ameriaki vonatkozású bejegyzések

Tuesday, August 14, 2012

Furcsa helyzet

Szombaton, közölte egyetlen párom, hogy após jelenlétében, beszélni akar velem. Gondoltam magamban, micsoda hülyeség, férj, és feleség nem tudnak megbeszélni valamit egymás között? Gondoltam magamban, ennek tökre elmentek otthonról! Összeültünk a nappaliban. Erről, eszembe jutott egy komikus mozi jelenet, ahol a feleség, összehívta  családi tanácsot, és aki beszélni akart éppen,   annak egy "talking pillow" (beszélő párna) van a kezében. Egyre mérgesebben dobálták egymásnak, egymáshoz a párnát. Szóval, komikus mivolta megvolt a beszélgetésnek, jó hogy nem röhögtem fel. Közölte, persze vitte a prímet. Ő azzal, hogy nem az ő dolga, azt szerette volna érzékeltetni, hogy ha a háztető tönkremegy, az nem a mi gondunk. Nem a papáé, nem az enyém, hanem az övé.  Erre, megint eszembe jutott, hogy tisztára olyanok vagyunk itt, mint a munkahelyi meetingen, a főnök beszél, a beosztottak hallgatnak. Hiába, megszokta a munkahelyén. Merev volt, mint az egyhetes kutyaszar. Komikusnak találtam, az egyébként sírni való helyzetet. Aztán, fejtegette, hogy miért kért meg arra, hogy költözzek minden holmimmal a felső szintre. Ennek az az oka, hogy nehogy mondjunk valami olyasmit, ami bántaná a másikat. Azt a kurva!- gondoltam magamban. Arcom, mintha kőböl faragták volna. A jól begyakorolt pókerfej. - Ehhez képest, 2 hete kibasztál, mint a macskát! Legyél te csak olyan naívan hülye, hogy én azt elfelejtettem! Soha nem bocsátom meg! Te nem a családtagom, anyám, gyerekem, testvérem vagy, hanem "csak" a férjem. Az meg lehet számtalan, főleg ilyen viselkedéssel! -  Az egyetlen ok, amiért belementem, hogy felköltözöm, az az, hogy engem a törvény addig véd, amíg el nem hagyom a házat. Most, gondom van a zöldkártyával. Ha, nem lenne, akkor mire visszajött volna a nyaralásból, addig hűlt helyem van! Marha! Ki akar olyan helyen lenni, ahol nem látják szívesen? Havi 5oo dolcsit fizetek, neki adósság törlesztést havonta Ha, elköltözöm ugyanennyit fizetek. Akkor, jobban járok nem? Mindent én fizetek magamnak. Önellátó vagyok. Mi tartana vissza? A kedvessége? Netán, az hogy szeret? Vagy olyan nagylelkű? Egyik sem!
Vasárnap, a papa bekopog, és arra kér, ha M. hív engem reggelizni, menjek velük. Hívott, mentem. Nem esett le a gyürű az ujjamról. De, urasága nem viselte a gyürűt. Soha, semmilyen okból nem veszi le. Első gondolatom az volt, hogy én is leteszem, nem leszek itt majom. Aztán, gondoltam magamban, szarok én rád, jó helyen van az ujjamon. A reggeli "jó" hangulatban telt, mintha mi sem történt volna! Mesélte, milyen klassz volt San Francisco. Isteni idő volt, és istenien érezte magát. Az apóssal halgattuk az élményeket.
Hétfőn ugye szabadnapos voltam, telefonál, én a bevásárló központban. Találkozzunk, a házi orvosunk rendelőjében. Oké, ott vagyok. Bemegyünk, a rendelőbe, és olyan cirkuszt rendezett, a gyógyszer miatt, amit nem támogatott a biztosítóm, hogy zengett és összefutott a ház. Arról sem értesítettek, hogy milyen lett a vérvizsgálatom eredménye. Igaz, én meg tettem rá magasról. Mehettem volna utána magam is, csak gondoltam, ha baj van, akkor értesítettek volna. Kitűnőek lettek az értékek. Azt mondja, a csajszi, (persze ezt sem az orvos csinálja, hanem a plebotomy szakember) hogy 3o éveseknek szoktak ilyen jó értékei lenni.  A férj, most szánom- bánom időszakban van, és nem győzi helyrerakni a dolgokat. Még túl is lihegi. Őszintén? Útálom az ilyet! Ez olyan, mint a nyári nagykabát! Minek? Amúgy, tegnap már rajta volt a gyürű. Nevetséges, komikus. Segítettem levinni az alsó szintre egy- két szatyrot. Vásárolt valamiket. No jó mondom, megyek fel. Azt mondja, fel kell menni? Mondom, igen, fel kell menni. Ennyi.
Még valami. Akkor fog tőlem egy óriási "pofont" kapni, amikor egyáltalán nem számít rá. Pont úgy, mint Gy. Ezért ég nekem, a gyertyám, azon a gyertyagyújtogatós halotti oldalon, mert a családja nem tudta lenyelni, hogy amikor a legkevésbbé számított rá, akkor kapott egy óriásit, míg élt megemlegette! Mindamellett, sajnálom, hogy meghalt.  Én, meg teszek rá magasról, ki tesz ki, hova engem halottnak. Kitűnő egészségnek örvendek. Szóval, KÖSZÖNÖM, JÓL VAGYOK!!

4 comments:

  1. Lehet,hogy a szatyrok tele voltak ajándékokkal.....
    most már sose tudod meg...?

    ReplyDelete
  2. Van egy olyan mondás -gondolom ismered-, hogy akinek halálhírét keltik, az hosszú életű lesz.
    Szóval egy pillanatig ne foglalkozz ilyen beteglelkű emberekkel.
    Sok erőt kívánok neked és remélem minél előbb elindul az életed felfelé. Már tényleg nagyon megérdemelnéd végre!
    Eliana

    ReplyDelete
  3. Andika!
    Nem volt berúgva! Soha nem vett ajándékokat! Zöldségek lógtak a szatyorból. Hogy, te milyen naív vagy!

    ReplyDelete