A 3.

Ma megtudtam, hogy meghalt az első férjem. Nem volt jó érzésem, mert néha azért beszéltünk telefonon. Az utóbbi időben annyi minden történt az én életemben is, hogy nem volt egyszerűen az eszemben hogy rátelefonáljak. 2o17 január 1o- én, (2 nappal a születésnapja elött) elment futni Karintiában az erdőben. Nagyon hideg volt, és elesett, de nem tudott segíteni magán. 1 hét múlva találták meg. Ma, jött egy ötletem, és felhívtam az öccsét, és ő mondta el. Nagyon hamar lerázott, jó Európában már szenteste volt, megértem.
Csakhogy, van itt egy kis elintéznivaló, meg egy kis bökkenő! Mégpedig, a ház! Üresen áll. Nagyon óvatosan kérdeztem az öccsét, hogy nekem vannak még ott fotóim, erre ő rövidrezárta az ügyet azzal, hogy üresen áll. Szóval, közel 2 éve halott, és a ház üresen áll?? Mi a tervük vele? Ugyanis nekem van a házhoz közöm. Egyenesági leszármazottja nincs, a lányom az egyedüli. Engem, senki nem hívott fel?? Nem keresett meg? Az osztrák követségen keresztül meg lehetett volna találni!
2oo9- ben találkoztunk utoljára, akkor szerette volna, ha visszaköltözöm. Nekem még a hátam is borsódzott az ötlettől. A ház, úgy nézett ki, mint amikor én otthagytam, 1986- ban. Szerintem, én takarítottam ott utoljára. Az a káosz leírhatatlan volt. Seggel jöttem ki! Utánam, soha többet senkije nem volt. (úgy látszik, hogy én csak ilyen nem evilágra való, fura szerzeteket tudok kifogni. Nem is kisérletezek már) Nem volt szerelmi házasság. Az osztrák hatóság, ki akart tenni az országból. Kénytelen voltam, a saját jól felfogott érdekemben. Erőszakos, akarnok volt.
 Ő volt a 3. aki közel állt hozzám, (ki jobban, ki kevésbé) és meghalt. Most szereznem kell, egy osztrák ügyvédet, és valószínű a lányommal együtt oda kell utaznom.
 Sajnálom. Nyugodjék békében.

Átváltozás

Ethel átváltozott gonosz boszorkánnyá. A lánya ott van nála 1, másfél  hónapig. Azóta, csak megy az ádáz veszekedés, úgy érzem magam, mint egy fronton. Nem szólok semmit, meghallgatom mind a két felet, de egy őrület közepén vagyok, heti 5 napot. Sokszor, rajtam csattan az ostor, mert az öreglány mérgében, velem is ordibál. 99 éves, gonoszkodik megállás nélkül. Egy harcmező az egész ház.
Étvágya nincs, ezért jött a dietetikus, hogy egy komplett menüsort összeállítson neki. Hiába minden, egyszerúen, nincs étvágya. Kezd olyan lenni, mint Olga, akinek semmi nem volt jó, de nem csak nálam, hanem az utódomnál is, ugyanez a probléma.

Visszatérve Ethelhez. Kezd elviselhetetlen lenni a lét, karácsonyi pénzt, egy fillért nem kaptam, holott ez itt szokás. 99 éves, egy mosolygós, kedves néni volt, most egy boszorkány lett.

Furcsa

Nyár van, fiatal vagyok. Alakom tökéletes, fekszem egy magán strandon. Betelepszem, egy kis bódé szerū mögé egy nyugágyra. A bátyám kisfia ott játszik körülöttem. Meleg a nap. Egy hirtelen ötlettõl vezényelve, leveszem a felsõmet.  Játszom, beszélgetek a gyerekkel. Szemben egy ház. A hátsó ablakban, megjelenik egy nõ, meredten néz. Kisvártatva, megjelenik egy pasi, majd egy másik nõ, még egy pasi. Rosszallóan ingatják a fejüket. Nem tulajdonítok különösebb jelentõséget neki. Amerikában vagyunk. Beperelnek. Az ítélet, $17.500 büntetés, közszemérem sértés miatt. 3 generáción keresztül kell fizetnem a bírságot. Tehát, ha én nem tudom fizetni, akkor a lányomnak kell törleszteni, és annak a majdani gyerekének. (ezt a marhaságot) 

Megkérdeztem õket, hogy miért pereltek be, hiszen eldugott helyen voltam, a házuk hátsó ablakán zsaluk voltak, azt be lehetett volna csukni. Talán, amishok, vagy miért? Erre nem kaptam választ. Annyit, hogy a gyerekeik láthattak volna, és ez tilos Amerikában. A 2 házaspár elvált az eset miatt! 

Nagyon furcsa álom, ennyire komplex történetet, még soha nem álmodtam, vagy legalábbis, nem emlékszem rá! Lehet, hogy régen álmodtam komplex történeteket. A bátyám nagyobbik fia, 40 éves most. Soha, még amikor tökéletes alakom volt, akkor sem vettem le a felsõmet! 

