nem alakalmaztak. Pontosabban, vissza sem hívtak. A múlt héten, bementem az iskolába. Elötte felhívtam őket, de még csak az üzenetrögzítő sem volt bekapcsolva. De, mivel ez nem volt szokatlan, így odamentem, az egészségügyi papírokért, a drog teszt eredményének a másolatáért. Sehol, senki. A levélben az áll, hogy szabadságra mentem, júl. 8.- án jövök vissza. Nem úgy kellett volna esetleg, hogy mivel tudják jól, hogy nem dolgozik a többség, esetlegesen a friss papírok másolataiért jöjjön be XY, 8- 1o-ig várom, és aztán megyek szabadságra? Nem fer.
 Más. Találtam egy embert, aki félelmetes éleseszű, és méltatlanul van mellőzve. Okos, értelmes, csak szemben úszik az árral, és tegnap éjjel őt olvastam. Ezért vagyok kialvatlan, mert nem voltam képes letenni, vagyis abbahagyni.  http://andrassew.blogspot.com  ajánlom mindenkinek, aki nyitott szemmel jár, vagy szeretne.
Ezek mennek mostanában, valahogy nem vagyok túl jó kedvemben. Ez van.

Szentiván éj, a mágikus éjszaka

Mielött kimennék az éjszakát megnézni, érezni a bársonyos, puha csendet, tücskök ciripelését hallgatni,  gyertyákat gyújtani, kivánni jókat mindenkinek.  Ezt a cikket beteszem, mit érdemes tudni erről az éjről.......


                         

Június 21-e, a nyári napforduló szinte az összes kultúrában a Nap, és ennél fogva a fény diadalának ünnepe volt, amely a pogány ember hiedelmei szerint a világosság és a sötétség állandó harcán alapult. A természettel összhangban élő, kereszténység előtti ember a nyárközépi tűzgyújtással elsősorban a Napot kívánta megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelmében, a tűz fényének erejével pedig az ártó szellemeket igyekeztek minél messzebb űzni. A sötétség és az ahhoz kapcsolódó rontó hatások így egy időre – még ha csak egyetlen éjszakára is – de elveszítették hatalmukat az ember felett. Bár a kereszténység elterjedése után a Nap megsegítésének motívuma a mindinkább háttérbe szorult, a tűzünnep mégis megőrizte korábbi szimbolikáját és mágikus karakterét, mivel a tűz gyakorlati hasznával együtt már a régi korok emberei számára is nélkülözhetetlen erőt képviselt.

  A naptárreformok miatt van csúszás

 A nyári napforduló az évnek az a jellegzetes időpontja, amikor a Nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. A Föld – különösen az északi félteke – ilyenkor terményekben bővelkedik, szépsége és ereje teljében van. Egyféle csúcspont ez, hiszen a nappalok a következő napfordulóig innentől már csak rövidülhetnek. Ezen a napon – június 21-én – az év leghosszabb nappalát és legrövidebb éjjelét élhetjük meg évről-évre. „Szent Iván éjjele mégsem június 21-ére, hanem június 24 ére esik, ennek oka azonban a tropikus időszámítási mód sajátosságában és a tényleges naptári évek közti különbségben, illetve az egykori naptári reformokban rejlik. Így a nyári napforduló napja és megünneplése időben napjainkra már elvált egymástól. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban Szent Iván napra, azaz június 24-ére esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június 21-én kerül sor. Évszázadok, vagy egy évezred múlva a napfordulók még korábbi dátumra fognak esni” – mondta el a FigyelőNetnek Mizser Attila, a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára.

