Igértem,

hogy kerítek sort rá, és írni fogok. De nem jött össze. Van írni való bőven, de éppen időm nincs. Ma volt az első nap, hogy rendesen le tudtam ülni tanulni. Nemzeti ünnep volt, és hosszú hétvége, ilyesmi errefelé nem szokott lenni. Szombaton takarítás, vásárlás, ebéd együtt, mire hazaértünk halálos fáradt voltam. Vasárnap, a szomszéd államban voltunk születésnapi ebéden, ahonnan este értünk haza. Erre, jött egy email, amit ki kellett nyomtatni, és 3o oldalas házi feladat lett belőle. Most meg már késő van. Úgy mennek a napok, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Teszt, teszt hátán, rengeteg az anyag. Van, amikor a természetes intelligenciámra hagyatkozom, és bejön. Amikor, teljes sötétség van a témával kapcsolatban, akkor kizárásos alapon dolgozom, van, hogy 2 jónak látszó válasz marad, és akkor elolvasom mégegyszer, és valahogy ráérzek. Többnyire. Ezek a gyógyszerkalkulációk, még mindíg nem az erősségem, de menni fog ez is.
Holnap Konferenciára megyek. Elfekvőkben dolgozó orvosok tartank értekezéseket. Igaz, csak 4o- km- re kb. Az meg Marylandben van. Megint, egy másik állam.
Közben após, ügyes- bajos dolgait is én intézem. De, nem szólok egy szót sem, mert imádom az öreget. Lett egy apám, ami sosem volt igazán. Ilyennek kellett volna lenni a viszonynak közöttünk. Nem rajtam múlt. De, ezzel nem lehet mit kezdeni.