Áprilisban, vagy májusban

valamelyik barátom ismerőse az FB- n, kedvesen megszólított, hogy ajánlanék- e egy dalt, mert a diákjai Anatómia vizsgájával vége lesz az évnek. Csodálkoztam rajta, mert nekem nem volt ismerősöm. Nem tudhatta, hogy nagy zene kedvelő vagyok, zárt az oldalam, és szinte minden nap poszolok zenéket.
Lassan, elkezdtünk beszélgetni, szimpatikus volt, felvettem ismerősnek. Szakállas, mackós pali. Sokmindenről beszélgettünk írásban, mert az hamar kiderült számomra, hogy nem ért a computerekhez. Se, Viber, se a messenger, se Skype. Szóval, nem boldogult vele. Mondom, kedves volt, és szimpatikus, habár pszihológus, és van a családban elég, és mind hülye!
Szóval, van egy magán iskolája, parapszihologia, stb. Sokszor, hajnalig írásban csetelgettünk, hajnalig fennmaradt. Balaton, és Budapest között ingázgatott. Egyre több dolgot tudtam meg róla. Azt hittem, lehet belőle valami, mert értelmes, kedves volt. Elkérte a telefon számomat. Mondtam, hogy hiába, mert Európából nem lehet csak úgy felhívni, csak Canada, USA, Latin Amerika. Kértem, hogy kérjen segítséget Viber, messenger, Skype ügyben, láthatjuk is egymást, nem kerül semmibe. Erre azonban nem került sor. Mindíg volt valami kifogás, mellébeszélés. Van itt egy olyan kártya, amivel lehet telefonálni viszonylag olcsón. Én, minden héten vettem, és beszélgettünk órákat.
Aztán, hirtelen elszemtelenedett, lehülyézett, kimondottan sértő megjegyzéseket tett, sőt még az FB posztjaim alá is hülyeségeket írt. Sőt, követelőzött. Erre én, hogy nem dobhatok semmit el csak úgy, nem költözhetek haza, mint nővér, éhenhalok otthon. Aztán, a nyugdíj miatt is itt kell maradnom még 4 évet. Nem szolgáltathatom ki magam senkinek látatlanban. Éreztem rajta, hogy részegen beszél velem rendszeresen. Megkértem rá, hogy mivel én nem iszom, így legyen szíves józannak maradni, ha beszélgetni akar, vagy ha gyáltalán kapcsolatban akar maradni velem. A válasza az volt, hogy ne vetítsem ki rá a múltbéli sérelmeimet! Mi van??? Nem vagyunk egy hullámhosszon, ha én józan vagyok, őmeg részeg. Útálom! Ne hülyézzen le senki! Soha többet nem viselek el semmiféle erőszakot, még verbálisat sem!
Szóval, a beszélgetés után, megírtam neki, hogy nem fogom többet hívni, mert ez így nem ok. Azt gondoltam, hogy talán lehet belőle valami, én is megpróbálom úgy intézni a dolgokat, hogy talán, de csak talán, meggyorsítom a hazamenetelt. Amúgy nem tervezek haza, Kanárira tervezek.
Szóval, nem tiltottam le, csak megszüntettem a beszélgetéseket. Furcsa, kommenteket kezdett írni a posztjaim alá. Közben, egy közös imerősöm kérdezte, hogy honnan ismerem, mert csodálkozva vette észre, hogy hirtelen minden posztom alatt ott van. Vigyázzak vele, mert ő a volt felesége gyerekkori barátnője, és ismeri a fazont, és még verte is az asszonyt. Atya világ! Engem, csak a hülyék tudnak megtalálni?? Aztán, írtam egy posztot az FB- n a tűzoltókról, és kimondottan ellenséges kommentek érkeztek, nem győztem törölni őket. Messengeren is részegen hülyeségeket írt.
Azonnal letiltottam! Soha, de soha nem hagyom magam többet! Hiábavaló próbálkozás! Sértett pali lett, visszautasított lett, és ezt nem bírta kultúráltan kezelni.

