Rémtörténet

Tegnap, annyira megijedtem, hogy a lábam majdnem cserben hagyott, reszketett a térdem, és a szivem kiugrott a helyéről. Az arcom égett, le kellett ülnöm. A történet, a következő.
Napi rutin, semmi különös. A beteg koma állapotú, összecsinálta magát, ki kell alatta cserélni a pelenkát. Teljes normális napi rutin feladat. Nosza, gyerünk. Az ágy gombnyomásra emelkedik, hogy a derék ne szakadjon le.
Minden szép, és okés. Az ágy két oldalán, egy- egy védőkorlát műanyagból, ami nyitható- zárható. Nem mentem körbe, hogy megnézzem, rendesen be van- e zárva a másik oldalon, a védőkorlát. A beteget, kicsit magam felé húzom, hogy ha oldalára forditom, ne az ágy másik szélén legyen oldalra forditva, hanem lehetőleg az ágy közepén. Mindent, a kezem ügyébe helyezek. Nos, én forditom a beteget, és tisztitom az alsó fertályat. Minden, pillanatok alatt történik. A védőkorlát nyilik, a beteg meg csúszik le az ágy másik oldalán, magatehetetlenül, mint egy zsák. A rémület belémáll, az adrenalin őrülten száguld az ereimben, olyan erővel, hogy döbbenetes. Eldobtam mindent, és két kézzel megragadtam a száz kiló feletti ember hálóingét, testét. Visszarántottam.
 Le kellett ülnöm, mert magamhoz kellett térni. Az ágy magasra állitva, ha a beteg leesik, akkor nekem annyi! Elveszik a licenzemet, kirúgnak, soha többet nem dolgozhatok, mint nővér.Ha, meghal, mert agyonüti magát, beperelhetnek, végem van! Angela, a koleganőm benyit a szobába, és látja hogy ülök, és levegő után kapkodok. Azonnal tudta mi történt, és hozott egy pohár vizet. Teljesen kiboritott az eset. Soha többet nem mulasztom el, hogy ne menjek kőrbe, és ne ellenőrizzem az ágyat.