Ahol sok nő dolgozik együtt,

ott felüti a fejét az irígység. Etz tudom már régen, de nem tudok mit kezdeni vele. Ez a tulajdonság hiányzik belőlem, és mindíg örültem mások sikereinek.  Tiszta szívből! Örültem, ha keményen megdolgozott érte, és megosztotta velem az örömét. A gazdagsággal ugyanígy. Örültem, ha valaki jól élt. Akkor is, ha az ölébe hullott, meg akkor is, ha keményen megdolgozott érte. A személyiség más kérdés, volt akit elkerültem, mert nevetségessé tette a gazdagsága, kérkedése, pökhendisége, mások lenézése. Főleg, ha másokon áttiporva jutott vagyonhoz. Láttam ilyet is, meg olyat is. Láttam pökhendi szegényt, és szerény gazdagot.
Magam is voltam már gazdag, sikeres. De, szegény is. Éreztem mindkettőnek az ízét, jól tudom milyen.  De, nem tett keserűvé az sem, ha éppen nem ment olyan jól a szekér. Abban azesetben is örültem, ha nekem éppen nem ment olyan jól, vagy éppen nem sikerült valami. Megjegyzem, hogy amikor éppen nagyon futott a szekér nem voltam attól boldog. Anyagi gondok nem voltak, de más gondok bőven.

Történt, hogy tegnap kérdezte az egyik nappalos koleganő, hogy tudok-e már valamit a felvételiről. Mondom neki, hogy sikerült a vizsgám, és közben ragyogtam azt hiszem. Erre ő, hogy őt nem hívták fel, ez azt jelenti, hogy neki nem sikerült. Mondom neki, hogy lehet, hogy mivel dolgoztál, a telefonod ki van kapcsolva. Nem tudtak felhívni. Erre ő, elég ingerülten, hogy nehogy azt hidd, hogy mivel sikerült a vizsgád, fel is vettek. A férjének 3 alkalommal sikerült a vizsgája, és nem került be az évfolyamra. Erre már nem szóltam semmit. Amúgy, nem jelent sokat, ha a felvételi sikerül, mert ugye el is kell végezni azt a főiskolát.
Ezt a beszélgetést hallották sokan, akik éppen a munkába érkeztek, egymást váltjuk. A felettesek örültek, a kollegák elfordultak. Két kollegámat szeretek igazán. Az egyik Angela, velem egyidős, a másik Kirstin 21 éves, és ő a csoportvezető. Soha, semmiféle konfliktus nem volt közöttünk. Pár nappal ezelött, mondom Angelának, hogy ezt nem hiszem el, hogy a Danit nem lehet pár napra beosztani valaki máshoz, ez azért van, mert nagyon fiatal, és nem látja át jól a dolgokat. Senki nem volt körülöttünk, bent voltunk egy beteg szobájában, ajtó zárva, ketten.
Mindíg, amikor meglátom Kirstint, aki egy magas nagyon nagydarab gyönyörű arcú lány, szeretem megölelni. Szélesre tárom a karomat, és közli, hogy nem akar velem ölelkezni. Megjegyzem, ez egy normális üdvözlési szokás errefelé. Csak álltam ott leforrázva. Később, kérdeztem tőle, hogy mi a baj?
Erre ő, hogy valaki mondta, hogy ő nem végzi jól a munkáját, nem alakalmas csoportvezetőnek. MI VAN? Én ilyet soha nem mondtam! A csajszi úgy lerendezi  a beteget, hogy abban hiba nincsen! Nagydarab, erős, és nagy a munkabírása, és végtelenül jóindulatú! Érdekes, eddig senkinek nem volt semmi baja, kifogása ellenem.
Angela szépen kifordította amit mondtam, és átköltve a dolgot tálalta Kirstinnek. Szarkeverés magasfoka! Itt, bevallanám ha más is elhangzott volna. De, nem hangzott! És, ha pillanatnyilag mérges vagyok valakire, másnap elszáll. Megmondtam a kislánynak, hogy én ilyet nem mondtam, és hozza ide azt, aki ilyet mondott, tisztázzuk együtt a dolgot. Megbeszéltem vele a dolgot, és azt is, hogy tudom honnan fúj a szél. Egyet azonban meg kell jegyeznem, hogy amióta a kollegák tudják, hogy jelentkeztem a főiskolára, azóta megváltozott a viszony közöttünk. Ha, elvégzem és maradok, automatikusan a főnökük vagyok. De, nem fogok maradni.
Megállj Angela! Nem tudod hogy egy manipulátorral kezdtél. Csupa jót, és szépet fogsz hallani tőlem még azokról is, akik használhatatlanok! Csupa- csupa jó hírt fogok veled közölni, amitől felmászol a falra! Az ilyeneknek méreg a jó hír, csak a rossz hírek éltetik! Sőt, meghívom hozzánk had pukkadjon meg!
Én, meg jót röhögök a markomba!