Pénteki nap, mozgalmas volt

Van az öreglány nyakában, egy segélykérő nyaklánc. Van egy hozzátartozó egység a nappaliban. Nem tudom, hogy minek, én ezért vagyok itt. Aludt még. Hirtelen, elkezd szirénázni a nappali egység, és vörösen villogni, és üvöltve jön a szöveg, hogy your help call in progress, pleas wait! Szívem kiugrik a helyéről. Berohanok a hálójába, hátha baj van, agyvérzés, stb., erre megkérdezi, mit keresek ott? Mondom, túlkiabálva a zajt,/ mi az hogy kiabálva, ordítva, /hogy a segélykérő beindult, azt hittem valami baj van! Ki telefonál, az unokám? Erre a segélykérő egység a nappalinan megszólal, miss XY valami baj van? Erre kirohanok a nappaliba, és mondom a csajszinak, semmi baj, csak véletlenül ráfeküdt, vagy megnyomta a gombot. Én vagyok a nővér. Válasz, azonosítószám? Megmondom. Oké, vonal bont. Megszólal a saját telefonom, a fia, Lily anyámmal mi történt? Mondom, minden rendben. Véletlenül megnyomta a gombot. Dörömbölnek az ajtón. Kinyitom, és legalább 8 gyönyörű tenyésztett férfipéldány áll az ajtóban. Tűzoltók! Baltákkal, csákányokkal, kötelekkel, hatalmas karabínerekkel felszerelve. Rámjött a nevetés. Mosolyogva mondom nekik, minden rendben, miss XY jól van! Én vagyok a nővér. Látni akarják. Benyomulnak, és körbevesznek egy töpörödött, alig 45 kilós, hálóinges nénikét. A néni nagyot hall, a tűzoltó üvölt. Minden rendben miss ? A néni meg, ne kiabáljon fiam! Az, meg mintha a felhőket nézte volna az égen, úgy nézett fel rájuk! Mitagadás, a NY- i tűzoltók gyönyörűek, még az idősebb példányok is. Az utcán nem látni ilyet! (csak úgy magunk között, a legszebb palik, akiket valaha láttam, szemlegeltető, férfiszaggal, ami nem kellemetlen, fene azt a vadászkutya orromat) Kivonulnak a tüzoltók. Kisvártatva, megint dörömbölnek az ajtón, a mentők érkeztek ki. Hordággyal, defibrillátorral. Most már komoly harcot vívtam magammal, hogy ne röhögjek fel. Meggyőződtek róla, hogy minden rendben, és elvonultak.
Kell ennél mozgalmasabb reggel?
 Ezeknél, jobb pasik voltak! Katt. a fotóra, kijön nagyban.

Melankolia

Pénteken, az öreglánynak megint családi vacsorája volt, el kellett vinnem. Meghívtak engem is, de nem volt kedvem jópofizni, feszegeni, egy tök ismeretlen idegen család kellős közepén. A múltkor hallottam a beszélgetéseiket. Sznob egy társaság. Mondtam, hogy van egy kis elintézni valóm. Dehogy volt! Köszönöm a meghívást, kedves, hogy gondoltak rám, stb., stb. Megkérdeztem, hogy mikorra jöjjek vissza. Elmentem a China town- ba kacsát enni. Oké, kicsit elöbb értem vissza. Szakadt az eső, volt ernyő nálam, leültem a közeli étterem elhagyott teraszára. Bent születésnapot ült egy népes társaság. A zajok kihallatszottak, hogy egy rakás ember kiválóan szórakozik. Felnéztem a szemben lévő ház ablakaira, a lámpák égnek, élnek jól, vagy rosszul, ki tudja? Eszembe jutott a cambodzsai fogadott lányom, na annak a családjára kiváncsi voltam. Még címük sincs, annyira szegények, de meleg szívő emberek. Sok minden eszembe jutott.
Meleg, nyári eső. Este. Az utcák üresek, ami meglepő nyári péntek este. Olyan kurva egyedül éreztem magam.
Más. Van egy kis ház, nagy telekkel Szandaváralján, a Cserhátban gyönyörű helyen. Szeretném megvenni, de most nem tudok elmenni megnézni, a saját szám ízére alakítani, nincs is aki elmenne megnézni helyettem. Valamit szeretnék a magaménak tudni, valahova tartozni. Gyökértelen vagyok. A lányom ötlete jó, de nekem még egy darabig itt kell lennem. Nem is tudom, hogy komolyan tudom venni a Kanári költözést, az előzmények után. Szeretem, hiszen az egyetlen gyerekem. De, mi van, ha másképp gondolja, vagy nem is tudom.
Papával, minden szombaton szoktam beszélni. Szegény depressziós. Már Géza sem áll szóba vele. Valami papírt akart vele aláíratni, de a Papa nem akarta. Nem az van, amit Géza akar, akkor torol. Az apján is! Hogy fel volt háborodva, hogy az öccse kidobta a Papát. Az eszem megáll. Elköltözik Thaiföldre augusztus eljén. Hála istennek!

 

Furcsaságok

Megfigyeltem, ill. hülyeség nem tudom nem észrevenni, hogy azon kívül a hosszú perióduson kívül, amíg Delaware- ben laktam, és persze sokat dolgoztam közben is NYC- ben, ne ismétlődnének periódusosan a dolgok. Mintha, valamiféle spirálban lennék.
Amikor, betettem Amerikába a lábam, akkor Borough Parkban, Brooklyn- ban kezdtem a pályafutásomat. 2 hétig, mint takarítónő dolgoztam, 3 családnál. Addig bírtam ott a létet. Haszid zsidó családoknál, rettenetes, mintha 3oo évvel visszaugrottál volna az időben. Szellemi szinvonalat is beleértve. Nyomasztó volt. Aztán, amikor Delaware államban férjhez mentem, megint visszakerültem, oda mint idősgondozó. Queensben is, dolgoztam, 67 Ave, évekkel később.
Nem sokáig bírtam, vissza Delaware, egy gyorstalpalón segédápoló lettem. Aztán, Manhattanben dolgoztam, periódusosan megint 2 helyen. Utána a főiskola, és diplomás nővérként, már kórházi gyakorlattal, megint visszakerültem Manhattanbe. 3 helyen dolgoztam, 6 utcán belül, Esat Side, 65, 68, 72. Persze, közben évek teltek el. Most megint Queens 67 Ave. Semmi összefüggés a közvetítők között. Nagyon furcsa!