  A holtak a Tejúton távoztak

 A nyári napforduló már a neolitikus idők óta jelentőségteljes nap az emberiség történetében. A kelták, a germánok, a szlávok és az északi népek többsége már a kezdetektől megünnepelte ezt, mint ahogy ezt ma is teszik. Papjaik, druidáik a Föld és az Ég nászának tartották e különös napot, s ennek megfelelően is tisztelegtek előtte. A korai pogány népek spirituális vezetőinek némelyike hitte, hogy a leghosszabb nap éjjelén révületbe esve képessé válhatnak arra, hogy testüket elhagyva a Tejúton keresztül eljussanak a holtak birodalmába, az alsóvilágba. Ennek a páratlan utazásnak az volt a célja, hogy a holtakkal érintkezve útmutatást és segítséget kérjenek többek között a jövőről, a termésről, a gyermekáldásról, a viszályokról, vagy az istenek megbékítésének módjáról. Keresztelő Szent Jánost ünnepeljük Mivel a keresztényi logikába is beleillett a fény és a sötétség küzdelme, ezért a kereszténység végül ezt a napot Keresztelő Szent János napjává tette. Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, Ivános alakból ered, illetve a János névnek a szláv formájából. Európa szerte – különösen az északi és a szláv népek – gyakorolták Szent Iván varázslatos éjszakáján a mágikus praktikákat, amelyek a megtisztulással, gyógyítással, az egészség megőrzésével, szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel voltak szoros kapcsolatban. Nem volt ez másképp a magyar néphagyományban sem, s a tűz nem véletlenül vált a világosság, a tisztaság, az egészség, a szenvedély, az elevenség, a szerelem és az örök megújulás jelképévé a magyar hiedelemvilágban is. A nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az 5-ik században vált elterjedtté, s a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek korábban a különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak.

  Szent Iván napi magyar népszokások

 A Szent Iván naphoz fűződő hiedelmek és szokások egyrészt a szomszédos népektől, másrészt egyházi közvetítéssel kerültek hozzánk. „A magyar szokások szerint régen a június hónapot is Szent Iván havának nevezték. A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását – népies nevén lobogózást – a történelmi Magyarország egyes területein, főleg Nyitra megyében Szent Iván napi dalok éneklése kísérte” – mondta lapunknak Hegedűs Vilmos kultúrakutató. A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Hegedűs megemlíti még, hogy gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett almának is, mondván, aki abból eszik, nem betegszik meg. Baranya megyében a sírokra is tettek a sült almából, míg Csongrád megyében azt tartották, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik. Szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek e naphoz. A szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából persze sokféle jövendölést lehetett kiolvasni.

Múzeumok éjszakája

 Manapság Magyarországon is újra visszatérőben van a tradicionális Szent Iván éji tűzrakás, az ahhoz kötődő népi hagyományok, hiedelmek felelevenítése, és a nyári napforduló alkalmából történő kulturális fesztiválok megrendezése. A berlini példát követve 2001 óta már nálunk is megrendezik a Múzeumok Éjszakáját, amikor évről-évre, késő éjszakáig tartó nyitvatartási renddel egyre több múzeum várja nyitott kapukkal a látogatókat.

  Európa-szerte nagy ünnep

Portugáliában a nyári napforduló ünnepe a „Santos Populares”, vagyis a népszerű szentek ünnepségsorozat egyik elemeként vonult be a köztudatba. Az ünnepsorozat egyik legérdekesebb és egyben régi hagyományokat idéző pillanata, amikor Lisszabonban két-háromszáz szerelmespár egyszerre mondja ki egymásnak a boldogító igent. Ők ugyanis ilyenkor emlékeznek meg Szent Antalról is, aki a házasságközvetítés szentje. A szerelmesek ilyenkor bátran vallanak szerelmet kiszemeltjüknek egy cserép bazsalikom és egy szerelmes vers kíséretében. Keresztelő Szent János ünnepén Portóban tele vannak az utcák ünneplő emberekkel, akik virágzó fokhagyma csokorral vagy kisebb méretű műanyag kalapáccsal veregetik meg finoman a mellettük elhaladókat, s ezzel szerencsét kívánnak nekik. Az idősebbek szerint így próbálják meg visszaterelni egymást a helyes útra. Természetesen az ünnep elmaradhatatlan kelléke a vidám tánc és az éjszakai tűzijáték a Douro folyó felett. Spanyolországban, a valenciai tartományban és különösképpen Alicante város környékén az emberek korábban a város helyett a tengerparton ünnepelték a nyári napfordulót Szent János napján. Napnyugta után máglyákat gyújtottak, majd a tűzrakásokat körbetáncolták, miközben petárdákkal durrogtattak, végül pedig a tengerben úsztak a kora hajnali órákig. Alicante városban a legfontosabb helyi ünnepé vált Las Hogueras néven. Ezen az éjszakán itt városszerte több méter magas, művészien elkészített papírmasé figurákat állítanak, amelyeket június 24-én éjfélkor meggyújtanak. „A színes figurák sokszor szatirikus megjelenésűek, nem egyszer a helyi viszonyokat és ismert személyiségeket kritizálják” – mondta helyszíni tudósítónknak Maria Cassado, helyi vállalkozó.

