Columbinus merde*

Tegnap, mielött elindultam dolgozni, benéztem a Facebookra. Lemerevedtem a gép elött,  a sirás és a tehetetlen düh folytogatott. Az unokahúgom lakik jelen pillanatban a "házamban" tesszem idézőjelbe, mert a lányom nevén van, és pillanatnyilag úgy néz ki, más érdekeltség is van. Eleve, ahogy belépsz a házba, az első amit látsz, egy baromi rendetlen raktár. Bútorok odabaszarintva, letakarva, félig lecsúszva. Télen ott voltam láttam. De, nem ez a lényeg hanem, amit most a Facebookon láttam. Ugyanis el "akarjuk" adni a házat. Legalábbis erről volt szó.
A következőt láttam. A kert közepén, egy tákolmány, ami "galamb Hotel" lesz, ha elkészül. (nem röhög, szó szerint) A fotón, a rendetlen kert közepén, egy budi. Szó szerint, egy budi! Több szögből fotózva büszkén! Több ember like-olja a fotókat, az első az  anyja. Amikor odaköltöztek, és megláttam a teraszon a galamb ketrecet a falra szerelve, szintén a Facebookon, simán rosszul lettem. (Kutyák ellen nincs kifogásom. Abból is 3 van, de hangsúlyozom kutya az okés.) A csempe alatta, tele galambszarral. Kiver a viz!! Ugyanis, a galambszar maró hatású, a fémet is megeszi. Kértem anyámat, szóljon neki, hogy a galambokat legyen szives tüntesse el. A szomszédok, szerintem simán agyvérzést kapnak, mert rontja a hely összképét., arról nem is beszélve, hogy teleszarják a házak tetejét.  Szép, rendezett házak- kertek vannak. Azóta, nemhogy a terasz falán vannak galambok, hanem a kertben készül a budi. Egyre több a galamb. Nem hiszem el! Sikitani kell!! A fejem akkora lett, mint a savas ballon, éreztem hogy elönt a tehetetlen méreg. Kúszott fel a gerincemen. Felhivtam szegény anyámat, és elkezdtem orditani vele. Tévedés ne essék, mindenki azt csinál a saját házában, környezetében, amit akar, és úgy ahogy jól érzi magát. Semmi közöm hozzá!! De, nem abban a házban, amit kölcsön kapott!! Itt, én sem azt csinálok amit akarok. A másik, hogy ha valaki odamegy megnézni, egy potenciális vevő, seggel jön kifelé. Az első benyomás a legfontosabb. Még az is számit, hogy a WC teteje le legyen csukva.
 Persze elkéstem a melóból, életemben először. Éjjel nem aludtam, egy szemet sem!
Most, elhatároztam, hogy nem érdekel a továbbiakban, az egész. Puszta önvédelemből. Szarok rá, hogy mit csinálnak, vagy mi lesz ott. A ház, amikor beköltöztem, akkor se ablak, se nyilászárók nem voltak rajta. A csempe a földszinten felfagyva. Se csaptelep, se fürdőkád, se semmi. Olyan sovány voltam, amikor eljötem 2006- ban, hogy többen azt hitték rákos vagyok.
Ehhez a házhoz sincs semmi közöm. Megyek az utcára, ha úgy fordul. Ez is rendben van. Nem érdekel. Dolgozom amig birok, aztán kalap- kabát! Az újabb főiskola, amit el akarok végezni, potom 12 ezer dolcsi. Talán akkor több esélyem lesz. Lottózni fogok, más nincs. Csak úgy zárójelben, itt sincs koliból a kerités.Minden egyes dolcsiért keményen meg kell dolgoznom. Ja, azt mondtam már, hogy utálom a galambokat?
*latinul: Galamb szar