Csak úgy mellékesen, ebben a Városban, 5 Borough van, ill. kerület, Manhattan, Queens, Broolklyn, Bronx, Staten Island. 8.5 millió ember lakik. Egyszerűen, nem értem, hogy miért kerülök mindíg tőlem teljesen függetlenül ugyanazokra a környékekre??? Van valami dolgom?? Nem fejeztem be valamit?

Vakáció, kirúgás, egyebek

Megérkezett a lányom, isteni volt vele a lét. A puszta lét. 2 hétig, egyetlen percig nem voltunk külön. 3 éve nem láttam, mert ő a Kanári - szigeteken lakik, én meg ugye NYC- ben. Sehogy nem tudtuk összehozni a találkozót, szabadságot. Én, voltam otthon, ő is, de mindíg különböző időpontokban. Anyukám, a jövő hónapban lesz 93 éves, és én hazamegyek/ gyünk 2 évente meglátogatni. Persze a család többi tagját is, de ő az aki nagyon összetartja a családot, és ki tudja meddig láthatjuk még. Ő azért közelebb van, mint én. Járt már itt nálam, de régen. Isteni volt, minden pillanat, a fiatalsága, a lendülete, a lelkes természete. Valahogy, a megszokott dolgokat is másképp láttam. Jó volt.
Úgy volt az eredeti terv, hogy jún.1- 1o-ig, vagyok szabadságon, 11.- én megyek dolgozni. Ő addig elvan egyedül, és pénteken jövök haza, és kikisérem a repülőtérre16.-án. Atlanitic City-ben üldögélünk, erre jön egy telefon, hogy kirúgtak. Egyik szemem sírt, a másik nevetett.
Történt hogy, a Central Parkban ült mellettünk két muszlim nő. Kendőben, hosszú szoknyában. Ez a banya, meg bámulta őket. Erre az egyik azt mondja neki, mi a faszt bámulsz. Úgy kellett röhögnöm, hogy majd leestem a padról. Zsidó létére abszolút rasszista. Itt, nincs laca- faca, magánzó vagyok, mehetek a pi**ba. Éreztem, hogy valami nem kerek, mert a drága kolleganő vágja hónapok óta a fát alattam, betart. Majd, 1 évig jó voltam, most beérett a piszkálás, mert mertem neki szólni, hogy innen a világ végéről képes vagyok vasárnap pontosan beérni, ő erre képtelen volt pénteken, ami hétköznap. Péntek reggel, mindíg halál idegesen jelent meg. Most, lemértem, mert ott volt dolgom a környéken, ahol lakik, pontosan 22 perc alatt ér be Manhattanbe. Mire méltóztatott beérni, én végeztem helyette a munkáját. A nő, aki jött helyettem, az azt mondta, hogy nincs az a pénz, amiért ő maradna.  Szarban voltak. Engem akartak visszahívni, amíg nem találnak mást. Lófaszt! Elegem volt a gonoszságából, a rasszizmusából, a kicsinyes piszkatúrából, a magyar gyűlöletéből, mindenki győlöletéből.  Itt a pont. Pontosan szarok rá. Így, legalább együtt lehettem a lányommal 2 teljes hétig! Hurrá!
 Már van másik munkám, hétfőn kezdek.
Más. Itthon rendezkedek, megint jön egy telefon. Ki lettem választva random, a NY állam által, hogy 1o.ooo dolcsit kapok, mert rendes adófizető vagyok, stb., stb. Nem kell visszafizetni, mert ez azoknak jár, akik nem bőnözők, és pontos adófizetők.  Hallgatom, ad egy másik számot, hogy hívjam fel, mert ott mondják meg a további teendőket. Ahogy beszélek vele, azonnal rákerestem a neten, hogy van- e ilyen. Becsapás, nincs ilyen! Egyre kifinomultabb eszközökkel próbálnak a pénzedhez jutni. Rácsaptam a telefont, amikor arról kezdett beszélni, hogy most ad egy kódot, amit regisztrálnom kell, és ennek az ára, 2oo dolcsi. Mi van?? Komplett hülyének néznek. Semmi sincs ingyen, főleg itt nem!!
Jelentettem is őket, persze az álnevüket tudtam megadni csak.