  Vidéki örömök az éjféli nap országában

 Az ünneplés azonban nem csak délen hagyomány. Svédországban nem Szent Ivánhoz kötik az év leghosszabb napját, hanem Keresztelő Szent Jánoshoz. A Midsommar – amely mindig a június 20 és 26 közötti szombatra esik – nem véletlenül nagy ünnep: nyúlfarknyivá válnak az éjszakák, bőségesen kárpótolva őket a téli sötétségért. Itt az év leghosszabb napja késő májustól kora augusztusig tart, amikor az északabbi területeken egyáltalán nem megy le a nap. Ilyenkor a romantikusabb lelkületűek előszedik az egyébként sosem használt népviseletet, és zöldekkel, virágokkal, szalagokkal feldíszített májusfák körül táncolnak, koszorúval a hajukban. A többiek csendben kivárják az esti dorbézolást.

 Pilisszentiván is ünnepel

Pilisszentiván, amely nevét égi patrónusáról kapta, 18 éve ünnepli védőszentjének neve napját, s egyúttal a hozzá fűződő legendát is. A községben minden esztendőben nagy nyüzsgéssel várják a Szentiván-éj jöttét. Az utóbbi esztendőkben ez már egy sokszínű, majd tíznapos rendezvénysorozat. A fesztivál fő eseménye a Szentiván-éji, hatalmas máglya meggyújtása, amelyen a rontó boszorkányt égetik el, s amelyet minden évben több ezren énekelve, táncolva vesznek körül. Ezenkívül kiállítást tartanak kisiskolások munkáiból, kiséji zenét rendeznek a tóparton fáklyavilág mellett, s persze jó bajor sült kolbászokat árulnak kiváló, frissen csapolt sörrel. És az elmaradhatatlan schramlizene is szól, hajnalig.

ForrásFN 24 Figyelőnet

Na, azért hogy szép kerek

legyen a történet, van itt még egy kis csemege! Jött ma egy levél, hogy a fősuli nem júl. 1- én kezdődik, hanem augusztus 26.- án. Az 2 hónap. Én, meg itt állok meló nélkül, így elkezdtem őrült tempóban melót keresni. 1- kor jött a postás, és én azóta itt ülök a gépnél és böngészek, és verem a billentyűt, resume-t töltök fel, motivációs leveleket írogatok, Kérdésekre válaszolok, kitöltök, feltöltök, jelentkezem. A francba! Mi jöhet még??

