ameriaki vonatkozású bejegyzések

Monday, January 9, 2012

Eszembe jutott, egy téli este

valamikor a múltból. Látogatóban voltam otthon. Még a csizmámra is emlékszem, ahogy lenéztem a sárosan csillogó aszfaltra elöttem. Olajzöld volt óarany szegélye volt, és a szoknyám ugyanolyan szinű. Baktattam, a Futórózsa utcán Mátyásföldön. A nővéremhez mentem, nem emlékszem, miért gyalogosan, mert még WC-re is kocsival jártam. Ahogy baktattam, akkor belevágott késként az agyamba, hogy elhagyom az akkori férjemet. Elöször csak lassan elgondolkozva, de ahogy erősödött az érzés, úgy lettek határozottabbak a lépéseim. A végén, majdnem futottam. Egyre jobban éreztem magam. Természetesen, röviddel ezután, elhagytam szerencsétlent.
De ja vu érzésem van. Egyre jobban vagyok, hogy már tudom pl., hogy Floridában elfogadják a diplomámat. 48 dolcsiért honositják, semmi extra vizsga, semmi. Amúgy hosszasan beszélgettem a csajszival az ottani EÜ.minisztériumból. Sok lehetőség van, egyes kórházak, a továbbtanulást is támogatják. Meleg van, és Florida Amerika öregek otthona. Akik megtehetik, öregkorukra leköltöznek melegebb éghajlatra. Hurrá!
Beszélgettem hosszasan az apósommal. Elismerte, hogy a fiával, nem nagyon lehet élni. Aztán, elmeséltem neki, a konyhaügyet. Meg azt, hogy ha bármi történik, a fiai megjelennek, és eladják a házat. Mehetek, amerre a szemem lát! Milyen jó kis kilátások!! Az öreg, csak bólogatott. Fantasztikus!! Ezt azért nem várom meg! Köszönöm, de ezt meghagyom másnak. Lépek!
Először, összerakok egy kis pénzmagot, oszt kalap- kabát!
Más. Csatlakozom, az itteni katolikus egyházhoz. No nem azért, mert fanatikus vallásos lettem, hanem mert ők azok többek között, akik a 3. világba Afrika, India. A hadsereggel is felveszem a kapcsolatot, háborús övezetek, katonai bázisok, stb. közvetitenek ápolónőket. Feltett szándékom, hogy megyek. Ez is valahogy befészkelte magát az agyamba, és nem tudok szabadulni a gondolattól. Hiány van ezen a téren is, mert nem szivesen viszik az emberek a bőrüket a vásárra. Nálam, meg valahogy átértékelődtek a dolgok. Nem azt mondom, hogy már nem szeretem a szép dolgokat magam körül,(az otthonom , az más. Aztán a kettő nem zárja ki egymást, apropó, nincs is otthonom!) de engem sem a vér, sem a genny, sem a leszakadt testrész, halott ember, sem egyebek,(van azért ennél rosszabb, most ezekre itt nem térnék ki) nem billentenek ki a nyugalmamból. Gyakorlatból tudom, nem a moziban láttam. A szagok egyedül, kicsit meglöknek, de ennyi az egész. No, meg ott az örök nyughatatlan kalandvágyam, és ha ezt a munkámmal össze tudom kötni, akkor ez fantasztikus!
Holnap. veszek egy tortát, és megyek Apple- hez, a barátnőmhöz dumcsizni. Amúgy, együtt államvizsgázunk 20- án.

U.i. Nincs szándékomban hozzányúlni M. pénzéhez. Nem milliókról van szó, hogy megérje. Abban az esetben nem tenném tűzbe a kezem.

2 comments:

  1. Kívánom, hogy a szerencse kísérjen utadon! Te a jég hátán is megélsz, nem féltelek.

    ReplyDelete
  2. ...Én viszont féltelek, de azt is tudom, hogy az az érzés, ami tüdőt tölt, és lábat emel, rendíthetetlenné tesz.
    Aztán csak okosan... nem muszáj megint utolsó helyre szorulni, aztán megint újra kezdeni...
    Szép napot :)!!!

    ReplyDelete