Más. Itt van a lakótársam, nevezzük Sanyinak a fia, aki még életében egy szalmaszálat nem tett keresztbe 3o éves. A "szerelme"nevezzük Katinak is dolgozik, majd hazajön, és a barátjának a fiát is ki kell szolgálnia. Semmit nem pakol el, a tányérja az asztalon marad, a poharai mindenütt. A szemetet sem viszi ki. Megissza a sörüket, egyebeket. Semmit nem vásárol, az pénzbe kerül. Erre szól Sanyinak Kati, hogy ez így nem mehet tovább, mert nem vagyok hajlandó takarítani, mosni, főzni, eltartani. Főleg, hogy pénzben pókerezik. Fasza! Olyan ordítozás volt itt vasárnap este, hogy mindkét fülembe ordíttattam a zenét, mert nekem ezt nem kell hallgatnom. Kati írt egy sms-t, hogy segítsek venni neki egy repülőjegyet haza akar menni decemberben. Nem tudom mi lesz, mert az én szobámat akarják a fiúnak odaadni, aminek én nem örülök, mert én fizetem a lakás lakbérének a felét. Dolgozni fogok, 5 napot nem leszek itthon. Itt lesz here Herald augusztus végéig. A másik, hogy a privát szférámba nem szivesen engedek senkit. Egyszer- egyszer megengedtem, de most rendszer lesz belőle. Kati, meg Sanyi ki fognak békülni. A hideg futkos a hátamon, ha egy pasi kioktatja a nőt, mit kioktatja kiordítja, vagy ritkábban fordítva, hogy mit kell csinálnia. Soha többet!! A hátam közepére nem kellene!
Azt hiszem, hogy Kanárira költözöm 4.5 év múlva.

Géza saga még mindíg

Remélem, az utolsó. Se köszönés semmi, csak ír a FB messengeren.
- Küldöd a további $250.00 -et?
- Nem
- Miért nem?
- Elküldtem a csekket $500.00 ennyi a tandíj.
- De, kell neki egy lap top.
- Tavaly mondtam neked, hogy veszek neki egyet mielött elutaztunk $190.00- ért. Te azt válaszoltad, hogy csak tandíjról volt szó! Szó sem lehet róla! Nem vagyok hajlandó pénzt küldeni neki, hogy több, mint dupla áron vegye meg ott a lap topot. (Kambodzsa) Sajnálom, de nem!
Hallgatás, majd kisvártatva, érkezik még egy üzenet.
- Megelőlegezem neki, de határos időn belül küld a pénzt, mert különben nagyot fogok csalódni az emberiségben!
Erre, már nem válaszoltam. Na, apukám! Azt várhatod! Felhívtam a papát. A papa, a takarítónőhöz költözött. Mi van????? Igen. Nem akar a fia terhére lenni, mert eladja a házat. Potom, $450.000 -ért. Elköltözik Thaiföldre. (tőlem kér pénzt) Eszembe jutott, hogy a családtól kaptam 24 karátos ékszereket, azt az esküvőn láttam először, és utoljára! Azt hittem, hogy csak kölcsön kaptam az esküvőre. A papa felvilágosított, hogy nem, azt én kaptam. Abból bőven futja lap topra.
A papa, felnevelt és taníttatott 4 gyereket. 2 pszihológust, és 2 mérnököt.

Az egyik pszihológus, magán prakszissal alkoholista, és drogfüggő. Elhagyta a férjét, és bolyong a világban. A férj finanszírozza. (hogy én nem tudtam egy ilyen birka férjet kifogni) Hol, Peruban, hol Californiában bukkan fel.

A másik pszihológus vezető főorvos, egy manhattani kórházban, fiú gyermek, Manhattan legelegánsabb helyén lakik, 2 lakás van egybe nyitva, személyzet minden, fogja, és kidobja a 92 éves apját. Ezzel, hogy számol el? Nem tudom! Csak úgy mellékesen, tőlünk vitte el Manhattanbe magához, hogy ott jobb helye lesz.

A harmadik lány gyermek, tervező mérnök, a férjével van közös vállalkozásuk. Baltimore legelegánsabb környékén van egy Manisonjuk. Nem ház, hanem palota. Van 2 gyerekük, a lány, 4o vettek neki egy lakást San Diego-ban. Ki tudja, hogy dolgozik, vagy sem. Férj, gyerek, hosszútávú kapcsolat, stb., nincs. 1 db. macska van. A fiú, 38 vettek neki lakást San Diego- ban, vissza költözött a szülőkhöz. Ott sincs, se munka, se barátnő, se semmi. Egyik sem vált le a csecsről. Ha, a szülők nyaralni mennek, mennek velük. Soha, sehova egyedül. Itt, luxus nyaralásokra kell gondolni.

Végül, elérkeztünk Gézához. Nem megyek részletekbe, mert alant épp eleget írtam róla, 2 felnőtt fia, felé sem néz. Nem ismerem őket. De, a családban mással sem tartják a kapcsolatot. Az egyik belgyógyász, a másik kutató biológus orvos. Egyik sem nős, sem barátnő, se senki.
Itt, mindenki zseniális, csodálatos diplomákat tud magáénak, csak az emberség kopott ki (ha, egyáltalán volt) mindenkiből.
Minden családban van egy renitens, aki egy kicsit kilóg a többi közül, nem feltétlenül illik bele a normába. De, ekkora kapitális barmokat egy kupacon, (2 normális embernek) még nem hallottam!
A papa belgyógyász volt.  Volt, egy nagy szerelme, azt nem vehette feleségül. Kijelöltek neki egy feleséget, azt kellett elvennie. Azt hallottam, hogy melegszívű, jó asszony volt.
Szóval, a papa most a dél- amerikai takarítónőnél lakik. Aki, lehet hogy nem iskolázott, de melegszívű, emberséges. Eszem megáll!! A papa jól döntött.

