ameriaki vonatkozású bejegyzések

Friday, December 21, 2012

A nagy elhatározás,

már hogy kevesebbet fogok gyakorlatban dolgozni, csak hiú ábránd lett, már az első nap. 23 óra helyett, 23.2o- kor végeztem. Fáradt voltam, mint a dög. A tébolydában teljes gőzerővel folyt a fejetlenség. 21.45-kor hoztak egy új beteget. Állapotfelmérés, súly, vérnyomás, ahogy megfordítottuk, ojjaj... iszonyatos nyílt sebek. No, nem is ez a lényeg, de ahogy befejeztük, és léptünk volna ki a szobából, megérkezett a légmatrac. Kezdtük az egészet elölről, mert ki kellett cserélni alatta a matracot. Gáz! Hangot is adtam neki.
Mielött azonban megkezdem maratoni munkámat a cégnél, 5 teljes napig itthon leszek. Hurrá nyaralunk!!! Egy frászt, csak pihenek. De bejglit azért sütök!

Rosszindulatú, rosszmájú, moslék nő vagyok! A történet a következő. Géza, kapott egy emilt. Abban egy fotó. A fotón egy öregasszony, kórházi ágyon ikrekkel. Asszongya Gejza, jajj nézd a meditációs oktatóm, South Carolina- ban, most szült ikreket!! Hát nem csodás?? Nézem a fotót, mondom hány éves a kismama?? 56 jött a válasz.(a fotón, egy jóval öregebbnek kinéző nő van, természetes, most szült, smink one) Jajj.., mondom mit fog kezdeni velük? Első gyerekek. Erre Gejza, hogy te milyen egy rosszindulatú vagy, nem tudsz csak úgy örülni vele! Lehet, hogy igaza van. Mesterséges megtermékenyítés, másképp nem nagyon lehetséges, de az is lehet, hogy mégis. Addig meditált, amíg összejött neki. Ezt most komolyan mondom, mert a hit, hegyeket mozgat! De, általában, nem ez a jellemző.
Akárhogyis, de hol volt a csajszi, az elmúlt mondjuk 4o évben?? 6o éves lesz, mire a gyerekek még csak 4. Jézus Mária! Sajnálom, de nekem nevethetnékem támadt, és lehet, hogy én egy primitív, gyepes hülye vagyok, de jókat szórakoztam a történeten, még a kocsiban is munkába menet. Tessék engem bátran kővel dobálni.....


5 comments:

  1. biztos 140 évig akar élni, akkor a gyerekei már 80, igaza van Gézádnak. :)

    ReplyDelete
  2. Nem normális... szegény gyerekek... a dédanyjuk jár majd szülőire az iskolába?

    ReplyDelete
  3. Igen Betond, erre én is gondoltam, és így mehet a szám felfelé a végtelenségig!
    Drága Mivca, nekem pont ez jutott eszembe, hogy úton- útfélen fogják mondani neki, milyen édesek az unokái!! :))))

    ReplyDelete
  4. Nagy merészség! Elmondok egy történetem: a pótunokám(akire időnként vigyáztam) három éves és előttem megy mint az őrült, a kismotorjával, kiabálok, állj! A gyerek vissza, fuss Ibinéni. Kiabálom, nem tudok.Mért nem tudsz? Öreg vagyok(63) Az apukám tud, akkor az nem öreg ugye. Nem, még szerencse. Na erről van szó! A gyerekeknek jó a nagymama, de a nagymama korú szülőnek már nem szerencsés.

    ReplyDelete
  5. Drága Jega! Ezt én is így gondolom!!

    ReplyDelete