Az egyik nővér, aki csak helyettesíteni jött be, megállapította, hogy nálunk (mármint a mi osztályunkon) mindenki őrült! Soha többet nem jön hozzánk dolgozni!
Puff neki, de ki fog tolni velünk!! Aztán, tudatosan elkezdtem figyelni a körülöttünk lévőket, beleértve magamat is! Hát, azt hiszem, a csajszinak igaza van! Jómagam, hangosan énekeltem, a "Mint a mókus fent a fán" kezdetű kommunista indulót, miközben egy magatehetetlen beteget mosdattam a tusolóban. A koleganő pa dö dő- zik, (magyarul, balettozik) a folyosó korlátjánál. Kisvártatva, az egyik beteg, anyaszült meztelenül megjelenik a folyosón, a fuckok röpködnek, hogy nincs pelenkája. Eközben, kisgyerekes szülők érkeznek látogatni. Az egyik oxigén technikus, spanyol nótába kezd, és az egyik koleganőt táncoltatja. Segítek a kolegának, aki szakad a röhögéstől, mert különböző jelzőkkel illetem a betegeket. Mint, pl. kuki monster (keksz evő rém), swity pie ( édes pite), sweet heard (édes szív), honey bun ( mézes csók), sugar peas (cukorborsó) Megint egy másik beteg, telefonon terrorizálja a férjét, de úgy, hogy zeng a folyosó.
Szóval, a helyettesítő nővér ideges. Aztán, otthagy csapot- papot, és kimegy cigizni. Ha valaki, akkor én tudom, hogy idegesítő cigi nélkül. Azt is jól láttam, hogy nem akármilyen cigis. 2 db.- ot szívott el, 3 perc alatt. Nem kicsit volt ideges. Az egyik beteg szobájából éppen oda látok, ahol cigizni szoktak. Milyen jó nekem, hogy már nem élek vele, és nem is izgat. Kiborult a csajszi. Még soha nem dolgozott ezzel a csapattal. Nem is fog!
Ha, jobban belegondolok, még nem dolgoztam olyan helyen, ahol "normális" emberek vannak. Ebből következik hogy ha emberekkel dolgozol, elöbb- utóbb bedilizel. Egyáltalán, mitől "normális" valaki? Átlagos? Komoly? Nem lehet ezt komolyan kibírni! Vannak napok halál esetekkor, amikor mindenki viszonylag normális!
Ismerős a szitu. :) Mi néha a legvidámabb barakk címet kapjuk, néha urológia helyett neurológiának nézünk ki, de méginkább pszichiátriai kezelteknek. Egy mániákus fázisban lévő ápoltnak...mit egy, egy egész csapat. :)
ReplyDeleteIgen, ez valamiféle jelenség.
ReplyDelete:-)) szerintem funny:-)
ReplyDeleteAz. Én, jól elvagyok!
ReplyDeleteNincs itt semmi különleges, a te munkahelyed az extrém,ezt ilyen formán viselitek el. Ha bankban dolgoznál, akkor más lenne, én 10 évig dolgoztam ott, az sem volt fenékig tejfel, soha nem tévedhetsz, mert a pénztárcád és az állásod bánja. Minden percben toppon kellett lenni és ha a telefon másik felén üvöltöztek, mert nem jött meg valamilyen pénze, udvariasan végighallgattad és mosolyogtál, együttéreztél, holott semmi közöd nem volt a dologhoz. A határon szerettem dolgozni, olyan szórakoztató érdekes munkahelyem nem volt soha, kár, hogy csak 5 évig tartott.
ReplyDeleteGondolom vannak helyek, amit csak így lehet elviselni!
ReplyDeletePumicica
Gondolom vannak helyek, amit csak így lehet elviselni!
ReplyDeletePumicica
mulatságos lehet:))
ReplyDeleteValóban az.
ReplyDeleteHát az ember ott kompenzál, ahol csak tud. Nem is kell ennyire extrém helyzet, hogy hülyék legyünk. Nálunk is elkelhetne egy kandikamera, amikor a kolléganőimmel kiakadunk.... :)
ReplyDelete