Jut eszembe, 1 éve, hogy elköltöztem! 

Események

Szépen vannak események annak ellenére, hogy ki sem mozdulok egész héten az öregasszony mellől.
Először is az adó. Mivel, magánzó vagyok, így egy vagyont kellett befizetnem adóba. Azt hittem, hogy elájulok! Be kellett fizetnem, mert a Bankba utalták a fizetésemet a számlámra, és annak nyoma van. Itt, 2 isten van a második az adó. Sokat kellett fizetni sok felé, így alig maradt pénzem. Na, most taktikát váltottam.
Ay öreglány próbál provokálni mindenféle hülyeségekkel, de nem ugrat be. Tök hülye. Azt mondja, hogy gyerekkorában, csak zsidó gyerekekkel játszott együtt. Egyszer oda keveredett két keresztény gyerek, és azt hallották, hogy azoknak más a szaguk. Ők próbálták szagolni, és tényleg más szaguk van. Azt hittem, hogy leesek a székről! Nem szóltam egy szót sem, de megfordult a fejemben, hogy megkérdezem tőle, hogy tessék mondani? A Buddhistáknak milyen szaguk van? Vagy a Szikeknek, vagy a Hinduknak, Muszlimoknak, Sintoknak?? Elengedtem a fülem mellett. Ők, diszkriminálnak és elvárják, hogy más ne tegye. Hogy van ez?? Ez, már nem az első alkalom. Nem normális. Minden nap tusol, de nagyon erős szag van nála reggelenként. Kellemetlen öregszag. Minden héten tiszta az ágynemű, minden. A biciklit neki lehet támasztani! Egy hónapja kb.
Kolleganő, nem 1oo- as. Ott lakik,az orosz bolt mellett, és ott lhet kapni derelye tésztát, amit csak be kell tölteni, túróval, lekvárral, mikor mivel. Kértem, hogy hozzon, mert 4 db derelye miatt, nem fogok tésztát gyúrni. Soha, nem gyúrtam főzni való tésztát, sőt a beglihez is veszem a tésztát mélyhűtve. Nehogy már. Erre, egyszercsak elviszi a tésztát és jónapot! Így, most elmentem és vettem magam. Amúgy is, mást is kellett vennem.  
Géza, megtalált a messengeren. Azt mondja, hogy most kiengedik a Papát 28.- án a rehabről, és otthon lesz. Így kezdte, a fizetésed nem változna, a Papát kellene ápolnod. Első reakcióm az volt, hogy mi van?? Menjek vissza? Szerinted elment az eszem? Aztán a második mondata, hogy a Papa különben bemegy az öregek otthonába. Ő nem lesz otthon, mert Thaiföldre költözik. Sajnálom a Papát, mondtam, hogy gondolkozom, de csak nem hagyott békén. Elkezdett cigánykodni a fizetéssel. Közben, a Papa azt mondta, hogy megpróbálja az öregek otthonát. Szerintem nyomasztó, de ha az öreg így gondolja, akkor ok. Nem ok, de nem akar senkinek a terhére lenni, ez lehet a fő ok. Nagyon sajnálom.
Én, meg nem akarok az életük része lenni többet. Szeretem a Papát, de nekem jobb, ha nem vagyok a Géza házában, amúgy is, elvesztegetett idő volt az egész. Első perctől kezdve szar volt az egész házasságosdi. Időpocsékolás. Nincs kedvem visszamenni még akkor sem, ha ott a kert, a kocsi, a kényelem, ami itt nincs meg. A legszörnyűbb, vasárnap hajnalban gyalogolni a dermesztő, éles szélben a Subway állomásra egész télen. Na, azt nem kívánom senkinek.
Hogy vagyok? A fene sem tudja, de általában jól. Reggelenként, iszonyú depressziós vagyok, aztán szép lassan múlik. Egyszercsak tavasz lesz.

A mozi

Soha nem gondoltm volna, hogy van még egy olyan pasi , mint az ex férjem. És, kiderül, hogy van egy pontos mása. Legalábbis filmen.
Ennyire pontos hasonmása a precíz, kissé autisztikus, bipoláris viselkedésű pasi, hétköznapi agonizálásai. Csak meresztettem a szemem. Tetszett a film, talán ezért. Úgy látszik, hogy még mindíg naív vagyok!!
Csak, én nem mérgeztem. Lehet, hogy kellett volna? Nem. Az nem én vagyok. 