Már nem elérhető,

3 évig volt a másik néven a blog. Azelött, megint másik néven. Ez, a negyedik néven fut. Volt olyan blog, még a Nők Lapja Cafen, amit mérgemben töröltem, 2oo7 -ben, elveszett és megbántam. Vannak események, amiknek utána tudok nézni évek múltán is, és pontosan meg tudom határozni, mi mikor történt. Persze, az életfolyamatokat, eseményeket is figyelemmel tudom kísérni. Önmagam változásait.
Ajánlom mindenkinek, akár terápiás céllal is, a blogírást. Ha, nem is akarja megosztani a nagyvilággal, vagy sérülékeny és fél az elmarasztaló kritikáktól, akkor van lehetőség zárt blog írására is. Azért, én sem teszem ki a Facebookra. Régen, naplót írtak az emberek. Én extrovertált vagyok, és így könnyebben  kiabálom ki, verem nagydobra a dolgaimat. Ennek ellenére ritkán kapok elmarasztaló kommenteket. De, engem az sem zavar különösebben, ki sem törlöm. Akit pedig nem érdekel, vary irritál, csak egy kattintás, és már nem is kell olvasni.
Gézával, azóta sem beszélek. Vele, amúgy sem lehet megbeszélni a dolgokat, csak a szőnyeg alá seperni. De, az attól még ott van!

Átmentettem

a másik blogomat. Ennek az az oka, hogy a google fordító egyre intelligensebb, és angolul kezd érthetővé válni, amit írok. Nem akarom, hogy a férj olvassa, mit gondolok róla. Megyek is , és törlöm a blog tartalmát, csak az utolsó bejegyzést tartom meg még egy picit. Ez a blog sincs készen, de lassan elkészül.

Vasárnap apák napja volt,

 Meglepetésbuli volt, Géza meghívta az összes családtagot, 12 fő. Ő volt a főszervező, főszerkesztő, organizáló, főrendező, és nem utolsó sorban, finanszírozója a jeles eseménynek. Én, a melós, és asszisztens. . Elmentünk az étterembe megrendelni a főfogásokat, húsos ételeket. (ebben a házban húst nem lehet főzni, itt minden Géza engedélyével történik) Én, nem vagyok jó indiai ételek elkésztésében, hiába a sok receipt. Aztán a piacra, beszerezni a zöldségeket- gyümölcsöket. Irány, a legjobb cukrászda, ahol (szerinte) a legjobb tortákat lehet kapni. Sőt, még a liquor store - ba is elmentünk (alkoholos italokat, csak ott lehet kapni).  Néztem is nagyokat. Történelmi pillanatok. Géza, bort, és sört vásárol. Vasárnap reggel, 8-kor álltam a konyhában, és Géza utasításai szerint, kevertem- kavartam, szeleteltem- aprítottam. Julienne aprítás, sárgarépa, zellerszár, zöld, sárga, piros, narancssárga paprika, hozzá dip, tejfel alapú, paradicsom, sajt szósz, szépen elrendezve, gusztusosan tálalva. Dinnye, sárgadinnye, alma, szőlő, datolya, snack, rágcsa, mandula, kesu, egyéb magok. Ember irányít. Jár a kezem, örömmel csinálom. Végre Géza eszénél van. Normális kajával várja a vendégeket. Piák a hűtőben, minden kézre készítve. Gézára is gondoltam, mert hiába nem én vagyok a gyerekeinek az anyja, de apa akkor is, és a gyerekei nem hívják fel, és nem is jelentkeznek. Írtam neki egy szép lapot, és vettem az állítólagos szuper cukiban egy tábla csokit hozzá.
Nagyon jól sikerült a dolog, az öreg meghatódott, a vendégek is meglepődtek szerintem. (volt rá példa, hogy meghívta őket, és csak chips volt az asztalon) Mi történt Gézával? Tették fel a kérdést magukban biztosan. Beszélgettünk kötetlenül, nevetgéltünk, én is felszabadultam. Láthatólag, jó kedve volt mindenkinek, még a ház urának is. A torta megér egy misét, mert olyan volt, mint a munkahelyemen, az egészségügyi intézményben, a műsütik. Eg piskótaalap, amit itt sponge cake - nek hívnak, igen találóan szivacs tészta. Benne, valamiféle töltelék meghatározhatatlan ízzel, bevonva borotvahabszerű kritikán aluli műhabbal. nem a szájpadlásra tapadós, ez annál rosszabb, (a sarki bevásárlóközpont répatortája kenterbeveri százszor) Az én adagom, a szemétben landolt. Persze, ez csak a szájban derült ki. Alant a fotón, jól néz ki.

