Szét vagyok esve, mint egy rossz agyagkorsó. Elég, ha elhangzik valami, és máris kibillenek a nehezen felépített egyensúlyomból. Pedig, minden nap meditálok, úgy ahogy kell. Klasszikus mesterek által tanított módszerrel. Maximális koncentrációval. Rendszeresen jogázom, gyalogolok, és odafigyelek, mit eszem, de veszettül. De, valami naponta történik mostanában, amitól összeugrik a gyomrom, és általában úgy végződik, hogy a másik megnyugszik, én meg sírógörcsöt kapok. Ez van, és elég volt ebből. Nekem nem az a feladatom, hogy reggel ahogy felkelek, és belapcsolom a gépet, kótyagosan iszom a kávémat, valaki aki - mellesleg közel áll hozzám- elmesélje, hogy milyen szép, és jó minden , közben gúnyosan megjegyzéseket tesz, majd "szeretlek nagyon" felkiáltással kiszálljon a beszélgetésből, de még mielött kiszáll tesz egy olyan megjegyzést, hogy a falra mászok tőle. És szevassz!! Legyen szép napod!
Én, meg ott állok és dobok egy laza hátast. Manipuláció áldozata vagyok. Rájöttem. Eltartott egy darabig, való igaz. Energia vámpírság áldozata vagyok. Halálos kimerülök, egy sima- laza beszélgetés után. Kész, ez nem járható út, és ha ennek az az ára, hogy nem beszélgetünk, hát legyen.
Aztán, lehet mondani, hogy ilyen, meg olyan vagyok, ez nem az én problémám, ez a másik félé.
Ami ma történt, az túlment mindenen, olyan formán, hogy meg sem fésülködtem, és alig tudtam kiszállni a pizsamámból. Azt is csak azért, mert nem egyedül lakom. Csak sírtam, és néztem ki a fejemből meglehetősen hülyén. Szinre, látom magam. Olyan fáradt vagyok, mintha ástam volna egész
nap.
No comments:
Post a Comment