Mindíg érnek meglepetések

Még mindíg Géza, pedig már kezdtem azt hinni, hogy kivonult az életemből. Géza, egyszercsak ír egy emilt. Hogyaszongya  miért dobtam le ay FB-ről? Egyedül akarom intézni a nyugdíjbiztosításomat? Mi van? Géza!
A dolog előzménye a következő. Online be akarok lépni a bankomba. Nem sikerül. Sehogy. Ez volt hétfőn, 3 hete. Tudja nagyon jól, hogy péntekig nem tudok bemenni a bankba. Felhívom a bankot, felvilágosítást nem kapok telefonon. Hiába minden biztonsági kérdésre a jó válasz. Ideges vagyok péntekig. Rohanok a bankba. Ott közlik, hogy nem tudok belépni, mert a partner, akivel közös a bank kontóm, ledobott. Ha, óhajtom nyissak egy új kontót. Nyilván ezt tettem, átraktam a pénzem. De, olyan méregbe gurultam, hogy letiltottam az FB- ről, az Amazonról. Erre az a válasza, hogy ő ilyet nem tett. Erre én, hogy akkor nyilván a bank hazudik. 8 évig minden rendben, most hirtelen hazudik a bank. Persze hogyne. A nyugdíjbiztosítás meg egy olyan bonyolult dolog, hogy évente egy csekket nem tudok kitölteni. Persze, tök hűlye vagyok!! Mondom, ha ez a bánatod, akkor visszaveszlek az FB- re. Erre ő, hogy gondolkozik rajta. Mi van? Géza! Miért nem vagy boldog? Megszabadultál tőlem, hónapok óta Thaiföldön vagy, süt a nap! Szépségek vesznek körül! Miért fáj neked, hogy ledobtalak? Nem zargatlak telefonon, FB-n, messengeren. Egyetlen szót nem szóltam róla, hogy miért tetted, mi a bajod már megint?? Állandó problémáid vannak. Haragszik rám! Ő, most gondolkodik! Nem normális! Mondjuk, ezt tudtuk eddig is!
Mindíg megpróbáltam a mindenkori exekkel normális kapcsolatban maradni. Már úgy értem, ha kapcsolatban kellett maradni valami miatt. Soha nem sikerült. Nem rajtam múlt.

Nem tudom, hogy mi a bajom, de tartok tőle, hogy depresszió készül. Reggelente, világvége hangulatom van, nagyon korán ébredek. Ahogy haladunk előre a napban, úgy múlik, de reggelente kész vagyok.

 

Betondnak válasz

Szóval, konkrètabban. Apósommal, akkor alakult ki mély barátság, amikor látta világosan, hogy a fia hogy bánik velem. Gondolj bele, 5 évig éltünk egy családi házban. Abszolút a lányának tekint, és ez nem csak szavakban nyilvánul meg. Az orvoshoz én rohangáltam vele, én fogtam a kezét a kórházban, én beszélgettem vele. Megszeretett. A fia, nem nagyon beszélgetett a Papával, sõt, amikor ketten beszélgettek, gyakran összeveszett az öreggel. Saját, kissé ferde világnézetét eröltette rá, nem hagyta rá, beleállt a vitába. A Papa öreg, de nem hülye!
Meg kell beszélni dolgokat, a házastársaknak, vagy partnereknek. Különben,  úgy kell kitalálni, mi a fenét akar, vagy vár el a másik! Mire kiderül kommunikáció nélkül, addigra tele van, és vagy sérelmekkel. Fontos, a beszélgetés, még rázós dolgokról is. No, ezt mi szépen megbeszéltük a házasság elején, de a gyakorlatban nem történt meg, ill. csak az elején, és ott mindíg én voltam a vesztes. Sokszor belevágni szavakkal a másik husába, övön alul. Amúgy, szavakkal lehet a legnagyobbakat ütni. Kritikákat kimondott bántó szándékkal, gyaran cetliken üzenve. Ha, nem bólogatsz, akkor hülye vagy! Ha, nem osztod a rajongását valami iránt, akkor is hûLye vagy! Mondok egy példát, szerette volna, ha vele megyek. Tangózni. Nagyon szívesen, èS pozitívan álltam hozzá. Cipõm nem volt, így a saját cipõmet használtam, ami véresre törte a lábamat, napi több óra gyakorlástól. Mondtam, hogy ha ezt már- már professzionálisan táncoljuk, akkor szükségem van tangó cipõre, aminek bõr a talpa, és viaszolva van, hogy csússzon a parkettán, ne tapadjon! Közölte, hogy van pénzed rá? Nem volt. Akkor mi a szarért várja el, hogy én is táncoljak?? Látta a kinlódásomat. Aztán amikor már volt táncos cipõm, akkor elvétettem egy lépést, és konkrétan otthagyott a parkett közepén leforrázva. Többen látták a jelenetet. Nem volt jó érzés. Odaugrott egy izzadt, gusztustalan pasi, magához rántott, és teljes 5-6 percen keresztül fulladoztam a szagától.
No, ez volt az utolsó alkalom, hogy elmentem vele táncolni. Késõbb kifordította a saját szájízére az egész történetet. Ezt, akkoriban meg is írtam. 100, és 100 ilyen, és ehhez hasonló történet.
A feleség, nem tulajdon! Amilyen gyorsan csak tudtam, elmentem dolgozni. Be volt varrva a zseb, de nem akármilyen módon. Külön kasszán voltunk, de elvárta, hogy ragyogjon a ház, tiszta holmik legyenek, rendben legyen a kert. Ez, nem is esett nehezemre. De, egy moslék incidens miatt, (ezt is megírtam régebben) felköltöztem a középsõ emeletre a kanapéra.Fél évig aludtam egy kényelmetlen kanapén, onnan jártam dolgozni. Az após ajánlotta fel az egyik hálószobát a 3. Szinten. Tehát, külön éltünk egy fedél alatt. Szexuálisan éretlen volt, de az is lehet, hogy csak velem. Nem tudom, de analfabéta ezen a téren. Egyszer visszautasítottam, mert reszelésre nem vagyok kiváncsi, aztán soha többet nem volt köztünk semmi.
Állandó piszkálâsok. Nem szóltam vissza, csak amikor bejött, hamar kimentem. Ez, egy kapcsolat, házasság halálához vezet nagyon hamar.
1. Tisztelet hiánya
2. Kommunikáció megszūnése
3. A szex hiánya. Vagy csinâljunk piszkosul jól, vagy sehogy.
4. Egyfelé toljuk a szekeret.
5. Szeretet, ha nem is szerelem.