Szóval, állati jól sikerült minden, mindenki boldog.
Tegnap, Géza megjön a munkából, és nekem valamiért összeugrik a gyomrom. Magam is csodálkoztam rajta, hogy miért van ez? Lemegyek, üdvözlöm, csinálok neki teát, rágcsát. Erre megszólal, hogy miért nem vittem vissza a boltba a ki nem bontott papírtányérokat, ha már elmentem itthonról. Az orvosnál voltam, a fertőző májgyulladás mentesség- vagy mi a rák- igazolásért. Mondom neki, azt elfelejtettem, mert nem voltam lent, kiment a fejemből.
- Nem vagy összeszedett, nem figyelsz oda arra, amit csinálni kell!!
- Képzeld- terelem a szót- Vettem olyan színű petúniát, amire vadászol!- semmi reakció
- Te figyelj, nem szeretem a tegnapi témát amit felhoztál az unokahúgom elött.
- Milyen témát?
- A költözéssel kapcsolatban, hogy milyenek az ingatlan árak Californiában, meg Texasban, meg Floridában. Ha, nem szeretsz itt lakni, akkor nem kell itt lakni.
- Tessék?
- Jól hallottad!
- De, ingatlanos, és csak kérdeztem...
- Nem érdekel, nem akarok hallani többet erről.
- Ok, megyek fel, dolgom van.
Otthagytam, mert kár belemenni bármilyen vitába. Le sem mentem többet. A költözés lehetőségét ő vetette fel, mert hosszú a tél, és ennél sokkal olcsóbb, és melegebb helyek vannak ebben az országban. Olyan ház, amiben nincsenek lépcsők, gondolva a későbbiekre. Számtalanszor mentem már le úgy, hogy láttam az ingatlanos oldalakat böngészni, más államokban, és számtalanszor beszélt már róla.
Minden mondatomat mérlegre hell tennem? Kinek, mit mondok, és bármit csinálok, minden rossz???
Van egy vastag ordítópárnám. Abba szoktam beleordítani, amikor feljövök a szobámba.
Elegem van, ez nem vezet sehova! Ez egy nagy kalap szar! A saját férjemet el kell kerülnöm?
Minden cédula, ami elmarasztaló megtartottam. Többek között azt is, amin le van írva pontok szerint, hogy kidobott tavaly június végén. Na, de van itt még más is. Eljött velem az irodafelszerelés boltba, csodálkoztam is, mert egy pár apróságra volt szükségem. Mindenáron, egy íróasztal széket akart venni nekem. Van egy csodás székem, a papától kaptam, bőr nem műbőr, és szép is. A 3. házassági évfordulóra "mindenáron" megvette a széket. Legszivesebben, kivinném a kert közepére, és megtaposnám, aztán felgyújtanám dobozostul, ahogy van. Nem kell a széke, meg semmi sem kell!! A nem kell sem kell.
Van egy rossz tulajdonságom. Nem felejtek, és mindíg kivárom az idejét, és akkor nem nézek se logikát, se istent, se embert. Hatalmasat tudok vágni azon, aki folyamatos szomorúságot okoz, és megnyomorítja az életemet. Iszonyatos dühös vagyok. Pedig mindent megpróbáltam,  ami tőlem tellett. Ezt azért írom így, mert lehet hogy ez neki nem felel meg. Én, meg egy cigány vagyok amúgy is. Ma itt, holnap ott. Szóval, változatlanul nem ér az egész semmit. Betelik a pohár, az isten nem állít meg!
Aztán meg, marha nagy a nyomás rajtam.

1. Semmi papírom nincs, amióta ellopták a zöldkártyámat. A magyar útlevelembe, be van pecsételve, hogy július 29. - ig van tartózkodási engedélyem. Ez, nem vicc, ez a Home Land Security, a bevándorlási hivatal egy viszonylag új szekciója, a terror támadások miatt hozták létre.

