Tegnap, nézegetten a neten, a floridai lakásárak, állások, és egyebek után. Gondoltam egyet, és beirtam a keresőbe a " Floridai magyarok" cimszót. Valaki, nagyon okosakat irogat. Beleköt a hozzászólókba, és vastag véleménye van. A szöveg, a következő.
"Inkább valami más piszkál :) Tényleg nem érdekel a nagy amerikai álom. Van akinek sikerül és van akinek nem, csak sajnos akinek nem, az nem dicsekszik vele így arról kevesebbet tudunk. Hobbi szinten egy internetes blogot vezetek, mindenféle témáról és mikor már a tizedik ismerősömtől is ezt hallom, hogy menni akar Amerikába, akkor a düh fogott el, hogy hogy lehetnek ennyire birkák, hogy azt hiszik ott jobb, mint itt. Honnan tudják hogy majd ott megcsinálhatják a szerencséjüket, amit itthon nem sikerült? A válasz igen egyszerű, sehonnan, csak mivel a környezetükből ezt hallják, hogy xyz-nek sikerült, úgy gondolják, hogy nekik is. Mikor megkérdezem, hogy mi is sikerült xyz-nek nem tudnak rá válaszolni, mert azt nem kérdezték meg. A lényeg, hogy sikerült. A nagy amerikai álom, mint marketing nagyon működik, de engem az érdekel, mi van mögötte. És abban igazad van minél többet olvasok blogokat, amit kint élő magyarok írnak, többet is foglalkozok ezzel a témával mint azelőtt. Ez idáig nem találtam egy olyan kint élő magyart sem, aki megvalósította az álmát, amit itthon nem tudott és azért kerestem meg ezt a fórumot, hátha itt találok olyat, aki el tudja nekem mondani, hogyan és miként jutott arra az elhatározásra, hogy elmegy itthonról és a nagy Amerikában próbál szerencsét és olyan pozitív irányt vett az élete amiről előtte csak álmodni mert :)
Mi a te történeted? :) Úgy érzed neked összejött? Gondolsz arra, hogy hazajönnél, vagy arra, hogy ha itthon maradtál volna akkor jobb lett volna neked?"
Nos, ha én speciel otthon maradok, akkor bizony nem tudom mi lett volna. A koporsófedelet magamra húzhattam volna. 35 után, öreg vagy. Én, már 45 is elmúltam. Való igaz, sokat, többet kell dolgozni, mint otthon, de ki tudod fizetni fejájás nélkül a számláidat. " Nagy amerikai álom" !! Ilyen a múlt században, meg a 40- 50-es években volt! Hol élnek ezek ??!! Irásba adom, hogy bizony minden nyavaja ellenére, itt könnyebb, mint otthon. Az élelmiszer árak ugyanazok, sokszor olcsóbb is, de a fizetésed jóval magasabb. Az áram, és a viz olcsóbb. Kevesebb a rezsid. Minden gond nélkül fenntarthatod az autódat. A házadon, ha hitel van, azt is! A nyugdijból is meg tudnak élni jól, nem csirkefarhát a főmenü. Már ha van állásod, és beszéled a nyelvet. Gondjai az embernek, persze mindenütt vannak, és attól dobtam egy szabályos hátast, hogy "kolbászból van a kerités"!! Persze, Gyulaiból! Amúgy, nincs is kolbász! Legalábbis a magyar szó értelmében. Pénzszórásról persze szó sincs! Itt, járhatok főiskolára, otthon aligha! Gazdasági válság az viszont van! Nem potyog semmi az öledbe! Abban egyetértek, ha otthon sem csináltál semmit, és itt sem akarsz, akkor bizony a pokol fenekén találod hamar magad. Papirokat nehezen, illetve nem adnak, az nehéz ügy, a letelepedésre gondolok. Az ügyeid intézése is sokkal egyszerűbb. Aztán meg ne feledjük, hogy én szerelmes vagyok ebbe az országba, egészen kislány korom óta, és hamar szemet hunyok a moslékságai, és igazságtalanságai felett. Otthon egyetlen jó szava nem volt senkinek hozzám, amikor kiemelték a pénztárcámat. A rendőrségen sem, és a piacigazgatóságon sem. Inkább kárörvendés. Itt, mindenkinek részvét volt a szemében, és hangot is adtak neki. No, nem mintha ettől meglett vola pénzem- papirjaim, de mitagadás jólesett. Az igazság az, hogy a kettőt össze sem lehet hasonlitani.
Nos, én elmondom, hogy miért jutottam arra az elhatározásra, hogy ne éljek otthon. Amikor, közel 3 évvel ezelött hazamentem, Több, mint 3 év New York után, hogy Európában fogok dolgozni, akkor először szabályos rettegés fogott el! No, de mit nekem, majd én megmutatom felkiáltással, elmentem Tirolba dolgozni egy Hotelba. Perfekt beszélek németül, nem csak nyökögök, évekig dolgoztam a vendéglátóban. A 70 éves alkoholista tulaj, az első nap, kikezdett velem, és mivel merev elutasitás volt a válasz kirúgott. A lánya kért bocsánatot, de rajtam ez nem segitett, a legkevésbbé sem. Elötte, vettem egy autót, komolynak látszó kereskedőtől, aki kiderült, hogy vastag szélhámos. Az eredeti tulajt nem fizette ki. De, még mielött ez kiderült volna, és a rendőrség lefoglalta az akkor már a nevemre irt autót. Az akkor hivatalos cég neve, kiirom HIBRID MOTORS KFT telephely, 2110 Dunakeszi, Nap u. 6. adoszám: 14326840-2-13. VAKHAL CSABA. Remélem, a börtönben fog megrohadni! Sok embert átvágott. A jármű, még most is a rendörség telephelyén van, mert a tulaj nem tudja átvenni, a kocsi hivatalosan az én tulajdonomban van. Sakk- matt helyzet. Otthon, csak az átvágások, ügyeskedések mennek. Képtelen vagyok ezekkel harcolni.
No, ezért élek én itt, és nem ott!! Bizony jó úton haladok affelé, hogy megvalósitsam az álmom! Normális dolgokról beszélek, nem a földtől elrugaszkodott irreális dolgokról!
No comments:
Post a Comment