ameriaki vonatkozású bejegyzések

Tuesday, October 2, 2012

Én, a rasszista

A férjem kijelentette, hogy nem is tudok róla, de rasszista vagyok. Felháborodva utasítottam el ezt a feltételezést. Különösen, hogy úgy nőttem fel, hogy minden ember egyenlő. Aztán rá kellett jönnöm, hgy igaza van, valamilyen formában. Látens rasszista vagyok, mint a legtöbb fekete is a környezetemben. Kifejtem hogy miről is jutottam eme következtetésre.
Évekkel ezelött, Manhattanben, éjjel 11-kor igyekeztem hazafelé. A Subway liftjében, egyedül tartózkodtam. Láttam, hogy egy marcona fekete fiatalember szalad a lifthez, én meg drukkoltam nehogy elérje az ajtót, mielött az becsukódik. Nem fogtam meg az ajtót. Elérte, megfogta az ajtót, és beszállt. Nekem felemelkedett az adrenalinom. Ahogy rámnézett, megfagyott a vér bennem. Az orrlukai kitágultak, és a testbeszéde egyértelműen arról árulkodott, hogy útál- gyűlöl, és legszívesebben a földbe tiporna. Ordított róla, hogy én most a "white stupid bich" vagyok a szemében. Jó messzire állt meg tőlem a liftben, de le sem vette utálkozó tekintetét rólam. Az egyetlen emelet, őrült hosszú ideig tartott.
Most, hogy a kollegáim többsége fekete, -egy részük afro amerikai, más részük kenyai- látom, hogy semmi különbség nincs közöttünk. Egyetlen különbség, hogy a Halloweent a kenyaiak, fekete mágiának tartják. Azt hiszem, hogy ez nem lényeges, csak érdekesség kedvéért jegyzem meg. Szóval, a minap, úgy jött ki a beosztás, hogy egyetlen fehér ember voltam a folyosón, és ezt azonnal észre is vettem. A főnökasszonyom is fekete, a főnővér is fekete. Nincs semmiféle diszkrimináció, de jobban szoktam érezni magam, ha legalább egy fehér ember van a környezetemben, holott nagyon jól ismerem már őket, és semmi bajom nincs velük. Sőt! És mégis azonnal észrevettem. Szerintem, ők is észrevették. Ők is rasszisták, mert ha egy másik fekete van a társaságban, akkor már direkt neki intézi a mondandóját. Holott, mindenkinek szól. Egyből megtámadott tudat alatt, és ezt hangsúlyoznom kell, egyfajta bizonytalanság érzet. Aztán egy másik példa. A "zsidózás" itt nem olyan, mint otthon. Nem negatív felhangú. Itt, ha valaki magyar, de zsidó, akkor rögtön hozzáteszi, hogy de én zsidó vagyok. Sőt, van aki egyenesen megkérdezi, hogy te zsidó vagy- e?? Ha, a válasz igen, akkor tök másképp beszél veled, mint a nem zsidóval. Testvérként kezeli a zsidó a zsidót. Annélkül, hogy papírt mutattál volna róla.
Nem voltam tudatában, de már tudom. Mivel tudatában vagyok, így változtatni is tudok rajta. De, azt hiszem, hogy nekik is változni kellene. Végén itt egy videó, ami jól érzékelteti ezt. Angolul tudók előnyben, de nem is kellenek ehhez szavak, hogy megértsük miről is van itt szó....



5 comments:

  1. Ha jól belegondolok, akkor én is rasszista vagyok, mert nehezen tudnék például egy cigány család szomszédságot elképzelni. Na nem a jobbik fajtából, hanem abból, ahol mindennap feltűnik egy új arc, a kapu soha nincs bezárva, az udvar olyan mint a cséritelep, öt kutya szaladgál szabadon és a gyerekek még este tízkor is az utcán rohangálnak, senkinek sincs állandó munkahelye, de van pénz cigire piára.

    ReplyDelete
  2. Ja még azt akartam leírni,már említettem neked, hogy a zsidózást nem értem, erre mifelénk nincsen, se most, se régen sem volt.

    ReplyDelete
  3. Igen, ezt mintha már említetted volna. Nálunk volt, és bizony még most is van, de csak otthon negatív felhangú "zsidózás".

    ReplyDelete
  4. Genetikailag kódolt lehet, fennmaradás ösztön, csoportszellem, ilyenek.

    ReplyDelete
  5. Nem mondassz hülyeséget, van benne valami. Mindenki a saját fajtájához húz. Ez lehet a még oly liberális ember felfogása mögött. Mármint a látens rasszizmus mögött.

    ReplyDelete