2. A jogsimat nem hosszabbítják meg, ha nem történik közben valami, mert az útlevelem pecsétje szerint hosszabbítanak. Itt, a világ végén, nincs tömegközlekedés.

3. Szart sem ér a házasságom. Nem tisztel a férjem, csak nekem kell őt tisztelni. (középkor) De, azért minden felmerülő költséget magamnak kell fizetni.

4. Nem dolgozom, nines jövedelmem. Ebből származó konfliktusok várhatóak.

5. Kicsit túl nagy falat a főiskola, úgy érzem ilyen körülmények között. 5 napig dolgoztam, 7 gyógyszeren, és még el sem kezdődött.

Mai meglepetés ajándék

beszéltem 1-A- val. (1, az első, mint kategória, az A pedig a minőség) Szóval, kb. másfél év után több, mint 1 órán keresztül csacsogtam vele Skype- on. Másfél éve sem találkoztunk, csak beszéltünk, amikor otthon voltam. 3.5 éve nem láttam. A Skype- on láttam őt, de ő nem látott engem. Nos, egyrészt a gépemnek pont akkor kellett frissítenie, másrészt se smink, se a hajam megmosva. Most vágtam le belőle 3o cm-t. Rettenetesen hosszú volt, és alig kezelhető. A fodrász vagyonért vállalta a festést, és a hónom alá becsúszott egy- egy tincs állandóan összefogva, ami nagyon zavart már. Szóval, éppen tanultam, de a fél szemem a Facen. Bejelentkezett, és gondoltam, megint eltűnik, mint a kámfor, írogatunk egy- egy mondatot, oszt jól van, de szerencsére nem. Vele az a jó, hogy ott tudom folytatnini a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Szinte, légvétel nélkül. Szereti a bőrcuccaimat is. (mondjuk, már Géza is szereti rajtam, meg a weskót, motoroscsizmát, meg a feketét.  Kénytelen!) Jól esett na! Az érdeklődési kör azonos egészen. Egyhúronpendülés. Nekem ez egy nagy ajándék volt ma több, mint 1 órán keresztül.
Aztán, azon gondolkoztam, - tanulás helyett- hogy nem lehet minden tökéletes. Gézának olyannak kellene lennie, mint 1-A- nak, legalább megközelítőleg. De, ez ugye lehetetlen. Abból gazdálkodom, ami van. És, végülis nem veszítettem el 1-A-t sem. Ő van, és szeretettel gondol rám, és nekem ez jó, és az is jó, hogy boldog, és jól érzi magát a bőrében.
Aztán belefeletkeztem a gyógyszerek összetételébe, és mellékhatásaiba.
Tudom, hogy olvasod 1-A. Ma, boldog voltam......

Furcsa

 Nem tudom, hogy véletlen, vagy sem, de már nem hiszek igazán a véletlenekben. Néha, találkozom a neten olyanokkal, akiket nagyon régen ismerek, akik valamikor fontosak voltak, legalábbis hagytak lenyomatot az életemben (ez is csak később derült ki, hogy milyen mélyeket) . Érdekes dologra bukkantam. Egy nyílt levélre, valakitől valakinek, majd egy filmre. Egy régi magyar filmre, 1971- ből. Soha nem láttam, de a címe ismerősen csengett. Megnéztem, fent van a youtube- on. A film, utolsó 5 percében, megjelent egy nekem nagyon ismerős pasas, aki nem szinész. Egy "lenyomatot" hagyott ember apukája. Valamit éppen csináltam közben, és meghallottam a hangját, és felkaptam a fejem. Azonnal tudtam, kiről van szó. Évtizedek óta nem láttam, és nem is foglalkoztam vele. Teljesen véletlenül, ugyanarról az emberről van szó, a nyílt levélben szereplő személy, és a filmben is felbukkan. Ugyanazon a napon. Szürreális az egész. 1989- ben meghalt szegény. Nagyon jó ember volt.

