ameriaki vonatkozású bejegyzések

Tuesday, July 10, 2012

Extrém eset



Szeretem a munkámat, mert minden nap történik valami. Ezért szerettem a
vendéglátót is! Van némi hasonlóság a két munka között, az angolban még utalnak is rá.
Hospital a kórházat jelöli, a Hospitality pedig a vendéglátást. Mindkettő valamiféle
"ellátás"végül is. A Rehabilitáció meg valaki becsületének, jó hírének, vagy elveszített
fizikai képességének a helyreállítása. Nálunk ugye az utóbbiról lenne szó.
Az én osztályomon, - hacsak nem történik csoda - ilyenről szó nincsen. Nálunk
a földszinten, végállomás van többnyire. 2 héttel ezelött hoztak egy fiatalembert,
aki egy kicsikét túllőtt a célon áprilisban. Meth nevezetű szerből. Itt olvasható róla
Felhívom a figyelmet a történelme felyezet elolvasására. Szóval, az ifjú titán,
 túllött a célon. Asztmás is, és miközben elvarázsolta magát, (nem szippantotta,
és nem lenyelte, hanem egyből vénába durr), kapott egy asztmás rohamot.
Még maga hívta a mentőket, aztán az anyját a szomszéd szobában, hogy
 baj van, és elájult. Ez a szer, különböző formában jelenik meg a piacon. Por,
vagy kristály formában, gyakran erősen szennyezett, mivel illegális hamarjában
 összetákolt helyeken főzik, és hogy több legyen, mindenféléket hozzáadnak.
 Ami még ijesztőbb, hogy egyszer "vékony", máskor "vastag" a cucc.
Soha nem tudja az ürge, mit ad be magának. Szóval, a mi Brian- ünknek
 nem volt szerencséje. Agykárosodás érte nem tud magáról, ijesztően sovány.
 Anyukája, minden nap látogatja, ül az ágyánál, és fogja a kezét. Szentszobrok,
szentképek körülötte. Imádkozik az Úrjézushoz.  Ha az segít a fájdalmat
 elviselni, hát legyen. 
A minap, a húga is meglátogatta. Gyanútlanul, besétálok a szobába, tiszta
ágyneművel, és ránézek a húgra. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem.
A csajszi feje szétlőve. Felgyorsult állapot, gyors beszéd, kitágult pupillák,
csontsovány. Be van állva egészen. Folyamatos beszéd. Egy másik dimenziót
láttam, ami visszaköszönt, amit jól ismerek. Legszivesebben, megfogtam volna
 a lány haját, és nekilöktem volna a falnak. - Nézz a testvéredre. Jól nézd meg!
Beszarik, behugyozik. Gépek tartják életben! - De, nem tehetek ilyet.
Sírhatnékom támadt. Kimentem a mosdóba, megmostam az arcom, és
 belenéztem a tükörbe. Majd, rendeztem a vonásaimat, megigazítottam
az egyenruhámat, és kifordultam a folyosóra. 
Ez az eset megütött. Ott ül az anya, aki járókerettel közlekedik, 47 évesen, egy
megtört öregasszony. két ilyen huszonéves gyerekkel. A lányt nem
 tudja megállítani semmi. De, a függőség erősebb. Erősebb, mint nagyon sok ember.
A statisztika lehangoló, mert 1oo emberből, talán 1-2 tud felülkerekedni.
Visszamentem a szobába, és szótlanul megöleltem a mamát. 

9 comments:

  1. Azt elfelejtettem, hogy egyetlen cimbora sem látogatja!!

    ReplyDelete
  2. huszonegyedik század új bajokkal. Elér majd hozzánk is, de lehet, hogy már itt is van.

    ReplyDelete
  3. Élhetnének egészségesen, élvezve a fiatalságukat. Rossz döntést hoztak, de vajon mi juttatta őket idáig?....

    ReplyDelete
  4. Hát, azt hiszem hogy ez nem egy új dolog. Jelen volt mindíg, de nem így, és nem ilyen tömegesen, mint most. Valami nagy baj van körülöttünk.

    ReplyDelete
  5. ez nekem is megfordult a fejemben Motyi.
    Amúgy apuka nincs a családban?

    ReplyDelete
  6. Nem kérdeztem, és soha nem látom. Valószínű nincs! Tegnap megint találkoztam a húggal, ugyanaz a helyzet. Az agy szétlőve!

    ReplyDelete
  7. Istenem, ez borzasztó! Szegény anyjuk...
    Pumicica

    ReplyDelete