Tudod, nekem van érzékem hozzá, hogy mindíg valaki olyas valakivel hozzon össze a sors, aki vagy alkoholista, vagy játékos, vagy nekem kell eltartani, vagy bevarrt zsebū. Karma biztosan.
Hány háztartást staféroztam ki, azt még nem számoltam össze, de azt hiszem 6 a száma, és mindíg én jöttem el, vagy szétváltak útjaink, és ment a levesbe minden. Ezért mondom, hogy soha többet, egy fillért nem költök senkire! Nem is várom el. Ha, lesz lesz, ha nem lesz mellettem senki, úgy is jó.
A kritérium, az adok kapok reláció. Nem az, hogy csak adok, és semmi nem jön cserëbe, csak szóbeli bántás.
Azt bánom, hogy amikor elváltunk, akkor azonnal nem költöztem el. Arra kért, hogy maradjak.
Ja, és a legfontosabb. Mindenkinek meglehet a saját kedvenc szórakozása, amiben a másiknak nem feltétlenül kell sem résztvennie, sem kritizálnia. Persze csak addig, amíg nem megy a kapcsolat rovására. Nem ellenõrizgetjük egymás telefonját, stb., stb.
A házasssági szerzõdésrõl annyit, hogy màr az elején a válásra apellál. Persze vannak bizonyos esetek amikor indokolt, de nálunk nem volt az.

Halihó

Itt vagyok, hallgatag vagyok. Csak gondolkozom, és ha akkor lenne rá hirtelen lehetőségem leírnám azonnal. De, amikor idekerülök a gép elé, addigra teljes üresség van a fejemben. Melankóliában jövök- megyek. Teszem félre a pénzt. Nem veszek semmit, Felhagytam a hétvégi munkával. Fáradt vagyok, és nem vagyok gép.
 Szóval, tervezek. Ha, nem találok olyan pasit, aki megfelel, akkor hazaköltözöm. No, nem most. Egyszercsak. Nagyon magasra tettem a lécet. Senkivel nem állok szóba, aki nekem az összes kritériumnak nem felel meg. Így aztán a lehetséges pasik száma is erősen csökken. Nem vagyok hajlandó semmiféle papírt aláírni, vagyonmegosztásról, nem rendelkezni saját jövedelemmel, kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. NEM! Egyáltalán nem kell férjhez menni sokadszorra, csak abban az esetben, ha tökéletes a szituáció. Szar, hogy nincs kivel megbeszélni a dolgokat, nincs senki mellettem, de még mindíg jobb, mint egy abúzus kapcsolatban élni. Továbbá, nem vagyok hajlandó abszurd dolgokhoz alkalmazkodni, egyetlen pennyt pasira fecsérelni. Magyarul, zéró tolerancia. Fizetek magánnyugdíj biztosítást. Apósom is visszament Delaware államba Gézához. Már ő sincs, csak telefonon.
A lányom jön májusban, 3 hétre most küldöm neki a meghívót. Nem láttam 3 éve! Hiányzik! Szeretem, hiába történt egy, és más. 11 éve volt itt utoljára. azóta NYC is sokat változott. Ha, ketten vagyunk, sok mindent meg tudunk beszélni, talán amit még soha olyat is!
Reggel, megint 5- kor kelés, tök sötét, mosómedvék a szemetesek körül, hideg nyúlós, barátságtalan. Subway nem jár jól vasárnap. Hisztériás öreglányt elviselni, csak letompult aggyal lehet. Ez olyan, mint amikor valaki sokáig óvó néni. Meghülyül, és gyerekes lesz. (bocsánat óvó nénik, de ez az igazság) Igyekszem a józan eszemet megtartani. Nem könnyú.

 
Hallgassatok ti is világ rádiót itt, eddig azt hallgattam. Megyek aludni.