Na most akkor van rasszizmus, vagy nincs?

Ennek a jegyében készült egy szociális felmérés, rejtett kamerával. Ígen érdekes eredménnyel. Talán ezért vannak fenntartással a feketék a fehérekkel szemben úgy, hogy szinte észre sem veszik. Érzékeltem a munkahelyemen nap, mint nap.
A rejtett kamerás felvétel, egy parkban készült. Három részvevője van. Egy fehér fiatalember, egy fekete, és egy csinos szőke lány. Koruk, megközelítőleg azonos, éppen egy bringát kötnek el, egy forgalmas parkban, tele kutyátsétáltató, bicigliző sétáló emberrel, valahol Amerikában.
Az első fehér "szinész" szereplő, kalapáccsal, hidegvágóval, fűrésszel felszerelve, nekiesik a leláncolt bringának. Kb 1oo ember halad el mellette, van aki megáll nézi, van aki odaszól, hogy elvesztetted a kulcsot? Egy kutyás csajszi megérdezi, hogy övé e a bringa, mire a fiú, hogy nem. A nő elsiet. Tulajdonképpen nem történik semmi.
A második fekete "szinész", ugyanazt csinálja, mint az első, az öltözéke szinte egyezik az előzővel. Itt, már csoportosulás van körülötte, és az emberek fel vannak háborodva. Van, aki rendőrt hív, fotózzák, kiabálnak vele. Egy bácsika elveszi a szerszámait, és tolvajnak nevezi.
A harmadik "szinész", egy csinos szőke lány, neki egyenesen segítenek "ellopni" a bringát.

lassan bedilizek

Egyre cifrábbak a dolgok körülöttem. tegnap kaptam egy telefonhívást a volt kolleganőmtől Angelától. A beteg anyukája félrehívta, hogy nagyon sajnálja, ő készítette a fotót. De, nem gondolta, hogy ez lesz a vége, hogy kidobnak az álásomból. Mi van??? Úgy szólt a vád, hogy leejtettem a fiát! Magánál van ez? Az ügy kivizsgálása után, már módosult, hogy majdnem leejtettem. Azta!! Egyik sem állja meg a helyét!! Egyik sem történt meg! A fotó meg semmit nem bizonyít. Ráadásul, ő maga is úgy teszi tisztába, hogy lent van a rács. Jót röhögtem rajta, mert nincs jelentősége. Oké, de akkor mi volt a cél?? ha nem az, hogy kidobjanak??
Egyébként azért is dobtak ki, mert nem gazsuláltam, hanem kiröhögtem őket. Valószínű azt kellett volna mondanom, hogy ne haragudjanak, bocsánat, szükségem van az állásra, sürű nyelvcsapások. Egy nagy szart! Már nincs jelentősége! Ha, hibát követtem el, állok elébe, ha nem akkor megvédem magam.  Nem is érdekel, túlhaladott ügy, csak maga a mosakodás felidegesített. Egyébiránt, minden hónapban kapok állásajánlatokat, nem gond elhelyezkedni.
Más. 2o oldalból írok teszet 6.- án, rakás dolog ismeretlen. Ráadásul, latinul. Kezd átláthatóvá válni, de még mindíg nem tiszta.
Géjza haragszik, nem beszél velem. Mindennek a tetejébe, ma érkezett egy levél, a bevándorlásitól. Hogy asszondja, megint be kell minden papírt küldeni, amit már egyszer összeszedtem és beküldtem. Amit egyszer beküldtem, azt ne küldjem be! Mi van???? Háromszor is elolvastam. Komoly gondok vannak a fejekben, nem vitás. Kezdek becsavarodni komolyan!
Ja majd elfelejtettem, hogy a volt munkahelyemen húsevő baktérium pusztít. Így mindenkinek széklet, vizelet mintát kell leadnia, maszkban- köpenyben dolgozni. Erre mondják, isten nem bottal ver!