ameriaki vonatkozású bejegyzések

Sunday, February 3, 2013

A "csavargyári munkás"

A lányom lelécelt Kanárira, még novemberben. Nem írtam róla, mert az első hónapok keserveit nem akartam különösebben megosztani senkivel. Minden kezdet nehéz. Ez egy elcséplt közhely, de sajnos igaz. Senki, sehol nem vár ránk. Nem sokat nyom a latba, hogy perfekt beszéli a nyelvet, 25%/ os munkanélküliség mellett. Ráadásul, ott mindenki spanyolul beszél. Ezért nekünk kell elébe menni a dolgoknak, és ebben senki nem tud segíteni, csak mi magunk. Hiába született ott, senkit nem érdekel. Hiába van ott az apja, nem számíthat rá, mint ahogy tudtam én azt előre, ismerem uraságát.



A gyermek, hiányzott a barátoknak, látták a napsütéses posztokat a Facebookon. Néhányuk, otthagyott csapot- papot, és hurrá ők is leutaztak. Így, most vidáman vannak. 6 fiatal lakik egy kis lakásban, egy nagy lakókomplexumban, Maspalomas-ban az óceán partján. 5 magyar, és 1 francia fiú. A fiú nagyon jól beszéli már a magyar konyhanyelvet. A lányom, egy ajándékboltban dolgozott, de most otthagyta, mert a piacon árulja az ékszereit, és a festményeit. A barátja, a parton őrzi a homokszobrokat, (nem röhög, mert a tulaj,- jól értetted a tulaj- egy lakásravalót szedett össze a hülyeségből, ha valaki meséli azt hiszem, hazudik) A másik barátnő, tetra pack- os tejes-üdítős dobozokból csinál pénztárcákat, és a turisták, viszik, mint a cukrot. El sem hiszem! Biciglivel, lemennek a halászokhoz, és a nyakukon maradt halakat, meg tengeri herkentyűket, megkapják ingyen. Azt másnap nem lehet eladni. A vacsora, ingyen van. Meleg van, süt a nap. Az apósom szokta mondani, hogy ha fiatal vagy, és eltöröd a lábad, holnapra ujra nő, semmi bajod, és amúgy is térdig ér a tenger. Marha jól érzik magukat. Most beszéltem vele Skype- n jó bő 2 órát.Odament a könyvtárhoz, hogy tudja fogni a wifi-t. Rengeteg magyar él ott. Amikor, először 1988-ban odaköltöztem, alig volt arrafelé magyar.
Azt mondja, a francia fiú gitározik, és romantikus dalokat énekel. A turisták, meg dobálják a pénzt a kalapba.
Én, imádom az ilyet! Nem aggódom, csak egy kicsit. Amíg fiatal, élvezze az életet, és csavarogjon!! Úgy látom, egészen olyan, mint én! Imádtam, és most is imádnék csavarogni. Szóval, a gyermek "csavargyári munkás" lett!

9 comments:

  1. ...hát én nem vagyok ettől elragadtatva.....
    Most kellene megalapozni a jövőjét,hogy ne kelljen egész életében harcolni valakivel.....

    ReplyDelete
  2. Tudom. De, nem lehet mindenki olyan, mint te. Legalább elmondhatja, hogy élt, és látott. Nem tv- n nézte az életet. Nem hiszem, hogy aggodalomra volna ok.

    ReplyDelete
  3. Aztán meg valljuk be, mindíg harcolunk valakivel, vagy valamivel. Ez, nem függ össze a jövő megalapozással.

    ReplyDelete
  4. Ja, és el kell fogadni, hogy mások nem olyanok, mint mi vagyunk. Én is el tudom fogadni ma már, hogy mások másképp gondolkoznak. De, a végeredmény engem igazol. Lássuk be. Van aki csavarog, van aki útálja. Van aki táncol, van aki a folyó parton üldögél. Tessék elolvasni az idézetet, ami a blogom oldalán, 2 nyelven is olvasható. Nagyon bölcs. Azzal, hogy ostorozod, eredményt nem érsz el.

    ReplyDelete
  5. A lányod igenis most alapozza meg a jövőjét, most tanul meg a jég hátán is megélni. Ne féltsd mire igazán felnő, mindent fog tudni az életről, ahogyan te is.

    ReplyDelete
  6. Drága Jega! Pont Így gondoltam én is! :)

    ReplyDelete
  7. Vannak akik 50 eves fejjel rugjak fel
    maguk mogott a megalapozott eletuket, mert rajonnek, hogy nem eltek, nem hasznaltak fel a megadott idot. Az ugy jobb lenne?
    Egy velemenyen vagyok veled, addig eljen amig fiatal, jobban tud alkalmazkodni, meg kulonben is lesz meg ideje alapozgatasra. :)

    ReplyDelete